Az örök optimista

Ha az utcán jönne veled szembe, talán fel sem tűnne, hogy Ő keresztezi utadat. Talán még köszönésre sem méltatnád. Első ránézésre ugyanis egy teljesen hétköznapi leányzó néz vissza rád: kissé rakoncátlannak mondható, gesztenyebarna hajzuhatag, farmer és egy kényelmes felső… na meg a szokásos, és elmaradhatatlan mindenre elszánt, fürkésző tekintet. Ugye, hogy nem is különbözik annyira a többi embertől? Kívülről, külső, felületes szemlélő számára talán tényleg így is tűnik, de ez nem feltétlenül helyes meglátás. Jessyca azonban sokkal többen különbözik másoktól, mint ahogy azt gondolhatnád. Először is, Jess nem egy átlagos ember, hanem vámpír, ami némileg megnehezíti az életét, bár legtöbbször egész ügyesen rejtegeti természetfeletti mivoltát. Igyekszik úgy viselkedni, mint minden normális, vagy legalábbis normálisnak tűnő ember, de nem tagadhatja meg saját magát sem, így aztán néha kibújik belőle a „segítsünk mindenkinek, még kéretlenül is” mentalitás. Mert igen, ha valamit meg kellene neveznie, mint két fő tulajdonságot, akkor biztos, hogy az empátiát mondaná, illetve a segítőkészséget. Már emberként is nagyon közel érezte magát másokhoz, és akár kéretlenül is segített bárkinek, azzal sem törődve, hogy esetleg kihasználhatják a jó szívét. A szülei, illetve a hozzá közel állók gyakran mondták is neki, hogy a jó szíve fogja a vesztét okozni, de erre a maga naiv, kissé szeleburdi módján csak mosolyogva legyintett egyet, és tette tovább a dolgát. Hiába, van, ami nem változik. Sokan kihasználták, sokan összetörték a szívét, ő mégis rendületlenül hiszi, hogy mindenkinek megvan a maga jó oldala, csak meg kell találni azt. Még nevelőapjának, Jacknek is, akiről aztán mindent elhinne az ember, csak azt nem, hogy tud érezni. Pedig egyvalamit nagyszerűen érez, méghozzá a Jessyca iránti gyűlöletet. A gyűlöletet, amit azért érez, mert Jess nem tudta megmenteni az édesanyját és a húgát egy váratlan támadástól, és mindketten szörnyet haltak. Legalábbis a férfi tudomása szerint.  A lány pedig még vele kapcsolatban sem hazudtolja meg magát, és megpróbálja megtalálni a férfi jó tulajdonságait, amiért megéri szeretnie őt. De vajon sikerül neki? Reménykedik benne, hogy igen, de egyre inkább úgy érzi, hogy Jack kifog rajta, és nem találja benne az emberséget. S sajnos nem ez a legnagyobb problémája. Üldözi a múltja egy darabja, ráadásul egy elég jelentős darabja, hiszen a lányáról és a lánya apjáról van szó. Miután egy ismeretlen férfi elcsiripeli neki, hogy bizony-bizony tudja, hol  is él a lánya, azóta Iasonnal, a párjával fáradhatatlanul a lányt keresik. Nem tudja, mi lehet most vele, sőt, arról sincs semmi elképzelése, hogy mégis milyen lehet most? Egyáltalán meg akarja-e ismerni? Nem tudja, de úgy érzi, hamar választ kell találnia ezekre a kínzó problémákra, különben Iason támogatása mellett is komoly problémákkal néz szembe. Valamint, ha ez még nem lenne elég, akkor derült égből villámcsapásként újból az életébe lépett lánya apja, akit lehetőség szerint jó messzire elkerülne… és tette volna ezt huszonegy évvel ezelőtt is, ha lett volna annyi esze, illetve ha nem vakította volna el a nagy szeretetéhség és jó keresés. Késő bánat, de ezt a hibát nem tervezi elkövetni újból. De vajon sikerül a lelkiismeretfurdalás fölé kerekednie, és végül megtalálja lányát? Nem tudja, de mindenesetre igyekszik.