Az a megállapodás, hogy nyilvánosan ne beszéljek hozzád, mert rossz hatással vagyok a megítélésedre. Nem tudom amúgy, hogy a „geci méhkirálynő” reputationön hova tudnék még rontani – meg egyáltalán mit –, de legalább annyira hidegen hagynak az iskolai hierarchiával kapcsolatos megállapítások, mint amennyire téged az, hogy nekem úgy nagy általánosságban mennyire szar: kölcsönösen nem nyúlunk bele könyékig egymás nyílt sebébe, de azért nem is próbáljuk fertőtleníteni és bekötözni. Mintha csak lenne rajtunk valami ketyegő bomba, ami majd felrobban, ha egyszer az ellátatlan sérülés elfertőződik, aztán meg majd csak továbblépünk mindketten, gondolom én.
Jó, igazából nem szoktam ezen ennyit gondolkodni.
Gondolkodom azon, hogy időben odaérjek a megbeszélt találkozóhelyre – az iskolaszínház dohos öltözőjébe, az uszoda mögé, a biológiaszertárba –, gondolkodom azon, hogy húzzak-e óvszert, vagy te fogamzásgátlót szedsz-e, gondolkodom azon, hogy ha kinyallak, akkor megengednéd-e, hogy lemásoljam az irodalom házidat – valószínűleg nem amúgy –, de így rajtunk, hát, rajtunk nem nagyon.
Ezek csak úgy jönnek, nem?
Hát ránézek a karórámra – az apánktól van, igazából nem ajándékba adta, de szerintem azt hiszi, hogy részegen elhagyta valahol, előtte igyekszem nem hordani –, és meg kell állapítsam, hogy már három perce itt kellene lenned, pedig te mindig mindent tökéletesen csinálsz.
Fura.

just to shut her up like film
that camera roll, she body roll
spice