|
Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 09, 2020 3:45 pm | Evelyne St.James
◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉
Forgiveness: such a simple word but so hard to do when you have been hurt
the emotional witch
Ha az 1720-as években kérdezel meg valakit, hogy milyen is Miss. Evelyne St. James, gondolkodás nélkül azt felelné, hogy gyönyörű, vidám, kedves, bájos és mosolygós. Azt mondanák, hogy egy életvidám, jószívű, humánus ember, aki imádja az életet. Szereti a természetet, az állatokat és természete akár egy huncut, bohókás kislányé. Mindene meg is van, hogy eme gondtalan életet élhesse, hiszen egy angol, dúsgazdag főnemesi családból származik, ahol számára határ a csillagos ég. Három bátyja mellett úgy él, mint egy igazi hercegnő, habár inkább rakoncátlan hercegnőnek lehetne mondani. Pontosan azért, mert a családja, a fivérei a tenyerükön hordozzák, és úgy óvják őt, mint a hímes tojást, téved mindig veszélyes vizekre, de csak éppen annyira kalandos utakra, ahonnan még épségben visszatér a megszokott komfortzónájába. Talán azért, mert sok mindent tiltanak neki féltésből, mondd sokszor, vagy inkább tesz apja kérésének ellent, de ettől függetlenül sosem szemtelen a szüleivel. Cserfes, nagyszájú és szókimondó lány, de csak azokat bántja vagy figurázza ki, akik azt megérdemlik. Külseje, a csillogó barna őzikeszemei, hosszú, vállára omló hajzuhataga, a kecses, nőies ívű vonalai, mind harmonizálnak vidám, de jóságos természetével. Rangjából kifolyólag, művelt, művészetkedvelő és tanult lányról van szó, aki elhatározta, hogy neme ellenére is az orvoslással szeretne foglakozni. Azt már a kívülálló, akit megkérdezel Evelyne-ről, nem tudja, hogy ez a lány nem csak nemesi, de ősi boszorkány családból is származik, ahol a családban generációról generációra öröklődik a boszorkányság képessége és tudománya. Eve-nél viszonylag korán megmutatkoztak a mágia jelei, de talán pontosan azért, mert egész életében erre készült, ezt várta, hogy varázslat segítségével tudjon segíteni az embereken. Csak úgy egyre-másra jelenik meg nála szinte az összes alapképesség, amivel egy boszorkány rendelkezhet, de nem sok kell hozzá, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy Evelyne fő képessége a pirokinézis, amit azonban sose szeretet volna ártásra használni. A család rejtőzködés szempontjából - hiszen birtokukban volt és használták is azt a fiatalító elixírt, ami bizonyos ideig megállítja a szem számára látható öregedést -, az 1720-as évek végén egy Boston melletti békés városba költözött az egész család, ami talán a véget jelentette ennek a famíliának. Itt ismerkedett meg élete szerelmével is... A lány impulzivitásának köszönhetően hatalmas, eget rengető, érzelemdús kapcsolatról lehet beszélni, mely érzésről a családfő St. James tiltásának ellenére sem tudott lemondani. Igaz, hogy erős boszorkányok voltak St. James-ék, mágiájukat és kilétüket mégis titkolniuk kellett a világ szeme elől, hiszen a boszorkányüldözések éppen ezekben az időkben ütötték fel fejüket. Az 1740-es évekre csúcsosodott ki a salemi boszorkányüldöztetések tragikuma és holokausztja. A mágiahasználók féltek és bujkáltak, s habár a St. James család nem tartozott eme boszik közé, mégis egy árulás áldozataivá váltak. Salembe hurcolták őket, és boszorkányság vádjával elítélték a hatalmas és nemes családot. Mindenki odaveszett, egyedül Evelyne, és sógornője, legidősebb fivérének felesége, Isabelle menekültek meg a tűz marcangoló fájdalmától. A tragédia után döntik el a lányok, hogy összeállnak három másik boszorkánnyal és ezzel megalapítják az Első Boszorkányok szövetségét. Evelyne-nek ebben az időben volt egy édes titka is, gyermeket várt a szerelmétől, azonban újonnan szerzett barátnője, Patricia McDermott, akkori nevén Cleva, bosszút akart állni a salemi boszorkánygyilkosokon. Eve felejteni akart volna, új életet kezdeni, de Cleva nem hagyta, azért aztán közös erővel nekimentek Salemnek, aminek „köszönhetően” elvesztette gyermekét, az egyetlen dolgot, ami még kedveséhez kötötte. Salem lángolt akkor, de legbelül Evelyne szíve is elégett. Ha most kérdezel meg valakit, milyen ember is Evelyne St. James? Azt mondod, veszélyes, cinikus, erős, szeszélyes és nem utolsó sorban fűti a bosszúvágy. Még mindig gyönyörű, de az a vidám és huncut kislány meghalt együtt azzal a pici magzattal. Érzelmei is átalakultak valami sötétté, ami egyre csak erősödik benne, ha nem lesz, aki megállítja. Végső elhatározása, hogy ha addig él is, de bosszút áll Cleva-n és amiben csak tud, keresztbe tesz neki. |
|
canon first witch 1714. szeptember 13., London, Anglia
Kedves Naplóm!
Ma végre megmutatkoztak nálam is a mágia jelei, mint a családom többi tagjainál. El sem tudom mondani, hogy szívem mennyire repes az örömtől. Ezt vártam már, amióta az eszemet tudom. Napról napra erősebb vagyok, minden nap tanulok valami újat.
A fő képességem, úgy nézi ki, hogy a pirokinézis lesz. Elhatároztam, hogy csakis jóra fogom használni az erőmet, segíteni szeretnék az embereken. Majd orvos akarok lenni.
Apámnak nem igazán tetszik az elszántságom, úgy látszik félteni és óvni szándékozik engem, mint egy porcelánbabát életem végéig. Néha úgy érzem, már előre eltervezte az egész életem.
1727. május 5. , Boston, USA
Kedves Naplóm!
A varázslásnak és a boszorkányságnak vannak árnyoldalai is, mégpedig az, hogy rejtőzködni kell az emberek figyelő tekintete elől, és igazából sosem lehetünk önmagunk, sosem bízhatunk meg teljesen senkiben. Főleg nem az emberekben.
A szüleim mindig azt mondják, hogy az emberek tudnak lenni a leghatalmasabb szörnyetegek más természetfeletti lényekkel szemben, pedig pontosak ők hisznek bennünket bestiának. Szerintük mi azonban felettük állunk, felsőbbrendűek vagyunk.
A családom elhagyva angol gyökereit egészen az Új-Anglia Massachusetts államának fővárosa, azaz egy Boston melletti kisvárosba költözött, hogy a halandó embereknek ne tűnjön fel, hogy külső jegyeinkben szinte semmit sem változunk, azaz nem öregszünk. Jómagam 25 évesen szántam rá magam arra, hogy magamhoz vegyem az „örök fiatalságot” adó bájitalt.
Bostont a „Szabadság bölcséjének” is nevezik, ami alkalmat ad arra nekem, hogy művészetekkel és orvostudománnyal foglalkozzak. Azt hiszem, ezen a környéken találom meg önmagam és az álmaim.
Elkezdtem egyre veszélyesebben élni, legalábbis a szüleim szerint. Pedig én csak igyekszek segíteni a beteg és bajba jutott embereknek az erőmnek köszönhetően.
Időközben a legidősebb bátyám megnősült. A lány szintén közülünk való, így három bátyám mellé kaptam egy húgot is.
Remélem, egyszer én is megtalálom a szerelmet, ahogyan ők ketten egymást.
1735. június 20., Boston, USA
Kedves Naplóm!
Az új világ, az új lakhely ismeretlen dolgok felé vezetik az embert. Nem hozhattuk magunkkal előző otthonunkból a háztartásunkat, a megbízható és megszokott szolgálóinkat, ezért teljesen új embereket kellett szereznünk, akik egy idő után cserélődtek abból a célból, hogy ne vigyék és ne adják tovább a titkainkat.
’35 júniusában érkezett hozzánk egy új őrségvezető, aki ezelőtt a nemesi testőrség tagja volt, de ismeretlen okokból eljött tőlük.
Magas, szőke, kék szemű, robosztus testalkatú, azt hiszem az a típus, aki szinte az összes női fejet elcsavarja, a női szíveket pedig megrebegteti. Szerintem viszont egy hihetetlenül nagyképű, goromba, udvariatlan tuskó, aki meggátolja éjjeli kiruccanásaimat, hogy segítsek a beteg rászorulókon.
Ezt nem hagyom annyiban, valahogy el kell őt űznöm a kastélyunkból.
1735. december 25. Boston, USA
Kedves Naplóm!
Azt hiszem megmásíthatatlanul és visszavonhatatlanul szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok egy olyan emberbe, akivel hivatalosan soha nem lehetünk együtt. Apám soha nem hagyná, hogy egy nem nemesi származású, még kevésbé nem boszorkány származású férfivel kössem össze az életemet.
Félek, örökre titkolnunk kell az érzelmeinket egymás iránt, hiszen biztos vagyok benne, hogy ha megtudná, Damient szeretem, elbocsátaná őt nemesi őrsége éléről.
1740. október 6.
Kedves Naplóm!
Irtó nagy butaságot tettem!!!
A házunk egyik szolgálója súlyosan megsérült, én pedig az erőmmel megmentettem az életét. Eközben egy másik szolgáló, Sabine, akiben eddig sem bíztam, ránk nyitott, majd még aznap elhagyta az otthonunkat.
Nem tudom elfelejteni a pillantását. Úgy nézett rám, mintha egy ördögöt látott volna. Ekkor találkoztam ilyesmivel először. Biztos vagyok benne, hogy elárulja valakinek a titkunkat.
1740. október 10., Salem, USA
Naplóbejegyzés
Miért nem tudnak néha csalni a megérzéseim??? Miért nem mentem Sabine után??? A fejemben ezer miért lakozik és keresi, de nem leli a választ.
Éjjel jöttek el értünk, álmunkban fogták el a családot, majd hurcoltak el bennünket Salembe.
A vizünkbe valamiféle nyugtató keveréket tettek, amitől nem vagyunk képesek megfelelően használni az erőnket.
A kastélyunkat felégették, benne mindennel, ami fontos számukra. Börtönbe zártak bennünket, mint valami vadállatokat. Sohasem fogom megbocsájtani ezt magamnak, hiszen minden az én hibám. Ha hallgatok a szüleimre és nem fogok titkos küldetésbe, még mindig nyugodtan éldegélnénk békés otthonunkban.
Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik a családommal, de tudom, érzem, hogy Ő el fog jönni, hogy megmentsen.
1740. októbere (azt hiszem), átkozott Salem, USA
Naplóbejegyzés
Damien életben van, ami nagy erővel lát el engem. Eljött, hogy megmentse az egész családomat a tömlöcből, de csak Isabelle-t és engem sikerült neki. A többieket mind elégették több száz másik boszorkánnyal együtt, akiknek csak az volt a bűnük, hogy mások voltak.
Kezdem azt hinni, hogy apámnak igaza volt, az emberek nem érdemlik meg, hogy segítsünk rajtuk!
Miután elhagytuk Salem-et, megismertünk még rajtunk kívül három erős boszorkányt, akikkel közösen megalapítottuk az Elsők Szövetségét és megfogadtuk, hogy Salem soha többé nem ismétlődik meg.
Azonban vannak tőlem bosszúállóbb boszorkák is a világon. Egyikük, pontosan Cleva, az egyik Első, aki égni akarta látni Salem-et és elszántságában nem tágított. A segítségünket kérte a harcban. Jómagam még mindig látok reményt a békére, de mivel szövetséget kötöttünk, így a többi Elsővel tartok.
Van egy titkom, gyermeket várok Damientől, habár ezt még neki se mertem elmondani. Ha elmondanám, biztosan nem engedne harcba szállni…
Már nem írok naplót többé. Salem azon a napon mindenért meglakolt. Az erőmnek köszönhetően égett az egész város, pont úgy, mit a családom és az a sok ártatlan boszorkány. Azon a harc során elvesztettem a hasamban lévő magzatot is. Soha nem fogok megbocsájtani Cleva-nak, elvette tőlem a két legfontosabb dolgot az életemben. Igen, a kettőt. Miután elveszett a kisbabám, rájöttem arra, hogy az általam választott életforma nem engedheti meg magának, hogy szeressen és bárkit is közel engedhessen magához. Ha valakit szeretek, azt előbb-utóbb úgyis baj éri. Soha nem viselném el, ha Damiennel is ez történne, így ellöktem magamtól és elüldöztem az életemből. Nem maradt más, csak a sötét boszorkánylét. Az emberek nem érdemelnek tőlünk jót, hiszen a segítségért mit kaptam cserébe? Csak halált és fájdalmat. Viszont most megismerik ők is azt, hogy mi az igazi fájdalom ás kétségbeesés, vagy amikor nem ők irányítják saját életüket. Nem maradt más, csak az Elsőkkel közös cél, és persze a bosszúm Cleva „barátnőm” ellen, ami viszont még váratott magára. Az 1800-as években mégis külön váltak az Elsők útjai és évente csak egyszer jöttünk össze. Én ezt még csak egy kicsit sem bántam, hiszen nem voltam kíváncsi gyermekem gyilkosára, na, meg persze így a többiek sem tudták, hogy milyen életet is élek én, mennyire megváltoztam. Egyedül Isabelle-lel tartottam a kapcsolatot, de meggyőződésem, hogy neki is jobb nélkülem. Nem akartam magamnak álcát, emberi munkát, mint sokan közülünk, én igenis visszaéltem a hatalmammal és kedvemre használtam az erőmet. 2012-ben Cleva, akkori nevén már Patricia az Elsők segítségét kérte tőlünk a természetfeletti és az emberek közti harcban, mi pedig mind Washingtonba utaztunk. Miért is ne vennék én ebben részt, hiszen jobb dolgom úgy sincs, mint, hogy megleckéztessem az embereket? Ráadásul így Trish közelében is lehetek, elérkezettnek látom az időt arra, hogy bosszút álljak rajta a múltban elkövetett bűne miatt. Mindent megteszek azért, hogy keresztbe tegyek neki, miközben még mindig azt hiszi, hogy a barátja vagyok. Így majd még jobban fáj neki, ha hátba szúrom, habár nem hiszem, hogy ennek a nőnek vannak érzései.Bár ki tudja, az enyémeket elvette. Sok olyan ember és természetfeletti él ebben a városban, aki békére vágyik, akinek elege van már Bastien egyeduralmából, ezért próbákat tesznek azért, hogy meggyengítsék és megtörjék a hatalmát. Itt jövök én a képbe, hiszen több másik boszorkánnyal együtt egy olyan varázsigát hoztunk létre, mellyel megteremtettük a Kiválasztottakat. Azokat a varázzsal rendelkező egyéneket, akik meg fogják buktatni Bastient. Vele együtt pedig Patricia McDermottot. Azzal beteljesül az én küldetésem is. |
|
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
