@mikrokosmos
Néhány részlet
Az oldalon 200x320-as méretű avatar-okat használunk.
Az oldalon jelenleg boszorkány karakter nem alkotható visszavonásig, nemi korlátozás azonban nincs életben.
Nincs megkötött szószám a reagoknál.

keresett karaktereink
Canon karaktereink összesítőjét itt találod, míg keresett karaktereinkét az alábbi linken tudod meglesni.



mérföldkövek
2021. február 22. Oldalunk új köntösbe öltözött; amennyiben bármilyen elcsúszást, kódhibát észleltek, kérjük jelezzétek!
2021. február 01. A január hónap legaktívabb játékosainak listája már olvasható a hírekben.
2021. január 24. Kezdetét vette oldalunk legújabb kalandja, részletek ide kattintva érhetőek el.
2020. február 01. Oldalunk megnyitotta kapuit a látogatóink és leendő tagjaink előtt; merüljetek el bátran a leírásokban, kérdés esetén keressetek minket!
• Együtt nyerjük vagy veszítjük el ezt a harcot, nem számít, mi jön ezután
in god we trust magyar szerepjáték

This World can hurt you - Caro & Eric -


Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Csüt. Ápr. 08, 2021 8:01 pm
 
Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Alig hiszem el, amit Eric az imént mondott és szerintem Ő maga is így van ezzel, hiszen olyan arcot vág, mintha épp nagyon csúnyát káromkodott volna vagy ilyesmi. Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán akarta ezt az orromra kötni, na meg, ha visszagondolok mindarra, amikről az elején beszélgettünk, valószínűleg legalább annyira tart ettől az egésztől, mint én. Én is félek elköteleződni, érzelmeket táplálni egy pasi iránt meg végképp, de ezek után kár lenne tagadnom, hogy én is totálisan belehabarodtam. Valljuk be, nem is annyira meglepő, hiszen csodálatos férfi. De komolyan. Az elejétől kezdve segít, támogat és mellettem áll. Képes volt odacövekelni hozzám, hogy vigyázhasson rám, most meg elindult az éjszakába, hogy megakadályozza, hogy hülyeséget csináljak és még mindezek után is a legsokkolóbb, amit az arcomba vág az, hogy szeret. Kell ennél romantikusabb pillanat ehez?
-Ugyanazért, amiért én segíteni akarok neked, hogy ne egyedül kelljen ezzel az egésszel szembenézned.- motyogom a választ, hiszen én is azért csináltam ezt, mert szeretem, maximum csak annyi a hibám, hogy ezt elég hülye módon próbáltam a tudtára hozni. Bezzeg Ő kerek-perec kimondta, még ha nem is igazán így tervezte.-Nem, mert teszek érte, hogy ne haragudj rám. És fogok is. Tudom, hogy elcsesztem de nem akarom, hogy ez sokáig körbe lengjen minket.- vonok vállat óvatos mosollyal az arcomon, de aztán csak csendben ücsörgök tovább mellette, míg Ő haza fuvaroz minket. A lakás előtt aztán kiszállok én is és csendben bevonulok, odabent pedig levetem a kabátomat és a cipőmet is, miközben mosolyogva figyelem, hogy milyen jóban vannak a macskával. Aztán csak nézem, ahogy a konyhába megy, majd visszatér egy sörrel és helyet foglal a kanapén. Akkor is csak őt figyelem, mikor közli, hogy fürödjek és pihenjek, mintha olyan nagyon elfáradtam volna a semmiben. Persze, lehetett volna ez az egész sokkal fárasztóbb is, de így utólag belegondolva, tényleg jobb, hogy így alakult.
Végül ellököm magam a faltól, aminek eddig vállammal támaszkodtam és odasétálok elé, hogy a kezemet felé nyújtva elmosolyodjak. -Tusoljunk együtt, aztán nézhetünk valami filmet...- motyogom, bár félek attól, hogy talán még mindig haragszik rám annyira, hogy elutasítson, de azért nagyon remélem, hogy elfogadja a felé nyújtott békejobbot, ha pedig így történik, már indulok is vele a fürdőbe. Nincs nekem semmi hátsó szándékom. Tényleg, csak arra vágyom, hogy együtt tusoljunk egyet, aztán összebújjunk a kanapén és tévézzünk, ha már alig fél órája elhangzott mindkettőnk részéről az a nagy vallomás, amitől azóta is el vagyok olvadva. Tudom, hogy az elején azt mondta, nem akar se kapcsolatot, se szerelmet se semmit, mert nem fér össze az életével, most mégis úgy tűnik, hogy miattam képes volt ezeken változtatni és ez csak most jut el az agyamig. Mint ahogy az is, hogy ma este ismét megóvott és megmentett. -Köszönöm, hogy eljöttél értem. Viszont szeretném, ha megegyeznénk valamiben...- vetem fel, miközben neki látok vetkőzni.-Te se menj többé egyedül vadászni. Szeretnék a hátvéded lenni legalább, ha már a csatasorba nem akarsz engedni. Lehetnék, aki a kocsiban őrködik vagy ilyesmi... Rendben?- kérdezem, majd megnyitom a csapot a tusolóban és beállítom a vizet a kellő hőfokra, hogy aztán alá álljak és várjam, hogy esetleg csatlakozik hozzám.


 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Hozzászólásaim száma :
120
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
Chris Evans
User név :
Cop
Őt keresem :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott • Csüt. Ápr. 08, 2021 1:02 pm
 

Caroline Costello felhasználónak tetszik ez a poszt

Caroline & Eric





Mondhatni úgy is, hogy igaza volt. Felkészítettem, ám valahogy még is olyan hiányérzetem volt, mintha valamit kifelejtettem volna. Mintha az egész felkészítés nem felelt volna meg az elképzeléseimnek, ám az is lehet, hogy ez csak az érzelmeim műve.
Talán ha nem jelentene semmit sem a számomra, akkor nem érdekelne mikor megy vadászni, és mennyit hazudik nekem. De így…
Azonban még sem vágtam a fejéhez, hogy össze akartam pakolni a holmim, és semmi hírt nem hagyni magam után.
- Mint mondtam már, csak azt iktatom ki, aki megérdemli. - morogtam az orrom alatt, mintegy válaszképpen, aztán jött a még saját magamat is meglepő vallomás.
Elismertem, hogy szeretem, és hirtelen lefagytam. Csak meredtem magam elé egész addig, míg a fejét a vállamnak nem hajtotta, s nem fogta meg kezem. Egy puszi után, s vallotta be, hogy ő is hasonlóképpen érez. Bólintottam párat, de a puszit nem viszonoztam, csak ültem ott mellette, s vezettem, ám a kezemet megérintő kezét, finoman megfogtam egy pillanatra, majd indexeltem.
- Olyan mázlid nincsen. - hangom nyugodt volt, s csendes. Talán kicsit kimért is. - Szerinted miért mentem utánad? Miért nem hagytam, hogy kinyírasd magad? - tettem fel a kérdést megállva egy piros lámpánál, aztán felé fordultam, s villantottam egy mosolyt felé, megingatva a fejem. - Rád még haragudni sem lehet rendesen? - kérdeztem megingatva a fejem, s igyekeztem szigorú képet vágni, ami valljuk be, sokkal nehezebben ment, mint azt képzeltem.
Nem is értettem, miért mondtam ezt neki. Oké, persze igaz volt, hiszen ezt éreztem. Még is, valahogy féltem tőle. Valakihez tartozni, és közel kerülni hozzá, sokkal rémisztőbb volt, mint azt bármikor is elképzeltem.
Az út, hátralévő részében csendben ültem, és csak a vezetéssel foglalkoztam.
Legközelebb csak akkor szólaltam meg, mikor leparkoltam a lakás előtt.
- Legközelebb, mielőtt magán akcióra mész, szólj.- kiszálltam, a késem eltettem a kabátom belső zsebébe. Igaz nem volt a legkényelmesebb így, de odabent úgy is kifogom tenni.
Kinyitottam hát az ajtót, s vártam, hogy kiszálljon.
-Ha már őszinteségi rohamot kaptam, és az agymosás, amit terveztem, semmivé vállt…. - elhallgatta, s átgondoltam mindazt, mit is kellene, s még is hogyan megfogalmaznom. - Menjünk be! - hagytam, hogy előre menjen, s csak utána mentem be.
A macska már rohant elém, s farkát magasra emelve dörgölődött a lábamhoz.
Míg a kanapét nyomta, addig bizony annyira hozzám szokott, hogy le se tudtam vakarni magamról.
Kibújtam a cipőmből, aztán a konyha felé vettem az irányt, s egy üveg sör társaságában telepedtem le a kanapéra, s az első korty után eldöntöttem, megtartom magamnak az elképzelésem, és a kijelentésem, hogy mellette, s vele az oldalamon, egy nyugalmas életet eltudnék képzelni. Úgy éreztem, még túl korai lenne, s egy napra, annyi sokkolás éppen elég, hogy kibukott belőlem, szeretem.
-Fürödj le, pihenj... itthon vagy végre, nem nyírt ki az a dög pedig már fente rád a fogát... - ismét kortyoltam egyet, majd a mellém kucorodó macskára pillantottam, s megdörgöltem a fejét, majd az álla alatt.







A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Csüt. Ápr. 08, 2021 10:10 am
 
Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Kezdem magam egyre hülyébben érezni. Ahogy hallgatom, amint kiadja magából a dühét és a gondolatait, kicsit átgondolom a dolgokat és rá kell jöjjek, hogy talán tényleg hülyeség volt részemről ez az egész. Bár azt akkor sem hiszem el, hogy beleegyezett volna abba, hogy egyedül jöjjek el, ha megkérdezem. Tudom, hogy ahoz túlságosan félt engem, hiszen a vámpír esetében is képes volt vinni és hozni melóból csak, hogy nehogy bajom essen. Tényleg azt akarja beadni, hogy elengedett volna egyedül vérfarkas után szimatolni?
-Már felkészítettél... - dünnyögöm és legszívesebben hozzá tenném, hogy nem rég nyírtam ki egy vámpírt, de azt inkább nem hozom fel, mert tisztában vagyok vele, hogy ott leginkább mázlim volt. Viszont sosem fogom elfelejteni, hogy képes volt saját magát csaliként bedobni és az sem érdekelte volna, ha meghal. Hiszen, számára az is tök normális, hogy most is sérülten feküdt otthon hetekig és még így is elég olcsón megúszta a dolgot. Bár, hogy a vérfarkassá valtozásos témát minek hozom fel, azt már én se tudom. A válasza nem lep meg. Biztos vagyok benne, hogy akkor is erősebb lenne a kötelességtudata, de aztán elgondolkodva rápillantok, amikor folytatja. Megpróbálna nekem segítséget szerezni. Ez mondjuk bíztató és elég nagy szó tőle, aki amúgy mindent kinyírna legszívesebben.
-Jó, hát azért remélem, erre nem fog sor kerülni, de azért köszönöm, hogy nem nyírnál ki azonnal.- mormogom, miközben a nadrágom szöszeivel kezdek foglalkozni, amik amúgy lehet, hogy nincsenek is, de most jók arra, hogy legyen okom nem ránézni. Ahogy azt mondja, hogy nem veszíthet el, egy pillanatra elakad a lélegzetem és a profilját kezdem figyelni. Ő pedig folytatja és valami olyasmit mond, ami engem is, de látom hogy Őt is meglep. Csak az jár a fejemben, hogy ahoz képest, hogy ez az egész veszekedésnek indult, végül szerelmi vallomás lett, amire először csak annyival reagálok, hogy halványan elmosolyodok, majd kezem a váltót szorongató kézfejére csúsztatom.
-Nem. Épp ebben a pillanatban döbbentem rá, ahogy közölted velem.- közlöm halkan, majd odahajolok hozzá és nem törődve azzal, hogy épp vezet, a felém lévő karjára hajtom a fejem, majd az állára nyomok egy puszit. -Én is szeretlek... és sajnálom, hogy az idegeiden táncolok.- fúrom arcom a vállába lehunyt szemmel, miközben beszippantom az illatát és jól eső sóhaj hagyja el ajkaim. -Pontosan ezért akartam tenni valamit. Borzalmas volt a múltkor rádöbbenni, hogy akár meg is halhatsz. Nem akarom, hogy véget érjen ez... - mutatok rá majd magamra, hogy ezzel hozzam a tudtára, hogy a kapcsolatunkra - vagy fene tudja minek nevezzük ezt- gondolok. Nem gondoltam volna, hogy a baromi idegesítő nyomozó végül majd pont az a férfi lesz, akivel úgy érzem, hogy minden remek lehetne. -Egyébként nagyon szexi vagy, amikor dühös vagy... - suttogom vigyorogva, remélve, hogy most már tényleg enyhül majd kicsit a hangulat, mert nem szeretném, ha úgy érnénk haza, hogy öljük egymást. Persze, beszélni meg beszélnünk kell majd erről az egészről, de remélem, hogy azt már a kanapén összebújva tesszük majd.

 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Hozzászólásaim száma :
120
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
Chris Evans
User név :
Cop
Őt keresem :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott • Csüt. Ápr. 08, 2021 8:48 am
 

Caroline Costello felhasználónak tetszik ez a poszt

Caroline & Eric





Az igazat megvallva, még mindig nem tudtam miért is vagyok rá annyira pipa. Valahogy mintha kicseréltek volna. Mint mikor valami megváltozik, és csak akkor kapsz észbe, mikor már túl késő.
Hosszabban is elmélkedhetnék ezen, ám jelen helyzetben, mikor túlteng bennem a harag, jobban járok úgy hiszem, ha semmit sem agyalok túl.
-Ha sokáig folytatod, akkor tuti! - morogtam vissza karba fonva karjaim. Az első kijelentésére, szándékosan nem válaszoltam, hisz igaza volt, ám jelen helyzetben, nem voltam hajlandó ezt elismerni. - Ameddig szükséges Nyuszikám! - préseltem össze újfent az ajkaim.
Bólintottam párat, majd intettem mintegy jelezvén folytassa még a dolgot bátran.
-Ühüm... Szólhattál volna, esetleg tanácsot is kérhettél volna! Arra nem gondoltál a makacs fejeddel Szivi, hogy felkészíthettelek volna az egészre, és akkor minden zok szó nélkül elengedlek egymagad?! - csattantam fel, s úgy éreztem valamit tennem kell, mert lassanként teljesen eluralkodik rajtam a harag. - Valóban nem. De megtörtént már párszor... - tettem hozzá, egy nagy levegővétel után. Le akartam higgadni, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni.
Ám miközben vele vitatkoztam, azért figyeltem a környezetünkre, s bizony feltűnt, hogy túl nagy lett a csend körülöttünk, így amellett döntöttem, hogy felkapom a vállamra, és iszkiri, amilyen gyorsan csak lehet.
Közben szaporáztam a lépteim, ő poénkodott, s ettől ha lehet, még mérgesebb lettem. Bosszantó volt, hogy ennyire lazán veszi a dolgot, s közben még ágak is ropogtak a közelünkben, szóval arra figyeltem inkább, hogy ne botoljak meg semmiben sem.
-Nem... Megölöm ami nem ad más lehetőségem... - pillanatnyi szünet után folytattam. - Neked, a friss harapással, segítséget szereznék, és megtanulnád kezelni, majd uralni a dolgot... - magyaráztam, s közben elértünk a kocsihoz, ahol nem a legfinomabban tettem le, elvéve a felém nyújtott kést, majd bevágódtam a kocsiba, s indítottam épp az utolsó pillanatban, hiszen valami kivágódott az sűrűből, s felénk vetette magát.
Kövér gázt adtam, s hajtottam.
-Haragszom igen! A nagyon, az nem fejezi ki mennyire! - csattantam fel, majd hátra mutattam. - Az a dög darabokra szaggatott volna Caroline! - emeltem fel a hangom. - Nem veszíthetlek el! Ha meghalsz, a hülyeséged miatt, akkor hiába volt minden! - folytattam emelt hangon, miközben egyre csak a visszapillantót fürkésztem, bár figyeltem az utat is, hisz nem szerettem volna balesetet szenvedni. - Nem jöttél még rá, hogy Szeretlek?! - hirtelen hallgattam el, s szorosabban markoltam rá a kormányra, miközben azon agyaltam, hogy ezt tényleg Én mondtam e ki, vagy valaki más is van a kocsiban. A szívem majd kiugrott a helyéről, ujjaim már majdhogynem eggyé váltak a kormánnyal.
Nem... Nem lehetek szerelmes... Azt nem engedhetem meg magamnak.
Aztán vettem egy nagyobb levegőt, lazítottam a szorításomon, és továbbra is csendben voltam, hisz még engem is sokkolt amit ki mertem jelenteni. Szeretem... Valóban szeretem!





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 8:21 pm
 
Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Csendben hallgatom, közben bólogatok, mint valami gyerek, akinek ötezredjére mondják el, hogy mit szabad és mit nem, de végül nem bírok nem belekötni a mondandójába. -Most mondtad, hogy egyszer mindent el kell kezdeni...- mormogom, mintha csak úgy mellékesen megjegyezném, aztán inkább nem is boncolgatom már tovább ezt a témát, mert úgy látom, hogy tényleg nem tudnám meggyőzni. Pedig, Ő is egyes egyedül szokott útnak indulni. Olyankor Őt ki védi meg? Senki. Hát ezért hagyhatja Ő ott nagyon gyorsan a kanalat.
-Első és legfontosabb szabályod? Van több is? A végén majd kinyomtatod és kifüggeszted a falra "Eric szabályai" címmel vagy mi?- háborgok elképedve, mert oké, hogy az elején is ismertetett pár szabályt, ami a vadászok körében betartandó, de erre konkrétan nem emlékszem. Vagy ez, csak rám tartozik? Én leszek az egyetlen pancser, aki soha, sehova nem indulhat majd el egyedül? -És meddig akarsz majd így óvni?- kérdezem érdeklődve, mintha csak arról próbálnék csevegni, hogy milyen az idő vagy, hogy mit evett ebédre, holott egyre jobban dühít ez az egész. Tudnom kell akkor is boldogulni, ha ő épp nincs mellettem, hiszen ahogy Ő is mondta, az is lehet, hogy ő munka közben meghal, meg az, hogy amíg ő dolgozik, nekem meg kell védenem magam.
-Szólhattam volna, igen, csak nem akartam, hogy az éppen gyógyulófélben lévő karoddal miattam kínlódj. Alapból a sérülés is miattam van...- fújtatok, mert ebben az egészben legjobban az zavar, hogy pusztán azért keveredett Ő bele ebbe az egészbe, mert velem volt. Annak a dögnek mindegy lett volna, hogy az angol királynővel vagyok épp vagy a dalai lámával. Fájdalmat akart nekem okozni és ezt Eric megölésével akarta elérni. Ez a tudat kicsinál azóta is.
-A dolgodat, amivel ki is bízott meg egészen pontosan? Senki! A te döntésed lenne az is, hogy abba hagyd meg az is, hogy ne egyedül menj. Akkor én miért ne akarhatnék kamikaze lenni?- értetlenkedek, de végül, mivel a vállára kap és úgy dönt, hogy úgy fog engem elpaterolni álltó helyemből, úgy döntök, hogy a vitát is berekesztem. Elég furcsa lenne úgy, hogy közben a hátát vagy épp a -meglehetősen formás- hátsóját nézem. Még a dühöm is tova száll kicsit a ténytől, hogy a vállára kapott, mint egy ősember a zsákmányát és röhögni meg viccelődni kezdek. Valahogy amúgy sem árt enyhíteni a kedélyeket, mert nem akarok Vele vitatkozni. Elszúrni sem akarom azt, ami köztünk van, de pont emiatt akartam végre egyedül is megállni a lábamon és érvényesülni.-Nem szomorkodok. Maximum morcos vagyok, amiért lefüleltél és most mehetek a böribe...- kuncogok tovább, de nem úgy tűnik, hogy neki enyhülne a dühe. Sőt. Van egy olyan érzésem, hogy ez a kis vita még folytatódni fog, amint hazaérünk. Már, ha nincs olyan pechünk, hogy megtalál minket az a farkas és épp ezzel fogom veszélybe sodorni Ericet, hogy utánam jött ide. -Tudom. Ha megharap, akkor vagy meghalok vagy vérfarkas leszek...- dünnyögöm a választ a mondandójára, közben a hátára könyökölök és megtámasztom az állam. Felesleges lenne ellenkeznem, na meg kezd elég kényelmes is lenni, hogy cipel és nem kell sétálnom. -Tényleg. Ha ilyesmi történne velem, akkor megölnél?- jut eszembe a kérdés, amit már meglehetősen halkan és komolyan teszek fel, mert ez már nem egyszer eszembe jutott. -Na jó. Most már én is haza akarok menni, úgyhogy szedhetnéd gyorsabban is a csülkeidet. Tényleg hülye ötlet volt ide jönni.- sóhajtom feszülten, mikor a távolból ágreccsenést hallok meg mindenféle neszeket. Persze, valószínűleg mindenféle élőlények mászkálnak itt, de attól még jobb félni, mint megijedni, nem?
Ha végre a kocsihoz érünk és méltóztatik letenni, a kését leveszem az oldalamról és átnyújtom neki, majd bevágódok a kocsiba és, csak akkor szólalok meg, ha már Ő is beült. -Nagyon haragszol, igaz?- sandítok rá balra szégyenkezve, mert tényleg nem gondoltam végig, hogy milyen rosszul fog neki esni, ha rájön, hogy hazudok. Nem akarom, hogy haragban legyünk. Igazság szerint, ha nem fájt volna látni, hogy ott fekszik a kanapén begipszelt karral, ami folyamatosan arra emlékeztetett, hogy miattam van ott, legszívesebben minden áldott napot vele töltöttem volna.

 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Hozzászólásaim száma :
120
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
Chris Evans
User név :
Cop
Őt keresem :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 5:39 pm
 

Caroline Costello felhasználónak tetszik ez a poszt

Caroline & Eric





Valóban nem igazán engedtem meg magamnak ezt a hangnemet vele szemben, ám még is elkövetkezett az az idő, hogy ezt meg kell tennem, mert máskülönben még olyan hülyeséget merészel csinálni, amiből nem kerül ki élve.
-Egyszer mindent el kell kezdeni. - morogtam vissza a lehető legnyugodtabb hangon. -Nem. Nem oldódik meg. De életben maradsz! Első és legfontosabb szabályom a számodra, egyedül ne indulj vadászni! - oké, ezt pont én mondom, aki mindig is egymagában vadászott, és sosem fogadott maga mellé társat. Sosem éreztem szükségét, ám miatta, elgondolkodtam rajta, hogy ezt meg kellene lépnem.
-Otthon ülni olykor jobb, mint tapasztalat nélkül nekivágni! - kezdtem egyre mérgesebb lenni, de igyekeztem ugyan olyan nyugodtan, és kimért hangon beszélni mint eddig tettem. -Tudod szólhattál is volna! Van szád! És én ott ültem a kanapédon… - megingattam a fejem, aztán széttártam a karjaim. Azt már nem tettem hozzá, hogy tudtam az esetekről, ám nem foglalkoztam velük, hisz a törött kezemmel, nem jutottam volna sokra. Most meg, hogy már helyrejött, még nem kockáztathatom meg, hogy ismét eltörjön, mikor alig jött csak helyre.
Elkezdtem ecsetelni a véleményem a tényállásával kapcsolatban.
-Keresem. Persze… a dolgomat végzem! - próbáltam nem felcsattanni, hisz az a dög bárhol lehetett. Megdörgöltem az orrnyergem. Inkább nem is folytattam, hisz tudtam, szavakkal úgy sem tudnám őt meggyőzni. -Igen persze… kisebb… - morogtam vissza egy bólintás kíséretében.
-Úgy, hogy nem egymagad csatangolsz, és játszod a hú de nagy vadászt! - válaszoltam végül még is csak, aztán elindultam elfelé onnan, ám mikor meg se moccant, nos akkor én visszafordultam, s felkaptam őt a vállamra, s mint valami csomaggal, indultam meg a kocsi felé, kissé szapora léptekkel.
Mikor nevetni kezdett, dobtam rajta egyet ismételten.
- Nem nevet, hanem szomorkodik! - morogtam oda neki, s próbáltam nagyon komolynak lenni. - Ha haza nem is, de a kocsiig tuti! - feleltem, aztán meg csak morogtam valamit az orrom alatt, ám nem tettem le, csak mentem tovább vele. - Persze… egy késsel olyan sokra mennénk ellene, a fogai, és az ereje ellen…. Mondjuk jogos… nem egy vámpír… de ha megharap…. - morogtam oda neki, miközben átléptem egy gyökeret, s füleltem is, hogy ne legyen kellemetlen meglepetésben részünk, bár gyorsítottam is a tempón.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.



A hozzászólást Eric Robert Warren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 08, 2021 9:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 4:37 pm
 
Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Ha most épp nem lenne szemmel láthatóan borzasztóan pipa rám, még vigyorogni is lenne kedvem a puszta tényen, hogy ebben a helyzetben szóba került a Mikulás, de így inkább csak csendben lapítok. Nem akarom én kivonni magam a felelősség alól, hiszen tudom jól, hogy az Ő szemében az, amit én most csinálok, az hülyeség és amúgy is veszélyes, szóval csak csendben elfogadom, hogy tetten ért. Vagyis aránylag csendben, mert azért igyekszek én magam mellett érvelni, csak nem biztos, hogy képes lennék most bármivel is meggyőzni. Úgyis csak az lebeg a szeme előtt, hogy én ehez még gyenge vagyok, de nem is fogok megerősödni, ha nem teszek semmit.
-Hát... pedig sosem láttam még ezt az ábrázatot tőled és ez a mély, nyugodt de annál veszedelmesebb hanglejtés is azt jelzi számomra, hogy bizony dühös lehetsz...- morgom halkan a választ, amit éppenséggel az sem lenne baj, ha meg sem hallana, mert könnyen ehet, hogy ezzel a magyarázattal is csak olajat öntök a tűzre, de szokásom előbb beszélni, mint gondolkozni -főleg ilyen stressz helyzetben-, így most már késő.
-Miért ne tehetném? Azzal nem oldódik meg semmi, ha otthon ücsörgök biztonságban, miközben újabb és újabb hullák kerülnek az asztalomra. Hát nem érted?- szólalok meg valamivel erélyesebben, mint az imént, már-már egész lelkesen, mert abban reménykedek, hogy megérti, miért is indultam el ma este. Vagy például előző este. Vagy már olyan sokszor az utóbbi pár napban. Meg kell találnom ezt a szörnyeteget, mielőtt még ismét megöl valakit. Meg a másikat is, mert hát van belőlük bőven.
-Ja, hát arra nem is gondoltam, hogy egy vámpír vagy egy vérfarkas ezt tenné. Ezt csakis a kedvenc nyomozó pasim képes megtenni, hogy nyomkövetőket dugdos el nálam.- forgatom a szemeimet egy sóhaj kíséretében, hiszen tényleg nem is feltételeztem, hogy ilyesmihez folyamodna. Azt reméltem, hogy azzal, hogy túlórának nevezem ezeket a csavargásokat mindent megoldottam és ennyi. Nem fog gyanakodni vagy kíváncsiskodni, de talán túlzásba vittem. Nyilván már nem hitte el, hogy tényleg ilyen sokáig melózok. Még jó, hogy az meg sem fordult a fejében, hogy megcsalom esetleg.
-Ez azért egy kicsit más. Te is szándékosan keresed a veszélyt meg ezeket a lényeket. Persze, lehet baleseted is, csak arra jóval kisebb az esély, mint arra, hogy vadászat közben megöl valami.- hadarom el a választ, de úgy tűnik, hogy nem jut el az agyáig, hogy neki akarok segíteni ezzel. Ő nem akarja, hogy ezt csináljam, mert veszélyes, de ő bezzeg meghalhat vadászat közben, ha a sors úgy akarja. És akkor velem mi lesz? -És hogyan legyek tapasztalt, ha nem hagyod, hogy terepre menjek? - vonom meg a vállaim tanácstalanul, de amikor közli, hogy ezt inkább folytassuk otthon, csak dühösen fújtatok egyet és a fejemet csóválom. Hát persze. Most szépen hazakísér, mint a lógáson fogott kamaszt az apukája. Nevetséges.
Csak álltam és figyeltem, ahogy hátat fordít nekem. Még mindig dühös, de most már én is az vagyok, sőt. Szándékosan, már csak azért se indulok el, ahogy Ő érezhetően arra készül, de aztán amikor újra megfordul és felém indul, meglepetten rápislogok. Nem igazán tudom elképzelni, hogy mi a terve, így nem is számítok arra, hogy egyszerűen csak a vállára csap és elindul velem a kocsi felé.
-Mi a fene? Hé!- förmedek rá, de aztán a vállán himbálózva, pár pillanat morgás után, már nem bírom megállni, hogy nevessek. Eleinte próbálkozok én csak vigyorogni, de végül halk kuncogás lesz belőle.-Kicsi vagyok? Hát persze. Alig múltam harminckettő...és különben is. Itt van nálam a késed, emlékszel?- támaszkodok meg a lapockáján, hogy valamennyire eltartsam magam a hátától és ne lógjak úgy ott, mint egy rongybaba, de közben továbbra is röhögök. -Most komolyan így fogsz hazacipelni? Esetleg utána el is leszek fenekelve, Mr. Grey vagy mi a fene?- ráncigálom tovább az oroszlán bajszát, mert gyanítom, neki azért ennyire nincs most kedve nevetgélni, mint nekem. Tudom, hogy haragszik rám, meg azt is, hogy nem lesz könnyű kiengesztelnem, de akkor is azt éreztem helyesnek, hogy csináljak valamit vagy legalább utána járjak a dolgoknak.

 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Hozzászólásaim száma :
120
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
Chris Evans
User név :
Cop
Őt keresem :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 4:09 pm
 

Caroline Costello felhasználónak tetszik ez a poszt

Caroline & Eric





Meglepő nem igaz? Nem rég, még elképzelni sem tudtam volna, hogy valakivel összekötöm az életem, most pedig itt állok, kissé dühösen, kissé csalódottan egy nővel szemben, aki miatt annyit törtem magam, s kiért odaadnám az életem, és erre áldozatául estem a becsapásnak. De még is miért érint ez engem ennyire kellemetlenül??! Miért akadtam ki rajta ennyire?! Olyan, mintha nem is önmagam lennék.
- Nem is a Mikulás! - morogtam vissza karba font kezekkel, aztán csak vártam a magyarázatot. -Miből gondolod? Nem vagyok dühös, csak kíváncsi… - vontam meg a vállam, s közben figyeltem miképpen fixírozza a lábait, mint egy csínytevésen kapott kölyök, akire éppen rápirítottak.
Aztán felfedeztem, hogy nála van a késem, amit semerre sem találtam.
Válasza talán még vicces is lett volna, ha épp nem vagyok rá dühös.
-De van jobb megoldás. El sem jössz. Nem játszol egy személyes hadsereget, egy vámpír megölése után. - ismét összepréseltem ajkaim, majd nekidültem a sziklának, s látszólag ráhagytam a dolgot.
A nagyi nem egyszer húzott már be a csőbe ezzel a módszerrel, én meg ugyebár tanulékony fickó vagyok, s így bizony hamar megy a tanulás, szóval alkalmaztam. Ő pedig nem ment sehová.
Okos kislány!
Bólintottam párat, aztán ismét körbe pillantottam.
-És ezért inkább úgy döntöttél,. Hogy egy személyes hadjáratot indítasz utánuk, mert Annyira tapasztalt vadász vagy. Még azt sem vetted észre, hogy nyomkövetőt tettem a táskádba… - ingattam meg a fejem, miközben egyik lábamról a másikra helyeztem a súlypontom. - Ezzel az erővel, még dolgozni se engedj el, mert bármikor lelőhet valaki, vagy éppen autóbalesetem lehet. - elléptem a sziklától, s elé léptem. - Bármikor történhet valami. Vadász vagyok Caroline… ez a dolgom. Ha a sorsom úgy akarja, akkor vadászat közben halok meg. - hangom elkomolyodott. - Te viszont még tapasztalatlan vagy Szivi… - halkítottam le a hangom, s ismét körbepillantottam. - Talán jobb lenne elmenni innen, és otthon folytatni a beszélgetést.
Hátat fordítottam neki, s némi ideig mozdulatlanul álltam, s gondolkodtam rajta, vajon közöljem e vele, hogyha ezt tovább folytatja, akkor kiköltözöm, ám végül ezt megtartottam magamnak, majd ismét szembefordultam vele, megszaporáztam lépteim, s a vállamra kaptam.
- Most pedig elhúzunk innen a fenébe, és Te Aranyom velem jössz! - hangom ellentmondást nem tűrően csendült. - Ehhez a farkashoz még nagyon kicsi vagy, és nálam nincs fegyver. - morogtam az orrom alatt, miközben dobtam egyet rajta, hogy kényelmesebb legyen őt vinni.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 2:53 pm
 

Eric Robert Warren felhasználónak tetszik ez a poszt

Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Olyan csendben igyekszem felmérni a terepet, amennyire csak tudom. Próbálok minden apró rezdülésre figyelni, kiszűrni a város zaját a távolból, de valamiért azt nem sikerül meghallanom, hogy valaki a hátam mögé lopakodik. Ebből is látszik, hogy mennyivel ügyesebb és tapasztaltabb, mint én. Csak a hangjára leszek figyelmes, amitől akaratlanul is megborzongok, mert tisztán hallatszódik belőle, hogy dühös rám. Sosem hallottam még ezen a hangon beszélni, pedig az elején, amikor még csak egy patológus és egy nyomozó voltunk egymásnak, jó párszor vitatkoztunk. De ez most mást, ha pedig a hangja nem lenne elég árulkodó, hát elég megfordulnom, hogy a gyomrom golflabdává zsugorodjon. Süt a tekintetéből a düh, a csalódottság és, hogy úgy érzi, elárultam.
-Eric?- suttogom a világ leghülyébb kérdését, holott egyértelműen Ő az, csak épp nekem meg fogalmam sincs, hogy miként reagáljak. Nem számítottam rá, hogy majd ilyen könnyedén lebuktat. Egyáltalán mit keres itt?
A "Szivi" hallatán majd, hogy nem felszisszenek. Ha valami, hát ez pláne nagyon jól jelzi számomra, hogy borzasztóan dühös rám. Igazából meg is tudom érteni, hiszen nem szóltam neki a magánakcióimról de mentségemre szóljon, hogy nekünk akarok jót. És persze nem szeretném, ha újra egy pincében találnám magunkat megkötözve, attól rettegve, hogy meg fogunk halni.
-Dühös vagy... - állapítom meg nagy bölcsen, miközben lepillantok a lábam elé, mert rá most valahogy nehezen tudok nézni. Szégyellem magam, mert látom a tekintetében, hogy milyen rosszul esik ez most neki. Ha egy kicsit belegondolok, fordított esetben én valószínűleg még csapkodnék és ordibálnék is, amiért nélkülem elvonul ilyen magánakcióra de ő most otthon lábadozott. Mégis, mit tehettem volna? Lepillantok a késre, majd összepréselem ajkaim és kiskutya pillantás kíséretében bólintok egyet. Egyébként az a legviccesebb az egészben, hogy miközben nézem Őt, az jár a fejemben, hogy milyen szexi így dühösen. Azt hiszem, ezt most nem fogom vele közölni.
-Hát nem jöhettem el se konyhakéssel, se fegyver nélkül...- motyogom vállat vonva, mire ő háttal az egyik sziklának dől és pont ugyanazt a technikát alkalmazza, amit a nők szoktak. "Persze. Menj csak nyugodtan bulizni a haverjaiddal." ami annyit jelent, hogy menj, de meg fogod bánni, amit utána kapsz. Legalábbis, a hanglejtése azt súgja, hogy ez valami beugratós dolog.
Pár pillanatig bámulok rá, majd sóhajtva leeresztem a karjaimat. - Jó, tudom. Sajnálom, de valamit csinálnom kellett. Nem ücsöröghetek tétlenül, hogy aztán megint kinézzen magának minket egy szemét dög és azon kapjam magam, hogy attól rettegek, hogy a szemem láttára halsz meg. - hadarom el lendületesen, de az utolsó szavaimnál elhalkulok picit és aggódó pillantást vetek rá. Nem akarom, hogy baja essen vagy, hogy elveszítsem. Elég a tudat, hogy a sérüléseit is miattam szerezte. Az egész baromság, ami történt velünk, miattam volt. Tennem kellett valamit.



 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Hozzászólásaim száma :
120
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
Chris Evans
User név :
Cop
Őt keresem :
This World can hurt you - Caro & Eric -  Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
This World can hurt you - Caro & Eric -  Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott • Kedd Ápr. 06, 2021 2:04 pm
 

Caroline Costello felhasználónak tetszik ez a poszt

Caroline & Eric





Nem is tudom mit gondoltam, mikor belevágtam ebbe az egészbe. Úgy éreztem, ez kell nekem. Vele kell lennem, s szükségünk van egymásra. Úgy éreztem készen állok rá, és erre tessék.
Jött a rengeteg meló, én magam pedig otthon lábadoztam, s hevertem kifelé a kartörést, s jöhetett némi rehabilitáció, hogy aztán az egésznek a végén vissza mehessek dolgozni. Caroline persze húzta az igát, s talán azt hitte, nem veszem észre a félelmét. Hogy szemellenzőm van, én meg hagytam, had higgye azt, hogy bizony így is van. Úgy tettem mintha, s jó képet vágtam hozzá.
Meleg kaja, vagy épp rendelt pizza, attól függetlenül, hogy éppen mennyi dolgom akadt.
Persze a munkahelyen a többiek úgy tudták, síelés közben tört el a karom, s még a nagyinak sem mondtam el mi is történt igazán. Minek akarnám, hogy aggodalmaskodjon?
Teltek a napok, és közöttünk egyre nagyobb lett a távolság, s talán még én magam sem értettem miért is érint olyan szarul az egész. Gondolkodni volt időm, s lassan eljutottam arra a szintre, hogy hibát követtem el, mikor kezdtem megnyílni valaki előtt ismételten, s az lenne a kézenfekvő, ha visszamennék a lakásomra.
Megdörgöltem a tarkómat, s álltam a kocsim nyitott csomagtartója előtt, miközben a felszerelésem szemléltem, a fegyvereim, s azon agyaltam, vajon hová tűnhetett a kedvenc késem. A késem, ami már nem egy alkalommal mentette meg az életem. A késem, amivel szíven szúrta azt a dögöt. Megdörgöltem a tarkómat, aztán megvontam a vállam, bepattantam a kocsiba, s elhajtottam.
Igaz nem az én dolgom volt mit csinál, hisz nem voltunk összekötve, sem nem esküvel, sem nem kötél által, de azt akkor sem hagyhattam, hogy kicsináltassa magát.
Az utolsó alkalommal, mikor elment valamerre, elrejtettem nála egy apró nyomkövetőt.
Hoppá! Bocsánat! Sajnálom! Vagy talán még sem? Nem. Egy kicsit sem! Szóval követtem.
Egy ideig messzebbről figyeltem, még is mit keres errefelé, aztán előszedtem a telefonom, s tisztes távolságban megálltam mögötte, majd felhívtam, s bizony kinyomta a telefont.
Összepréseltem az ajkaim, s karba fontam karjaim mellkasom előtt, aztán olyan csendben ahogy tudtam mögé léptem.
-Túlóra? - szólaltam meg csendesen, s talán vészjósló hangon, miközben körbehordoztam a tekintetem, s kiszúrtam magamnak egy pontot, s kezem az oldalamon függő fegyveremhez csúszott. - Vérfarkasra vadászni kissé több felkészülést igényel Szivi… - morogtam az orrom alatt. Úgy döntöttem, a fejmosást majd megkapja később, bár a legszívesebben karon ragadtam volna, hogy a vállamra kapjam, s elcipeljem a kocsimba, és elvigyem innen a lehető legmesszebb, aztán az oldalán függő késre pillantottam.
- Szóval Te vitted el…. - morogtam, de nem vettem el tőle, csak ismét összepréseltem az ajkaim, majd körbepillantottam ismét. Többet nem mondtam, csak álltam ott, aztán nekivetettem a hátam egy nagyobb sziklának. - Nem szólok bele… Eredj csak… megoldod… nagy lány vagy… - vészjóslón nyugodt volt a hangom, ami a vihar előtti csendet jelezte.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Hozzászólásaim száma :
125
Chatkép :
This World can hurt you - Caro & Eric -  UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
❅ Gal Gadot ❅
User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott • Kedd Ápr. 06, 2021 9:42 am
 
Eric & Caroline

This World can hurt You,
It cuts you Deep and leaves a Scar.

Rettegek. Nem akarom kimutatni és nem akarom, hogy Eric észre vegye, de azóta is félek, hogy újra megtörténik majd ez az egész. Jön valami őrült vámpír vagy akármi és megpróbál majd végezni velünk, akkor pedig nem biztos, hogy újra ekkora mázlink lesz. Megúsztuk élve, de sérülések lettek belőle külsőleg és belsőleg is. Ami a legijesztőbb az egészben az pedig az, hogy nem is magamat féltem igazán, hanem Őt és nem értem, hogy mikor fészkelte be magát ennyire a szívembe. Talán, az ember soha nem is tudja ezt pontosan, de azt tudom, hogy nem akarom elveszíteni vagy újra bajba sodorni.
Épp ezért hajtok, mint egy gőzgép, amit folyamatosan fűtenek, nehogy egy picit is lassuljon. Folyamatosan dolgozom, ha pedig a boncasztalnál végeztem, akkor nyomozok, amiért tudom jól, hogy elég durván lecseszne, de a "túlóra" említése mindig jó magyarázatnak bizonyul.
Azért is félek, mert eltávolodtam tőle, holott épp azért melózok annyit, hogy Ő megmaradhasson nekem. Furcsa egy paradoxon ez, hogy az ember épp azzal marja el a másikat maga mellől, amivel óvni próbálná. Elmagyaráznám neki szívesen, hogy miért találkozunk újabban keveset még akkor is, ha az én lakásomban élünk, de abból tudom jól, hogy hatalmas nagy botrány lenne. Nem tetszene neki, hogy egyedül akarok mindent megoldani, de úgy érzem, hogy nem lankadhat a figyelmünk, főleg nem most, amikor épp, hogy túléltük egy vámpír aljas csapdáját. Ez a város egyébként is veszélyes, a lények pedig, még egymást is gyilkolják. Nekünk, egyszerű embereknek nincs más választásunk, mint megkeményedni és kitartani. Pedig, a vállam azóta is sajog, pár hegem is maradt emlékeztetve arra a napra és Eric sem úszta meg sérülések nélkül. Egek, azt hittem, hogy meg fogunk halni abban a pincében.
Arra is gondoltam már, hogy talán elhúzhatnánk innen a fenébe, hátra hagyhatnánk mindent és új életet kezdhetnénk, de vajon sikerülne? Képesek lennénk rá? Eric vadász, akárhogy is nézzük és saját magamról tudom, milyen nehéz a régi szokásokat leküzdeni. Mint például a munkamániát is, hiszen most is, késő este tizenegykor jövök el a munkahelyemről és még most sem hazafelé tartok, hanem oda, ahol megtalálták a legutóbb a kezem alá kerülő hullát. Valami szétmarcangolta, nekem pedig nem sokat kellett gondolkoznom ahoz, hogy tudjam, nem egy rottweiler volt, hanem egy vérfarkas, akit most szánt szándékom felkutatni és -remélhetőleg - emberi alakban megtalálni, hogy megpróbálhassak vagy segíteni rajta, vagy eltenni láb alól. Nem érzem úgy, hogy a múltkori vámpír gyilkolásom után most egy tökéletes vadász volnék, de azért sokat tanultam Erictől és óvatos is vagyok.
A telefonom rezegni kezd a zsebemben, miközben halkan lépkedek a csendes utcán, Eric képe és neve villan fel a kijelzőn én pedig gyorsan hangpostára kapcsolok, ami azt mondja: "Dr. Caroline Costellot hívta. A sípszó után, kérem hagyjon üzenetet, én pedig amint végeztem a munkával, visszahívom." Miért is kételkedne abban, hogy még mindig dolgozom? Mondjuk azért, mert -és ez nekem ekkor még nem tűnik fel- épp pár méterre áll mögöttem és valószínűleg nagyon nagyon dühös.

 Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down



                         @Ajánlott tartalom  
íródott •
 
Vissza az elejére Go down
 
This World can hurt you - Caro & Eric -
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: • Városunk, Washington, D.C.
amerika fővárosa
 :: Belváros
-
Ugrás: