pártállásom: semleges

Kezemben a szokásos italommal üldögéltem magam elé meredve, miközben a jég lassan olvadni kezdett poharam mélyén. Néha meglöttyintettem azt, s körbeforgattam, mintha annyira rohadtúl gondolkodnom kellene.
Megdörgöltem államat, majd  a tarkómon simítottam végig.
Nehéz nap állt mögöttem, hosszú hónapok...inkább évek eltelte után találkoztam újra a családommal. Megvetettek, kiközösítettek, de mivel apám nem rakott ki a végrendeletéből, így bizony nekem is el kellett mennem.
Felpillantottam a poharam felett, végignéztem a díszes társaságon, kik összeverődtek ebben a bárban. Senkit sem ismertem , vagy csak nem vettem hozzá az erőfeszítést, hogy megismerjek itt bárkit is.
Megvolt a magam baja, a magam szokásaival. Egy átlagos fickó voltam, akit a múltja nyomott, és az elfogadási kényszer, amit a családja erőltetett rá.
Hosszú idő telt el, hogy láttam volna a családom, és ez a néhány óra, elég volt ahhoz, hogy inkább visszavágyódjak a saját kis világomba, a város másik felébe, ahol nyugodtan lehetek az, aki lenni akarok.
Eljátszhatom, hogy ember vagyok, hogy semmi természetfeletti képességem nincsen, hogy csak egy átlagos zsaru vagyok a sok közül.
Előszedtem zsebemből a telefonom, s meglestem, hátha keresett valaki. Hátha vissza kell mennem az örsre, hátha akad valami bűntény, ahová csak én kellek, amit csak én tudnék megoldani, de egyetlen árva üzenetem sem volt azon kívül, hogy „tarts ki!”
Kissé csalódottan tettem vissza a készüléket a zsebembe, majd kortyoltam fel italom maradékát, s hamarosan késérem nélkül került elém egy újabb adag.
Körbepillantottam, majd eltoltam magam elől az italom, olyan sebesen, mintha minimum valami mérget kaptam volna.
Felkeltem, kivágtam az előző ital árát az asztalra, majd se szó se beszéd, indultam el kifelé, s szaporáztam meg lépteim, hogy mihamarabb foghassak magamnak egy taxit.
Nem kell a kísértés. Épp eleget kaptam belőle az életem során, főleg ettől a nőtől.
Gyönyörű volt, s olyan ártatlannak létszó… még is olyan volt, mint egy befolyáskupec. Mindig akkor talált meg, mikor a legsebezhetőbb voltam. Mintha érezte volna, hogy képes lennék az átfordulásra… most, apám halálával, mintha valami megszakadt volna bennem.
Ő volt az, aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Ő volt az, aki nem akart változtatni rajtam semmit sem. Épp ezért is hagyta rám a vagyona nagy részét, a családi birtokot, s hiába mondtam, nincs rá szükségem, elvagyok a magam kis garzonjával, a varázslöttyeimmel, és könyveimmel, hogy minden rendben van úgy ahogy, de nem lehetett meggyőzni, hisz hosszú idő óra, én voltam az első fiú a családban.
Intettem egyet, s épp időben gördült be elém a taxi, s nyitottam ki magamnak az ajtót,mikor hatalmas dörrenéssel szakadni kezdett az eső, miközben villám cikázott át az égen.
Bemondtam a címem, majd kényelmesen hátradűltem, megdörgöltem az orrnyergem, s kibámultam az ablakon, figyelve az égi háborút, miközben azon elmélkedtem, vajon meddig tudok még semleges maradni. Meddig tudom elviselni, hogy látszólagos irányítással élem az életem...Mikor lesz bennem elég erő, hogy kimondjam elég volt, s csatlakozzak azokhoz, akik tenni akarnak az ellen, ami ebben a városkában folyik…
Egyszer ki kell mondani, hogy elég volt… egyszer a sarkunkra kell állni… megingattam fejem, felsóhajtottam, miközben kifizettem a fuvart, s az ajtó csattanása után, immár a lakásomban a tükör előtt állva szegeztem magamnak a kérdést.
-Mikor lettél ilyen rohadt igazságtudatos? - nem feleltem, hisz miért is csevegtem volna saját magammal? Helyette inkább ledobtam magamról ruháimat, s beálltam a zuhany alá,s igyekeztem kiüríteni a fejem, hogy elfeledhessem végre egy időre ismét, ezt a fel kell lázadni a rendszer ellen hozzáállásomat. Nem szabad… semlegesnek kell maradnom. Hisz aki semleges, az nyugalmas életet tudhat magáénak.
Egy gyors zuhany után, egy üveg Brandy társaságában kiültem a tűzlépcsőre, s figyeltem az egyre erősödő vihart. Átlagos nap lesz a következő… bár bíztam benne, nem egy újabb papírmunkával terhes nap fog rám várni…
-Egy nap, ellent kell mondani… egy nap… - vettem egy nagyobb levegőt, miközben újabb villám cikázott át az égen, majd visszamentem a lakásba.