Megszámlálhatatlan alkalommal szambázott már be ebbe a tanácsterembe. Hol a boszorkánya szagát a legilletlenebb helyeken viselve magán, hol az éjszaka gyötrelmeit takarva egy csinos napszemüveggel, hol a repülőtérről épp csak megérkezve. De mindig itt volt. És mindig helyet foglalt Bastien balján a hosszú tárgyalóasztalnál.
Mindannyian tudjátok, hogy szeszélyes, de azt is, hogy az a napszemüveg csak ritka esetben takarta az átmulatott éjszakák fáradalmait, gyakrabban az átdolgozottakét. Emlékeztek még, mekkora vihart kavarhatott volna tavaly ilyenkor az a radikális falka, ha nem fojtja el csírájában a dolgot? Amikor az a Spellwood lány ostoba módon főzeteket adott el nekik, ők pedig a megnövekedett erejükkel a koalíciót vették volna célba.
Albert miután egy órácska alatt kihisztizte magát az őt ért támadás után, olyan könnyedséggel göngyölítette fel az ügyet – Lidiya segítségével persze, kudos a begyűjtőknek –, mintha mi sem történt volna. Pedig történhetett volna. Ráadásul a koalíció, ellenállókból lett értékes informátorokra is szert tett. Ez pedig csak a jéghegy csúcsa.

Már nagyon régóta nyílt titok a koalíción belül, hogy a vámpírnak erős ellenérzései vannak Bastien ideáival kapcsolatban. Ennek ellenére, Albert mindig ott volt neki és mindig őszinte volt vele, ha ellenvéleménye volt is. Az egyetlen fivére, életében és halálában is a vére. Szóval hol így, hol úgy, de mindig ott volt mellette, már lassan hatvan éve. Kétségtelen, hogy Patricia eltűnése rúgta ki alóla igazán a széket, de az sem segített a helyzeten, hogy Albert sem állt a mélyen tisztelt polgármesterünk mögött teljes vállszélességgel. Sőt, többnyire semennyire nem állt ott Halloween óta.

Most itt van, mégsem az üresen árválkodó szék balján foglal helyet, hanem valahol középen. Hosszú és nehéz beszélgetéseken van túl a boszorkányával. Az utóbbi hetekben sok mindent át kellett értékelnie az elidegenedett világnézetével kapcsolatban. Hosszú évtizedek óta a szabadság hamis illúziójával álltatja magát. Hosszú évtizedek óta olyan eszmék mellett áll, amik sosem voltak igazán az övéi. Ki tudja, talán olykor. Talán egy ideig. De sosem igazán. Az elmúlt hónapok során azonban volt ideje átértékelni néhány dolgot. Nem biztos benne, hogy az ellenlábasaik útjában akar állni. Abban azonban igen, hogy van mit helyrehoznia.
Mondhatná azt, sőt, mondania kellene, hogy Patriciával kapcsolatban forró nyomon jár, megtalálta a megfelelő személyeket, számításai szerint napok, talán órák kérdése, hogy minden készen álljon. Mégsem szól semmit.