alexandra burimova

Zuhogott az eső aznap. Emlékszem, mert a padlót kicsi cseppek borították zavart vonalban, ami az ajtótól épp a te asztalodhoz vezetett a sarokban. Riadtnak tűntél, és határozottan ázott voltál. A meleg teára amit kérés nélkül tettem eléd hálásan mosolyogtál rá, ujjaid azonnal körbefogták a  hatalmas bögrét, és csak akkor tűnt fel mennyire kis törékeny vagy. Ha Alabama nem lépett be volna az ajtón, és te nem rohantál volna rögtön a raktárba - megjegyzem kérdés nélkül akkor valószinűleg sosem tudom meg, hogy üldöznek, és akarnak, valami nagyobbra, valami tiltottra.
Két órán keresztül kuksoltál a raktár sarkában a Jack Daniel's dobozok mögött, ennyi időbe telt míg eloszlassam a gyanút amit Alabama fogott, hogy ha lenne is itt egy kiválasztott, persze, hogy a kezére adnám, hiszen ezt így szokás.
Mindez két hete volt. Azóta az emeleten kuksolsz,néha besegítesz a bárban, de nem engedlek elmenni. Már csak azért sem, mert ismerem a vadászok ösztöneit, főleg azét a bizonyosét. Egyre többet viszek neked ágybareggelit, te pedig egyre többször fogod meg a kezem miután átadtam a déli kávét.
hogy merre alakulunk, hogy Alabama megtalál-e, hogy szeretnéd-e hogy segítsek felfedezni az erőd, azt együtt kitaláljuk. a pb iránt elég elkötelezett vagyok, de megpróbálhatsz meggyőzni hasonló karakterű leányzóval.