Miután nem látom, úgy döntök, hogy leparkolom a motort, úgy könnyebb várakozni. Nem egy modern típus, de éppen ezért tartom megbízhatónak. Elég nagy, hogy kényelmesn elférjünk rajta ketten. Észrevétlenül kedveltem meg rajta a motorozást és koránt sem a száguldás az, ami megfog benne. A terep. Jöhet bármikor egy bukkanó, egy rejtett gödör egy éles kanyar, meredek emelkedő vagy éppen leejtő. És a természetet még most is szeretem. Amihez annyira nem volt alkalmam az Almában, itt viszot egy erdőhöz közeli lakást sikerült találnom, és mivel a semmi szélén volt, a tulaj nem kért csillagászati összeget a szobáért.
Ahogy meglátom közeledni, kiegyenesedek és a kezébe nyomok cserébe egy bukósisisakot.
- Szia! Majd legközelebb pontos leszel – nem nézem el a késéseket, éppen ezért nem szokásom mondani, hogy nem történt semmi. Ugyanakkor minek idegeskedjek olyan dolgokon, ami nem rajtam múlik? Kevesebb időt tölthetünk együtt, hiszen az én időmmel én gazdálkodom.
- Köszönöm, megvagyok. Sok munka lett hirtelen – ami nekem jó, sok szempontból is. Legfőképpen még inkább segített megértetni azt, miért is kaptam minduntalan, hogy jól csinálom, amit csinálok. Noha még mindig nem hiszek benne, hogy olyan jó lennék.
Felülök a motorra, s mikor érzem a derekamon a kezét, elindulunk. Az út kényelmes, félórás, nyugodt motorozás, mert olyan irányába akartam parkolni a motort, hogy a séta kényelmesebbik része jusson. Ha a másik irányból tennénk, sokkal nehezebb utat kapnánk.
- Felkészültél? - Egy összehajtható, vászon hátizsákot húzok elő, s beleteszem azokat a holmikat, amik fontosak lesznek majd útközben.
- Jártál már erre? - Érdeklődöm tőle, a bukósisakokat az ülésbe téve, visszacsukva azt.

• szavak • zene • üzenet, jegyzet • ℭ •

Mondhatnám, hogy a tegnapi nap kifejezetten kimerítő volt, voltaképpen egyáltalán nem. Carla meghozta azt a döntést, amit kevesen tesznek meg. A bírósági tárgyaláshoz szükséges volt hipnotizálnom, mert nem emlékezett dolgokra és beleegyezett, hogy megtegyem. Mindez délelőtt volt, délután megesett a tárgyalás, az esküdteknek szerintem sokkal szorongatóbb volt a tények feltárása, mint nekem, s mint később kiderült, Carlának. A tárgyalás után odajött hozzám az édesanyjával és megkért, folytassuk kezelésként, mert fel akarja dolgozni a múltat, hogy letegye és előre tudjon figyelni. Hihetetlenül bátornak tartom.
Sör helyett gyömbérlével ünnepeltem meg, miután egy ideje már a ritka egy-egy sör sem csúszik le, nem kívánom és nem is tudom meginni az alkoholt. Ráadásként a másnapi, vagyis a holnapi nap egy sokkal szórakoztatóbb tevékenységről szól, mint hogy csak a kanapén töltsem a szabad napomat.
Általában egyedül szeretem eltölteni, hogy kimossan az emberek érzelmeit magamból, amit most is meg fogok tenni, ám nem egyedül.
A reggel korábban érkezik, mint terveztem, körömkopogással, majd egy rugónyögéssel és egy szuszogó fülnyalogatással.
- Ó, nem hiszem el – morgok és előbb a fejemre teszem a párnát, de tudom hogy Hawks-ot ki kell vinni, mert bajok lesznek. Aki nem barátnő. Kutya. Nem az enyém. A lakótársé, átmenetileg, és rendszeresen elfeledkezik róla, főleg, mert mióta csak elhozta a lakótárs barátnője, azóta a lakótárs le van ejtve és csak nekem fogad szót Hawks. Így valahogy kimaradnak a reggeli sétáltatások.
- Megyek-megyek – dobom ki magam az ágyból és még kissé álmos fejjel nyitok be a szomszéd szobába. Nem foglalkozom azzal, mit látok. Úgyis sötét van.
- Ugorj – bíztatom Hawks, s miután beszalad, be is csukom az ajtót. Kedvelem Hawkst, de nem az én dolgom vele foglalkozni egyfolytában.
A konyhában a gyömbérteámat várom ázni, közben készül a smoothie. Nem megy semmilyen főzött étel, és hús sem, vagy jó fél éve. Egy időben aggódtam, hogy baj van velem, aztán megszoktam és mivel így nem kell a főzéssel-sütéssel bajlódni, egészen jól hozzászoktam. Sikerrel hárítottam a kutyasétáltatás akciót is, korántsem, mert vették volna az adást, engem viszont nem zavar, egy határozott nemmel hátat fordítottam a meztelen látványnak, amit a lakótárs barátnője villantott. Ha tudná, hogy hatástalan, s korántsem, mert arra gondolna bárki, ami egyből beugrik erre mindenkinek.
Közben magamban visszakívánom a kis lakásom az Almában. Rájöttem, nem kívánok lakótársat, de még nem engedhetem meg magamnak.
Oldaltáskába pakolom a holmikat, amiket úgy gondolom, szükségesek egy komolyabbnak nevezhető parki kirándulásnak. Parknak park, ahová megyünk, ám eléggé hasonlít az ott tartózkodás egy erdei kirándulásra. Jade-re szerintem ráfér egy kis kiruccanás és sokkal inkább aktívan szeretek kikapcsolódni, mint egy kávé mellett kucorogva (amit nem is iszok egy jó ideje) beszélgetni, ezt az erdőt javasoltam.
Jaddel érdekes volt az első találkozásunk, s valahogy úgy érzem, a legtöbb ismeretségem nem a megszokott találkozások közé tartozik, vele kapcsolatban úgy láttam, jót tesz neki, ha találkozunk. S ezekre a megérzésekre mindig hagyatkozok és cselekszek.
- Szia! - Kocsira nem futja, és mivel amúgy sem mozdulhatok ki a városon kívülre, a motor tökéletesen megfelel.
- Csak dobd be a táskába, ha van valamid – nyúlok le oldalt a csatos táskához és rámutatok. Kesztyűs kézzel nehéz lenne kinyitni, így rábízom.

• szavak • zene • üzenet, jegyzet • ℭ •