Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Samuel & Katherine - the last family meeting


Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 24, 2021 10:17 pm





to Kathy

so proud to my little artist



Tulajdonképpen nem lepődtem meg, amikor felmerült, a húgom is bőven benne van ebben a “kapcsolatnak” a kialakulásában, mert ismertem annyira, hogy ha kellett neki valami, akkor nem volt szükség féltésre. Jelen esetben azonban nem voltam boldog. Hogy is lehettem volna? A húgomról volt szó, és igenis aggódtam miatt - kevés esetek egyike volt ez, hiszen általában nem szorult a védelmemre. De persze ez nem jelentette azt, hogy elárulnám őt. Így amikor a nyakamba ugrott, megöleltem, szóba sem jöhetett, hogy ártsak neki. Ettől függetlenül összeráncolt szemöldökkel hallgattam a válaszát: két hónapja… ennél csak az a megdöbbentőbb, amire rájöttem időközben, és amitől kicsúszott a számon egy hangos bassza meg. Kathy ujjai a számra szorultak. Alig pár perccel később anya nyitott be, én pedig rájátszottam a húgom által kitalált kifogásra, és csak fájdalmas arccal ráztam a fejemet, jelezve semmi komoly bajom nincs.
Miután anya távozott, csak csendben morogtam Kathy megjegyzésére, miszerint csendesebbnek kellett volna lennem. Nehéz volt ezt a kérést teljesíteni, mert hát nem éppen az időjárásról meg a festményeiről beszélgettünk… illetve egyetlen egy képéről mégiscsak. Ami csak még jobban feldühített. Túlságosan is realisztikusan jelent meg Sinclaire a fejemben a húgommal együtt, és ez nem tett jót a pulzusomnak.
- Jól van - bólintottam végül és megráztam a fejemet, hogy aztán felkeljek a húgom ágyáról és az ajtó felé indultam, de aztán visszafordultam és magamhoz húztam a lányt. - Csak aggódom, ne haragudj - mondtam, amíg öleltem Kathy-t, aztán jó éjszakát kívántam és elindultam a saját szobám felé, és próbáltam kiverni a fejembe mindazt, amire rájöttem vele kapcsolatosan.


250   -    De cuki vagy  
C





Anastasia P. Rasputina felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 24, 2021 4:26 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes
when you have a brother
Nagyon nem akartam ezt a beszélgetést, főleg nem Sammyvel. Mégis csak a bátyámról van szó, aki mindennél jobban féltett, hiába lettem felnőtt. Valahol féltem is tőle, hogy holnap reggel az lesz neki az első, hogy megkeresi Jot és elbeszélget vele. Talán ezért kezdtem egyből magyarázkodásba és persze a kép miatt is. Ahogy rám nézett és kijelentette, hogy senkinek se beszél a titkomról egyből fellélegeztem egy halk köszönömöt kinyömtem mielőtt folytathatta volna. Szavai hallatán most én kezdtem fixírozni a padlót és valahol elszomorodtam. Nem ilyen fejmosásra vágytam tőle, annak ellenére, hogy egyértelműnek bizonyult.
- És mi van akkor ha én kezdeményeztem? - teszem fel a kérdést rá emelve a pillantásom, ami csak félig igaz, mivel nagyjából egyszerre alakult ki Jonathanban és bennem is az érzés. Aztán vártam a további fejmosást, ami nem jött el, helyette vissza vedlette a nagytestvér szerepét, aminek nagyon örültem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ugrottam a nyakába egyből egy ölelés keretén belül. Jól esik tudni, hogy ebben is számíthatok rá. Amilyen gyorsan jött az örömködésem úgy múlt el, ahogy tovább kezdett faggatózni. A hajamba túrtam gondolkodásom közepette és elkezdtem fel-alá járkálni a szobában.
- Nem is tudom, talán 2 vagy 2 és fél hónapja? - gondolkodom, tekintve, hogy azt se lehet eldönteni mikor lett több belőle mint egyszerű flört és pár elcsattant csók. A gondolataim közül Sam káromkodása szakított ki, mire pár lépéssel átszeltem a kettőnk közötti távot és próbáltam befogni a száját, hogy ne legyen olyan hangos. Van egy olyan érzésem, hogy nem jártunk eléggé sikerrel és meghallhattak valamit anyáék.
- Igen, azon a képen.. - kezdtem volna bele, de meghallottam anya lépteit és egyből kinyitottam az ajtót.
- Minden rendben gyerekek? Samuel mi történt? - egyből ragadozó anyatigrissé vált, mintha éppen valami hatalmas baj történt volna a gyermekeivel.
- Semmi gond anya, csak véletlen Sam lábára esett egy félig kész festményem! - hazudtam gyorsan, majd megmutattam neki a félig kész képet. Igazából a fal mellett volt, de erről anyának nem kell tudnia.
- Óvatosak legyetek! Jó éjszakát! - tette hozzá, mielőtt eltűnt volna a lépcsőfordulóban. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót egy jó éjszakát után és Sammyre néztem kissé mérgesen.
- Minden jogod megvan arra, hogy kiakadj, de legközelebb kérlek halkan tedd. Még egy képes sztorit nem fog bevenni - sóhajtottam, majd közelebb mentem a bátyámhoz - A többit nem beszélhetnénk meg holnap? Meghívlak egy kávéra valahová - kissé oldalra döntöm a fejem csillogó szemekkel bízva abban, hogy ez meghatja valamennyire.
 Cute  ●●  by barb

Samuel McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 12, 2021 12:00 pm





to Kathy

so proud to my little artist



Nem voltam igazán dühös… na jó, egy kicsit az voltam, mert bassza meg, a húgomról volt szó, és akármennyire felnőtt volt, meg akármennyire nem volt jogom beleszólni az életébe, aggódni azért kurvára aggódtam érte. Különösen, hogy leesett miről van szó tulajdonképpen. És azt akartam, tudja, mi a bajom ezzel az egésszel, és ne azt gondolja Kathy sem, hogy csak szimplán elítéltem a dolgot. Nem mintha boldoggá tett volna, azonban nem akartam vele azt éreztetni, amit valószínűleg a szüleink tettek volna, ha megtudják mi a helyzet. Szobafogság, eltiltás, óriási lebaszás, patália… semmi értelmét nem láttam veszekedni a húgommal, hiszen már megtörtént dolgokról volt szó. Aztán egy darabig csak hallgattam, mert rá kellett jönnöm, Kath azonnal levágta még a galériában, hogy mi felfogtam mi történik. Amikor arra kért, hogy őrizzem meg a titkát, felsóhajtottam és ránéztem az eddig bámult padló helyett.
- Nem mondom el senkinek - mondtam határozottan, ő meg ismerhetett annyira, hogy tudja, komolyan gondoltam, hallgatni fogok. - És figyelj, Kath, nekem aztán semmi közöm hozzá, bízom benne, hogy elég okos vagy, és el tudod dönteni ezt is… de azért engem ne akarj meggyőzni, hogy Sinclaire olyan jó ember, akkor nem kezdett volna ki a diákjával. Nem fogok úgy csinálni, mintha szerintem ez rendben lenne, de… - itt vettem egy újabb mély levegőt, hogy aztán megrázzam a fejemet és lassan kifújjam. - De ha okot ad rá, tényleg szétrúgom a seggét! - már eleve okot adott rá, ezt mondjuk már nem akartam hangosan kimondani. Valószínűnek tartottam, hogy a húgom pontosan értette mire akartam kilyukadni, én meg tényleg azt akartam, tudja, számíthat rám, még egy ilyen elcseszett helyzetben is. Egy halvány mosoly azért megjelent az arcomon is, mert tudtam, másnak ő sem mondta volna el, így nem is lett volna más, aki segíthetett volna neki ebben.
- Mióta? - kérdeztem aztán némi érdeklődéssel, mert azért azt szerettem volna tudni, mikor döntött úgy a kedves tanár úr, hogy rámászik a húgomra. A korkülönbség zavart ebben az egész sztoriban a legkevésbé, sokkal jobban féltettem attól Kathy-t, hogy ő többet képzel ebbe az egészbe, mint ami, és azt kurvára nem érdemelte volna meg, hogy kihasználják, főleg nem ilyen aljas módon. Aztán hirtelen esett le, mit láttam a kiállításon, és egy cifra káromkodás szaladt ki a számon, szemmel láthatólag kissé elsápadtam. - Azon a képen…?! Basszus, Kath - a tenyerembe temettem az arcomat, úgy ráztam a fejemet, és reméltem, hogy a csukott ajtón keresztül ez a kirohanásom, nem hallatszódott át… nagyon.


396   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Kedd Márc. 09, 2021 11:55 am
Sammy && Rine
Who needs superheroes
when you have a brother
Valahol fellélegeztem, amikor az utolsó vendégek is elmentek és végre a családommal lehettem. Mégis örömmel nyugtáztam magamban, hogy megérte az a sok gyakorlás és festés, amit mi sem jelez jobban, mint a kezemben szorongatott tucatnyi névjegykártya. Ezek jelentették a belépőmet az egyetemre és mellé egy ösztöndíjra. Nagyon akartam azt, hogy több választási lehetőségem legyen. Sammy szavai megmosolyogtattak, míg a sokat sejtető kacsintása láttán megforgattam a szemeimet. Tudtam, hogy mire akar utalni, bármennyire nem akartam rá gondolni, persze ezen az sem segített, hogy Jo mellénk ért. Éppen elkaptam Sam kikerekedő pillantását, hogy aztán a szüleimre és a tanáromra fókuszálhassak újfent. Szerettem volna pár szót váltani a bátyámmal, de ő a büféasztal felé vette az irányt, amiből tudtam, hogy később egy fejmosásra számíthatok. Valahol mélyen szomoúságot éreztem, hogy csalódott bennem, ugyanakkor a szívem heves kalapálása ezt elnyomta. Mr. Sinclaire keze a hátamon túlságosan forrónak tűnt. A vacsorán idm se volt gondolkodni a kialakult helyzeten, anya az égbe magasztalt mindkettőnket, már-már kínosan éreztem magam. Szerencsére gyorsan eltelt az este, így magamra zárhattam az ajtóm, hogy egy forró zuhannyal nyugtassam elnehezült testem. Túlságosan sok minden történt ma este, mely több kérdést vet fel Samben mint kellene. Nem akartam, hogy így tudja meg ki is a lovagom. Végül hálóingben és összehúzott köntösben bontogattam a hajam a résnyire nyitott ajtónál. Ezzel jeleztem a bátyám számra, hogy bejöhet. Ahogy becsukta az ajtót, majd leült az ágy szélére temérdek várakozást láttam rajta. Egy nagy sóhajjal felé fordultam a székemben, majd kissé oldalra döntöttem a fejem.
- Ezen nem estünk már túl a kiállításon? - kérdezem tudva a válaszát, így nem is várom, hogy reagáljon - Nem így akartam, aztán valahogy mégis megtörtént és mire észbe kaptam nem tudtam vissza csinálni. Sőt, nem is akartam. Tudod ő nagyon jó ember, kitűnő művész és ... - abbahagytam a mondatot és elkezdtem rágcsálni a szám szélét. ... és szeretem. Ezt nem akartam kimondani, mert akkor magamnak is bevallanám azt, amit soha azelőtt. Vannak érzéseim az irányába ez tagadhatatlan, bár félek, hogy ez számára csak játék.
- Kérlek, ne szólj anyáéknak! Ez csak egy kaland volt. Úgyis ősszel elmegyek egyetemre és soha többet nem látom - lehajtom a fejem, hiszen most tudatosult bennem, hogy egyszer vége lesz az egésznek. Pedig nem akartam, hogy ez legyen, ahogy azt sem, hogy Sam mérges legyen rám. Tudom megakar védeni, de nem kell. Nem fogják összetörni a szívem.
 Cute  ●●  by barb

Samuel McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 05, 2021 11:19 am





to Kathy

so proud to my little artist



Minden gond nélkül foglaltam le a szüleinket, bár tudtam, a húgom sík ideg volt az egész helyzet miatt, de biztos voltam benne, hogy képes állni a sarat, és minden rendben lesz. Láttam, ahogy az arcán megjelenik ugyanaz a magányosság, mint amikor elmentem az egyetemre, de tudtam, talpraesettebb annál, hogy ezen a ponton összezuhanjon. És igazam is volt, minden gond nélkül csevegett a képeiről, szemmel láthatóan nagyon is könnyeden, miközben én anyáékkal a terem másik végében beszélgettem, részben Kathy műveiről, részben pedig az egyetemről, meg az edzés programról, amit éppen most indítottunk el az edzőmmel. Néhány óra telt el így. Egyszer-egyszer a húgom felé sandítottam, csak hogy tudjam, minden rendben van, és akkor szúrtam ki azt a néhány alig észrevehető mozdulatot közte és a tanára között. Ezen a pont persze nem tulajdonítottam neki igazán nagy jelentőséget.
A kiállítás megnyitója lassan véget ért, és távoztak a meghívottak, láttam Kathnél a jó néhány névjegy kártyát, amit feltételezhetően a fejvadászoktól kapott, aminek kifejezetten örültem, minél több ilyen kis kártya volt, annál többen érdeklődtek komolyan iránta, így pedig komoly esélyei voltak a művészeti ösztöndíjra, amit nem osztogattak csak úgy bárkinek. Az ő sikereinek pedig mindig őszintén örültem, ahogy ő is az enyéimnek. Végtelenül hálás voltam azért, hogy egy olyan testvérem volt, mint Kathy.
- Én imádtam - vigyorogtam a lányra, a szüleinknek háttal által, így megengedtem magamnak egy újabb sokatmondó kacsintást, mielőtt odaért volna Sinclaire, hogy kifejezze a gratulációját. És akkor belém villant újra az a pár mozdulat, amit korábban csíptem el, és egy pillanatra kikerekedtek a szemeim. Leplezve a döbbenetemet, megittam az utolsó pár kortyot a nálam lévő italból és aztán a büféasztal felé indultam, hogy letegyem a poharat. Nem állt szándékomban kérdőre vonni a húgomat, anyánk és apánk előtt semmiképpen sem, annak nagyon nem lett volna jó vége.

Túl a vacsorán, ami során egekbe magasztalta anya a lányát, majd a fiát is, együtt másztunk fel az emeletre a mosogatás után, Kath-el az emeletre. Hagyjam, hogy fürödjön és készüljön a lefekvéshez, amíg én is azt tettem, és azon gondolkoztam, hogyan hozzam fel ezt a témát. A magánélete nem az én dolgom, de a húgomról volt szó, és őszintén nem voltam elájulva, hogy a festőművész tanárával kavarhatott össze.
- Mielőtt még elfelejted, azt ígérted mesélsz nekem! - kopogtam be a résnyire nyitott ajtaján, ami tulajdonképpen csak azt jelezte, hogy várt. Beléptem és becsuktam az ajtót magam mögött, aztán leültem az ágya szélére, és egyelőre várakozva pillantottam rá.


398   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Csüt. Jan. 28, 2021 12:06 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes
when you have a brother
Szavaim hallatán egyből gunyoros mosolyra húzódik a szája, de az sem kerüli el a figyelmem, hogy előtte mennyire dolgozott azon, hogy visszatartsa a nevetését. Ahogy meglökött a szokásos 'Hé' helyett csak felvontam a szemöldököm, jelzve felé, hogy ebből még háború lehet a későbbiekben. Mindezek ellenére imádtam a kettőnk között lévő látszólagos ellentétet, azt ahogy kifejeztük egymás felé a szeretetünket. A képre pillantok, majd vissza Samre, ahogy egyből visszakérdez. Persze közben tovább sétálunk, éppen azon gondolkodom hogyan fogalmazhatnám meg a mérgem okát, amikor tovább fut a pillantásom a mentorom felé. Az akkori mérgem okozója ugyanaz, aki mos is káromkodásra késztet. Minden erőmmel belé kell kapaszkodnom, hogy folytatni tudjuk ezt a beszélgetést. Ahogy megfedett olyan felnőttnek akart tűnni, bár az arcát látva tudom, hogy tisztában van azzal, hogy a húga felnőtt és nem is áll olyan messze tőle.
- Most kellene visszatekerni az időt, az otthoni beszélgetésünkre? - utalok egyből arra, hogy az egyetemen miket is csinál valójában. Persze ez nem mentesít fel engem sem. Éppenezért fordulok hozzá segítségért, jelenleg bármit megtennék azért, hogy kimentsen a slamasztikából, amibe Jo taszított. Sammy kacsintását követően egy sóhaj bukott ki belőlem. Kislánykoromban sokszor úgy gondoltam, hogy ő az én szuperhősöm, ez most sem áll távol az igazságtól. Hallom a szavait, mégis szorítása hozott vissza a normális kerékvágásba, rá emelve pillantásom az utasításai szerint scelekedtem. Beszív. Benntart. Kifúj. Erősnek kell lennem, szerencse, hogy Sammy mellettem van ma este. Engedtem, hogy lefejtse kezeimet a karjáról, majd elárvultan bámultam rá. Ugyanúgy néztem rá, mint amikor a reptéren elköszöntünk egymástól első alkalommal. Bólintottam, mert igaza volt. Az a dolgom, hogy lenyűgözzem a fejvadászokat és bekerüljek valamilyen enves művészeti isokolába. Apró mosolyt villantottam felé, a ájulásra tett megjegyzését követően. Szemeimet fogatva néztem, amint a büféasztalról felveszi a poharakat. Még egy utolsó mély levegőt veszek, hogy aztán egy széles mosollyal az arcomon csatlakozzak Johoz és a fejvadászokhoz. A beszélgetés eégszen jól alakult, gyorsan magamra öltöttem a művész szerepét. Imádtam a festészetről beszélni és a különböző technikákról, így nem esett nehezemre beszélni a képről, még akkor sem, ha belül végtelenül zavarban voltam.
- Mr. Sinclaire ezt a képet le kellene venni. Úgy tűnik, hogy az egyik vendég megvenné - fordulok a férfi felé gyorsan, miközben a vadászok már a következő képet szemlélik.
- Ez esetben tegyük ki rá az elkelt táblát. Gratulálok Katherine - rám mosolyog, dehallom a hangjában a rejtett feszültséget, melyet szavaim váltottak ki belőle. Vitának nincs helye, főleg nem életem első kiállításán és ezzel ő is tisztában van. Elhalkítva a hangom közelebb lépek hozzá.
- Miért van itt az ajándékom? - teszem fel a kérdést, de meg sem várva a válaszát folytatom - Abban egyeztünk meg, hogy a teremben marad. Szerinted a szüleim mit fognak szólni, ha meglátják? - szemeim szikrákat szórtak, mit a hátamra tett keze egyetlen pillanat alatt csillapított.
- Ne aggódj Kath, ha szóba hozzák megmondom nekik, hogy a modern művészetek témához kellett - aprót bólintok, majd ellépek mellőle, óvatosan végig simítok a karján, hogy aztán a fejvadázok után siessek. Hosszas értekezések sorát követően az est végefelé sikerült újra a családom mellé kerülni.
- Hogy tetszett a kiállítás? - vidáman csacsogok, miközben az utolsó vendégeket szemlélem.  Lassan mindenki távozik és reményeim szerint Sammy és Jo sikerrel jártak és anyáék semmit se vettek észre. Pillantásom a családomra vezetem, de legfőképpen a bátyámra. Az ő válasza érdekel a legjobban, minden témában.
- Mr. és Mrs McCormack, hadd gratuláljak Önöknek is, a lányuk isten adta tehetség! - jött oda hozzánk Jo, miután kikísérte az épületből az utolsó vendégeket is.
 Cute  ●●  by barb

Samuel McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Csüt. Dec. 31, 2020 11:04 am





to Kathy

so proud to my little artist



Ahogy kommentálta a drága húgom a véleményemet, igyekeztem nem hangosan nevetni, bár ez nem volt olyan egyszerű, mert szívesen elküldtem volna a francba is érte, de szerencsére le tudtam nyelni ezt az egészet és az elfojtott nevetés egy gúnyos, ám jókedvű mosolyban tetőzött be. Meglöktem kissé, csak hogy érezze a törődésemet, mert le sem tagadhattam volna, élveztem a vele való hülyülést, hiányzott, hogy ott legyen mellettem, ezért is volt örömteli minden alkalommal, amikor hazalátogattam.
- Mérgesen? - kérdeztem vissza aztán a másik, narancs színekben játszó képe kapcsán, ám ahogy tovább indultunk volna válasz helyett csak káromkodás érkezett és nem sokkal később meg is pillantottam az okát mindennek. Az igen csak szemléletes festmény, ami sokat elárult Kathyről valószínűleg nem a legokosabb módon került kiválasztásra a kiállított darabok között, legalábbis a húgom reakciójából ez derült ki a számomra. És persze nagyon is érthető volt, ezzel én is olyan részleteket tudtam meg, amiket soha nem akartam tudni róla… Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennék rá megjegyzést.
- Ejnye, húgi, azt hittem csak a réten szaladtatok a lovaggal, nem pedig ilyen erkölcstelen dolgokat műveltek - bármennyire szeretném, nem tudtam elfojtani a vigyort, ami az arcomra kúszott, pedig nagyon komolynak akartam tűnni, miközben megfeddtem Katherine-t. De nyilván ő is tudta, mennyire kamu ez az egész, egyrészt mert én sem volt szent, ha nem is pontosan, de éppen a húgom tudta a legjobban, mennyire szabadelvű voltam, másrészt pedig nem voltam hülye, majdnem felnőtt volt ő is, és a szex az szex, mindenki csinálta, akkor is, ha tiltották. - Stílusokat mi? - poénkodtam tovább a dolgon, már csak a jótestvéri hozzáállás végett is, de közben rákacsintottam Kathy-re, jelezve, hogy természetesen számíthat rám, meg a stílusokról összehordott hülyeségre. - De ha nem nyugszol le, magyarázhatok én bármit anyuéknak stílusokról, meg kötelező darabokról, le fogják vágni, hogy nagyon is közöd van hozzá. Szóval mély levegő! - megszorítottam a kezét, amivel lassan kezdte elszorítani az alkaromat, hogy figyeljen rám, és ne viselkedjen úgy, mint egy őrült, aki arra vár, melyik oldalról támadják meg előbb. Végül lefejtettem magamról az ujjait.
- Menj szépen, nyűgözd le a fejvadászokat, addig feltartom anyuékat, után elájulhatsz - jegyeztem meg csendesen, aztán a büfé asztal felé indultam, ahonnan felkaptam három pohár gyümölcslevet, amivel aztán tovább sétáltam a szüleink felé, és eltereltem őket a terem egy másik végébe, ahhoz a bizonyos naplementés képhez.


378   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 23, 2020 1:23 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes when you have a brother
Elhessegetem magamtól az ötletet, hogy minden csupán az én művem lenne és inkább támaszkodok a mentoromra. Pedig mindketten tudjuk Sammyvel, hogy mennyire fontosak számomra a különböző szervezetek. Nyaranta nem egyszer segítettem a problémás gyerekekkel foglalkozó szervezeteknek, persze a legtöbben azt hitték csak a felvételi miatt csinálom. De szerettem ezt a munkát, látni, ahogy a csöppségek fokozatosan megnyílnak, végül már öleléssel köszönnek. Mégis valahol jól esnek Sammy szavai, mire csak aprót bólintok. Nem kellenek üres szavak, anélkül is megértjük egymást. Végül mégis előtör belőlem az érzékenység, amit ő lecsap egy rögtönzött viccel. Sosem fogom elmondani, de hálás vagyok neki ezért. Végül a képekre tereődik a szó és nem hagyhatom kérdés nélkül az előttünk lévőt. Egyből heveseb ütemre vált a szívem rögtönzött vallomása hallatán és kiszélesedik a mosolyom. Azt akartam, hogy szeresse az ajándékát.
- Igen, egyetértek professzor. A színek egymásba siklása harmóniát kelt, míg a táj egybecsúszása feszültésget - megtámasztom egyik kezem a másikon, hogy Dávid gondolkódójaként az öklöm az állam alá tegyem, miközben a képet nézem. Aztán elnevetem magam én is, miközben tekintetünk találkozik. Nem hagyhattam ki a megjegyzést, ami Sammy szaktudására vonatkozik. Tisztában vagyok vele mennyire távol állnak tőle a műveszetek, ennek elelnére sosem volt rest dícsérni a képeim. Talán miatta vagyunk most itt, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Követem a mozdulatát, hogy tekintetem megállapodjon a napfelkeltén, mely a végső állapota előtt sokkalta sötétebb volt.
- Azt mérgesen festettem, legalábbis először aztán pár órával később szineket is kapott és ellágyult - vonok vállat, mintha nem is számítana az egész - Köszönöm, tényleg - teszem hozzá teljesen őszintén, hogy aztán karon ragadjam. Körbe akarom vezetni, szükségem van rá, hogy nyugodt maradjak az est folyamán. Szerencsére enged a húzásomnak, így elmélyülten a festményeket nézegeti. Képtelen vagyok, ellenállni a késztetésnek, hogy Jo felé pillantsak. Bár már bánom az egészet, mert olyannal szembesülök, amivel nem kellene. Hangot is adok kétségbeesésemnek, ami természetesen feltűnik Sammynek, bár siketnek kellene lennie ahhoz, hogy a káromkodásom ne hallja meg. Ahogy vállon lök szerencsére kizökkenek a sokkból és elengedem a hajam. Kissé erősebben megszorítom a kezét kérdése hallatán. Értem én, hogy próbálja elviccelni a dolgokat, de ez nem ment fel a szégyen alól, amiben részem lesz, ha anyáék meglátják.
- Tudoood Sammy indulás előbb beszélgettünk a lovagamról és arról, hogy mesélek róla - kezdek bele kissé elnyújtva a szavakat, mégis olyan halkan, hogy senki más ne legyen fültanunk - Maradhatunk annyiban, hogy most lebuktam? - nézek rá kissé kérdőn, mégis esengve - És lehet arról szó, ha véletlen anyáék meg is látják akkor csupán a felvételi miatt készítettem ilyen képeket, hogy a fejvadászok lássák a különböző sítlusokat? - igen, jelenleg megmentésért könyörgök az egyszem bátyámnak. Remélem a segítségemre lesz ebben a kényes helyzetben. Gyűlölöm azt, hogy nem voltam jelen a képek kikészítésekor. Mégis miért bíztam az egészet Jora? Persze, mert a hónapok alatt nem bíztam mindent rá... Egy nehéz sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben lábaim még mindig a földbe gyökereznek. Felvátva kapkodom a pillantásom a kép, Jo és a fejvadász, Sammy és a szüleink között. Mint egy őrült, akinek egy hajszálon múlik, hogy biliházba ne kerüljön. Ha most nem őszülök meg, akkor sosem.
 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Kedd Dec. 08, 2020 9:55 pm





to Kathy

so proud to my little artist



- Ez egy okos ötlet - jegyeztem meg, amikor felvillantja mi a terv a rögtönzött kis aukcióval. A hangom őszinte, nincs bennem rossz érzés, amiatt hogy a húgom hogyan próbál minél többet kihozni ebből a lehetőségből. Talpraesett volt mindig is, és azt akartam, hogy kerüljön be valamelyik egyetemre, ahol valóban kamatoztathatja majd a tehetségét. Megérdemelte volna mindezt. Amikor pedig örömében megjelentek a szemében a könnyek, ismételten bevetettem a remek humoromat, hogy egy pillanat alatt már ne a meghatottságával foglalkozzon, arra lesz még ideje később is, hiszen ha drága anyánk rákezd a későbbi vacsorán, úgysem fogja tudni tartani magát Kathy sem.
- Imádom - mondtam, még mindig a képet nézegetve. - Van benne valami, ami egyszerre felzaklat és meg is nyugtat - tettem hozzá, rendkívül nagy hozzáértésemet is megcsillogtatva, majd elnevettem magamat, ahogy találkozott a tekintetem Kathy-ével, mert láttam rajta, hogy a nyelve hegyén volt egy csípős megjegyzés, amire teljes mértékben fel voltam készülve. - Az ott - a fejemmel intettem a kérdésére az egyik tőlünk távolabbi festmény felé, amely pirosas-narancsos, néhol sötét, feketés színekben játszott. - De mindegyik nagyon klassz - jegyeztem meg, őszinte büszkeséggel. Valahogy sosem gondoltam, hogy itt fogunk állni egyszer, mégis annyira egyértelműnek tűnt, hogy a húgom kiállításán voltunk, ahol emberek, idegenek az ő munkáit dicsérték.
Engedtem a húzásának, ahogy belém karolt és tovább sétáltunk a többi képét nézegetve, egészen addig, ameddig a festmények tanulmányozásából ki nem zökkentett Kathy aggodalmas felkiáltása. - Hm? - fordultam felé, majd követtem a pillantását egy igen pikáns képig, ami előtt a magántanára és néhány számomra ismeretlen alak beszélgettek.
- Ó, micsoda aktok - tettem kaján megjegyzést, vállammal kicsit meglökve a lányt, aki még mindig belém kapaszkodott, miközben a haját piszkálta. - Szabad kérdezni, ki inspirálta a művésznőt? - kérdeztem félig nevetve, és egyből a szüleinket kerestem a tekintetemmel, mert ők egészen biztosan nem voltak felkészülve arra, hogy ezt lássák, és tudatosuljon bennük, miért festett ilyesmit az egyszem kicsi lányuk. Én nem voltam ilyen naiv, de azt hiszem, ez így volt rendben.


314   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szer. Nov. 18, 2020 12:21 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes when you have a brother
Izgatottan vártam a mai napot, azaz az estét, hiszen mégis csak nagy szó ez a karrierem történetében, ami éppen most kezdődik. Titkon bíztam benne, hogy valamelyik fősuli felfigyel rám és azzal foglalkozhatom az életem további részében, amit szeretek. Az úton nyugalom telepedett rám Sammy közelségétől, amit felváltott egyfajta furcsa érzés, amint a terembe léptünk. Tekintetemmel egyetlen embert kerestem. Gyorsan bocsánatot kértem a szüleimtől, hogy a külön tanárom felé vegyem az irányt.
- Jo! Remélem nem késtem el - egy puszival köszöntöm, izgatottságom kézzel fogható. Ruhámat rendezgetem, miközben felpillantok a férfira.
- Nem, éppen időben érkeztél - válaszolt, miközben végig simított a hátamon - Gyönyörű vagy! - közelebb hajol hozzám, mire a szívem hevesebb ütemre vált - Ez az est csak rólad szól. Élvezd ki -  elhúzódik tőlem, felveszi a tanár szerepét, miközben tekintetéből könnyedén kiolvashatom az igazságot. Aprót biccentek, mintha valami nagyon fontos szakmai dolgot mondott volna az előbb, majd megkocogtatja a kezében lévő italt, hogy felkonferálja az eseményt. Akaratlanul is mosolyra húzódik az ajkam, ahogy meghallom Sammy üdvrivalgását, majd boldogan megrázom a fejem látva anya rosszallását. Vannak olyan dolgok melyek sosem fognak megváltozni és ez így van jól. Miközben megnyitottam a tárlatot kizárólag a családomhoz beszéltem, hiszen nekik köszönhetem mindezt. Temérdek érzés kavarog bennem egyszerre, melyeket vissza kell szorítanom. Nem sírhatom el magam itt mindenki előtt. Hatalmas levegővételt követően elindulok üdvözölni a kiemelt vendégeket, hogy a tiszteletköröket követően megállhassak az én szeretett bátyám mellett.
- Jonathan ötlete volt - hárítom a dolgot, miközben a tekintetem egyetlen pillanatra megállapodik az előbb említett fiatal férfin, hogy aztán vissza vezessem Sammyre - Szeretném az összeget felajánlani egy szervezetnek. Ez jól mutat majd a felvételin is - vonok vállat, mintha csak azért csinálnám az egészet, pedig Jo felvetése előtt is gondolkodtam rajta. Mindketten a képet néztük, míg ő gyönyörködött benne, én a hibákat és a javítani való részleteket néztem. Még mindig nem tökéletes a technikám. Talán ha a különórákon többet festettünk volna a torna helyett, akkor előrébb járnék. Nem mintha bánnám az egészet.
- Köszönöm - válaszolok Sammynek, miközben félig átölelem - Ez az egész még mindig kicsit felfoghatatlan - nevetem el magam, miközben gyorsan letörlöm a szemem sarkában megbújó örömkönnyeket. Szerencsére az érzelgős pillanatot hamar elrontja, mire elnevetem magam.
- A túl oldalt vannak, amikre lehet - biccentek a fejemmel a megfelelő irányba - De ha nagyon szeretnéd adok engedményt és erre is pályázhatsz - nézem hol a képet, hol őt. Hiszen ez az a festmény, amit neki készítettem - Amúgy tetszik? Van kedvenced közülük? - kérdezősködök elterelve a figyelmét az aukcióról. Újra annak a kislánynak érzem magam, aki örömmel mutatta neki az első festményét, ami minden volt csak nem szép. Közben óvatosan belé karolok, hogy elmozdítsam álló helyzetéből és megnézzük együtt a többit. Pillantásom vissza siklik a tanáromra, aki az egyik egyetemi fejvadásszal társalog az egyik figyelemfelkeltő képem előtt.
- Francba! - adok hangot nem tetszésemnek. Itt kellett volna lennem, amikor kiteszik a képeket. Úgy éreztem ez a festmény többet elárul, mint amit kellett volna, egyből magam előtt láttam a készülésének folyamatát. Idegesen a hajamat kezdtem piszkálni, imádkozva egy felsőbb hatalomhoz, hogy anyáéknak ne szúrjon szemet.
 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Kedd Nov. 17, 2020 3:22 pm





to Kathy

so proud to my little artist



Kérdő pillantással döntöttem oldalra a fejemet, felhúzva a szemöldökömet, nagyjából olyan arcot vágva, mintha azt mondtam volt, hogy „komolyan húgi!”, hogy aztán a lánnyal együtt nevessek, amikor végül kiesik a szerepből, és abbahagyja a műsort. Nyilván bármikor kimentettem volna a kellemetlen helyzetekből, amiket anya okozott a kínos kérdéseivel, már csak azért is, mert tudtam, hogy utána számíthattam az ő segítségére is. És a mellékelt ábra azt mutatta, ez egy mindkettőnk számára jól bevált taktika.
Csak megrántottam a vállat, amikor válaszolt a kérdésemre, és elkaptam a tekintetemet. Tulajdonképpen igaza volt, csak nem akartam különösebbképpen beismerni, mert azért egy kissé féltem attól ugyanis, hogy kosarat kapok a lánytól, ami csak azért zavart, mert nem találkoztam eddig még olyannal, aki ennyire érdekelt volna. Apa hangja szakítja meg a kis magányos eszmecserénket, így aztán elindulunk a kávé illatát követve a földszint felé a konyhába, ahol már elő lett készítve minden a számunkra.
Alig egy órával később már a kiállítótérben ácsorgtunk a húgom festményei között, ami egészen hihetetlen és baromi büszke is voltam rá. Elvégre komolyan gondoltam, hogy ez igazán nagy dolog Kathy életében és nagyon reméltem, hogy ez igazán meggyőz majd valami menő művészeti fősulis fejvadászt, és felajánlanak neki egy ösztöndíjat. Igazán megérdemelte volna. Ahogy felkonferálják a húgomat akaratlanul is hangot adtam a lelkesedésemnek a taps mellett, ami őt nyilván nem lepte meg, cserébe megkaptam anya rosszalló pillantását, de most ez egyáltalán nem érdekelt. Végül aztán, ahogy a tömeg oszlani kezdett leváltam a szüleimről és elindultam tanulmányozni a húgom munkáit. Nem akartam zavarni, amíg lerótta a kötelező köröket és mindenki beszélgetett a meghívottak közül egy kicsit.
– Nem is mondtad, hogy licitálni is lehet majd? – sandítottam a lányra, ahogy megállt mellettem, majd tekintetem visszatért a hullámzó vizet ábrázoló alkotásra, ami szinte csak kék színekből állt össze. Valahogy megnyugtató volt. És nem csak azért, mert úsztam. – Nagyon büszke vagyok rád, Kathy! Komolyan – az egyik kezemmel végig simítottam a hátán. – Gratulálok – emeltem a tekintetemet a húgomra. – És melyikekre lehet licitálni? Megtenném a tétjeimet – vigyorodtam el, mert mindketten tudtuk, hogy sok mindent nem tudnék hozzáadni a licithez, bár ez valóban nem rettentett volna vissza attól, hogy ajánlatot tegyek.


350   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Csüt. Szept. 17, 2020 7:41 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes when you have a brother
Hallom a hangjában a rejtett idegességet a burkolt kis zsarolásomra. Nem tehetek róla, valamit valamiért. Mégis mindketten tisztában vagyunk vele, hogy képtelen lennék megtenni. A család az első számomra és ezen semmi se tud változtatni. Ahogy össze húzott szemekkel felajánl egy mindkettőnk számára kedvező alkut egyből mosolyra húzódik a szám. - Benne vagyok! - vágtam rá gondolkodás nélkül - Én hallgatok mint a sír, ha te is - tettem hozzá nyomaték gyanánt. Egyikünknek se jött volna jól, ha drága jó anyánk kérdések millióját teszi fel. Aztán elkezd vele mindkettőnket piszkálni. Ilyenkor a világból ki tudna kergetni. Szeretem, de vannak olyan dolgok, melyekről nem szívesen beszélek vele. Persze ez sem nagy akadály számára, hiszen képes macska módjára settenkedni, hogy aztán a frászt hozza mindkettőnkre. Most is ez történt és Sammy magyarázkodni kezdett. Természetesen jó testvér módjára kisegítettem. Anya ezzel tökéletesen megelégedett, aminek hatására távozott is a szobámból. Újra kettesben maradtunk, a bátyám lábának hatására csukott ajtóval, aminek következtében majd megpukkadtam a nevetéstől. Vannak olyan dolgok, amik sosem fognak megváltozni és ez így van jól. Pár pillanattal később már együtt nevettünk és egyetértettünk anya túlzott féltésében. Mihez is kezdenénk nélküle? A megjegyzésemre egyből kontrázott, mire csak játékosan megforgattam a szemeimet.
- Nézzük csak... - látványosan elgondolkodtam, hogy aztán egy képzeletbeli határidőnaplót lapozgassak. Végül nem bírtam a szerepben maradni és elnevetve magam leeresztettem kezeimet. Mindig egyformán segítettük egymást, így felesleges volt alkalmakat keresni. Ez is egy kimondatlan megállapodás közöttünk kiskorunk óta, amit ha törik, ha szakad betartunk. Természetesen újra elő vettem a randi témát, hiszen tényleg érdekelt a bátyám szerelmi élete. Szeretném végre igazán boldognak látni. Ez valahogy mindent felülír.
- Semmi, semmi! - legyintek könnyedén, hogy közelebb lépjek hozzá - Még sosem láttalak ilyennek. Örülök, hogy komolyan gondolod a randit és az esetleges kapcsolatot is - mosolygok egy vállveregetéssel, amit apa  reszelős hangja tör meg. Apró bólintással követtem Samet a földszintre, a kávé túlságosan csábítónak tűnt, mindamellett ideje lenne indulnunk. Hagytam hadd öleljen meg a maga fiús stílusában, egyből megfogtam a kezét.
- Hosszú még a hétvége. Lesz elég időnk rá - mosolygok egy kis pírral az arcomon. Fogalmam sincs, hogy a kiszemeltem említése váltotta ki belőlem, vagy Sammy védelmező szavai. Imádtam, hogy ő sokszor még mindig annak a kislánynak látott, akit meg kellett védenie a nagyobb fiúktól. Mindketten felnőttünk, ő mégis bármelyik srácnak betörné a képét, aki összetöri a szívem. Végül a kávéra nem sok időnk maradt, pedig nagyon szívesen elkortyolgattam volna, hogy kellő hatást érjek el vele. Bár van egy olyan sejtésem, hogy az idegeimen ez sem segítene túlzottan. Mire feleszméltem a sokkból már a kiállítóteremben voltunk.
- Köszöntök minden jelenlévőt. Ez a kiállítás iskolánk egy legtehetségesebb tanulójának, Katherine McCormack képeiből áll. A kisasszony első egyedülálló tárlata, mely egyben egy bemutató munka is. Ez a jövő záloga egy szárnyait bontogató. ifjú művész számára. Fiatalsága senkit se tévesszen meg, művei felérnek a legnagyobbak kései munkáival. Egyes képekre lehet licitálni az est folyamán. Még egyszer Gratulálok Katherine! Mérhetetlenül büszke vagyok rád! - csendült fel a külön tanárom hangja, akinek köszönhetem ezt az estet. Kissé elérzékenyülve tapsoltam a tömeggel együtt, miközben egy köszönömöt tátogtam felé.
- Nagyon szépen köszönöm Mr. Sinclair a dicsérő szavakat és az est megszervezését. Az évek alatt nagyon sokat jelentett az a támogatás, amit Öntől kaptam. - előbb felé intéztem a szavaimat, miközben kissé megszorítottam a kezét, majd a közönség felé fordultam - Ezennel megnyitom a mai estet. Kérem érezzék jól magukat! - kissé esetlenek a szavaim, ennek ellenére mindenki tapsol, ami fokozza a meghatottságomat. Ezt követően lassan oszlani kezd a tömeg, hogy mindenki a festményekre fókuszálhasson.
- Minden olyan felfoghatatlan, mintha egy álomba csöppentem volna. Még egyszer köszönöm az egészet Jonathan - intézem szavaimat a tanáromhoz, hogy egy apró puszit nyomjak az arcára. A válaszát meg sem várva elindultam, hogy a tömegbe vegyüljek. Kíváncsi voltam a véleményükre, azaz egyetlen emberé érdekelt a legjobban. Egyetlen szó nélkül megálltam mellette, amint éppen a kedvenc képemet nézte. Végtelen kékség, mintha hullámok folynának egybe, mégsem látszik a part, mintha nem is létezne. Nincs más csak az életet adó víz, amit annyira szeret.
 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 06, 2020 7:28 pm





to Kathy

so proud to my little artist



Némi idegességgel a hangomban nevettem fel a húgom bújtatott fenyegetésén, majd megráztam a fejemet. Tudtam, hogy nem kell féltenem, mert egyáltalán nem volt már kislány, de azért néha még mindig meglepett, milyen nagy lett a szája a termete ellenére is.
– Értem én, Katherine… kössünk alkut a hallgatásról! – mondtam kissé összehúzva a szemeimet, és zsebre vágtam a kezeimet. Egyikünk sem akarta azt hiszem, hogy drága jó anyánk kérdésekkel bombázzon minket felváltva a leendő sógor és sógornő jelöltek kapcsán.
Láttam a testvéremen az enyhe csalódottságot, hogy nem vacsorázni akartam elvinni a kiszemeltemet randevúra, de megjegyzést nem tett rá, amit értékeltem, tekintettel arra, hogy bár adtam a véleményére, hiába is volt fiatalabb nálam, a tanácsaiban száz százalékig megbíztam. Viszont Los Angeles-ben kicsit más volt, mint itt, s nem csak a több ezer kilométer volt a különbség Amerika két partja között.
Anyánk szinte berobbant a beszélgetésünk közepébe, és néhány pillanatig egyedül is maradtam a kínos kérdéssel, amire nem füllőtt fogam válaszolni neki, mert túlságosan nagy felhajtást csinált volna. Végül Kathy megjegyzése mentett meg, ezzel elterelve a figyelmet az én kevésbé stabil alibimről, miközben anya a nyakkendőmet igazgatta, amire valójában semmi szükség nem volt. Végül a két kávé, és annak a reménye, hogy ezzel lecsábíthat mindkettőnket az emeletről távozásra bírta, így újra kettesben maradtunk a húgommal a szobájában. Egy lökéssel csuktam be az ajtót, mert anyánk jó szokása volt mindig nyitva hagyni Kathy és az én szobám ajtaját is, és tudtuk, ez sosem fog megváltozni. A testvérem hangos nevetésben tört ki egy pillanattal később, és ettől én sem bírtam visszafogni magamat.
– Kétségtelenül könnyebb, hogy nem lóg a nyakamon – mondtam még mindig nevetve, anyára célozva, mert néha kissé túltolta a tyúkanyóskodást, de persze sok szempontból hiányoztak a szüleim, most hogy már nem voltam itthon minden nap. Ezt mondjuk biztosan nem közöltem volna velük, akkor anya egész este bőgött volna a meghatottságtól, és ez amúgy is borítékolható volt a húgom kiállítása miatt.
– Ó, ugyan már, mintha én soha nem húztalak volna ki hasonló szorult helyzetekből – vágtam rá Kathy megjegyzésére. Folyton egálban voltunk a másik kisegítésében, még úgy is, hogy messze töltöttem a napjaimat a családi háztól. Aztán a beszélgetés visszakanyarodott a randimra.
– Mi van? Min mosolyogsz, Kath? – kérdeztem kissé értetlenül pislogva a lányra, majd ellöktem magamat az asztaltól. – És igen, eléggé tetszik – halvány, kissé szégyenlős mosoly jelent meg az arcomon, aztán tompán felcsendült apa hangja, jelezve, hogy a kért kávénk elkészült. Én pedig intettem a fejemmel a húgomnak, hogy menjünk, mert ha kihűlni hagytuk volna a kávét, akkor nem csak hogy sosem indultunk volna el a kiállítás helyszínére, de ennek függvényében el is késtünk volna, ami nagyon nem lett volna ildomos.
– Ettől függetlenül lógsz nekem egy beszámolóval a legújabb lovagodról – karoltam át a vállát már az emeleti folyosón, majd puszit nyomtam a fejére. – Elvégre tudnom kell, kinek a seggét kell szétrúgnom, ha megbántana – tettem hozzá komolyabban, ám a tekintetem még mindig cinkosan csillogott, épp úgy mint néhány perce Katherine-é.


482   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szer. Aug. 19, 2020 10:28 am
Sammy && Rine
Who needs superheroes when you have a brother
Mosollyal az arcomon forgatom a szemeimet Sam válaszára. Ő és a nagy egója. Mondjuk van is mire így felvágnia, de ez olyan részlet kérdés, amit sosem fogok neki elmondani. Mindketten tudjuk, hogy vannak olyan dolgok, amikről sose fogunk beszélni, mégis mélyen ott van bennünk. A testvérem és ezen semmi se változtat. Ha a világ össze is omlik körülöttünk, akkor is ott leszünk egymás mellett. Ennek így kell lennie, mert a család a legfontosabb dolog az életben. Szeretem a szüleimet is mint minden gyermek, de velük bármikor szembe szállok, ha szükséges. Ezt a bátyámmal szemben sosem tenném. Nem mindig értek vele egyet mindenben, de akkor se tudnám bántani igazán. A mi kapcsolatunk túlságosan mély ahhoz, éppen ezért neki könnyedén beszélek a magánéletemről is. Persze a mocskos részletek nem tartoznak rá, hiszen mégis csak a testvérem, de a pasi ügyeimet előbb elmondom neki, mint bármelyik barátnőmnek. Azaz elmondtam mielőtt egy fél világ választott el minket.
- Én sem Sammy, én sem - rázom meg a fejem én is nevetve, miközben szemeimben ott csillog az a levakarhatatlan csintalan fény, mint mikor gyerekkorunkban közös rosszaságon törtük a fejünket. Ó, drága bátyuskám ha tudnád miket műveltem mostanság. Biztos vagyok benne, hogy 7 lakat alatt tartanál nagyjából 30 éves koromig vagy tovább. Szavai egyből ledermesztettek. A hátam közepére se kívánom anya nyaggatását azzal kapcsolatban, hogy mikor mutatok be valakit és ezzel ő is tisztában volt.
- Ó, nem Samuel! Most rögtön verd ki abból a csinos kis buksidból ezt a gondolatot. Mindketten tudjuk, hogy annak nem lesz jó vége, ha megpendíted neki és az is előfordulhat, hogy véletlen eljár a szám - úgy elhúzom a mondandómat, mintha tényleg csak kicsúszott volna a számon az egész, mindeközben sunyi mosolyt eresztek meg. Megzsaroltam volna? Ó, dehogy! Én olyanra képtelen lennék. Most jöhetnék azzal a gyerekes szófordulattal; "Deee őőő kezdte!" persze ebből már régen kinőttünk. Egy aprót bólintok jelezve neki, hogy tényleg nem érdekel a lány kinézete, azt meghagyom neki és a fantáziájának. Kissé szomorkásan lebiggyesztettem az ajkam annak hallatán, hogy nem vacsizni viszi, mint egy úriember, mégis csillogó szemekkel vártam a továbbiakat. Kávé. Igen, állítólag a legtöbb egyetemista azon él, szóval nem csodálom, hogy oda viszi. Végül is egész jól hangzik a terve. Anya mindennel össze keverhetetlen hangja törte meg a bátyám meséjét, ahogy kitárta az ajtómat. Éppen az érkezésére fejeztem be a hajamat, így teljesen elkészültem.
- Köszönöm! Sam kicsit besegített - nézek végig magamon egy apró mosollyal, majd vissza anyára, aki már egyből a bátyámat pesztrálja. Nem sokon múlott, hogy el ne nevessem magam a kérdés hallatán, így csak lesunytam a fejem, mintha itt se lennék. Egy mély levegőt követően össze szedtem magam.
- Hát engem ha egyszer majd meglátogatom - tettem hozzá Sammy mondatához, hogy erősebb alibit gyártsunk neki, mert a szavai alapján elég ingatag lábon állt - De ami a kávét illeti, ki nem hagynám. Köszi - még inkább kiszélesedett a mosolyom. Igen, eléggé ráfüggtem az utóbbi időben.
- Az utazást még megbeszéljük. Negyed óra múlva indulunk, a kávét pedig készítem. További kérdések nélkül ott hagyott minket, reméltem sikerült elterelnem eléggé a figyelmét az utazásommal. Így talán a vacsora alatt nem hozza fel Sam cukrászdai ambícióit. Hallottam, ahogy óvatos léptekkel elhagyja a folyosót, mindennél jobban próbáltam vissza fogni a nevetésem. Ahogy elmúlt a veszély egyből becsukódott az ajtó, persze nem anyának köszönhetően. Sammy felém fordult, mire majd kipukkadok a nevetéstől, remélve, hogy a sminkem nem kenődik el.
- Szerintem csak régen voltál itthon - még mindig nevetek, óvatosan törölgetve szemeimet. Egy nagy levegőt követően komoly arccal rá meredek.
- Jössz nekem eggyel, amiért megmentettem az irhádat - mutatok felé, miközben még egyszer utoljára végig simítok a hajamon - Szerintem tetszeni fog a terved Amy-nek. A kávé tényleg nagyon fontos, a parkban lehet fesztelenül sétálgatni és a süti. Tényleg nagyon tetszhet neked - kissé oldalra döntöm a fejem úgy nézek végig a bátyámon. Még sosem láttam ilyennek azelőtt.  
 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 29, 2020 3:14 pm





to Kathy

so proud to my little artist



– Csak okosan kell csinálni – nevettem, miközben az egyik ujjammal megkopogtattam a halántékomat, arra válaszolva, hogy az edzőm észreveszi-e a jól kiszámított utazásaimat haza. Amúgy meg különösebben nem érdekelte valószínűleg a dolog, egészen addig, amíg nem estem ki a rutinokból és tartottam a kitűzött időket. A húgom arra vonatkozó megállapítására, hogy anyánk túlzásba vitte a főzést, csak nevetve ingattam a fejemet. Mindig ez történt, ha valamelyikünk elért valamit, bármilyen apróság is volt az. Úgyhogy a családunkra nem panaszkodhattunk, szó szerint ki volt nyalva a seggünk, és ha mi nem álltunk volna ellen ennek, anya valószínűleg akkor lett volna a legboldogabb – de mi azért igyekeztünk megszabadulni a tojáshéjtól a fenekünkről.
– Nem tudom, mire gondolsz, Kathy – húztam elégedett, cinkos vigyorra a számat, ám ezt leszámítva még mindig reméltem, hogy a húgom nem pontosan ugyanolyan formában élvezte az elmúlt időszakot ahogyan én. Tulajdonképpen nem az én dolgom, mindkettőnknek megvolt a magánélete, de azért mégis csak a kishúgom volt, az a nagy barna szemű, őzike tekintetű pólyás, és nem akartam belegondolni, hogy miket művelhet így felnőtt létére.
– Ó, jól van, ha becsajozok, akkor legalább anya téged fog cseszegetni, hogy mikor mutatsz be valakit – feleltem, kicsit összehúzva a szemeimet, miközben gúnyos kis mosoly jelent meg a szám szélén. Időszakos állapot volt, hogy anya engem piszkált ezzel, ezt mindketten tudtuk, és azt is, hogy Kathy jobban ki lesz tőle borulva, főleg, amíg itthon lakott ő is. Azért szívesen hallgattam volna egy ilyen diskurzust a húgom feje felett… hmm, majd a családi kajálásnál meg is pendítem a témát.
Örömmel láttam, hogy tetszett neki az ékszer, amit választottam neki, és annak is, hogy rögtön felvette. Nagyon igyekeztem eltalálni az ízlését, de igazából az volt a lényeg, hogy éreztessem vele, mennyire büszke voltam rá. Elvégre volt is mire. Persze tudtam, nem úszhatom meg, hogy kifaggasson, erre fel is voltam készülve, így végül a súlyomat visszahelyeztem az asztalára, egy kezemet az öltönnadrág zsebébe süllyesztettem.
– Pontosan tudom, húgi – jegyeztem meg, nem is foglalkozva azzal, hogy még mindig beszélt, miközben nekiállt befonni a haját. – Kezdhetném azzal, hogy milyen rohadt jól néz ki, de felteszem ez érdekel a legkevésbé – vontam vállat, pedig valóban elég jelentékeny volt a kinézete. Az úszók közül már mindenki megkörnyékezte, de senkinek nem adta be a derekát. – Nem vacsorázni megyünk, hanem kávézni meg az egyik parkba, de van egy klassz cukrászda, amit remélem csípni fog és…
– Ki fogja csípni azt a cukrászdát? – anya hangja szakított félbe, ahogy belépett a szobába, szélesre tárva az ajtót. – Nagyon csinos vagy, Katherine! – mosolygott a húgomra, kissé félrebillentett fejjel. – Azt akartam kérdezni, kértek-e kávét, mielőtt elindulunk? – folytatta, miközben elém lépett és megigazította a nyakkendőmet. – Szóval kit viszel cukrászdába?
– Senkit, anya, csak meséltem Kathy-nek – a tekintetéből láttam, hogy nem hiszi el ezt, de nem firtatta tovább a kérdést, amiért hálás voltam. – És én kérek egy kávét. Kösz – mondtam aztán, ahogy megigazította a nyakkendőt, és a húgom válasza után kilépett a szobából, de nem csukta be az ajtót. Vártam egy pár percet, amíg elhaltak a léptei a folyosón, majd egy kicsit meglöktem az ajtót, és az beugrott a keretbe. – Te hallottad, hogy jön? Néha úgy tud settenkedni, mint egy macska – húztam el a számat, ahogy újra Kathy felé fordultam.


522   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 01, 2020 12:56 pm
Sammy && Rine
Who needs superheroes when you have a brother
Sammy a legjobb testvér, aki valha is kívánhatnék magamnak. Az első emlékem is hozzá fűződik. Nagyjából három éves lehettem, amikor a homokozóban éppen egy hatalmas várat építettem, amikor jött egy nagyobb fiú és teljesen szét zúzta azt. Sírásban törtem ki, mire Sammy egyből ott termett, hogy megvígasztaljon és jól rendre rakja a kisfiút. Onnantól fogva ő volt az én hősöm, akire bármikor számíthatok. Persze ez idővel teljesen átalakult, ahogy mindketten kamaszokká váltunk, ugyanakkor a köztünk lévő testvéri kötelék csak még erősebbé lett. Szerettük egymás agyát húzni, ugyanakkor sose lettem volna képes bántani őt. Éppen ezért a tőle érkező riposztra csak legyintek egyet. Bár tény, hogy mindig is jó humorral rendelkezett, de ezt sosem kötném az orrára. Ellenben a barátnőim a nyálukat csorgatták utána minden egyes alkalommal, amikor elejtett egy gyenge poént. Vitathatatlan az a tény, hogy mindketten élveztük egymás csesztetését. Telefonon keresztül nem volt ennyire vicces.
- Még nem lett gyanús az edződnek, hogy pont mindig olyankor van csaló napod, mikor haza látogatsz? - húzom fel az egyik szemöldköm sunyi vigyorral az arcomon, ami egyből le is hervad az ünnepi abéd szó halaltán - Anya megint túlzásokba esik. Nem kellett volna ilyen sok mindent főzie pláne miattam - rázom meg a fejem lemondóan. Pár nappal ezelőtt volt egy kisebb vitám vele éppen ebből kifolyólag. Ő mindenáron hatalmas bulit akart tartani a kiállításom tiszteletre, kb az egész utcát meghívta volna. Alig tudtam lebeszélni róla, hogy ne csődítse ide az egész rokonságot. Én tényleg csak egy szűk családi körű valamit akartam. Ennek ellenére vagy 5 féle fogást dobott össze mindössze 4 főre. Végül elterelődik a szó egy sokkal fontosabb irányba, ami a magánéletünket hivatott megvitatni. Sosem titkoltam a bátyám elől, hogy voltak kalandjaim, talán ő volt az egyetlen, akivel képes voltam teljesen őszinte lenni ebben a témában. Tudom, hogy egyikünkre se talált rá az igazi, melynek létét mostanság kétségbe is vonom. Felvont szemöldökén elnevetem magam és rá kell döbbennem, hogy a drága egyetlen bátyuskám nem árult el mindent az egyetemi bulijaival kapcsolatban.
- Ejnye Samuel! Csak nem azt akarod mondani, hogy jobban bele vetetted magad az egyetemi élet rejtelmeibe? - sejtelmesen teszem fel a kérdést, amire már mindketten tudjuk a választ. Ahogy elfordul, hogy át tudjak öltözni még gyorsan hozzá teszek egy utolsó mondatot.
- Amúgy sose tudhatod - utalok itt arra, hogy egyformák a csajozási és pasizási szokásaink. Mióta elment egyetemre és nincs rajtam a két figyelő szeme kissé elkalandoztam a pasik terén. Oké, be kell vallanom volt pár csúnya buli, ami egyéjszakás kalanddal végződött, de erről senkinek se kell tudnia, főleg nem Sammynek. Magamra húzom a lágy anyagú ruhát, miközben ő feltehetően az egyik vázlatfüzetem nézegeti. Próbálom elhessegetni a gondolatát is annak, hogy ez a kiállítás olyan nagy rendezvény lenne, de képtelen vagyok rá, pláne a szavait követően. Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam azon, ahogy anya hangját utánozza, aki nagyban elújságolta az első adandó alkalommal. Azt viszont nem tudják, hogy én már megtettem előttük. Az éjszaka közepén felhívtam Samet, hogy ő tudja meg először a jó hírt. Máskor is csináltunk már ilyet és tudom, hogy ezért sosem fog megharagudni rám.
- Köszönöm - suttogtam kissé elérzékenyülve - Az egyiket neked festettem, egy jeles alkalomra. Mondjuk ha végre tényleg becsajozol - nevetek, már szembe nézve vele. Ez is csak egy újabb piszkálódás, ami egy komolyabb dolgot hivatott leplezni, még peidg azt, hogy a diplomaosztójára festettem egy igazán szép képet.
- Nem tudom miről beszélsz - nézek rá ártatlan, már-már angyali tekintettel, hogy aztán újfent mindent elfelejtsek hála a kis ajándékának. Először megszólalni sem tudok a meghatottságtól, majd össze-vissza beszélek, hogy végül tényleg megköszönjem.  Amint a helyére tettem az apró ékszert vissza is kanyarodtam az előző témánkhoz. Nem fogja ilyen könnyen megúszni a dolgot.
- Ó, ez egészen romantikus, ahhoz képest, hogy te mondtad. De ugye tudod, hogy ennyivel nem fogom beérni? Minden tudni akarok erről az Amy-ről a humorán és azon kívül, hogy mit tanul. Arról nem is beszélve, hogy hova fogod elvinni? Remélem úriember leszel és minimum egy flancos étterembe - be nem áll a szám, miközben csillogó szemekkel nézek a testvéremre a pakolást követően. Az ágyra ülök, pontosan vele szemben, miközben aprólékos mozdulatokkal elkezdem befonni a hajam.

 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Kedd Jún. 16, 2020 2:42 pm





to Kathy

so proud to my little artist



A húgom mindent jelentett nekem. Már akkor is fontos volt számomra, amikor anyánk hasában volt, én pedig kisgyerekként folyton anyával voltam, hogy figyeljek a változásokra. Anya sokszor mondogatta, hogy a kezdetektől azt magyaráztam, figyelni fogok a kishúgomra. Persze ezt az elmúlt években fennhangon tagadtam, és most sem ismerném be a világért sem senkinek, főleg nem Kath-nek, valójában azonban tűzbe mennék érte. Folyton körülötte voltam, mint valami hűséges kiskutya, és a hatalmas szemeit néztem, amikben folyton öröm bujkált, amitől nekem is jó kedvem lett. Most pedig, hogy több száz kilométer távolság ékelődött közénk, valahogy a kamaszkorunk távolságtartása feloldódott és ismét olyanok voltunk, mint kicsinek. Vagy legalábbis majdnem olyanok.
Pimaszul vigyorogtam a testvéremre, de már nem kontráztam rá a visszakérdezésére. Nyilvánvaló volt, hogy mindent megtennék azért, csak hogy láthassam Kathy első kiállítását, és részt vehessek a megnyitón. Csak szokás szerint húzni akartam, mert miért ne, és mert mindig ezt csináltuk. És ebből tudtuk mind a ketten, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van.
– Mindig is jó volt a humorom – vágtam vissza, nevetve, mert élveztem, hogy végre nem csak a telefonon keresztül hallottam a hangját és cseszegethettem. Valószínűleg sok más testvérpár nem így működött, mint mi, mert bármit is mondtam Kathy-nek, sohasem akartam megbántani vele. Szándékosan semmiképpen sem. Egyszerűen csak így működtünk, mióta nem volt pólyás ő sem.
– Ma pont csalónapom van – jegyeztem meg továbbra is vigyorogva. – Ki nem hagynám anya ünnepi menüjét, amit csak a te kedvedért állított össze – ez egy tény volt, ha lehetett mindig úgy hangoltam az étrendemet és az utazásaimat, hogy a házi kosztot semmiképpen se kelljen mellőznöm, ha már egyszer volt rá lehetőségem. Az úszás rengeteg lemondással járt, és rohadt nehéz volt pont a kajával kapcsolatban lemondanom dolgokról, mert szerettem enni. Kész szerencse, hogy úszni egy kicsivel jobban. Persze ebben a lelkesedésemet igazán csak a húgom osztotta… A szüleinket a Berkeley-n leginkább a mérnöki diplomám érdekelte, nem úgy mint engem. De legalább volt, akivel erről is tudtam beszélgetni.
– Merem remélni Kathy, hogy nem ugyanarra gondolunk most – vontam fel a szemöldökömet, amikor összehasonlította a csajozási és pasizási szokásainkat elméleti szinten. Tény, hogy egyikünk sem állapodott meg egy valakinél, és tény az is, hogy meg szoktuk dumálni, ha valakivel összeakadtunk, de azért nem számoltam be minden numeráról, mert bármennyire jóban voltunk a húgommal, a szexuális életemet nem óhajtottam minden áron kiteregetni. Még neki sem. És az elmúlt időszakban azért előfordultak egyéjszakás kalandok is. Úgyhogy komolyan reméltem, hogy az egyetlen testvérem nem ugyanezt csinálja… Nem azért mert elítéltem volna, elvégre majdnem felnőtt ő is, és neki kell éreznie, hogy ez rendben van-e, de azért csak a húgom volt, és egy részem mindig is félteni fogja.
Miközben hátat fordítottam neki, hogy nyugodtan öltözködhessen, az asztaláról felkaptam az egyik füzetét, s azt lapozgattam, amikor megszólalt.
– Azt hiszed, anya nem újságolta el, hogy szinte az össze környékbeli művészeti főiskoláról és egyetemről eljönnek? Sőt még állítólag L.A.-ből isaz utolsó szavakat magasabb, izgatottabb, túljátszott hangon tettem hozzá, ahogyan anyánk számolt be a hírről. Persze Kathy-től én már két nappal ezelőtt megtudtam, az éjszaka közepén hívott fel, de nem haragudtam rá. Ilyen fontos dolgokkal bármikor zavarhatott. Ez persze nem jelentette azt, hogy a szüleink a lehető legelső adandó alkalommal szintén tájékoztatnak a dolgokról. – De úgy is tudom, hogy mindenki elájul majd a képeidtől – tettem hozzá, még mindig a füzetet lapozgatva, majd amikor lehetett, visszafordultam felé.
– Áh, gondoltam, hogy meg fogsz vesztegetni – sunyi mosolyt villantottam rá én is a lányra, amikor azt ecsetelte, hogy csak akkor marad csendben a barátnőkérdés kapcsán, ha beavatom őt. Mintha azért emlegettem volna a csajt az egyetemről, hogy aztán eltitkoljam a húgom elől az egészet…
– Örülök, hogy tetszik – mosolyodtam el, amikor Kath megölelt, miután átadtam neki a fülbevalókat. Reméltem, hogy örülni fog neki, mert bármennyire is ismertem, azért mégis csak mellé nyúlhattam volna. Bár azért magamnak be kellett ismernem, nagy segítség volt, hogy anya súgott. Ahogy elengedett, rögtön előszedte a dobozkából az új ékszereket és betette a fülébe. Nem volt igazából semmi extra, de nagyon is passzolt a kis köves berakással Kathy-hez. Egy perccel később aztán már vissza is kanyarította a beszélgetést az előbbi témánkhoz.
– Óha, miről maradtam le? – kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet, ahogy megemlítette, neki is van mesélnivalója. – Amy-nek hívják, és antropológiát hallgat az egyetemen. Az egyik kollégiumi buliban futottunk össze, aztán elhívtam egy kávéra. Bírnád a humorát szerintem – foglaltam össze röviden a dolgokat. – Ha visszautazom lesz az első hivatalos randink – jegyeztem még meg, mintha igazán mellékes lenne ez az információ. Mostanra ismét az asztalánál voltam, és a súlyommal újra a bútorra nehezedtem. Attól mondjuk nem kellett félni, hogy a masszív íróasztala összetörne alattam. Persze csak akkor, ha nem csimpaszkodik rám Kath, mint az előbb.


765   -    De cuki vagy  
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 8:42 pm
Samuel && Katherine
Who needs superheroes when you have a brother
Egy hatalmas sóhaj bukott ki belőlem reménytelenségemben. Mégis Sammy jelenléte olyan jó hatással volt rám, mintha egyből elvágták volna az összes idegességemet. Ő volt az a személy az életemben, aki bármit is tett mindig számíthatott rám és ez kölcsönös volt. Nem tudom, hogy bármelyik barátnőmnek van-e ilyen jó testvére mint nekem. Jó, az tény, hogy folyton húzzuk egymás agyát, de ez természetes. Éppen ezért képtelen vagyok magamon uralkodni és a nyakába ugrok, mire jó testvér módjára viszonozta, sőt még kicsit meg is emelt. Régen talán nem voltunk ilyen közvetlenek egymással, de a távolság ennek is jót tett. Persze rossz érzés volt, hogy nem tudtam egyből átmenni hozzá és elpanaszolni a problémáimat, de így is megoldottuk a nagyját.
- Erre most válaszoljak? - válaszolok vissza élből ugyanolyan hangon ahogy ő, miközben kissé csípőre vágom a kezem. Tudja, hogy kinyírtam volna, ha nem jön el a bemutatómra. Az ő szava mindig is nagyon sokat számított, sőt talán többet is, mint anyáéké. Világ életemben felnéztem rá és olyan akartam lenni, mint ő. Miközben a ruhát nézegettem már régen döntöttem, hogy ezt fogom felvenni, hála a tanácsának. Sosem voltam rest megfogadni azt, amit mondott, igaz néha makacskodtam előtte egy kicsit. De hát na! Ha mindenben egyből igazat adnék neki, akkor túlságosan elszállna magától.
- Haha, de vicces lettél Samuel! Titokban vicc könyveket olvasgatsz a tanulás helyett? - szurkálódok most én, miközben az arcomon ott éktelenkedik az a bizonyos levakarhatatlan vigyor, ami arról árulkodik, hogy csupán az irónia beszélt belőlem. A válaszát hallgatva először csak bólogatok, mintha annyira képben lennék az összes lehetőségével.
- Ez nagyon jól hangzik, csak nehogy ebben a pár napban leeressz. Tudod anya főztje mikre képes. Viccet félre téve, tényleg örülök neki - ejtem ki kicsit halkabban a szavakat, miközben az utolsó adag ruhát pakolom a helyére. Tudom, hogy anyáék nincsenek annyira oda az úszásért, de Sammynek ez az élete, ahogy nekem a festés.
- Ejnye Samuel! Hát senki se tanított neked jó modort? - nézek rá a lehető legkomolyabb arccal, majd elnevetem magam - Szóval úgy csajozol, ahogy én fiúzok? - teszem fel a költői kérdést, amire mindketten tudjuk a választ. Voltak kisebb kapcsolataim és kavarásaim, amiről igazán csak ő tud, de az "igazit" még nem találtam meg, ha a festés nem számít annak természetesen.  Közben elfordult, így könnyedén lecserélhettem az otthoni agyon festékezett szettemet az általa választott világos ruhára. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a füzetemet nézegeti, amiben legfőképpen kis skiccek vannak, néha színkombinációkkal megspékelve. Ha az órák közötti szünetekben unatkozom általában abba rajzolgatok, ami eszembe jut. De az igazi csoda a vásznon készül, ami meg sem közelíti azokat a förmedvényeket. Hallom a hangján, ahogy mosolyog megemlítve az egy óra múlva kezdődő kiállításom.
- Ugyan már! A családon kívül úgy se jön el senki! - ez egy hazugság volt a részemről, hiszen neves egyetemek képviselői is ott lesznek, legalábbis a tanárom szerint. Félnem kellene? Szemeim felcsillannak a következő mondatára.
- Mindent hallani akarok a hallgatásomért cserébe természetesen - mosolygok rá sunyin, ahogy megfordul és felém lép.
- Köszönöm Sammy, a felvételi még messze van és hát... - önkéntelen vissza öleltem neki, majd a kezembe véve a kis dobozkát kinyitottam azt -... jézusom Sammy! Ezt nem kellett volna - rázom meg a fejem, ahogy közelebbről is megnézem a fülbevalókat - Nagyon szépen köszönöm! - öleltem meg újra, de fogalmam se volt, hogy a fülbevalóra gondoltam vagy az apró bókjára. Már nem is számított. Kivettem a dobozkából az ajándékát és egyből betettem a fülembe, tökéletesen passzolt hozzám és a ruhámhoz is, amiért végtelenül hálás voltam neki.
- Szóval a lánynál tartottunk - veszem fel újra a fonalat, miközben a kis táskámat keresem - Van egy bő fél óránk, addig mindent elmesélhetsz és talán cserébe én is - teszem hozzá miközben a már megtalált retikülbe pakolászom a legfontosabb holmikat.

 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Vas. Május 10, 2020 4:48 pm





to Katherine

so proud to my little artist



A húgom azonnal a nyakamba ugrott, ahogyan megjelentem a szobájában, én pedig átöleltem a derekát és kicsit megemeltem. Felnevettem, amikor puszit nyomott az arcomra.
– Ki kellett volna hagynom ezt a napot? – kérdeztem vissza piszkálódós hangon, ahogy mindig is szívtuk egymás vérét, de igazából persze nem volt bennem rosszindulat. Egészen kiskorunktól kezdve nagyon is jó volt a kapcsolatom a húgommal, még ha sosem mondjuk ki egymásnak, és előbb dobáltam meg film nézés közben popcornnal, hogy hozzon nekem is egy pohár kólát, minthogy felkeljek a kanapéról. Aztán jött az ösztöndíjam, és őszintén féltem, hogy ezt azt is jelenti majd, eltávolodunk egymástól és nem csak fizikailag. De végül is, ez nem történt meg, még ha kevesebbet is voltunk együtt, azért elég sokat beszéltünk, annak ellenére is, hogy más időzónában éltünk.
Eleresztett Kathy, és a ruhát kezdte nézegetni a tükörben, amit javasoltam neki. Általában hallgattunk egymás véleményére, és ez most is igazolódni látszott, ahogy a többi ruháját elpakolta a szekrénybe, és megint előkerült a téma, szereztem-e már barátnőt magamnak.
– Sose bírta a döntésképtelenségedet – ez mondjuk csak félig volt vicc, mert anyát néha tényleg kikergette a húgom a világból azzal, ahogyan variálni tudott, én pedig mindig remekül szórakoztam ezeken a pillanatokon. Kath-nek szerencséje volt, hogy ebben nem hasonlítottam anyára. – Minden rendben. Ha minden így marad és tudom tartani az edzéstervet, akkor jó eséllyel bejutok az országos döntőbe. Ott elég jó lehetőségem lenne, hogy menedzsert találjak – jó lett volna, ha valakit meg tudtam volna győzni az úszásommal, hogy fektessen belém pénz és időt, és akkor országos és nemzetközi versenyeken is szerepelhettem volna a jövőben. A húgom ezekkel az ambícióimmal tisztában volt, és sokkal inkább támogatott, mint az szüleink, akik inkább a diploma megszerzését preferálták volna. Ez utóbbi sem volt elhanyagolható, nyilván, de az úszás mégis csak a szenvedélyem volt. – Mi számít becsajozásnak? – kaján vigyor terült el a fejemen. Nem találkoztam még az igazival, ez tény, de addig sem unatkoztam. Persze mindezt a szüleinknek nem kellett tudnia, semmi köze nem volt ehhez egyiküknek sem. És igazából tudtam mire akart kilyukadni Kathy, de vele legalább lehetett beszélgetni ilyenekről. Időközben elfordultam, ahogy kérte és letettem az asztalra a kis dobozt, majd magamhoz vettem az egyik rajzfüzetét, amiben többnyire kisebb festményei voltak, skiccek, ötletek… szerettem ezeket nézegetni. Nekem nem voltak sohasem ilyen kreatív dolgaim, engem sokkal jobban lekötött az úszás, meg a matek, de ettől függetlenül nagyre tartottam a művészeteket, azt pedig különösen, amit a húgom alkotott.
– Igazából a legmenőbb dolog, hogy a kishúgomnak kiállítása nyílik. Ezt nehéz túlszárnyalni, Kathy – jegyeztem meg, mosolyogtam, ezt hallhatta a hangomon is, de még mindig a füzetet lapozgattam. – Amúgy megnyugtatásul közlöm, van egy lány, viszont anyáéknak még ne híreszteld el, mert semmi sem biztos még – mondtam letéve a füzetet és visszafordultam, miután a húgom befejezte az öltözködés. Közelebb léptem hozzá, és a tenyerébe tettem a kis dobozkát. – Ez pedig egy apróság, amit a jövőbeli sikeres felvételid helyett most kapsz meg. Büszke vagyok rá, de kis Frida Kahlo – azzal megöleltem a húgomat, és reméltem, hogy nem fogja majd hozzám vágni a fülbevalókat. – Mondtam, hogy ez lesz a jó ruha – fogalmam sem volt a pontos színéről, de nem is az volt a lényeg.

517   -    De cuki vagy
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Kedd Ápr. 28, 2020 6:36 pm
Samuel && Katherine
Who needs superheroes when you have a brother
Fogalmam se volt, hogy hirtelen miért lett midnen olyan nehéz. Az egyik pillanatban még a kezemben egy ecsettel álltam a következő üres vászon előtt, míg a másikban már a ruhásszekrényem felét kipakoltam tehetetlenségemben. Az igazat megvallva mindegyik ruha tökéletesen illett rám és jól is állt, ugyanakkor a bennem lévő stressz megsem engedte, hogy bármelyik az a ruha legyen. Túlságosan izgultam. Ez egy hatalmas előre lépés a kezdődő karrieremben, arról nem is beszélve, hogy több neves egyetem művészeti vezetője is tiszteletét teszi, hála a mentoromnak. Szeretném, ha minden tökéletesen működne, a legjobb formámat kellene hoznom erre még egy vacak ruhát se tudok kiválasztani rendesen. Lehet hagynom kellene a francba az egészet és inkább festeni. Tuti jól mutatnék lezüllött fejjel és tiszta maszatos képpel, mint egy igazai művész. Halovány mosoly jelenik meg a szám szélén erre az abszurd gondolatra.  Vajon Sammy akkor csalódott lenne? Nem vagyok benne teljesen biztos, hiszen ő éppen úgy szeret, ahogy vagyok. Persze egyetlen egyszer se mondaná ki azt a bizonyos szót, ahogy én sem neki. Na még mit nem! De ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy így érez. Bármire képes lennék érte, hiszen a család az első. A hűség egy olyan megingathatatlan fogalom nálam, amit örökké magamban fogok hordozni, ha nem is addig, a halálom napjáig biztos. Végül elkeseredésemben egy sóhajt követően morgolódok magamban. Remek már a maradék eszem is elment a stressztől. Vajon még mi jöhet? A hátam mögül megszólal egy jellegzetes hang, mire minden mérgem egyből elszáll. Megpördülök a tengelyem körül széles vigyorral az arcomon.
- Sammy! Hát eljöttél! - egyből rá ugrottam, még szerencse, hogy az íróasztalomnak támaszkodott, ami elég stabil ahhoz, hogy elbírjon kettőnket. Mérhetelenül örültem a bátyámnak, aminek úgy adtam jelet, hogy a nyakába csimpaszkodtam, hogy aztán egy hatalmas puszival kornázzam meg az egészet. Ezt követően mintha semmi se történt volna az ágyhoz sétálok, felkapom az általa említett darabot és magam elé helyezem.
- Azt mondod ez lesz az? -  elképzelem hogy fest a ruha - Igen, talán igazad van - a tükör szélére helyezem a ruhát, miközben a többit rendezetten vissza teszem a helyére.
- Hogy válaszoljak a kérdésedre, nem sok minden. Anya nagyjából fél órája hagyott magamra, tovább nem bírta a tépelődésem. Veld mi a helyzet? Az egyetem? Mondd hogy végre becsajoztál! - fordulok felé a végén, csillogó szemekkel. Igen én lennék a legboldogabb, ha végre azt látnám, hogy boldog és szerelmes. El kellene neki már valami nőszemély, mert kezdem nagyon unni a bánatos kiskutya szemeit, ami mondjuk elég jól áll neki, de ez részlet kérdés.
- Öhm Sam, megtennéd hogy elfordulsz kicsit? - ujjammal mutogatok, hogy forduljon meg szépen, utalva arra, hogy át kellene öltöznöm. Nem akarom, hogy kimenjen és kiskorunkban amúgy is sokáig együtt fürödtünk, szóval nem vagyok előtte igazán szégyellős, inkább csak tipikus nő. Ő a bátyám, de ugyanakkor egy férfi is, így nem szívesen vetkőzök előtte fehérneműre, ahogy gondolom ő sem szeretne engem így látni.
- Közben mesélj el szépen mindent, míg készülődök. Semmiről se akarok lemaradni - jó volt, hogy végre itt volt velem. Szükségem volt erre, hogy elterelje a figyelmem a közeljövőről, ami stresszelt. Meséljen csak az egyetemről, a bulikról, az edzésekről és mindenről, ami most már az élete.

 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Samuel McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting 3269975338_1_65_1gJ6PPUC
Szerepkör :
magányos vadász
play by :
Liam Hemsworth.
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
57
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
szuszu.
Őt keresem :
try to be the fire for you,
try to be the sun
try to be your home and the place that you come to.
Samuel & Katherine - the last family meeting 5e237e82486705f94f4d42460f936824


i looking for you, lil' sis'.
Samuel & Katherine - the last family meeting Tumblr_inline_ori5e4FL6c1rifr4k_540
Korom :
34


Samuel McCormack

Elküldésének ideje -- Pént. Ápr. 24, 2020 6:43 pm





to Katherine

so proud to my little artist


Hetekkel ezelőtt megegyeztem az edzőmmel, hogy haza utazom a hétvégére, mert otthon akartam lenni a húgom első kiállításának megnyitóján, már csak azért is, mert baromi büszke voltam rá, amiért ezt elérte, és tudtam, hogy ez csak a kezdete a művészeti karrierjének.
Rohadtul hiányzott Kath hülye feje, amióta a Berkeley-n voltam a sportösztöndíjammal, mert az ország másik feléről nem szaladgálhattam haza, ráadásul hajtanom kellett az úszó edzéseimen is, és bár rohadtul nem volt hozzá kedvem sokszor, a tanulmányi átlagomnak is meg kellett lennie, hogy ne bukjam az ösztöndíjat. És persze azért alakult az életem az egyetemen, de ezt nem szoktam hangoztatni a családomnak, mert őszintén, melyik egyetemista srác mesélte volna otthon el, hogy azon versenyeztek a haverjaival, hogy hány lányt fűztek be egy este alatt a házibuliban…
A repülő utat utáltam a legjobban, mert baromi hosszú volt, de mivel alig néhány órával a megnyitó előtt értem haza, és meg akartam lepni Katherine-t, anyámmal megbeszéltem, hogy készítsen elő nekem egy inget, amit felvehetek majd. Persze ő rendkívül lelkes volt, meg boldog, hogy haza utazom emiatt az egész miatt. Mindezt úgy adta elő, mintha nem tudta volna, mennyire szoros a kapcsolat a húgommal, és mennyire nyomtam, hogy kezdjen el festeni már egészen kis korában is.
Hazaérve elrohantam a szobámba, nem akartam, hogy Kath megtudja, hogy már itthon vagyok, meg akartam lepni, ráadásul elő kellett kotornom a táskámból azt a kis fülbevalót, amit még Kaliforniában vettem a húgomnak, és bár nem most akartam neki odaadni, hanem majd ha felvették a művészeti suliba, de ez is elég nagy dolog volt, és nem csak a számára.
Összeszedtem magamat, a kezemben forgattam a kis dobozkát, amibe a kis ékszer volt, majd elindultam a húgom szobája felé. Hallottam a hangját, ahogy szenvedett, és a félig nyitott ajtón keresztül beslisszoltam rajta.
– Én azt a világos választanám – jegyeztem meg vigyorogva, majd nekitámaszkodtam az íróasztalának. – Mi újság, húgi? – kérdeztem mintha semmi igazán izgalmas nem történt volna a mai napon.

318   -    Szeri
C





Katherine McCormack felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vámpír

Katherine McCormack
Chatkép :
Samuel & Katherine - the last family meeting Original
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Danielle Campbell
Hozzászólásaim száma :
37
Pontjaim :
27
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
V
Fő képességem :
ruin everyone's life
Őt keresem :
I always found you, Bennie

all that I want, is that Mr. Sinclaire cross my path again
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
30
Foglalkozásom :
hunter & student


Katherine McCormack

Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 18, 2020 8:21 pm
Samuel && Katherine
Who needs superheroes when you have a brother.
A munkám gyümölcse kezd beérni, legalábbis úgy tűnik. Mégsem vagyok felhőtlenül boldog, ahhoz túlságosan izgulok a ma esti esemény miatt. Hétkor kezdődik életem első festmény kiállítása, igaz nem számít olyan hataémas dolognak, mégis számomra sokat jelent. Elindultam azon a rögös úton, aminek következményeként évek múlva a híres galériákban fogják nézni a képeimet, legalábbis nagyon remélem. A tanulmányaim mellett talán erre fektettem a legnagyobb hangsúlyt, igaz a tanárom mindig azt mondja, hogy isten adta tehetségem van a festészethez. De van egy olyan sejtésem, hogy csak túloz ezzel, hogy az első rajzaimat látva senki se gondolta volna, hogy ez a nap is eljön. Kiskoromtól fogva kitartottam azon elképzelésem mellett, hogy egyszer nagy művész lesz belőlem. Ez a szenvedély talán akkor kezdődött, mikor a szüleinkkel elmentünk egy Monet kiállításra az egyik nyaralásunk alkalmával. Azok a vonalak, finom színek keveredése, ahogy az ecset végig halad egy-egy forma mentén, hogy aztán egybe follyon a következő színnel és ezek együttese egy tökéletes egészet adjon ki. Ha kezembe veszem az ecsetet a külvilág megszűnik, csak én létezem és a vászon, amit megtöltök mindazon érzéseimmel, melyeket máshogy képtelen vagyok kifejezni. Ez egyfajta önkifejezés a számomra, minden festményemben mélyen ott vagyok én, a máveim egy-egy darabok belőlem.
A legnagyobb támogatóm a bátyám volt, tőle kaptam az első ecsetkészletem, aminek egy részét még mindig nagy becsben tartom, azok a kedvenc eszközeim. Ő volt az, aki segített megszerezni az első diákmunkámat, aminek köszönhetően a drágább festékekre is lett pénzem, a vásznakról nem is szólva. A szobámat is segített kifesteni mielőtt elköltözött volna a kollégiumba. Van egy képem, a most kiállítottak között, amit később neki szeretnék adni, még nem találtam meg rá a tökéletes alkalmat. Talán ha lediplomázott vagy ha végre becsajozik. Mindkettő hatalmas alkalom lesz, amit kellő képpen kell megünnepelni. Erről jut eszembe, azt ígérte, hogy itt lesz, de még mindig nem ért haza az egyetemről. Egyre jobban elfog az aggodalom, nem elég, hogy fogalmam sincs miben menjek, de még ő sincs itt, hogy támogasson. Anya próbál segíteni, de fél órája  magamra hagyott, jobbnak látta, ha egyedül maradok. A tükör előtt próbálgattam magma elé a legszebb ruhámat, majd sorban dobtam az ágyra őket egy hatalmas sóhaj közepette.
- Miért ilyen nehéz? - nézek össze szűkült szemekkel a ruhakupacra - Feladom! - rázom meg a fejem elkeseredetten.

 Cute  ●●  by barb
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Samuel & Katherine - the last family meeting
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Katherine & Christian
» Albert & Katherine
» Samuel & Belisa - When we First Met
» Samuel & Florence
» Samuel & Gabriel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: