A család története régre nyúlik vissza, úgy az 1200-as évekre. Voltaképpen nem tudni sokat arról az időszakról, mivel írásos-, vagy tárgyi emlékek alig maradtak meg – szétszóródtak a világban, elpusztultak, elpusztították őket, vagy múzeumokban pihennek akklimatizált vitrinekben. Egy bizonyos: a vadászklán-, avagy család a mai napig él (még, ha nem feltétlenül virulnak). Szólnak legendák, vagy éppenséggel csupán mesék a régi korok letűnt hőseiről, és az általuk legyőzött, rémséges fenevadakról. A család felmenői között fellelhetők vándor szörny vadászok, nemesként élő bérgyilkosok, alkimisták, polihisztorok, és dicső lovagok egyaránt, akikben csupán egyetlen egy dolog volt közös, mégpedig az, hogy mind annak szentelték életüket, hogy megszabadítsák koruk egyszerű embereit a fenevadaktól. A mítosz úgy tartja, régen hemzsegett a világ a gonosztól, s nem csupán a ma élő fajok keserítették meg-, vagy (ritkább esetben) segítették az átlagember napjait, hanem tucatnyi-, ha nem száz meg száz másik is. Kezdve a démonokkal, amik olyan sok félék lehettek, hogy egy kézen meg sem lehet őket számolni, a baziliszkuszokkal, a kistestű, tüzet nem okádó wyvernekkel, az erdő emberrémein, a leshiken, a fojtólidérceken, az elementálokon át, egészen a griffekkel, az óriásokkal, a szirénekkel bezárólag – hogy csak néhányat említsünk.
A vadászcsalád eredendően lengyel, ott is van a központjuk, Lublinban, ahol a jövő nemzedékeit képzik ki, ahol fegyvereken dolgoznak, ahol a nagyobb lélegzetvételű, fontosabb tanácsokat tartják. A társaság belső körét ma is az eredeti, lengyel család – vagy ahhoz házasság révén kapcsolódó, más vadászok – alkotja. Ennek az az oka, hogy nem szívesen engednek be illetékteleneket a szűk körbe, a klán gócpontjába. Gondolhatja azt mindenki, hogy titokzatosak, vagy irigyek, esetleg bizalmatlanok másokkal szemben – talán egyszerre mindhárom -, ennek ellenére soha nem utasítanak vissza egyetlen segélykérőt sem. Legyen szó fegyverről, ételről, fedélről, menedékről, védelemről, vagy éppenséggel ellátásról.
A kiképzést korán kezdik, fiatal kamaszkorban, és egészen a huszadik életévük betöltéséig nem is igazán találkoznak az ifjú vadászok lényekkel – legalábbis papírforma szerint nem. Ekkor próbára kell tenniük magukat, és nem csupán meg kell ölniük egy bestiát – legyen szó vámpírról, vérfarkasról, vagy boszorkányról -, hanem a nyomába kell szegődniük, meg kell találniuk, és értelemszerűen csak akkor próbálhatnak meg véget vetni az ámokfutásnak, ha egyáltalán rálelnek a lényre. Ha sikerül, akkor hivatalosan is vadászok, ha nem, akkor le is út, fel is út. Így volt ez ötszáz éve, és így van ez napjainkban is.
A vadászcsalád élén egyetlen ember áll, a vezető (legyen az Krakowski, ha férfi, vagy Krakowska, ha nő), és ő, értelemszerűen, egyenes ági leszármazottja a régmúlt vadászainak – más egyébként nem is töltheti be ezt a pozíciót. A történelem során összesen hat alkalommal volt nő a társaság feje. (Régebben egyébként itt sem volt divat az, hogy a nők vadásznak álljanak, egészen az 1800-as évekig.) A második-, és a harmadik vadász a vezető jobb és bal keze, ők a lublini és a st. john's-i iskola igazgatói. A két igazgatónak van egy-egy segítője, akik általában a háttérben munkálkodnak, semmint, hogy érdemben részt vegyenek a vadászatokon. Ők egyébként is az 'agy' szerepét töltik be, akik a papírmunkával foglalkoznak, a könyvelésekkel, és tartják a kapcsolatot egymással (iskola-iskolával), valamint más szövetségeseikkel. Bármely más vadásznak, hármukon kívül, nincs sem rangja, sem előnye, sem hatalma más vadász fölött. Mind egyformák, senki sem részesül úri kiváltságban, nincsenek kivételek még akkor sem, ha Krakowska, vagy Krakowski az illető.
A döntéseket ők hárman - a legfőbb, és az iskolák egy-egy igazgatója - hozzák.
Alapvetően a tagok egyedül dolgoznak, magányos vadászok, de számíthatnak egymásra, és a másik segítő kezére, szorult helyzetben.
Más családokkal-, vagy magányos vadászokkal általánosságban jó viszonyt ápolnak, rugalmasak és együttműködők, de ők farkasok, és nem birkák, nem fognak vakon követni valaki mást, nem élnek-, cselekednek más szabályai szerint, nem fognak más kedvéért a halálba menetelni, abszolút nem megvesztegethetők, nem érdekemberek.
A kódex, vagy hitvallás, ami szerint élnek, kimondja, hogy nem ölhetnek indokolatlanul; ez nagyon fontos. Nem ölnek meg valakit azért, mert azzá tették, ami, vagy azzá született, ami. Eléggé nyomós érv kell ahhoz, hogy valaki célkeresztbe kerüljön, hogy felkerüljön arra a bizonyos halál listára – de akkor aztán nincs menekvés. Számukra a gonosz egyszerűen gonosz; nem számít, hogy miféle szerzet, hiszen lehet valaki koronával a fején, szép kelmében, hermelinbundában is rossz, vagy veszélyes a nagyobb jóra nézve, nem kellenek hozzá sem agyarak, sem mágia.
És annak a vadásznak nincs semmilyen joga, sem maradása a klánban, aki érdekből-, kedvtelésből öl. Az ilyet azonnal kitagadják és elküldik, miután minden emlékét kitörölték, rosszabb esetben – igen, mind a mai napig – az életével kell fizetnie gyalázatos tettéért, vagy tetteiért.

// Tudom, hogy sok, és hosszú, és száraz (és még így is lehet, hogy kifelejtettem valamit...), de ezek kardinális pontok, amik a sztorinak, és ezzel együtt a családnak az alappilléreit adják: ( Szóval, ha mindezt elolvastad (először is köszi!), érdekel, mi több, kedvet kaptál, akkor tárt karokkal fogadunk a klánba, de szívesen várok más vadászokat is plotra - szövetségeseket, vagy ellenlábasokat akár. Fontos, hogy a családhoz ilyen-olyan formában csatlakozni vágyók minimum semleges-, vagy szélsőségesebb esetben ellenálló pártállásúak legyenek.
Kérdésekkel (vagy ötletekkel, javaslatokkal!) discordon (thegoodvibeonly/Kalinka), vagy privátban tudtok elérni.


Az itt található linken pedig eléred - némi görgetés után - kis családunk NJK karaktereit.

Igen, az alapötletet a Witcher adta.