Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


post tenebras lux


Boszorkány

Marla St. James
Chatkép :
post tenebras lux Tumblr_inline_oglr2urgxh1sukdyx_100
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
sarah gadon
Hozzászólásaim száma :
31
Pontjaim :
23
Pártállás :
  • Ellenálló

Fő képességem :
telepathy
Őt keresem :
because you loved me back then;;
and in this life i can't let go
post tenebras lux Tumblr_pvuk0pNaEB1qbqad4o3_540
Kedvenc dal :
heart of darkness

nobody knows the trouble I’ve seen
nobody knows my sorrow

Tartózkodási hely :
washington d.c.
Korom :
323
Foglalkozásom :
director & translator


Marla St. James

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 24, 2021 9:32 pm


post tenebras spero
lucem

Mondhatnám azt is, hogy korán ér a reggel, de hazugság lenne azt állítani, hogy álom érte a szemem az éjszaka folyamán; már amennyi megmaradt még nekünk az éjszakából. Próbálkoztam, lemostam magamról a kúria mocskát és becsülettel ágyba bújtam, mégis, órákig csak a plafont bámultam. Túl sok minden történt, túl sok mindent kellett feldolgoznom, és amíg ennyire élénken zizegett az én elmém is, sokkal nehezebb volt kizárni a külvilágot.
Csupán kétszer hunytam le a szemem, de mindkétszer Matthias arcát láttam magam előtt. Fogalmam sem volt, honnan a gondolat, de a szívemet ismeretlen félelem markolta össze; biztosan tudom, hogy ő nem volt ott, hogy ő nem esett áldozatául mindannak, amit ott elkövettek az ő faja ellen is, mégis... nem hagyott nyugodni az érzés, hogy valamiért még rá is figyelnem kell.
Körülbelül hét óra magasságában döntök úgy, hogy felesleges tovább színlelnem a pihenést. Inkább két adag erős kávéval és egy frissítő zuhannyal próbálom tovaűzni az átvirrasztott éjszakát és az előtte történteket; előfordult már ilyen, máskor is túléltem, és egyébként is, ha eddig éberen tartottak a gondolataim, ezután sem fognak nyugtot hagyni nekem. Valami ráadásul azt súgja, hamarosan látogatóra is számítanom kell.
Éppen eltüntetem a reggeli maradékát, mikor megérzem a közeledtét. A nevét ugyan még nem tudom, de így is felismerem; elméje megérinti az enyémet már akkor, amikor kiszáll az autóból, de mivel még nem ismerjük egymást, megkímélem a bizalmasabb gesztusaimtól, mint például, hogy megszólaljak a fejében és úgy invitáljam be a házba. Megvárom a csengő hangját is, és hagyok neki időt, míg elérek az ajtóhoz, hogy a saját kezemmel nyissam ki azt.
Arcomra finom mosoly ül ki, ahogy megpillantom a vörös hajzuhataghoz tartozó, ismerősnek ható vonásokat, kérdésére lassan megrázom a fejem.
– Hazudnék, ha azt mondanám, pihentető volt az éjszaka további része – vonok vállat, következő kérdésére pedig bólintással felelek, és tekintetem felméri őt is; nem tolakodóan, csupán azt keresve, ő is jól van-e. Látszólag. – Remélem, ti is jól vagytok – fűzöm hozzá, szándékosan használva a többesszámot. Talán nem fog felvilágosítást adni a kiválasztott állapotáról, de ha annyit mond, hogy mindketten jól vannak a körülményekhez képest, az nekem már elég. A bemutatkozására zsigeri reakcióként meglepődés villan a tekintetemben, amit meg sem próbálok elrejteni, de egyelőre nem adok rá magyarázatot, hacsak nem kérdez rá; inkább elfogadom a felém nyújtott jobbját. – Marla St. James – árulom el én is a teljes nevem. Még ha nem is kezd vele semmit, ez egyfajta bizalom. – Kérlek, gyere be! – állok aztán félre, invitáló mozdulattal intve a ház belseje felé.
Nem kell a fejébe néznem ahhoz, hogy tudjam, miért van itt, de titkon azt remélem, nem csupán a kezembe akarja nyomni a könyvet. Érdekel; ő is és az is, miért őt választotta a könyv, főleg így, hogy már nagyon is jól be tudom sorolni a neve alapján. Őt személyesen nem ismerem, de talán lesz alkalmam kideríteni, akad-e közös ismerősünk a környéken.
Aztán, ahogy felém nyújtja a könyvet, kíváncsian pillantok az arcára. Úgy érzem, ő ezt szeretné; nekem adni a könyvet és hátra sem nézni, bár egyelőre találgatni sem tudnék, miért taszítja ennyire a gondolata.
– Nem tudom, hogy most már el fog-e fogadni – pillantok a könyvre, majd ismét Kalinára. – Egy kissé mintha csökkent volna a rajta levő védelem, de... – Megrázom a fejem. Egyelőre én sem tudom, mivel állunk szemben, de azért kinyújtom a kezem a könyv felé, megkísérlem ujjaimat a vaskos gerinc köré fonni.
Taszít, elutasít, védekezik ellenem; eleinte olyan, mintha egy ellenkező pólusú mágnes felé közelednék, aztán, ahogy a mágiám erejével próbálom feloldani a védelmét, a bőrömön mintha szikrák pattannának. Ujjbegyeimet égeti az energiája, bár lángok nem látszanak, mintha Kalina erejét használná fel arra, hogy távol tartson magától.
Összevont szemöldökkel húzom el a kezem, a nőre pillantok, tekintetem az övét keresi.
– Attól tartok, ez nem lesz ilyen egyszerű. – Megrázom a fejem, halk sóhajjal méregetem a könyvet a kezében. – Talán ostobaság, de úgy védekezik ellenem, mintha a tiéd lenne. Az elmédet viszont nem zárja le előttem úgy, mint az éjjel tette. – Azt nem fűzöm hozzá, hogy ettől még nem vájkálok a fejében, csak remélem, hogy nem gondol ilyesmit. Ha az lenne a célom, hogy kedvemre irányítsam őt és rajta keresztül a könyvet, már megtehettem volna. – Nélküled nem tudom kinyitni – adok hangot a nyilvánvalónak, ismét a tekintetét keresve a sajátommal. – – Biztos vagyok benne, hogy fontos dolgokat rejt, de ha azt mondod, nem szeretnél ebben részt venni, nem fogom erőltetni.
Még csak nem is áltatom; végső soron megpróbálhatnék más boszorkányokat bevonni a könyv titkainak feltárásba, mégis... azt hiszem, a könyv nem véletlenül választotta őt. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ennek is oka van.
– Nem szeretnéd tudni, mi van benne? – kérdezem aztán kíváncsian. Egyelőre nem árulom el, hogy ismerem a klánját, de tudva, amit tudok róluk, meglepne, ha a válasza nem lenne.



Kalina Krakowska felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down
Vadász & Boszorkány

Kalina Krakowska
Chatkép :
post tenebras lux YbrRsj2
Szerepkör :
krakowski vadászklán
play by :
jessica chastain
Hozzászólásaim száma :
105
Pontjaim :
76
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
thegoodvibeonly
Fő képességem :
igni pyrokinesis
Őt keresem :
my soul chose yours. and a soul doesn't just forget that.
post tenebras lux Tumblr_n4f55dDSLf1s4juazo3_250

school of the wolf
Kedvenc dal :
i had a one-way ticket to a place
where all the demons go

Tartózkodási hely :
washington d.c.
Korom :
40
Foglalkozásom :
curator, art historian; huntress


Kalina Krakowska

Elküldésének ideje -- Hétf. Ápr. 05, 2021 5:00 pm


Miriádnyi csillag derengett, villogott hidegen a tintakék égbolton, amikor elhagytuk az egykori kúria területét; Marla vállára simult a kezem, mielőtt elváltunk volna. Nagyon rövid volt a párbeszéd, amit búcsúzóul váltottunk, igazság szerint csak a címe érdekelt. Úgy gondoltam, jobb híján felolvasom majd neki, ha ő nem fér hozzá a könyvhöz, és ezzel egyidejűleg a tartalmához sem.
Ragaszkodtam hozzá, hogy Dasha nálam töltse az éjszakát, én amúgy is képtelen voltam aludni, hát őriztem az ő álmát, miközben a könyvet nézegettem – szigorúan csak a borítóját. Igazán groteszknek tartom, hogy vérszomjas bestiáktól nem félek annyira, mint a halott anyám árnyékától, ami még annyi év elteltével is olyan sötéten, és borzongatóan magasodik fölém. Pedig nem kellene félnem többé, elvégre már nem az a kislány vagyok, aki akkor voltam. Aztán, minél többet elmélkedtem a whiskey fölött, el kellett ismernem, hogy nem attól félek, hogy egy nap visszatér, véres bosszút állva a családomon, aztán rajtam is, oh, de nem ám... attól félek, hogyha most kinyitom ezt a könyvet, beszippant, megrészegít majd a kontrollálhatatlan hatalom, amit kínálni tudnak a lapok, és, ami folyamatos kiélést kíván majd, és éppen ezért újabb és újabb áldozatokat, míg be nem kebelezik mindent és mindenkit maga körül.
Míg be nem kebelezek mindent és mindenkit magam körül, a hatalom oltárán. Épp úgy, ahogyan azt az anyám is tette, annakidején.
Ez az, amitől félek.
Önnönmagamtól. Attól a hatalmas erőtől, ami az ereimben pulzál. Ami olyan vad, és megzabolázhatatlan.
Persze, azt a tényt sem tudom elfelejteni, hogy Monogham úgy tűnt el a kúriában – valahol, valamikor, valahogyan -, mint a kámfor. Igazság szerint abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán elindult-e velünk ki, vagy, hogy esetleg kifelé jövet lelte végzetét. De mikor? És hol? Vagy beragadt, valahol, valahogyan, és őt is a föld nyelte el, mint magát a kúriát, és a bent rekedt szektatagokat? Hirtelen azt sem tudom, hogy hol kellene keresnünk szerencsétlen párát. Nem, mintha nem lenne jobb a városnak nélküle, de, ami azt illeti – és ő ezt lehet, hogy nem is tudja – jövök neki eggyel, miután ő megvédte, megmentette Dashát a tükörteremben. Tartozok neki annyival, hogy legalább kiderítsem, meghalt-e, vagy sem. És, ha nem, előásom akár a Pokol legmélyebb bugyrából is. Sokat elvett ettől a várostól, de nekem szívességet tett, nem is akármilyet. Aztán, így, vagy úgy, de egy nap úgyis a kezeim közé fog kerüli, ott fogunk ülni-, vagy állni, egymással szemben, és, azt hiszem, a kard-, vagy pisztolypárbaj előtt lesz alkalmunk elbeszélgetni egymással.
(...)
Nyolc körül tükörtojást készítek, baconnel, kis kolbászokkal, a húsokból kisült zsíron lepirítom a karikára vágott paradicsomot, a pirítóból egymás után pattannak ki a vékony szelet kenyerek, egyik, a másik után, és lefőzök két adag kávét, meg egy nagy adag, citromos zöldteát. Én éhen veszek, és szerintem Dasha sincs ezzel másképp.
A fürdőből kilépve, magamra kapom a farmeromat, meg egy fehér, hosszú ujjú garbót, meg a bőrdzsekimet, közben Dashának meghagyom, hogy addig marad, ameddig jól esik, a pótkulcsot odaadom neki, felkapom a könyvet a dohányzóasztalról, meg a saját kulcsaimat, a lány homlokára puszit nyomva hagyom el a lakást.
A Marla által megadott címre vezetek, magas sarkú bokacsizmám tompán, öblösen koppan az autótól, a bejárati ajtóig, ahol, kopogás helyett kapásból a csengőt nyomom meg, és már-már várom a komornyik felbukkanását – öltönyben, fényesre lakkozott cipőben, fehér kesztyűben, mint a filmekben -, vagy éppenséggel azt, hogy magától nyíljon az ajtó. Amikor megpillantom a szőke boszorkát, halványan elmosolyodok.
- Remélem, nem jöttem túl korán – feltételezem, ő szerette volna kipihenni az éjszaka hátralevő részét, amit én gondolkozással, és kattogással töltöttem. – Minden rendben? Jól vagy? – azt hiszem, már eleve tegeződtünk. – Bocsáss meg – kapok észbe, és kézfogásra nyújtom felé jobbomat. – Kalina Krakowska – nos, igen, erre korábban nem volt alkalmunk, bármilyen egyszerű gesztus is ez, de, ha már itt állok, a háza ajtajában, és együtt, vállat-vállnak vetve meneteltünk, talán kíváncsi rá. Aztán, ha beenged, felé nyújtom a könyvet. Voltaképpen tegnap éjszaka – vagy ma hajnalban – is odaadhattam volna, de akkor még nem tudta megérinteni, valószínűleg azért, mert még magán hordozta az úrnő lopott, tiltó mágiáját. De talán majd most...
Ha el tudja venni, akkor ezzel az én feladatom bevégeztetett.
- Komolyan gondoltam, hogy nálad jobb helyen lenne, Marla – bár, még mindig érzem a kötet vonzását, már korántsem annyira, mint éjszaka, és egyszer már képes lettem volna felgyújtani, aztán hagytam, hogy Leon kitépje a kezemből, amikor Dasha megmentésére siettem. Csak önkontroll és akarat kérdése. Nincs rá szükségem. Viszont, ha továbbra sem tudja még csak megérinteni sem, akkor, azt hiszem, több időt kell együtt töltenünk, ha meg akarja tudni, hogy milyen titkokat rejtenek a lapok.


woman king ▲ 744
Vissza az elejére Go down
 
post tenebras lux
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: St. James birtok-
Ugrás: