szerepkör

bronze
Én vagyok az a fajta tipikus bohóc, aki élvezi is azt, amit csinál. Nos.. hol is kezdhetném ezt az egészet? Ó igen!! Kezdjük ott, amikor megfogantam. Ki tudja hol és milyen körülmények között, de... nem volt valami álom. Anyám megpróbált elvetélni, de persze úgy, hogy azt maga viszi végbe. Tudjátok, fel egy hosszú kis tű és hátha! Dee... egy kicseszett túlélő vagyok. S hogy mindezt honnan tudom? Születésemtől fogva tele van a testem hegekkel. Szar munkát végzett.  Ó, majdnem kifelejtettem a lényeget! Nem egyedül voltam. Volt egy ikertestvérem, aki hasonló módon megszenvedte azt a sok fájdalmat, amit kaptunk. Amikor megszült minket ez a nő, egyszerűen csak tovább adott egy papnak. Jó fej volt az öreg velünk, ha tehette mindig próbált minket jó útra téríteni. A nővérem imádta őt, velem ellentétben pedig... hadd ne mondjam, hogy az agyamra ment a sok szarsággal, amivel az emberek nyugtatják magukat. Isten? Hol a szarban lenne mégis? Épp a minap dőlt a híveire rá egy templom. Vajon az is Isten műve? Ki másé? Nem véd meg senkit és semmit. Nem létezik. (...) Később a nővérem továbbállt, én viszont az Atyával maradtam. Az öreg addigra már nem prédikált, csak feküdt. Ápoltam egy darabig, de pusztán csak azért, mert viszonoztam az ő szeretetét, amit akkor adott nekünk. Mondanom sem kell, hogy milyen nehezemre esett, de őszintén? Hagytam volna meghalni? Ami azt illeti... megöltem. A kibaszott templomot egyszerűen csak rágyújtottam. S hol volt az ő Istene akkor? Sehol. De, mielőtt még egy érzéketlen libának tartanál, elmondtam, hogy már öreg volt és a velejáró betegségeket még nem is soroltam fel. Számára a halál megváltás volt.  

silver
A sátán kicsi lánya végre lediplomázott. Végre a kezében tarthatta az életét. Akkorra már a nővére végre tovább lépett és úgy tűnt, hogy megtalálta a boldogságot. De a húga, nos... pszichológiából diplomázott, mégis minden nap kísértette egy lángoló templom képe. A rohadt életbe is! Az agyamra ment az egész!!!*Üti a fejét* Szóval... lediplomáztam, addig stimmel. Aztán hamar kerítettek nekem helyet Washington-tól nem messze egy otthont, ahol szipirtyókat adnak be a kis menhelyükre. Papnál élt kis lelkisegélyszolgálat, nem pont nekik való? Hát dehogynem! Szóval, drága D'vorah bekerült ebbe a kis közegbe. Csak hallgattam a sok ömlengést az unokákról és a csúnya szülőkről, akik ide hozták őt. Azt hiszem, elviseltem pár éven keresztül. Aztán feltűnt, hogy rohadtul nem bírom tovább. Ahogy a templom, úgy az otthon is az egekbe repült. Szóval igen, jól gondolod; sittre kerültem közel nyolcvan ember haláláért és még fene se tudja, hogy hány vádat emeltek még rám. A nyamvadt tíz ujjamon se tudom megszámolni. De sebaj! Haladjunk tovább!
Leültem egy pár évet, igen pocsék körülmények között. Eközben felfedeztem azt is, hogy vannak különleges képességeim. Eleinte azt hittem, hogy talán kokót kaptam a kajámba, de nem. Megöltem pár yardot ,  amit csak úgy úsztam meg, hogy felfigyelt rám egy Lucien Daemonium nevű mecénás. Jó, hát mondanom sem kell, hogy annyi bajt elkövettem, hogy az újságok tele voltak a képemmel és mivel volt arra alkalom, hogy megléptem , folyamatos körözött személynek számítottam. Nem akartak velem sokáig szórakozni, szóval majdhogynem halálra ítéltek, de felbukkant Ő. Lucien.   

gold
Új outfitre volt szükség. Igen, egy rohadt  tiltólistás személy voltam. De ott volt ő. Lucien. Kitalált nekem egy szuper módot arra, hogy hogyan rejtőzzek egy álarc mögé. Amiben végre önmagam lehettem. Én voltam a személyi kis udvari bohóca, az egyetlen egy kis játékbabája. Én voltam az aranykalitkába zárt madárkája. Élvezte, hogy olyan vagyok, amit még    senkiben sem sikerült meglátnia. Mert én vagyok az egyedül, belőlem több nem létezik! Később megtanított arra, hogyan legyek hírhedt bűnöző. Megígérte, hogy egy igazi kaszabológépet fog belőlem készíteni. És sikerült neki. Annyi embert megöltem, hogy önön kívül csak arra figyeltem, hogy számára megfeleljek. Egy idő után pedig már meg sem viselt az a rengeteg halál és fájdalom. Idővel arra is rávett, hogy olyanokat öljek, akik hozzám hasonlóak. Vérfarkas, boszorkány, vámpír, akármi. De ezzel még nem is volt baj. Volt egy klubja, ahol hozzá hasonló gazemberek gyűltek állandóan össze. Ott voltak örömlányok és egyéb orgiák; hiába voltam benne minden rosszban, de ez taszított. Olyankor egyszerűen elhagytam a bárt. Őrülten szerelmes voltam belé. De ez megváltozott, amikor egyszerűen kezdett semmibe venni. A lehető legjobb és legvidámabb bohóca voltam, megtanított arra, hogy még a legsötétebb pillanaton is csak nevetni tudjak. De akkor nem tudtam. Azt akartam, hogy felfigyeljen rám.
Volt egy drogtelephelye, ami hatalmas nagy összeget hozott neki mindig. Ugye tudjátok, hogy mi lett vele? A robbantgatáshoz már nagyon értek. Sikerült egy kicsit felkavarni a port és nem csak őt, de a bandáját is sikerült magamra haragítanom.  

death
Később megkaptam a hírt, hogy a nővérem meghalt. Sokáig azt hittem, hogy a rák miatt halt meg, de később kiderült, hogy a férje volt, aki közbeszólt.  Egy ideig csíptem a tagot, ez persze akkor változott meg, amikor kiderült, hogy mit tett. Ó, hogy segíteni akart rajt? Átváltoztatni vámpírrá, hogy aztán örökre szenvedjen egy testbe zárva? Iason azt hiszi, hogy azért gyűlölöm, mert ő ölte meg. Ez részben igaz. De a másik, hogy képes lett volna vele ezt tenni? A nővérem nem ezt akarta volna, abban biztos vagyok. Semmi baj! Megtanítottak arra is, hogyan iktassak ki egy vámpírt. Nem kell nekem ahhoz Lucien, hogy megtegyem ezt újra és újra. Ezúttal a fogás ízletesebb lesz.