Önéletrajz

Húsz évvel ezelőtt kezdődött minden köztünk. Végighallgattad, ahogy apám önmagából kikelve, fröcsögő üvöltéssel vágta be maga mögött az ajtót, ahogy hazatért. Még láttad, hogy az ajtó mögött én is ott voltam, szembesülve apám agressziójával. Minden fájdalmát, minden gyűlöletét anyámon élte ki és te, no meg a családod is szemtanúi voltatok annak, hogy apámból rövid időn belül egy állat lett. Mert az volt. Nem tudtam szeretni, főleg nem akkor, amikor anyámra kezet emelt. Anya persze próbálta mindenhogy takargatni magát: nyaranta is hosszú ujjú felsők, hosszú nadrág, sálak, vastagon felkent smink hirdette azt, ami a négy fal között történt velünk.
Pár hónap múlva jelentem meg az ajtótok előtt, amit te nyitottál ki nekem. Azután, ha apám megjelent otthon, mindig menekültem. Hozzád, hozzátok, hogy nálatok, nyugodtan tanuljak, koncentráljak a tanulmányaimra, és lassan-lassan éjszakákra is ott ragadtam. Nem kérdeztél feleslegesen, hanem mindig kivártad, hogy én osszam meg veled a gondolataim. A félelmeim, a rettegésem. Te vagy az egyetlen, akinek képes voltam megnyílni és olyan mélyre engedtelek, mint senki más. A támaszom voltál. A bástyám, az a férfi, akiért rajongani kezdtem - de csak magamban, neked soha, semmilyen körülmények közt nem voltam hajlandó ezt kibökni, mert RÁD, mint barátra nagyobb szükségem volt.
Kettőnk közül te vagy a domináns, mert hiába van köztünk csak pár év, valamiféle ősi bölcsesség, vadság jellemez téged. Nem vagy könyörületes, a végletekig kitartasz a saját magad véleménye mellett és kertelés nélküli őszinteséggel beszélsz, nem játszmázol, mert annak nincs értelme. Megvannak a magad tervei, ambíciói. Legalábbis ilyen voltál öt évvel ezelőttig. Akkor egyik napról a másikra eltűntél az életemből anélkül, hogy elköszöntél volna. Gyűlöllek ezért. Kiszakítottál belőlem egy olyan részt, amit azóta sem tudtam befoltozni. Egy ideig téged kerestelek másokban. Próbálkoztam... ám mióta érzek mindenki mást is, ha beengedem őket, már nem kereslek. Már nem akarlak.

"Tudta, hogy fel kell keresnie egy olyan boszorkányt, aki tudja a megoldást a problémáira. Tudta, hogy valakiben meg kell bíznia. A tenyerét rásimította Anna McBryde sírjának kőlapjára, pont akkor, amikor a kora délutáni napsütésben a kőlapra vetült egy árnyék felette.
- Skylar Ruby Perkins! - a hang karcos volt, dohányfüsttől elmélyedő. - Furcsa, hogy itt találkozunk. Pont Anna sírjánál..."*

Te vagy az, aki megjelent a mama sírjánál, amikor egyedül akartam lenni. Te vagy az, aki tudod, hogy kiválasztott vagyok. És te vagy az, akinek vannak velem tervei, amiről - mint sejted - hallani sem akarok. Mert tudom, hogy valami bődületes ökörség a terved. Tudom, hogy nem mindig a szabályok szerint játszol. Szükségem volt rád és sehol nem voltál. Most neked van szükséged rám és én nem akarlak. Ameddig meg nem győzöl persze. Mert mint tudjuk, még mindig rajongok érted, csak nem tudsz róla.


A közös plotolás híve vagyok. Ha a pb alany nem szimpatikus, változtatható, semmi akadálya. Név, jellemvonások árnyaltsága, előtörténet a leírtakon kívül szabadon alkotható. Szeretném és nagyon várom az urat  
Egy pm-et küldj, ha megérkeztél, kérlek.

_____________
* részlet Sky előtörténetéből (az utolsó pár sor)