Egy röpke pillanatig reménykedtem benne, hogy Balzac lesz az, nem pedig Birdie. Akkor talán lett volna egy kis időnk átbeszélni a taktikát, hogy miként vesszük rá a nővérünket, hogy eljöjjön a családi eseményre. Nem mintha abban biztos lennék, hogy Balzac emlékszik rá, hogy jövőhéten lesz a szüleink házassági évfordulója – nem mintha nem próbálnám két napja elérni telefonon, de valami oknál fogva egyszer sem sikerült.
- Úgy tűnik nem csak a kiszolgálással vannak gondok - jegyzem meg epésen amikor közli, hogy nincs málnás csak epres limonádé sőt mi több még csak el sem készíti nekem, hanem csak elém rakja az összetevőket. Felvont szemöldökkel nézek Birdiere, nem szólok semmit és nem is mozdulok.
- A többi vendéged elé is csak úgy odabaszod a hozzávalókat? Nem olvastam, hogy doityourself bárrá avanzsáltatok – összefonom a karjaimat a mellkasomon majd mutatóujjammal legyintek egyet. Az eperszirupos üveg megemelkedik és a poharam fölé lebeg és pár centi szirupot öntök a poharamba ügyelve arra, hogy a végén jusson egy kicsi a pultra is – Upsz – tisztában vagyok vele mennyire gyerekesen viselkedek, de nem tehetek róla. Ha Birdieről van szó akkor képtelen vagyok tisztességesen és felnőttesen elrendezni a nézeteltéréseinket.
- És pontosan hol van? - érdeklődöm öcsénk holléte felől, mert tényleg meglep, hogy nem itt találom amikor otthon sincs és nem tudok róla, hogy sikerült volna valami normális munkát találnia. A pultos kisegítést nem nevezném annak, ahogy apánk is más jelzőt használ rá. Mindenesetre nem kezdhetem el a téma bevezetését Balzac nélkül, tehát a tény, hogy nincs itt igencsak megnehezíti a dolgomat. Figyelem ahogy a kasszánál tesz-vesz és érzem a belőle áradó ingerültséget.
Igyekszem nem elégedetten elmosolyodni amikor láthatóan öt perc alatt sikerült annyira felbosszantanom Birdiet, hogy máris a lényegre térjen. Arról nem is szólva, hogy elkezdi feldarabolni a citromot a limonádémba.
- Már mondtam – előrehajolok – Egy málnás limonádét, de az epres is megfelel.
Tisztában vagyok vele, hogy kicsit túlfeszítettem a húrt és már lelkiekben készülök a bomba robbanására, azonban ez nem Birdietől jön hanem Balzac vágódik be a bárba, ezzel kicsit kiszakítva az előbbi csatából, amit a pult mögött álló boszorkánnyal vívtam.
- Balzac – mosolyodok el, ahogy az öcsémre és a kutyájára nézek és már korántsem érzem magam annyira hárpiának, mint pár perccel ezelőtt. Azonban azt képtelen vagyok nem észrevenni, hogy valami nagyon nem stimmel a legkisebb Spellwood viselkedésével.
- Hallgatózni és elosonni, ugyan miért? - hitetlenkedve nézek rá és egy pillanatra átfut a fejemen a gondolat, hogy megsimogatom Yodát de utána rájövök, hogy Memphis mennyire ki nem állhatja ha kutyaszagot érez rajtam amikor hazaérek így inkább maradok a helyemen.
- Igazából pont rád vártunk – lövellek Balzac felé egy olyan pillantást amivel igyekszem gondolati síkon üzenni felé, hogy ha most itt mer hagyni Birdievel akkor később kitekerem a nyakát – Vagyis én most még arra várok, hogy Birdie elkészítse a limonádémat, de úgy tűnik ez nem is megy olyan gyorsan, mint képzeltem. Most már értem, hogy miért csak 4,6-os az értékelése a bárnak – figyelem , milyen bizonytalan lábakon áll Balzac és egyre inkább attól tartok, hogy nem sok segítséget várhatok tőle ebben az állapotában.

Kora délután van ez pedig szerencsére a forgalmon is meglátszik. Otthontól egészen idáig rekordidő alatt értem el, ami több, mint meglepő figyelembe véve a távolságot. A Jaguar amit előző születésnapomra kaptam a családtól kellemesen duruzsol alattam, ahogy az egyenes úton jóval a megengedett sebesség fölött száguldok. A zene ütemére dobolok a kormányon az egyik kezemmel, míg a másikkal unottan támasztom a fejem és azon gondolkozok, hogy vajon megéri-e ez az egész nekem. Megéri-e még egyszer megpróbálni, hogy a Spellwood család újból teljes legyen, hogy Birdie ismét akkor jöhessen haza amikor csak akar anélkül, hogy bárki bármit is szólna érte. Megéri. Persze, hogy megéri. A család a legfontosabb. De mondjuk még mindig visszafordulhatok és mondhatom azt otthon, hogy nem jön, nem érdekli, visszautasította az egészet, mert már annyit bántották. Nem lepődne meg rajta senki és talán nekem is kevesebb hajam szála hullana az idegességtől, amit csak saját magamnak köszönhetek majd. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogja könnyen adni magát. Meg kell harcolnom azért, hogy egyáltalán csak fontolóra is vegye. De talán, ha Balzaccal egyesítjük erőinket akkor menni fog. Vagy esetleg lefizethetném az öcsémet, hogy a kis különleges képességével vegye rá Birdiet, hogy belemenjen az egészbe. Még jobb, talán még egy eskü-varázslatra is rávehetnénk ezzel megmentve magunkat – igazából csak magamat – attól, hogy totális hülyét csináljak magamból a szüleink előtt. Mert egyedül én erőltettem ezt az egészet. De láttam a részrehajlást a szemükben. Esküszöm, hogy ott volt!
Felsóhajtok és kicsapom az indexet jobbra, hogy aztán egy ötperces utazás után a Blasphemy közelében leparkolhassak. A tükörbe nézek, megigazítom a rúzsomat az orromra nyomom a napszemüvegemet és egy újabb sóhaj keretében kimászok az autóból. Összehúzom a kabátomat magamon és szétnézek egy fintor keretében. Sose értettem, hogy mi tetszett meg Birdienek ebben a helyben, honnan jött egyáltalán az az ötlete, hogy kocsmát nyit. Bárt. Nem kocsmát, egy bárt.
Direkt korai időpontot  választottam, amikor még biztosan nincsenek sokan a bárban  és ahogy egyre közeledek a helyhez azt is látom, hogy ennél jobb időpontot nem is választhattam volna. A bejárati ajtón még ott virít a ZÁRVA táblácska. Feltolom a napszemüveget a fejem tetejére és egy kis duruzsolás után a kilincsért nyúlok, ami olyan könnyen megadja magát, hogy egy kicsit csalódott is vagyok, amiért nem rakatott legalább egy kicsit erősebb bűbájt, hogy ilyenkor ne zavarják őket.
A bár még teljesen üres így lehetőségem nyílik szemügyre venni napfényben is, nem csak akkor amikor már beköszöntött az éjszaka és olyan tömegnyomor van, hogy az ember mozdulni is alig bír. Igazából egészen pofás kis hely – de ezt amíg élek nem fogom elmondani Birdienek.  Tűsarkaim kopogása megtöri a csendet és azt a halk zenét, ami valahonnan hátulról szól. Egyenesen a pulthoz sétálok és elhelyezkedek az egyik bárszéken, a táskámat pedig magam elé pakolom a pultra. Nem szóltam, hogy jövök – talán Balzacnak említettem, de nem úgy tűnt mint aki éppen figyelt volna arra, hogy mit mondok – de szinte biztos vagyok benne, hogy megérezték. Mindig megérzik.
- Azt hittem már itt fogok megöregedni – jegyzem meg hangosan, ahogy megüti a fülemet a közeledő léptek zaja és kíváncsian várom, hogy vajon melyik Spellmwood érkezik elsőként – Egy pohár málnás limonádét kérnék – a legangyalibb mosolyomat villantom meg és érzem, ahogy kezdetét veszi a háború.