Diana pár éve még egyszerű középiskolás volt egy középkategóriás gimnáziumban Washington szívében. Nehezen lehetett lekötni a figyelmét, nem egyszer gúnyolták, hisz mindig úgy viselkedett, mint aki egy másik dimenzióban sétál. Alig kommunikált valakivel.
Visszahúzódó személyisége csupán a látszat; szinte senkinek sem mesélt még kegyetlen, sötét múltjáról, mely még élénken él benne. A vámpírok pár évvel előtte kegyetlen módon vetettek véget családja életének. Nem mintha annyira szerették volna őt, hisz az a bizonyos család  valójában nem  vérszerinti kötelék volt, csakis azért fogadták örökbe a lányt két éves korában, hogy pénzt kapjanak utána. Mikor a családlátogató vendégségbe érkezett, Diana-t szép ruhába öltöztették, de mikor távozott, visszalökték a sötét pincehelyiségbe, ami a szobájaként funkcionált.
A szülei halála ennek ellenére is letaglózta. Rajtuk kívül nem volt senkije, és mikor kitört a forradalom, nem számított egyedinek pár begőzölt vámpír, akik találomra házakba törtek be, és végezték ki az ottlakókat. Ő is csak azért úszta meg, mert a pincében nem hallotta őt az a vámpír, aki végetvetett szülei és testvére életének.
Diana ezek után kiszabadult, de jelleme hagyott kívánnivalótmaga után. A pincében töltött évek alatt nemigen találkozott emberekkel, szép szerével szociopatává nőtte ki magát. Talán ezért is nem mutatott magából többet a gimnáziumban, ahol csak annyit tudtak róla, hogy nevelőintézetben élt, majd áthelyezték egy családhoz.
De arról még annyira sem tudott senki, hogy titkon bosszút forral, és már így is többször volt benne a keze vámpírok megölésében, amelynek következménye számára is egyértelmű volt ebben a rendszerben: aki vámpírt öl, annak halál a büntetése.