What's New Pussycat?

Flavia && Seneca

Szerintem akkor sem lepődtem volna meg jobban, ha a telefonom kijelzőjén felvillanó ismeretlen szám mögött az anyám bujkál, és nem te, hiszen a rettegésed akkor úgy simult érzékeim alá, mint a simogatásra vágyó házimacska. Ha az anyatermészet nem kényszerít rá, önszántadból aligha szültél volna meg mellettem, mintha legalábbis megvédhetted volna így a pocaklakódat tőlem, ha bevadulok. Miért is keresnéd a társaságomat?
Megadtam a számomat, mert nagyjából a nyakamat tettem volna rá, hogy soha nem fogsz újra keresni vagy ha igen, akkor a hátad mögött ott lesznek a vasvillákkal és fáklyákkal felfegyverkezett falusiak is. Ez elmaradt, ti pedig emlékké váltatok a számomra: néha látlak téged, titeket, néha látjuk egymást de semmi több. Nem lettem a lányod keresztapja, bébiszittere és mi sem váltunk barátokká. Nem miattam, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nehezemre esett megtartani a távolságot és a vele együtt meghúzott határvonalat. A munkámat végeztem, nem tartozol nekem semmivel.
Megszorítom a felém nyújtott kezet, miközben egy mélyebb levegőkorttyal fogadom be az illatodat. Ne értsd félre, már akkor éreztelek amikor még csak a parkolóban álltál, de így kartávolságra kicsit részletesebben ki tudom venni, elkülöníteni az illatszerekét a bőrödétől, és ha akad most intenzívebb érzelmed, mint anno a félelem volt... annak is megérzem a kémiai kipárolgását, vagy ha úgy tetszik az energiát ami belőled árad.
- Flavia... Mit tehetek érted? - Szolgálatkész és udvarias, de a sorok közül talán azért kiérzed, hogy célravezető lenne rögtön a lényegre térned. Nem sietek, nem volt nehéz beszorítani a veled való találkát a táncrendembe, csupán a mellébeszélést nem szívlelem. Kellek neked, de mire?

◉ words ● youtube ● note: a kövi nem lesz ilyen szar! ◉