– Naa, most miért kell faszkalapnak lenni? – Durcásan nyávogok, amivel valószínűleg senkit sem győznék meg arról, hogy engem meg a hülyeségeimet MEGÉRI hallani, de tudtommal Mimike például nem süket, ellenben nincs is annyira bicskanyitogató vigyora, mint neked, hogy valaha is meg akartam volna ütni, mint ahogy most téged szeretnélek NAGYON, DE NAGYON. Mármint megütni szeretnélek, nemcsak úgy SZERETNÉLEK, abban nincs semmiféle feltételes mód, de mint tudjuk, az erőszakot elítélem és egyszersmind rosszul is vagyok tőle, és csak és kizárólag a saját vérem látványától nem hányok – ahhoz már épp eleget néztem, meg amikor tizennégy évesen felvágtam az ereimet, röhejesen nézett volna ki, ha telehányom a kádat – igen, éppen ez nézett volna ki röhejesen, de bazmeg, Titan, neked túlságosan is jól áll, amikor egy fasz vagy, én meg túlságosan is picsa vagyok ahhoz, hogy ne műhisztivel reagáljak rá, de hát éppen ezért is működik ennyire jól a dinamikánk, nem igaz? Már azt leszámítva, hogy mindketten ugyanannyira jól bírjuk a drogokat, és ugyanannyira szeretjük is őket. Csattogó fogsorral kapok az ujjad után, de persze csak játszásiból – mondom én, hogy kibuknék, ha a véredet fakasztanám, csicska farkas vagyok, most mit csináljak? –, aztán megforgatom a szememet, amikor kábé olyan stílusban magyarázol nekem a mindenféle pózokról, mint ahogy a tizennégy éves fiúk szoktak, amikor azzal húzzák egymást, hogy mennyit keféltek már, pedig szüzebbek már nem is lehetnének. – Hangember vagy, szivi – dorombolom csak aztán, majd megrándítom a vállamat, amikor cukinak nevezel. Ja, hogy meg akartál vele sérteni? Mellé, bébi. – Az. Meg szexi, meg csábító, meg magával ragadó, meg álomnő, meg minden más, ami csak kell – vetem fel az államat, játszom a koktélcseresznyével, és közben diszkréten megbaszlak a tekintetemmel. Ha továbbra is húzod az agyamat, akkor viszont lehet, hogy nemcsak a tekintetemmel foglak. – Úristen, mitől voltam betépve, hogy nem engedtem, hogy a kezedbe vedd? – Őszintén megütközöm, de nincs lehetőségem sem bővebb kifejtésre, sem arra, hogy akkor most adjak egy ingyenes próbakört, mert felszippantom a rózsaszín utcát, ugyebár ezt követően felfekszem a pultra, és már csak vihogni tudok a sok faszságon, amit összehordasz. – Hát ha ez a szíved vágya, fogd meg, mondjuk, ha nem szövegelnél róla annyit, mint egy kibaszott szűz, hanem csak megmarkolnád, akkor az hangyányit szexibb lenne – mondom, és közben kinyúlok a csillagos égbolt felé. Mintha víztükörbe érinteném az ujjam hegyét: koncentrikus körökben indul végig a hullámzás a báron, lefolyik a falon, végig a padlón, és éppen egy hullócsillag alatt kívánnám, hogy légy egy kicsit tökösebb, és smárolj le végre, ha már rajtam fekszel, amikor-- MARJ, EGY CÁPA MOST VITTE EL A FELSŐMET! Én meg felsikoltok, mert annyira befosatsz – kész szerencse, hogy nem szó szerint, kaptam már tőled olyan anyagot is, azt KEVÉSSÉ értékeltem –, és ahogy felemelem fektemben a fejemet, döbbenten észlelem, hogy tényleg nincs rajtad felső, és az istennek nem tudom magamban felidézni, hogy eddig is félmeztelen voltál-e, vagy tényleg most vitte el a cápa. – Űrcápa volt? Vagy csillagcápa? – Csak ez a két lehetőség van, úgy érzem. És valamiért azt is érzem, hogy kibaszottul fontos lenne dönteni a két lehetőség közül. Aztán meg lemászol rólam, és inkább az oszlopot ölelgeted helyettem, hát engedelmesen visszahúzom a lábamat, nehogy elvigye az űr- vagy csillagcápa, és négykézláb mászom feléd, mint egy nagymacska, hogy finoman beleharapjak a válladba. Mintha vattacukor lennél. Talán az is vagy. – Csillagokat, szivi – mondom, és újra felpillantok, de most örvénylőn keringenek felettünk, mintha azzal, hogy az előbb hozzájuk értem, megindítottam volna valamiféle kataklizmát. – Lehet, hogy most készül a nagy bumm, szóval mondd meg a cápának, hogy hozza vissza a felsődet, mert fázni fogsz, ha... Titan? Itt vagy?
[euphoria] a feeling or state of intense excitement and happiness.
- Te szent ég, már Mimit is bevetted a csapatba? Mondjuk a mai napig nem értem, hogy ő vagy süket, vagy szimplán szelektíven hall-e, mert téged meg a hülyeségeidet önszántamból nem vállalnám – vigyorgok rá úgy, ahogyan az egy pimasz, de nagyon kanos óvodáshoz illene, akinek a szavai hitelességét jó nagy adag pesszimizmussal kellene mérlegelni, osztani kettővel, feltételezni, hogy netán minden nap fordított napot tart-e. De hát ez vagyok én; most mondjam, hogy szeress, etess, fektess meg és ennyi elég? Ugyan, ezt már magadtól is tudtad. - Minek nekem pénz, amikor annyi van, hogy a gatyámat is azzal tömöm ki, ha hideg van? – csapom össze a kezemet az orra előtt, meg persze a hüvelykujjamat végig húzom a szája ívén, mert igazán tetszik annak a pimasz mosolynak a vonulata. – El se tudnád képzelni, hogy miket ajánlanak fel. Most olyan pózokról beszélek, amiket még a Káma Sutra sem tartalmaz és annyira illetlenek, hogy innom kell egy kortyot, mert ha rájuk gondolok… - megrázom az egyre jobban vörösödő arcomat, mert nem hazugság, tényleg búgtak már olyat a fülemben, amitől a farkasom és én is azonnal ledőltünk a lábamról. Aztán nevetésbe török ki, amikor Marjory-ban végre tudatosul, hogy nincsen semmiféle vörös a hátsó ajtó előtt, habár azon erőteljesen elgondolkozok, hogy az ágyamba nem-e hívtam mára valakit, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy végig pörgessem a hívólistámat. - Annyira CUKI vagy – mondom úgy a „cuki” szót, mintha a legélesebb sértés lenne a világon és persze csakis azért telik ennyi tőlem, mert kurvára nem a koktélcseresznyét képzelem az ajka köré és meg kell állapítanom, hogy ő egy igazi művész. Azért még látom egy darabig, hogy a szája lefelé konyul, mintha tényleg a szívére vette volna a dolgot, pedig kétlem, hogy annyi szilikonon keresztül áthatolnak az érzelmek. Marj végül – miután közlöm vele, hogy ő életem celebe – érthetetlen, számomra mégis logikusnak tűnő okból végig nyalja az orrom hegyét és totálisan koktélcseresznye illata van a nyálas foltnak, amit rajtam hagy. Halk, de doromboló morgás tör fel a torkomból, ahogyan a farkasom reagál rá. - Ugyan drágám, tökéletesen tisztában lehetsz azzal, hogy nemek terén nem vagyok túl válogatós – villantok rá egy farkasfogas mosolyt -, de tudhatnád, hogy ha nem tetszett volna, már régen jeleztem volna. Még hát, amúgy sem engedted, hogy tenyérmintát vegyek róla – rántom meg a vállamat, a számra félmosoly kúszik, ő meg közben felszippantja a rózsaszín csíkot az asztalról. Miközben a fülembe nyávog éles hangon, szinte hallom, hogy a torkát elszorítja ez a megváltoztatott hang, én is leküldök egy adag babasegg-színű port. - Ha nem baszogatnálak, akkor utálnálak, szóval hagyj már ezzel a nőies dumáddal, meg azzal, hogy mindent a szívedre veszel – nyúlok a kezéért, mert ő már a pulton fekszik, a mellei impozánsan terülnek szét rajta és erről az jut eszembe, hogy még sosem fogtam nem igazi melleket. – Amúgy nem fizetnék érte, de érted sem, nyuszikám – vihogok fölé, éppen kaszkadőrmutatvánnyal mászok fel a pultra, aztán egyenesen rá és végig hasalok rajta. - Meg akarom fogni a cicidet. SEMMI ALANTAS SZÁNDÉKKAL, de még sosem fogtam műcicit, és rajta van a bakancslistámon – nézek rá nagy szemekkel, ahogyan a fejemet elhelyezem az említett ikerpáron és meglehetősen kényelmesek, csak fura illatuk van az én érzékeny orromnak. Aztán rájövök, hogy az illat nem onnan jön, hanem a pink körmeiből, meg a pink melltartójából és eszméletlenül kezdek rajta szaglászni minden színt, de a fekete felsőm elég büdös, úgyhogy finnyásan dobom le magamról. – Mit látok? – kapom fel a fejemet. A plafon, amit Marjory bámul ugyanolyan, mint előtte, de a föld… - MARJ, EGY CÁPA MOST VITTE EL A FELSŐMET! – rázom meg a vállát, mert hogy a pult alatt a föld háborgó óceánná változott, habos hullámokkal, meg sós permettel, ami az arcomba fröcsköl – és nagyon remélem, hogy nem Marj köpött le. – Jézusom, le ne tedd a lábad! El fogja vinni a cápa, Marj! – tolom arrébb, ahogyan helyet akar adni nekem a pulton. Lábaimmal átkarolom a pult és a mennyezet között lévő oszlopot, miközben Marjory kérdése újra visszahangot ver a fejemben. – Várj, te mit láttál a plafonon? – nézegetem hunyorogva az említett részt, de néhány pókhálón kívül semmit sem találok. – Bárcsak ugyanazt látnánk… Aztán Marj felé fordulok. És beleesek az óceánba. Mert a mellei gumilabda méretűre dagadtak, engem meg elvisz egy cápa.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Csüt. Ápr. 16, 2020 8:46 pm
and i wishi could change it
and we're always gonna be contaminated
– Bob sem szokta fogni a hajamat, az Mimi – biggyesztem le az ajkamat, de hát hogy is várhatnék TŐLETEK effajta együttérzést? Mondjuk, Bobnak még valahol elnézem, mert ő ugyebár azt a DÖGNEHÉZ kamerát cipeli a vállán – nem mintha amúgy egy jobb iPhone-nal ne csinálhatna kábé ugyanannyira jó minőségű felvételeket, persze, ezt csak egyszer mertem neki mondani, aztán két napig nem szólt hozzám, és most itt jöhetne ám egy fancy monológ arról, hogy ez mennyire nem hatott meg, DE KÉT NAPIG NEM SZÓLT HOZZÁM, ÉS NAGYON ROSSZ VOLT –, de azért hogy SZÁMODRA ne férjen bele egyszerre a kamerázás és a hajam fogása, az... Az... Hát, az...! – Úristen, mert mivel szoktak még csábítani, ha nem pénzzel? – Döntöm oldalra a fejemet, és persze, nem tudom megállni, hogy vigyorogjak. – Felajánlják, hogy kiverik neked? Azt hittem, hogy azzal a hihetetlen vonzerőddel megoldod ezt anélkül is, hogy valakinek vesztegetni kelljen vele – vihogok, de persze csak addig, amíg nem kezdem el szimatolni, hogy miféle vöröske álldogálhat a hátsó bejáratnál, és egy pár pillanattal tovább tart, amíg leesik, hogy szopatsz, mint illene. Nem működik az agyam megfelelően, ha nem kap valamiféle ösztökélést. – Annyira genya vaaagy – nyávogom, aztán tekergetem egy kicsit a hajamat, aztán ugye a számba veszem a koktélcseresznyét, aztán az ujjamat is – jó, hát most kit áltassak, ha a kezembe nyomnátok egy laposelemet, valószínűleg azt is megnyalogatnám, hogy van-e még benne áram –, aztán még játszom egy kicsit a duzzogósat, mert most hagyjál engem az életed értelme dumákkal, még akkor is, hogy ha már félig a számba szuszogsz! – Juj, igen, ah, uh, juj – nyöszörgök színpadiasan – érthetetlen, hogy eddig miért nem kaptam egyetlen ajánlatot sem scriptelt sorozatra, nem? –, aztán végignyalom az orrod hegyét, mintha farkasalakban volnék, mielőtt hátrahajolnék, hogy megigazítsam a mellemet. Csak egy kicsit akarom ám megforgatni a szememet a megjegyzésed hallatán. – Miért nem mondtad akkor, amikor még az volt? Én nem élveztem különösebben, hogy lapos voltam, mint egy kisfiú, de hát ha te erre buksz – megvonom a vállamat, és nem fejtem ki neked is azt, amit mindössze néhány nappal korábban Romulusnak – pont elég, hogy ha egyvalakinek nyílok meg akár félig jelentéktelen dolgokkal is kapcsolatban, meglehetősen rosszat tenne az ázsiómnak, ha a „trash picsa” címke után arról híresülnék el, hogy „Marjory Stewart-Baxter több ártatlant is halálra untatott a kibaszott sob storyjaival”, aztán ugyebár felszippantom azt a rózsaszín csíkot, és hirtelen mindent kiűz a tudatomból, hát még replikázni sem tudok csak úgy, reflexből. – Ha te inkább fizetnél egy kibaszott guminőért, mint hogy engem megkapj ingyen, lelked rajta, de most amúgy mi a fasznak is baszogatsz, amikor éppen segítek neked? – Ezt már aközben kérdezem, hogy felmászom a pultra, a végét el is vihogom, pedig amúgy szerintem TÖK jogosan lennék kiakadva, és annak ellenére nyújtom feléd a kezemet, hogy most szívesen ráhúznék egyet a seggedre – na, hát az a gond, hogy nem igazán tudom, hogy éppen miféle érzéstől vezérelten is, de nem mintha nem lenne tökre mindegy, ugye? Aztán még jobban elkezdek röhögni, hogy függőleges állapotban még túl nagy volt a mellem, NA DE VÍZSZINTES ÁLLAPOTBAN már nem tudsz nekem ellenállni, vihogok akkor, amikor közlöd, hogy érzed a lakkom szagát, és nagyot sóhajtok, ahogy végignyúlsz rajtam. Az egyik kezem a hajadban játszik, a másikkal a válladat masszírozom. – Na, kurvagyorsan döntsd el, hogy mit akarsz – mondom, mert a mellem már nem bírja ezt az érzelmi hullámvasutat – nekem aztán tökmindegy amúgy, nekem így tetszik, és jó, picit nagyobb lett, mint akartam, de azt mondták, hogy ez a méret AKCIÓS, és hát bennem van életem első tizenhét évének masszív csórósága, működnek nálam a HÍVÓSZAVAK –, aztán lehunyom egy pillanatra a szememet, hogy amikor kinyissam, akkor--- – Baszki, Titan, te is látod? – És hát nyilván arccal félig a mellemben vagy, szóval DURVA LENNE, ha te is azt látnád, amit én, de felettem Tejútrendszerként kavarog a bárod plafonja, pedig nem rémlik, hogy olyan proli műanyagcsillagokat ragasztottál volna fel, mint amiket a gyerekszobák plafonjára szoktak. Na, nem az enyémre, mert nekem nem volt gyerekszobám, de ÉRTED! – Gecire feldobná amúgy a helyet, ha ezt így megcsinálnád trip nélkül is – teszem még hozzá merengve, és az egyik lábam lecsúszik a pultról, hogy helyet csináljak neked.
[euphoria] a feeling or state of intense excitement and happiness.
Komolyan mondom, nem tudom eldönteni, hogy ez a hang Marjory vagy egy repedt fazék vihorászása. Igazából a kettő kombinálható, egyvelege nem túl nyerő – legalábbis nem az ő számára – és a repedt mellé kell még bizonyos sarok is… Ne kívánd, hogy kimondjam, erre még gondolni is sértő. Repedt sarkú. - Mert nyilvánvaló, hogy szexinek tartasz – a mondat kijelentés, némi kérdő fennhanggal és hozzá remekül illő szemforgatással – És mert eszem ágában sincsen beállva a hányásodat kamerázni, sem a hajadat fogni, sem kapcsolatba kerülni veled akkor. Én nem leszek a Bob-od – rázom felé dühödt módon az öklömet, éles ellentétet képez az ajkamon díszelgő félmosollyal, meg azzal, hogy minden valószínűség szerint fognám a haját. Kockának is minicopfba kötöttem, amikor influenzás volt és gyémántok csorogtak ki félpercenként a szájából. Sőt, megágyaztam neki a kádban, mert képtelen volt elvászorogni a fürdőig és később mindenkinek azt hazudtam, hogy Esme tette. Én és a kedves jelző nem illünk egymáshoz, ráadásul az imázsom finnyás jószág, nem bír el akármit. - Nem, de ez az egyetlen bár, aminek a tulaja nem szivárogtat rólad ki infókat, még akkor sem, ha nem csak pénzzel csábítják őket – összehúzott szemekkel nézek rá, közben azok a kibaszott ronda körmök a csőrömet bökködik és a szépérzékemet kínozzák, de a nyelvemre harapok, mielőtt világgá kürtölhetném a véleményemet. – Akkor a tulaj most megy, felajánlja a szép vörösnek a hátsó bejáratnál, hogy lőhet pár képet rólad meg a hányásodról és bezsebeli a jutalmat, te meg utána jól kikaparhatod a szemét – álnok mosoly a válaszom az ő disszonánsként daloló mosolyára, mert éles ellentétben áll a hangszínével, amiben valóban csendül némi fenyegetés. Egészséges fenyegetés. Szexi fenyegetés. Pont annyira, hogy tökéletesen fokozza a helyzetet az, ahogyan a koktélcseresznyén hümmög, de nem is ez az, amitől eldobnám az agyamat és a pultra vágódnék hanyatt, mint desszert. Az, ahogyan az ujját a szájába mártja, lenyalja róla a koktélcseresznye utolsó lusta csíkját is; úgy nézem, hogy közben fogaim az ajkamba marnak, fejem félrebiccen, akárcsak egy macskáé. - Te vagy az életem celebe – közlöm vele drámaian, míg ő a képre mutogat azokkal a BORZALMAS RÓZSASZÍN KÖRMÖKKEL. Szinte várom a csapást, hogy végül a körmök a mellkasomon landoljanak és közöljék, hogy miért nem őt kértem, hogy hozzon képet, miért nem rendeztünk fotózást, vagy az intstán a legtöbbet like-olt képet kellett volna letöltenem vagy felbérelhettem volna valami most menő festőt, hogy készítsen róla egy aktot. Mondtam már, hogy tudok festeni? – Tényleg nehéz most neked, Marjory? – búgom bele az ajkába, ahogyan orrunk hegye összetáncol, kellemes szikrákkal telítve a pórusaimat, az ajkam ilyen közelségtől bizsereg, mert túl közel van a mágnes, ami vonzza; ajak a neve. Aztán hátra dől, egy pillanatig feszes zsinór módjára hajolok utána, de a pult túl széles ahhoz, hogy keresztülvágjak rajta. - Jobban tetszett az eredeti – biggyesztem felé ajkamat, amikor a mellét megigazítja és még azelőtt, mielőtt felszívja a szépre szeletelt tündérport a pultról. Nőhöz méltatlan módon szipog, a szeme túl csillog és nekem fogalmam sincsen, hogy mit kell kezdeni egy bőgő nővel. – Rád kellene kevesebb csillámpor édes és több természetesség. Ha mű nőre vágyom, veszek guminőt – morgom farkasmódra, azt nem teszem hozzá, hogy ő még így is pontosan kielégítené minden vágyamat, mert pont olyan, mint én és erre még rá is tesz egy lapáttal. Meg két mellel. De a csík az orromban landol – tényleg kibaszott sok benne a csillámport, gondolj bele, milyen szépet fogok ezután hapcizni. Ő meg közben a bődületes farkasbőgetű elnevezésemen nevet, én kétszer megrázom a fejemet, hogy nem-e csak káprázik, ahogyan Marj a pultra mászik és kezét felém nyújtja. Én meg az ölébe, lovaglóülésben, mert nálam ez már csak így megy; magam vagyok a megtestesült kellemetlen közelség. - Képtelen vagyok ellenállni egy fekvő nőnek – vihogok én is felette, az orromat törölgetve vagy a szememet, nem tudom, melyik bizsereg jobban. – Negyedóra, de esküszöm, hogy már most zsibbad tőle mindenem és… - ismeretlen szag jön felém, pedig ezret ismerek, jól tudom, szagoltam már kutyapisit is, ami territóriumot jelzett, de ez más és Marjory körmeiből árad. – MARJ, ÉN ÉRZEM A KIBASZOTT PINK KÖRMÖD SZÍNÉNEK AZ ILLATÁT! – kapom el a kezét, az orromhoz dugom, a mozdulatba meg beleszédülök és a hasán kötök ki, félig rajta fekvő pozícióban. - Nagyon kényelmesek ezek az új cicik – dorombolom kegyesen, igazából a melleknek szól, nem a tulajdonosuknak és a hangom a szokásosnál is reszelősebb. Tündérpor is da best.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 08, 2020 10:02 pm
and i wishi could change it
and we're always gonna be contaminated
Rekedt félnevetést hallatok, éppen, hogy fel nem horkantok közben. De nem teszem, mert nem Amber vagyok a Love is Blindból, meg mert, bazmeg, azért tényleg van egy szint. NAGYON-NAGYON ALACSONYAN VAN A LÉC, de azért van, oké? – És a szexisségednek mégis mi a faszom köze van a hányásom kamerázáshoz? – Mondjuk, persze, megkérdőjelezhetnétek, hogy mi a faszomért akadok ki a horkantáson, de azon nem, hogy a „faszom” konkrétan kötőszó a mindennapi kommunikációm során, de ugye nem akarunk belemenni abba, hogy egy nő beszéljen szépen, és legyen mindig illedelmes, meg hallgatag, meg a faszom tudja, hogy még mi? Nem, nem, ez nem amolyan belső feminista monológ szeretne lenni, de a tököm tele van a helikopterszülőkkel, akik Insta-kommentekben akarják nekem megmondani, hogy hogyan viselkedjek egy korhatáros műsorban. Ugyanazokról a szülőkről beszélünk, akik izomból támogatják a fegyverlobbit, és meggyőződésük, hogy a levendulás illóolaj többet tesz a gyerekeikért, mint a kanyaró elleni védőoltás – a producerek már megkértek, hogy ezekben az esetekben inkább tiltsam le a képeim alatt a kommentelés lehetőségét, mert mint kiderült, a „dugd fel magadnak a telefonodat olyan mélyre, hogy a nyelveddel töröld ki legközelebb ezt a sok szarságot, te seggfej” nem éppen szalonképes reakció. Pedig mondom, amúgy teljesen békepárti vagyok! – Olyan cuki vagy, hogy azt hiszed, hogy ez az egyetlen kibaszott bár egész Washingtonban, ahova beengednek – rebegtetem a pilláimat, és JÓ, hát azért van NÉHÁNY, ahonnan kitiltottak, de most ez teljesen más téma, OKÉ? – De meglehet, hogy ez az egyetlen kibaszott bár egész Washingtonban, ahol a tulaj kifogásolja, hogy milyen színű a körmöm, de amúgy, hé, biztos akkor akarod fikázni, amikor éppen bármikor kikaparhatnám a szemedet? – Mosolyogva toldom hozzá, na nem mintha nem tudnád, hogy sosem lennélek képes bántani – már a szó fizikai értelmében sem, nyilván, de hogy amúgy rávenni sem bírnám magam –, és hát egye fene, akkor ma sem verem majd ki neked, szerintem ettől neked rosszabb, mint nekem, nem? A koktélcseresznyén rágódom egy kicsit, mert túlságosan is édes, mint időnként te, túlságosan is harsány pink, mint időnként én, lenyalom a nyomában maradt, szirupos édességet az ujjamról, és persze közben nem habozok végigmérni téged is, csak hogy húzzam az agyadat, de jó, JÓ, azért is, mert kellemes látvány vagy a szemnek, de hát mióta kell ezt neked külön az orrodra kötni? – Azért nem lehetek egyszerre MINDEN, oké? Én vagyok a helyi kis celebed – bökök a frissen kifüggesztett képre, amúgy én egy másikat választottam volna, mert ez a kevésbé előnyös profilom, de hát ha neked ez tetszik, ám legyen, végtelenül kegyesen nem szólok bele a lakberendezési ötpercedbe, bár AZOK UTÁN, hogy megszólod a lakkomat, szerintem akár meg is tehetném –, tódulnak ide a műsor nézői, ingyen és bérmentve tesztelem neked az anyagodat, de még a hiúságodat is fényezgessem, és zengjek ódákat arról, hogy mennyire nehéz neked ellenállni, főleg, amikor ennyire közel hajolsz hozzám? És tényleg, már majdnem összeér az orrunk hegye, ezen a ponton már nem tudnám eldönteni, hogy a Mimosa-koktél illatát a tulajdon ajkamról érzem-e, vagy a tiédről, de persze megcsap a fű szaga, és erről eszembe jut, hogy alapvetően kicsit haragudni akartam rád. Hát inkább csak sóhajtok egyet, hátracsúszom, megigazítom a mellemet – még feszül a műtét után, finoman kell bánni vele, meg amúgy is necces, hogy esetleg a vérfarkas-regeneráció miatt kilöki a testem az implantátumot, de akkor aztán kurva világ lesz! –, és engedelmesen felszívom az első adag port. Sóhajtok, szipogok, a kézfejemmel megtörlöm az orromat. Könnybe lábad a szemem. Ez mondjuk annyira nem adja. – Kevesebb csillámpor kellene bele – nyögöm csendesen, mert a hatását egyelőre nem érzem, de aztán eldurrantod a Farkasbőgetőt, és felvihogok veled együtt. Azt hiszem, egy kicsit harsányabban, mint amennyire szerettem volna, de ezzel talán nincsen semmi baj, igaz? Az orromat nem csípi a cucc, inkább kicsit lezsibbasztja, mint amikor rusht toltam még tizenévesen, és a zsibbadás elkezd végigáradni minden tagomon, hogy kénytelen vagyok megkapaszkodni a pultban. A faszt – ha te is felszippantottad a magadét, inkább felteszem magam a pultra, aztán végignyúlok rajta, a magas sarkús lábamat felhúzva feszítem ívbe a gerincemet, ahogy átadom magam az első hullámnak. – Negyed órát mondtál? – Levegősebb a hangom, mint vártam, erre megint felnevetek. Kinyúlok a kezedért, mert lehet, hogy a vízszintes pozíció sem elég stabil hirtelen.
[euphoria] a feeling or state of intense excitement and happiness.
Marjory maga az ellentétek embere, a megtévesztés drámakirálynője – és még akkor is kedves voltam a megnevezését illetően, mert általában ennél sokkal rondábbakat szoktam róla gondolni. Hagyja, hogy a farkad a kinézetéhez illően táncoljon a nadrágodban, úgy rezgeti a szempilláit, pörgeti a haját, csavarja az ujjára, hogy az alsód a bokádnál jár; aztán megszólal, leolt a szarba, egyszóval: rombolja az illúziót. Ezt az én esetemben ne számítsunk, nálam nincsenek illúziók, ő a legrosszabb valójában is a pultra nyomhatna. - Most komolyan – rántom felé lustán az egyik szemöldökömet, ahogyan az okádásáról beszélünk, és őszintén, mennyire gusztustalan már ez, mi meg úgy beszéljük ki, mintha a mai vacsoráról lenne szó -, tudom, hogy emberfelettinek tartasz, meg szexinek is, de azért rohadtul nem vagyok benne biztos, hogy a tündérpor után mennyire lesz erőm a hányásodat kamerázni – rázom felé a fejemet, néhány tincs az arcomba kacérkodik. Azt az ötletet nem ajánlom fel neki, hogy hányjon a kukába és majd utólag dokumentálja, mert készségesen rábólintana, aztán végül én lennék az, aki gumikesztyűben sikálna mindent. Vagy Esme. Marj tekintete egy pillanatra elborul – nem, mintha amúgy maga a csaj nem lenne totálisan megborulva, de én szeretem a kacsalábon forgó dolgokat – és olyan közel hajol hozzám, hogy érzem a rúzsának eperrel bolondított illatát. Úgyhogy pofátlan módon még én is közelebb mászom, hogy az orrunk hegye majdnem összeérjen. - Kibaszottul tudom, hogy nekem is elnézed, különben a szép hátsódat már a báron kívül ráznád – lehelem az arcába, bele a piszok vigyorába, aztán az én ajkamra is hasonló költözik, főleg, amikor rózsaszínre festett körmei a hajamba másznak. – Egyébként ez a nimfo Barbie árnyalat a körmödön? Mert botrányos, gusztustalan és a rózsaszín ilyen ronda árnyalatát még sosem láttam, ez még ott sem mutatna jól – biccentek fejemmel kedvenc, jól megbecsült testrészem felé, örök bajtársam, aki sosem hagyott még cserben sem engem, sem a partnereimet. Közben hazugság minden szavam, de hát nem gondolhatok minden percben arra, hogy Marj milyen remekül mutatna rajtam – mert amúgy az időm nagy részét ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal töltöm ki, csakis azért, hogy rohadtul ne keljen Vegyészen agyalnom, akinek a puszta nevétől is dorombolni kezd a szívem. Hol normális ez? Egy Ferrari doromboljon, ne a kibaszott szívem. Aztán közben az ölébe vágom a csomagot, holott törődöm én vele, úgy igazából, csak nem mutatom felé, nem fejezem ki aggódásomat, mert őt ismerve csak elfutna vagy tagadna és a hátam közepére nem kívánom egyik opciót sem. Így hát italt keverek neki, igen, figyelj az apró jelekre, mert rózsaszín napernyőt is tolok az övébe, rózsaszín koktélcseresznyével egyetemben, holott ő abszolút piros, csak kendőzi magát ebbe a neonszínbe burkolva. Elé rakom a poharat, vagyis inkább feneke nyomának helyére, mert ő közben lecsúszik a pult túloldalára – én meg úgy nézem, mint aki sosem látott instacelebet túl rövid szoknyában. És ugyanarra a helyre igazítja a két kecses csíkot hitelkártyával is. - Jaj! – ciccegek látványosan, ahogyan a saját koktélomba kortyolok bele. – Most tényleg csináljunk úgy, mintha a tündérpor nélkül nem másznál rám? – ha nem választana el minket egy pult, valószínűleg már a nyakában lennék, de persze ő közelebb hajol, egészen rá a pultra – ez a mozdulat pedig tükörként vonz engem is magával. És ha nem igyekezne állandóan azon, hogy a kedélyeimet borzolja, egészen másképpen fordulnék felé, nem olyan lusta macska mosollyal mérném végig az ajkát, ahogyan a pohár köré fonódik. Ujjamat a számhoz illesztem, tétován nyalom meg, miközben még mindig őt bámulom, aztán végig húzom a csíkon – és ami a nedves részre tapad, azt az ínyembe dörzsölöm. - Hölgyeké az elsőbbség – intek a rózsaszínes por felé, arra célozva, hogy ha akarja, landolhat ez előbb az ő orrában, mint az enyémben. Talán nyer vele némi egérutat, mielőtt átkapnám a pulton. – Viszont, versenyben leszünk, mert ha engem indít be, akkor Farkasbőgetőnek fogom hívni. És az annyira szánalmasan nevetséges név, hogy az arcába nevetek.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 08, 2020 1:13 pm
and i wishi could change it
and we're always gonna be contaminated
– Úristen, adom – nyögöm, bár a hangom rekedtsége éles kontrasztban áll az „úristen, adom”-mal, de hát bassza meg, a sivatagban szomjazótól sem várjátok el, hogy cigánykereket hányjon három csepp víztől, MIELŐTT benedvesítené kicsit a száját, nem igaz? – Igazából sosem gondoltam volna, hogy feltennék okádós Insta-sztorit, de... Oké, azért mindennek van egy határa. Bár nem AKKORA határa. – Figyelj, azért, ha úgy alakulna, vegyük fel, aztán lesz, ami lesz – rándítom meg a vállamat, mert én aztán nem vagyok semmi jónak az elrontója, meg hát semmi rossznak a megjavítója sem, ha már itt tartunk, de a „csillámporos” meg a „picsaszínű” kifejezetten tetszik bármilyen mondatban, kontextustól függetlenül, szóval ez lesz, oké, boomer? Aztán majdnem megmogorvulok, de helyette csak icipicit résnyire szűkítem a szememet – nem tudom, hogy LÁTOD-E amúgy, mert be van durranva a szemem az elcsigázottságtól és a józanság elkerülésére végigaludt tizennégy órától –, és közelebb hajolok hozzád. – Csak a sugar daddyknek nézem el, ha így gügyögnek nekem, és valahol attól is kiver kicsit a frász, pedig szerintem az én ingerküszöböm aztán kurvára magasan van – mondom, aztán viszont kénytelen vagyok elvigyorodni, és a mindenféle munkára alkalmatlanul hosszúra hagyott, mandulaformájú, kihívóan rózsaszínre festett körmöm hegyével kezdem piszkálni a hajadat. Legközelebb kicsit visszafogottabb színe lesz több csillámmal, és akkor pont menni fog a tündérporodhoz! Majd letesztelem az árnyalatot, miközben teleokádom a vécét. Nem mintha nem bánnám, ha rókázás nélkül úsznánk meg a kis kalandot, de tudtommal a cucc még nem is béta-, hanem alfaverzióban van, tehát ha egy számítógépes játék lenne, akkor minden bizonnyal tele lenne indokolatlan bugokkal és megmagyarázhatatlan crashekkel. JA, nem, egy percig se higgyétek, én aztán soha, csak az egyik sugar daddym, ő--- Jó, mindegy is. Az ölembe dobott kis csomagot kihalászom a combom közül, és a magasba emelve megcsodálom, mintha legalábbis a kishúgom vagy a keresztlányom lenne – CSILLOG, BAZMEG, imádom, jár egy puszi a Vegyésznek, vagy hát egye fene, a farkát is a számba vehetem, ha elég jól fog teljesíteni a kis kreálmánya –, aztán lecsusszanok a pultról két bárszék közé, a vendégek oldalára, mert hihetetlenül jól nevelt vagyok – KHM –, aztán igen, pontosan oda kezdem kiporciózni az első két csíkot a hitelkártyámmal, ahol az előbb még a seggemet pihentettem. Kétlem, mondjuk, hogy ez téged annyira zavarna. – Meglátjuk. Ha flashelünk tőle, felőlem maradhat tündérpor, de ha beindít, és rád mászom, akkor kampányolni fogok a nimfo Barbie mellett – könyökölök a pultra, egy pillanatra még megtámasztom a pohár szélét az ajkamon, mielőtt belekortyolnék, és Mimosára gondolnék közben. Mit is mondott? Hogy tetszel neki, vagy éppen azt, hogy nem? A második kortynál már nem tudom, hogy számít-e egyáltalán.
[euphoria] a feeling or state of intense excitement and happiness.
Egy kibaszott képet igazítok a falra, tárgyi valóját és bizonyítékát annak, hogy a fiatalok által piedesztálra emelt Marjory Stewart-Baxter tényleg a báromban szívja a csíkokat és dönti le a Cosmo-kat – már ha ő inna egyáltalán olyat. Persze ezt is csak a Szex és New York alapján tudom, még ezeréve a húgom rángatott be elé, azóta tartom, hogy az a nők cseszett enciklopédiája, na meg azt, hogy Samantha mennyire bemászhatna a takaróm alá. A füves cigi lóg a számból, hevenyészett vagyok, még a hajam is csak lustán konyul le a homlokomba, ahogyan a rózsaszín port tartalmazó zacskót pörgetem az ujjaim között; ehető csillámportól csillog a koszos lámpák még koszosabb fényében. Félreértés ne essék, szándékosan van ennyire mocskos hangulata a helynek, hogy a saját vágyainkat kicsit tisztábbnak érezhessük mellette. Marj mindig kapó volt arra, hogy valami új cucctól zengjünk be közösen – ingyen és bérmentve, világi lakatot helyezve a szájára, cserébe itt lógatta a lábát a hétvégéken, gondosan nyugtázva ezt Insta-követői számára is. Nekem pedig szükségem van egy olyan emberre, akinek agytekervényei a normálissal tökéletesen ellentétben forognak; olyanra, akihez nem szükségeltetik sem józanész, sem szégyenérzet, mert ő tökéletesen nélkülözi mindkettőt. Mondjuk úgy a nagy általánosságban én is, de jelen pillanatban jóbarátaim a szobám plakátmagányában, ha arra gondolok, hogy hogyan utasított vissza Vegyész és basszameg, ilyen még sosem történt velem. A faképnél hagyás ismeretlen fogalom, jelentése ettől tisztult ki. Ettől a gondolattól meg olyan nagyot slukkolok, hogy minden testnyílásomon citrusos füst büfög ki – minden ez, csak nem vonzó jelenség, de együtt jár azzal, ha valaki a nap 24 órájából egyben sem tiszta. Kaphatnék elő farzsebből kifogásokat, hogy milyen lelki nyomor hatására érzem kényszerért a bódítószerek használatára, ám kurvára nincsen egy sem a tarsolyomban, ha hibáztatni kellene valakit, hát magam lennék azt, mert szimplán szeretem és kész. Másnap a spagetti a mániája ketchuppal, belefulladna, pedig a sok tészta sem egészséges, akkor miért ítéli el mindenki a drogosokat? Hosszú távon az élet sem egészséges. És még mindig kibaszott okos vagyok beszívva. Ekkor Marjory lejt be; tökélesen, de kissé szét van rajta csúszva minden, noha eszem ágában sincsen ezt szóvá tenni neki. Önként nem igazán jelentkeznek kísérleti alanynak, pláne nem drogokhoz. A szerelése túl nagy teret ad a túl hosszú comboknak és én túl sokáig legeltetem rajtuk a szememet – az ő esetében a túl is túl kevés a valósághoz. Aztán ezeket a lábakat elém pakolja, fel a pultra, történetesen én mögötte terpeszkedek, mint az mini alvilág mini Luciferje. - Kibaszottul nem tudom, de Vegyész azt ígérte, hogy ha hányni fogsz, az is csillámporosan picsaszínű lesz – ringatom meg előtte a zacskót és egy sokat sejtető félmosolyt. Hangja rekedtségéből felvonom a szemöldökömet, nem ezt az árnyalatot szoktam meg tőle. – Jaj, csak nem hiányzik a cuccozás a kis Marj-nak? – biggyesztem felé az ajkamat, olyan hamisan, hogy magamat is pofán vágnám tőle. - Miért, érdekelne, hogy a szex mennyire borul meg tőle? – fektetem fejemet az asztalra visszakérdezve arra, hogy ne menjünk-e más helyre. A fenekével egy vonalba nézek fel rá, illetlenül pofátlan mosollyal, mindig egy lépéssel túl annál, ami megengedett lenne, mintha nem érdekelne, hogy másoknak határai vannak. Számomra az amúgy sem több egy homályos vonalnál az állat és az ember között. - A fiúk azt mondták, hogy negyedóránként szívjunk fel egy csíkot, ha ne adj isten beütne a baj, hamarabb magunkhoz térjünk. Kezdjük, vagy kérsz hozzá valami kísérőt? Vegyész a te kedvedért rakott bele csillámport és nevezte tündérpornak. Bár én inkább neveztem volna nimfo Barbie-nak, de ő tudja – rántom meg felé lazán a vállamat, a tündérport az ölébe dobom, poharak után nyújtózkodom, vodkát töltök beléjük és a ház specialitását keverem, ami Mimi nevéhez köthető. Közben a tekintetem lustán legeltetem rajta, valami nem stimmel, valami más, a szeme görbülete más, az ajka sápadtabb… Mégis más kérdés csúszik az ajkamra, kényszeredve harapok a nyelvemre, hogy ne a törődés szavai akadjanak le róla: - Előkészíted a port?
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Kedd Ápr. 07, 2020 3:43 pm
and i wishi could change it
and we're always gonna be contaminated
Abban egyeztünk meg, hogy ha valamilyen módosítást akartok kipróbálni, akkor előtte egy napig nem tépünk. Na, mivel NEKED amúgy folyamatosan füves cigi lóg a szádból, kurvára kétlem amúgy, hogy ez mindkettőnkre érvényes, de ilyenkor inkább egy napig a közeledbe sem megyek, mert szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy mindenféle pacifista meggyőződésem ellenére képes lennék letépni az arcodat. Lehetnek-e az embernek elvonási tünetei egyetlen nap alatt? Mm, nem igazán, nem, viszont ha gyakorlatilag folyamatosan egyfajta beekizett, alkoholtól és cigarettafüsttől terhes flow-ban éled az életedet, akkor fojtogató tud lenni egyetlen nap szünet is, elvonási tünetek nélkül is. Fejbe vág mindaz, ami elől menekülök, amiről nem akarok tudomást venni, üvöltözöm Bobbal ahelyett, hogy megpróbálnám a halálba cukkolni és izgatni felváltva, és rendre be kell zárkóznom a fürdőbe, hogy sírhassak és per vagy két összehajtogatott törölközőbe üvöltsem minden fájdalmamat anélkül, hogy ezt rögzítené a kamera. Nem akarok instabilnak tűnni. MÁRMINT, ez amúgy röhejesen hangozhat olyasvalaki szájából, aki gyakorlatilag egyenes vonalban nem tud járni azóta, hogy elkezdődtek a forgatások, de ÁTVITT ÉRTELEMBEN ÉRTEM, oké? Nem akarok instabilnak tűnni, nem akarok boldogtalannak tűnni, nem akarom, hogy lássák, ahogy szenvedek. Más azt titkolná a közvélemény elől, hogy szétcsapva rókázik minden éjszaka, vagy hogy a pult tetején akarják kinyalni – én azt szeretném eltitkolni, hogy tizenkilenc évesen pánikbeteg vagyok, hogy nem bírok a farkasommal, és hogy rettenetesen, mélységesen egyedül vagyok a világban, mert nincs semmiféle védőhálóm. Pofátlanság-e részemről irigyelni Mimosát? Az. Engem nem hagytak el a szüleim – legalábbis az anyám nem, az apámat inkább hagyjuk –, de bár megtették volna, és bár egy ehhez hasonló közegbe kerültem volna én is, ahol vigyázni akarnak rám, és ahol nem az a gondoskodás, hogy hozzám kúrják a márvány hamutartót két üvöltözés között. Ezek után nem nagy áldozat a streamingen parádézni kurvasok pénzért. Semmiféle méltóságom nincs, amit eladhatnék.
NA, hát ehhez hasonló gondolataim szoktak támadni, amikor nem vagyok beállva. Ezért nem szeretem például a kokaint: kiélesíti az érzékeimet, és rohadtul éberré tesz, és tűpontosan idézi vissza bennem a múltam minden apró részletét, amire ROHADTUL nem szeretnék emlékezni. A heroin az a csóróknak való – és bazmeg, akármennyire is adom, hogy be vagyok állva, kösz szépen, nem szeretnék kifingani azért, mert úgy vagytok vele, hogy a hernyósoknak úgyis mindegy –, a fű az szerintem gyakorlatilag rekreációs drog, meg sem tudom különböztetni a hatását egy erősebb cigiétől. Leginkább csak az LSD-ben, a varázsgombában és az ekiben hiszek, ezek közül pedig mindent Titanon keresztül szerzek be. Mondanám amúgy, hogy CSERÉBE promotálom a Nimfát, de valójában akkor is itt lógnék, ha nem adnál cuccokat, szóval, ö... JAJ, MINDEGY, hidd csak ezt, oké? Bobot kitartó üvöltözéssel és hisztirohammal győztem meg afelől, hogy nem akar ma velem tartani – BELÁTTA, hogy nem akar –, hát itt vagyok, karikás a szemem, szarul nézek ki, szarul is érzem magam, még a tusvonalamat is elkúrtam – MÉG A KIBASZOTT TUSVONALAMAT IS, MIÉRT GYŰLÖL ENNYIRE AZ ÉLET? –, és készen állok arra, hogy villants nekem valami újat. Felteszem a túlságosan rövid szoknyámmal együtt a seggemet a pultra, és tekergetni kezdem a hajamat, pedig egyáltalán nem vagyok hajtekergetős kedvemben, de ha már nem gyújthatok rá, legalább ennyit adjatok meg nekem! – Mondd, hogy ütni fog, és mondd, hogy utána nem fogok hányni, és jók vagyunk. Vagy... tudod, mit? – Oldalra döntöm a fejemet. – Hányással együtt is jók vagyunk, csak vágjunk bele, mert mindjárt felkötöm magam kétszer – közlöm rekedten és nagyon-nagyon nem tüneményesen, és beharapom az ajkamat. – Itt akarod, vagy menjünk valami nyugisabb helyre?
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
