Önéletrajz

Abszolút véletlen folytán sodródtunk össze az életben, s apránként értettük meg, sok közös vonás van bennünk. Legfőképpen az, hogy a másik társaságában tudunk leginkább önmagunk lenni.
Közös pont az életünkben még, hogy mind a ketten elvesztettünk valakit a családból, és korántsem éjszakánként közösen telesírt párnákkal töltöttük az időt, hogy ezt feldolgozzuk együtt. Sokkal inkább sportokba vetettük magunkat és tomboltuk ki minden érzésünket.
A távolság pedig csak tovább erősítette a kapcsolatunkat. Időnként találkozunk, és az általában nem egy eljössz, eszünk-iszunk társalgás. Programokat szervezünk egymásnak és kihívások elé vetettünk magunkat (túra, teljesítmény programok). A köztes időkben írtunk egymásnak. Miután az e-mailek hosszasabbak lettek és egyikünk sem rajong a chatelésért, kézzel írt levélben folytattuk a társalgást. A telefont is feltalálták, tudjuk, mégis, ez sokkal mélyebb és személyesebb számunkra.
Az év elején úgy döntöttél, ha én nem mehetek oda (kifejezetten dühödten fogadtad a hírt, korántsem engem okolva), akkor te pakolod fel a csigaházadat és költözöl ide. Független lélekként eszedbe sem jutott, hogy megkérj, osztozkodjunk a szobán, noha az első héten ezt megtettük, míg lakást találtál magadnak. A függetlenségedhez hozzátartozik, hogy randomszerűek a találkozásaink, s úgy vettem észre, egyre rövidülnek az "egymásra bukkanás" között eltelt szünet. És én ezt egyáltalán nem bánom.