who's your daddy now

Elküldésének ideje -- Pént. Jún. 19, 2020 7:32 am

Alabama& Daddy wolf

Take it easy, baby, Take it as it comes

A legtöbb férfi csak akkor tudja meg, mi a boldogság, amikor megnősül, csakhogy akkor már késő. Na persze azért a kezdet kezdetén ezt senki nem gondolja így, köztük én sem. Amikor az ember az oltár előtt áll élete addigi legnagyobb napján, a házasság tényleg olyannak tűnik, ahogy állítják: áldott köteléknek. És ez így is marad még néhány évig - szerencsés esetben - de aztán jönnek a dolog azon velejárói, amik a szerelemtől és az eufória-léggömbtől addig nem látszottak. Először bekopognak és megérkeznek a nézeteltérések, véleménykülönbségek. Aztán jönnek a kisebb viták, veszekedések, ezeket az egyre nagyobb balhék és cirkuszok követik. Amikor pedig elérkezik az első kanapén-alvás éjszakája, az ember elgondolkodik, hogy szép dolog a szerelem, de már érti, hogy egyesek miért gondolják úgy, hogy ebbe bele lehet halni. A házasság végeredményben olyan, mint mikor lerakják az ember elé a kedvenc ételét, ami ínycsiklandó illatokat áraszt magából, de abban a pillanatban, ahogy a villáját beleböki meglátja, hogy a gusztusos felső réteg alatt csak egy nagy kupacnyi undorító trutymó van. Oké, nyilván vannak olyan szerencsés flótások is, akik az együttélés ezen árnyoldalait sosem tapasztalják meg, de gyanítom, hogy az ő számuk elenyésző azokéhoz képest, akik - ha visszanéznek az életükre - annál a másodpercnél, mikor ki kell mondani az igent, inkább fegyvert tartanának a saját fejükhöz. Szóval, a lényeg, hogy amikor a dolgok kezdenek a mocskosul szar felé fordulni, az ember választhat, az adott helyzetben mit tehet: megpróbálhatja helyrehozni, elmenekülhet, vagy keresheti máshol azt a boldogságot, amelyben otthon nincs része. És én pontosan ezt tettem. Hogy tisztességtelen volt? Persze hogy az, mert félrekúrtam, plusz szemét és pofátlan módon hazudtam mindenkinek. Hogy jogos volt, hogy igyekeztem találni valaki mást? Azt hiszem, ehhez kétség sem fér.
A két pofont, ami gyors egymásutánban érkezik, nem csak azért tűröm el megtorlás nélkül, mert végeredményben megérdemeltem, hanem azért is, mert a találkozás okozta meglepetés akkora, hogy néhány másodpercig maga alá gyűr, és lesokkol. A szemem sebtében végigscanneli a bár közönségét, mert tartok tőle, hogy a nő, akivel meglehetősen hosszú ideig tartottam fenn egy mellékágas kapcsolatot - és akit totálisan átvágtam, és akinek a lánya most fizikálisan is kifejtette a véleményét velem kapcsolatban - szintén ezen a helyen tartózkodik, akkor pedig ez a két istenes és svungos ütés csak egy kellemes simogatás volt ahhoz képest, amit tőle kapni fogok. Nem tartom magam gyáva embernek, de egyrészt az estém marha jól indult ahhoz, hogy most elcsesződjön egy orbitális cirkusszal, másrészt aki valaha találkozott már dühtől villogó szemű, bosszúszomjas exxel, az pontosan tudja, miért kívánok a hátam közepére egy ilyen viszontlátást. Azt hiszem az apokalipszis ehhez képest csak egy könnyed délutáni gyerekzsúr lenne.
A következő pillanatban viszont - ráadásul minden átmenet nélkül - Abby megenyhül, és úgy rendel italt az én kontómra, mintha az előbbi kis pofozgatós közjáték meg sem történt volna, és míg rábiccentek a pultos felé a rendelésre, azon gondolkodom, hogy lehet ez a revans egy elég sajátságos formája, és nemes egyszerűséggel ki akar inni a minimális vagyonomból is.
- Azért ne akard tesztelni hogy hol van a tűréshatárod. Meg persze az enyém is - teszem hozzá, aztán beleiszom az elém kerülő whiskybe. Hányadik is már ma este? Nem számolom. Annyi ujj a kezemen meg a lábaimon nem lenne összesen. Alabama közben, miután felkecmergett a bárszékre, és izegve-mozogva kényelembe helyezte rajta magát, most úgy méreget, mint a gólya szokta a békát, közvetlenül azelőtt hogy agyonvágja. Persze, megértem én a reakcióját a mostani, részéről nem biztos, hogy szívderítő találkozásra, ettől függetlenül kissé megmosolyogtat a morcossága. Az isten szerelmére, száz kilós bűnözőket gyűrtem le, míg bilincset kattintottam a csuklójukra, tényleg azt hiszi, hogy tőle majd megijedek? Bár élek a gyanúperrel, hogy szerintem ezt a felpaprikázott pillantást a nők már születésük pillanatában a génjeikben hordozzák, és a kamaszkor, meg a hormonok beindulásával aktivizálódik. A gyengédebb nemnek ez olyasfajta kiváltság lehet, mint nekünk az állva húgyozás.
- Na, akkor nagyjából így mind a három - bólintok, mikor a kérdésemre kérdések sorozatával válaszol, majd nem is vár további biztatásra, gyorsan felskiccel egy helyzetjelentést az anyjával kapcsolatosan. - Hm. Neki mindig is érdekes megoldásai voltak a felmerülő problémákra - dünnyögöm, amikor megtudom, hogy egyedül hagyták a városban. Oké, nem kisgyerek már, ettől függetlenül nem volt szép húzás. Igaz nem hiszem, hogy pont nekem van jogom pálcát törni mások tettei felett.
- Helyesbítek! - emelem fel a mutatóujjamat, ezzel nyomatékosítva a mondókámat. - Nem lebuktam, hanem bevallottam az igazat anyádnak. A kettő nem ugyanaz. Bár a végkifejletét tekintve igen - hát azt a cirkuszt szerintem még három utcával arrébb is hallani lehetett, és ha szemmel ölni lehetne, már tíz éve alulról szagolnám az ibolyát, és a földgolyó ugyanennyi ideje lenne kénytelen nélkülözni lehengerlő személyiségemet.
- Uh, ez azért fájt - helyezem a kezem színpadiasan a szívem fölé, mikor Abby tesz egy csípős megjegyzést a koromra. - Én úgy fogalmaznék, tapasztaltabb és sármosabb lettem - villantok fel egy vigyort. Na ja, eltelt tíz év, mégis mit várt? - Ami viszont téged illet, szembeszökő a változás. Annak idején egy nyakigláb kamasz voltál, hosszú kezekkel meg lábakkal, most viszont egy kész nőt látok magam előtt. És a felnőttkor egyik nagy előnye, hogy bátran piálhatsz egy bárban anélkül, hogy törvénysértést követnél el ex-mostohaapád társaságában. Igaz, már ha akarnálak sem cibálhatnálak be az őrsre. Már nem vagyok zsaru - vonok vállat. Aztán legyintek, mikor szóba kerül a csődöt mondott randim, hogy aztán fél perccel később beleköhögjek az italomba, mikor felajánlja saját magát búfelejtő jelleggel. Oké, vágom én hogy viccel, csak hát azért ez mégis meredék tréfa. És egy kissé morbid a puszta gondolat is.
- Hát...ööö... - motyogom, mikor a lábaival közelebb tornáz bennünket egymáshoz, és naná, hogy rátalál a jeggyűrűm puszta helyére. - Fura, ezt még sosem kérdezte tőlem senki. Még én sem magamtól. De azt hiszem, igen. Minden megérte, amit a múltban csináltam. Csak éppen az okokat nem tudod. Kislány vagy még hozzá, hogy el is meséljem őket - vágok vissza az előbbi leöregezésért, pedig Abby már tényleg mondható mindennek, csak gyereknek nem. - Ezt egészen addig nem is fogod megérteni, amíg magad is el nem jutsz oda, hogy hozzámenj valakihez - iszom bele a whisky maradékába. - Na és mondd csak - törlöm meg a számat a kézfejemmel - ez a szar alak megkérdezheti, mi a helyzet veled mostanában? Azon kívül, hogy anyád bannolt az életéből, meg azon kívül, hogy utálsz engem. Ha már ennél a témánál tartunk, van esetleg valaki az életedben, aki talán nemsokára rávesz arra a marhaságra, amit házasságnak hívnak? Csak azért érdeklődöm, hogy legyen időm eldönteni mit küldjek: részvéttáviratot, vagy gratuláló csokrot.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 15, 2020 7:04 pm

who's your daddy now

Tudod Jason sok mostohaapám volt. Volt alkoholista, drogos, akadt olyan aki a sitten ült rablásért másik meg három hónap után se tudta megjegyezni anyám nevét. Aztán ott voltál Te és annyira normálisnak tűntél, hogy tényleg elhittem, hogy most végre a jó anyám kifogott egy olyan halat a tengerből, amelyből sokáig lakmározunk majd – ezt most értsd jó értelemben. Anyám lakmározott volna belőled, én meg a figyelmedből – mert amúgy még jófej is voltál – és mi hárman alkottuk volna a Behrmann – Harrington családot.

Csak kiderült, hogy egy seggfej vagy. Rosszabb: egy hűtlen seggfej és akkor anyuka már az ezredik csalódáson volt túl szóval pár hét piálás meg szerintem egy kis herka egész gyorsan megnyugtatta. Nekem viszont kicsit tovább tartott míg feldolgoztam, hogy ez ennyi volt. Te ennyi voltál. A Behrmann-Harrington család ennyi volt.

Szóval most jól esik, hogy Te is annyira meglepődsz, mint én. Egy pillanatra elfeledkezem arról, hogy mennyire utáltalak – oké, ez az utálat mostanra már kicsit alább hagyott és inkább csak semlegességet érzek, ha eszembe jutsz. Talán egy harminc másodperces haragot. Itt meg most azt hiszem az eki kicsit a jobbik énemet hozza elő, egészen addig amíg azon a becenéven nem szólítasz, amin akkor hívtál amikor fánkot hoztál nekem a nap végén.
Kicsit jobban örülnék, ha nem törődnél bele a pofonba – pedig tényleg megérdemelted – hanem mondjuk felháborodnál és ez is arra utal, hogy te tényleg nem vagy annyira seggfej, mint amennyire azok a férfiak akikhez anyámnak köze volt. Ettől függetlenül szúrósan nézek rád még egy ideig, míg fel nem ülök a bárszékre és meg nem rendelem az italom.

-Elég sok mindent kibírok egy nyikkanás nélkül, Jason – horkanok fel kicsit sem nőiesen – Kipróbáljuk? – összevonom a szemöldököm, habár nem szándékozlak többször felpofozni azért ha beszólogatsz akkor nem állítom meg a kezem. Elhelyezkedek a bárszéken és onnan méregetlek. Az arcod, a hajad – hogy tudod mindig ilyen faszán belőni? –a borostád.

- Ide a bárba? Vagy Washingtonba? Vagy az utadba? – támaszkodok meg a pulton majd egy negédes mosolyt villantok a pultosra amikor elém tolja a gintonicomat és rögtön a számhoz is emelem a poharat – Miután lebuktál, hogy feleséged van anyám jó ötletnek tartotta, hogy dobbantsunk és valahogy itt kötöttünk ki. Aztán Ő megint lelécelt egy idő után, én meg maradtam – lerakom a poharat a pultra és oldalra billentett fejjel nézek végig rajtad.

- Inkább Te hogy kerülsz ide? –vonom fel a szemöldököm – Jól megöregedtél amúgy – és jól öregedtél meg, de ezt nem teszem hozzá. Hidd csak azt, hogy egy visszataszító öreg fószernek tartalak és nem arra gondolok, hogy Te is olyan szerencsés vagy, mint George Clooney. Az évek csak telnek de még mindig minden nő ott hever a lábaid előtt.

- Egyébként elrontottam az esti randid? – fordulok meg a vörös nőt keresve, mert nem kerülte el a figyelmem, hogy természetesen nem egyedül voltál – Ne haragudj, Papi – biggyesztem le az ajkam gonoszan – Bár talán öt évvel volt idősebb nálam, de ez gondolom ilyen férfi dolog. Minél idősebbek vagytok, annál fiatalabb nő kell – én meg kurvára értek ehhez, meg kurvára okos vagyok – vagyis annak hiszem magam, bár kívülről inkább lehetek idegesítő picsa, mint egy Coelho aki életbölcsességeket ont magából.

- Ha gondolod szólhatok pár barátnőmnek – kortyolok egy újabbat az italomba – Vagy esetleg itt vagyok én is – rád nevetek, hogy nehogy azt hidd, hogy komolyan gondoltam de hát ugye minden viccnek a fele igazság. Vagy nem? De.
-Szóval – és itt beleakasztom a lábam a Te széked lábtartójába és közelebb húzom magam hozzád – Mi történt veled az elmúlt … majdnem tíz évben? Látom nincs már meg a gyűrűd –érintem meg a jegygyűrűd helyét az ujjadon közelebb hajolva – Megérte? Megérte egy szar szemét alaknak lenni, hogy utána két szék közül a földre ess?

|| :3

Elküldésének ideje -- Vas. Jún. 07, 2020 9:00 am

Alabama& Daddy wolf

Take it easy, baby, Take it as it comes

A whisky jólesően perzseli végig a torkomat, és beleszippantok a cigarettámba még egyet, miközben ráérősen körbesétálom a biliárdasztalt. Porlik kezemben a kék kréta a dákó végén, apró szemcsék hullanak a lábam elé a padlóra, aztán odahasalok a peremre, és vetek egy pillantást a velem szemben álldogáló pasasra.
- Nyolcas az oldalzsebbe - jegyzem meg, és olyan hanyag eleganciával pöccintem a golyót a kijelölt helyre, hogy kedvem lenne megfordulni, kitárni a két karomat, és meghajolni a bár közönsége előtt. Bár valószínűleg nem sokakat érdekel a mutatványom, akiket mégis, azok sem látnak sokat, a cigaretta füstjét szinte vágni lehetne itt, a hátsó traktusban, mintha csak törvény írná elő a tömény-dohány kombinációjának fogyasztását. Széles, kaján vigyorral egyenesedem fel, miközben ellenfelem némán, de láthatóan, és gyaníthatóan nem éppen a katolikus liturgia szavait mantrázza magában. Megértem, elég rendesen sikerült ma este megkopasztanom, a helyében engem se vetne fel a jókedv. Lehet, hogy az lett volna a fair, ha már az elején közlöm vele, hogy jóformán már az anyatejjel szívtam magamba ennek a játéknak a szeretetét, és azóta sikerült eléggé tökélyre fejlesztenem a technikámat, jókora hendikeppel indult velem szemben, de az ember nem köpi szembe a szerencséjét, ha szembe jön vele valaki, akinek bőven van pénze, és esélytelen nyerni ellene.
Oké, a ma este némi szerencsével verekedésmentesen fog zárulni, mert a fickó - elég morcosan ugyan - de fizet, és nem kell belőle kipüfölni a nyereményemet, amit nemes egyszerűséggel a nadrágom zsebébe gyűrök.
- Mit szólsz egy italhoz szivem? - kérdezem a vörös vadmacskát, aki egész este előttünk kellette magát, és mindig arra vetett csábosabb pillantásokat, aki nyerésre állt a meccsben, viszont most, hogy földbe döngöltem az ellenfelemet, már figyelemre sem méltatja, helyette rám mosolyog sokat sejtetően, és olyan kacéran, amiben nem csak néhány pohár ital lehetősége rejlik.
- Naná, szépfiú - búgja, miközben a legkevésbé sem szívbajosan nekem dörgöli magát, és végigsimít ujjával borostás államon. Szélesen elvigyorgom magam, és megpakolom a fenekét.
- Akkor ha jó kislány leszel, talán mást is fizetni fogok - válaszolom, és fejben már éppen lejátszom, hogyan és hányszor fogom megdugni, de a lány elsiklik a kezeim közül, és a bárpult felé veszi az irányt. Okos kislány, nem mond le arról, amit megígértem, szóval sietek utána, még mielőtt meggondolná magát, vagy lecsapna rá valaki más.
- Nekem egy whiskyt - címzem szavaimat immár a csaposnak - a hölgynek pedig...
- A legdurvább koktélodat, Spencer - fejezi be a bébi a mondatot, mire fél karral magamhoz ölelem.
- Azért ne csapd szét magad totálisan, szépségem - búgom a fülébe, és másik karommal egy bárszék után nyúlok - valaki mással pontosan egyidőben. Kissé felvont szemöldökkel fordulok az illető felé, hogy jelezzem a tulajdonjogomat, de amit - illetve akit - ekkor meglátok, attól teljesen padlót fog az állam.
- Abby... - hüledezem, nagyjából kistányér méretűre tágult szemekkel, de mire bármi mást is reagálhatnék, az említett máris lehengerlő vehemenciával a nyakamba veti magát. Önkéntelen mozdulattal megölelem, közben a szemem sarkából látom, hogy a vadmacska ezt látva sarkon fordul, és faképnél hagy, még mielőtt bármiféle magyarázatot is adhatnék neki.
- Oké, azt hittem, engem már nem lehet meglepni - mondom végül, mikor Alabama kibontakozik a karjaimból, és elereszt - de azt hiszem... - nem jutok el a mondat lezárásáig, mert két akkora pofont kapok, hogy csaknem körbeperdül a fejem a nyakamon, mint egy kibaszott bagolynak.
- Auuu... - tapogatom meg az arcomat, bár annyira nem érzem fájónak a nyomokat, nem kimondottan azért, mert Alabama gyenge lenne, hanem mert egyesek szerint mocskosul vastag a bőr a pofámon. A magyarázatot a fel nem tett kérdésemre - miszerint ezt most miért? - vihargyorsan megkapom, mire bólintok egyet.
- Oké, mondjuk úgy, hogy megérdemeltem - törődök bele. Már csak azért is, mert ha őszintén belegondolok, igaza van. - De ha még egy pofont tervbe vettél volna, már most mondom, hogy tegyél le róla, mert nincs kedvem úgy megszorítani a kezed, hogy az kissé fájjon neked - teszem hozzá, aztán odatolom neki a bárszéket, amely az előbb fontos szerepet kapott a találkozásunkban, és másikért nyúlok, ami éppen szabaddá vált.
- Koktél sztornó - szólok oda a csaposnak. - Marad nekem a whisky, az ifjú hölgynek meg a gin - fordulok vissza Abby felé. - Azt hiszem a sors szopat engem, hogy mindig azokkal futok össze, akik nem biztos, hogy szép emlékeket őriznek rólam, és imádnak érte revansot venni - vigyorgom el magam. - Hogy kerülsz te ide? - érdeklődöm, és még magamban nem döntöttem el, hogy örüljek-e a találkozásnak, vagy bosszankodjak, mert a felbukkanásával elcseszte a kellemesnek ígérkező éjszakámat a vörös vadmacskával.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Pént. Jún. 05, 2020 2:52 pm

who's your daddy now

- Szóval szerintem dobnod kéne a csávót – fonom össze a karjaimat a mellkasomon és dőlök neki a női mosdó, teleplakátolt falának. Közben a tekintetem a tükörben hol a saját képmásomat pásztázza hol pedig a a rúzsát igazító fekete hajú csajt, akinek a nevét már akkor elfelejtettem amikor bemutatkozott és megdicsérte az alakomat. Pedig három perc vihogás után – mert Ő is imádja az Oreos fánkot !!!! – már ott tartunk, hogy szakértője lettem a párkapcsolatának és egyértelművé válik számomra, hogy szakítania kell a barátjával. Közben még azt is elfelejtettem, hogy amúgy azért jöttem be a vécébe, hogy felszívjak egy csíkkal abból a nagyon kis furfangos porból amit még pár napja – itt kiemelném a pár NAP kifejezést, remélem majd ez is eszembe jut amikor legközelebb Felix vagy Lee társaságában leszek – kaptam Titantól, írjak egy hogy vagy üzenetet Leenek majd felbasszam magam, hogy az utóbbi tizenkettő mizu üzenetemre se válaszolt, de legalább azt nem mondhatják rám, hogy nem vagyok kitartó.
- Amúgy kérsz egy kis kokót? – először csak eltátom a szám, mert hát na azért PONT belőle nem néztem volna ki, hogy van nála kokó – KELSEY, igen így hívják – mert igazából eléggé kis gyámoltalannak tűnik még úgy is, hogy a piros rúzsomat most felkente bár így biztos, hogy rögtön ráveti magát az a negyvenes fazon aki sarokban ül és úgy tesz mintha éppen a meccset nézné holott egy ideje már Kelseyre vadászik. Hogy ezt én meg honnan tudom? Hát szakmai ártalom.

-Hogy a viharba ne kérnék – rávigyorgok és pár perc múlva már az orromatbtörölgetem meg a toppomat igazítom ami alól kivillanak a tökéletesen kidolgozott hasfalam, de sajnos kivillan az a kis lilás folt is amit a legutóbb szereztem amikor éppen egy eléggé vadóc boszit kellett elkapnom, pedig már félig le volt szedálva de félig én is le voltam szedálva szóval a kettő együtt annyira nem volt okos dolog. Azonban inkább úgy döntök – vagy inkább csak a kokain dob fel annyira -, hogy nem érdekel a kikandikáló folt mert amúgy se fogja senki se észrevenni, mert a a combomra simuló magasderekú bőrnaci, a tizenkét centis cipővel, a leopárdmintás hasvillantós toppal meg a hátamra omló szőke hajzuhataggal elvonja a figyelmet körülbelül minden másról.

Tehát éppen a legújabb legjobb barátnőmmel – Kelseyvel – robbanunk ki a női mosdó ajtaján és megyünk neki egyből egy háromfős férfi társaságnak, de még túl korainak találom, hogy bármit is engedjek bárkinek szóval amikor az egyikőjük a kezem után nyúl akkor egyből – Félix milyen büszke lenne rám, ha látná,m hogy milyen tökéletesen kivitelezem a kéz hátrafeszítős technikáját !! hahh, leszámítva, hogy éppen megint beállva adom elő – elkapom a kezét és szépen a háta mögé csavarom miközben teljesen indokolatlan fenyegetéseket duruzsulok a fülébe, de legalább a célom elérem és békén hagynak meg Kelsey is elámul, hogy olyan vagyok, mint Wonder Woman. Itt nem tájékoztatom róla, hogy kicsit mellélőtt az egésszel, mert Diana az nem szőke de mivel jó barátnő vagyok ezért csak kussolok és mosolygok ahogy a pulthoz érünk.

Pont abban a pillanatban nyúlok a bárszékért, amikor éppen Te is nyúlsz érte és a szemöldökeim már az egekben vannak ahogy felé d fordulok, hogy lebasszalak de a hangom megreked a torkomban ahogy a kokaintól bódult tekintetemet végigfuttatom rajtad.
-Mi a fasz – szalad ki a vörösre rúzsozott ajkaim közül a meglepődés – Jason? – eljátszhatnám, hogy amúgy nem tudom a neved és csak hunyorgok rád de hát basszus, TE VOLTÁL A KEDVENC MOSTOHAAPÁM – JASON ! – itt meg már örülök és elengedem a bárszéket, lehet a tied de előtte még gyors a nyakadba omlok, hogy látlak aztán az is eszembe jut, hogy azért léptél le anyámtól, mert amúgy feleséged volt és tőlem még csak el sem köszöntél, szóval gyors el is engedlek és hátrébb lépve lekeverek neked egy pofont.
- Ezt azért mert ott hagytad anyát – majd jöhet egy újabb pofon – ezt meg mert nem köszöntél el tőlem, Te voltál a kedvencem – a végét már csak suttogom és teljesen elfeledkezek Kelseyről. A bárszéket meg mégiscsak megtartom magamnak, sőt le is ülök rá és közben nagyon csúnyán nézek rád.
- Egy gin tonicot kérek és Ő fizet – mondom a pultosnak közben még mindig Téged nézlek és valami furcsa rajtad,de nem tudom mi és nagyon remélem, hogy nem gondolod, hogy anélkül hagylak ma elmenni, hogy felmelegítettük volna a kapcsolatunkat és minden kérdésemet megválaszoltad.

|| :3