szerepkör

Iszonyatosan nem tetszett az, hogy egy olyan férjem lett, aki csak a vagyonomért, a családi vagyonért vett el. Mondhatni szerettem a férfit, és nem voltam képes elviselni annak a tudatát, hogy más nőket sokkal vonzóbbnak lát, mint engem. Mondhatni én nem is kellettem neki, csak a pénzem. Szexualitás sem igen volt a házasságunkban, talán még a nászutunkon, de ott be is fejeződött minden ilyesmi. Ez a házasság szép lassan kezdett megölni engem belülről. Elkezdtem nem foglalkozni a férfival akihez hozzámentem, már nem érdekelt, hogy megcsal, nem érdekelt, hogy az utcán hány nőt bámulhatott meg. Megölt érzelmileg. Annak is örültem, hogy nem lett tőle gyerekem, nem tudtam volna felnevelni őket úgy, hogy rájuk nézek és az apjukat láttam volna mindig bennük, főleg, hogy ahogy teltek a napok, hetek, évek, egyre inkább elkezdett körvonalazódni a fejemben egy terv. Szabad lehetnék, élhetném a saját életemet, ha ő már nem élne, ha már nem lenne köztünk. Amikor eldöntöttem, hogy ezt véghezviszem, segítettem neki belesétálni egy konyhakésbe, utána pedig csak néztem a vérző testét a konyhában és rájöttem: nem érzek semmit. Megöltem azt a férfit akihez hozzámentem feleségül és nem éreztem semmit a holtteste láttán. Ennyire romlott lennék?

Nehezen viseltem az öregedést, kiakadtam mikor megpillantottam a bőrömön az első ráncokat. Szomorúságomban este elmentem sétálni, bár lehet nem kellett volna. Abban a pillanatban legalábbis így éreztem, ugyanis belefutottam egy idegen férfiba aki semmi jót nem kecsegtetett a számomra.
Elmeséltem neki a történetemet, aztán hirtelen minden elsötétült. Nem emlékszek arra a pár pillanatra, hogy mi történt. A legközelebbi emlékezm az, hogy felébredek és iszonyatosan sajog mindenem, de ami a legfurcsább, hogy rettentő szomjúságot éreztem a...vérre. Később Bastian elmondta, hogy mi történt, mit tett velem, de persze laikusként ezt először nem is akartam elhinni, mindaddig amíg nem találkoztam testközelből a vérrel. Nem tudtam uralkodni magam és rögtön rávetettem magamat az áldozatra és ittam és ittam amíg csak képes voltam rá. Átváltoztam...vámpírrá… Egy jó oldala jutott rögtön eszembe, hogy így legalább nem kell félnem az öregedéstől.

Bastian és én jó barátok lettünk, mindketten ugyanannyira voltunk elcseszettek, és még az ágyban is passzoltunk egymáshoz. Ezért sem értettem azt amikor ketté váltak az útjaink. Voltam annyira makacs, hogy nem akadékoskodtam és elmentem, és azóta sem találkoztam vele. Most viszont itt vagyok újra Washingtonban és kíváncsi vagyok, hogy találkozok e úgymond ismert személlyel.