He is simply amazing and I just couldn’t imagine my life without him.
Nem számítottam vendégekre és arra sem, hogy ilyen kései órán valaki meglátogat. Ilus tuti szólt volna, ezzel tisztában vagyok és az utóbbi időben amúgy se kér belőlem esténként, ha nem ivásról van szó. Szóóóóval bekaphatja, de tövig. Mégis ezen apró dolog sem változtat azon a tényen, hogy kibaszottul örülök neked öcskös. Komolyan! Annak ellenére is, hogy semmi keresni valód se lenne, se itt a szobám ajtajában, se a városban. Nem akarom tudni, hogy miért jöttél azaz úgyis megtudom, mert tulajdonképpen érdekel, hogy miért téged küldtek. Persze ezen kérdéseket se tudjuk megvitatni, mert a lehető legnőiesebben se elrohanok a mosdóba, hogy kiadjam magamból azt a pár üveget. Tényleg nem szoktam hányni. Oké? Mégis a folyadék sugárba jön ki belőlem, aminek következtében a könnyeimmel küzködök. Ugyanazt a neveltetést kaptuk így gondolom - persze ha tudnék ilyenekre gondolni - becsukva magad mögött az ajtót, levetted a cipőd és a kabátodat mielőtt mögém értél volna. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy KOMOLYAN nem szoktam ilyesmit csinálni, mint azon tény, hogy esetlenül fogom hátra a hajam. Francnak se kell, hogy tiszta hányás legyen! Valahol örülök neki, hogy itt vagy és fogod a hajam. Ha tudnék mosolyognék is rajta, mennyire cuki vagy megint mint mindig. Megérzem a kezed a hátamon, ahogy csendesen simogatni kezded. Hé, ez tényleg hatásos! Apránként megnyugszom és a szervezetem is kezd visszaállni a normális kerékvágásba. Hallom a kérdést, de a keresű érzés nem akar elmúlni a torkomból és a számból, így inkább csak bólintok egyet miközben felsegítesz a padlóról. A hajam még mindig fogod, ahogy arcot mosok, egy kevés vízzel kiöblítem a szám és teljesen fellélegzem. Végül a mosdókagylónak támaszkosva nézek a tükörbe és rá döbbenek, hogy brutális szarul nézek ki. A sminkem teljesen elfolyt a sírástól, arcom megviselt és nyoma sincs a hétköznapi gyönyörű csillogásnak. Egy mély levegőt veszek, majd feléd fordítom a fejem. Egy kis ideig még nézlek, ahogy az ajtófélfának vagy támaszkodva. Érzem, hogy változtál, de képtelen vagyok megmondani, hogy miben. Aztán mintha mi sem történt volna az előbb, oda megyek hozzád és szorosan megölellek. Magamba szívom az otthon belőled áradó illatát, majd elengedlek. - Yurij mégis mi a farncot keresel itt? - gondolhatod, hogy mennyire komoly a kérdésem, hiszen sosem szólítalak a neveden. Hangom kissé megrovó, amihez társul szemöldökeim összehúzása, mint mikor gyermekként valami rosszat tettél. Nem voltál rossz gyerek - főleg nem hozzám képest - mégis néha sikerült borsot törnöd az orrom alá, amit persze fél másodperccel később meg is bántál, míg én megbocsájtottam. Nálad jobb testvérem nem is lehetne, olyan vagy mint egy lelkiismeret, aki szóban kupán vág, ha valamit elrontok. Ellépek melletted és a minibár felé veszem az irányt. - Vodkát? - teszem fel a kérdést, de meg sem várva a válaszod töltök egy pohárral, hogy aztán visszatéve a töményet kivegyek magamnak egy üveg vizet. Nem vagyok alkoholista, oké? Azért bennem is van némi tartás - nem beszélve arról, hogy épp az előbb távozott belőlem egy tetemes mennyiség az előbbi italból- és előbb a vendégnek szokás adni. - Félre ne érts örülök, hogy itt vagy meg minden. De nem gondolom, hogy meglátogatni jöttél. Sőt tulajdonképpen azt sem értem, hogy miért te jöttél? - közben odébb sétálok és levetem magam a fotelba. Bocs, hogy nem kínállak hellyel, de sose volt ilyesmire szükségünk azelőtt. Aztán kibontom a vizem és egy húzásra megiszom a felét. Mondhatnám azt, hogy kiszáradtam a sok beszédtől, de mindketten tudjuk, hogy hazugság lenne. - Apa miért nem Ivánt vagy Viktort küldte? Vagy közös erővel a nagypapa valamelyik emberét - inkább csak hangosan gondolkodom, hiszen a tényen úgysem változtat. Itt vagy és most már te is veszélynek vagy kitéve, amit el akartam kerülni. Talán ezért nem is említettem a szökésem.
Éppen újra kopogni akar, amikor végre kinyitod az ajtót és a nyakába borulsz, szó szerint, ő pedig elkap és megölel - vagyis hát inkább csak próbálná, mert mire a karjait köréd fonná Te már ott sem vagy. Ott hagyod a bejárati ajtóban, és eltűnsz egy másik mögött, hallja a wc deszka csapódását, aztán azt a félre nem ismerhető öklendezést, és gyorsan becsukja az ajtót maga mögött, ledobja a kabátját, lerúgja a cipőjét és mindent csak úgy otthagy, utánad megy, és gyengéden összefogja a hajadat. Nem szoktál hányni - khm… - Yura mégis rutinosan cselekszik, szabad kezét a hátadra simítja, amíg kiadsz magadból mindent, amit a gyomrod nem bírt el.
Nem kezdi el magyarázni, mit keres itt, egyelőre fontosabb, hogy jobban legyél. Ezzel amúgy is időt nyert magának, hogy még egyszer átgondolja, miként vezesse fel a dolgokat. Hivatalosan a szüleitek küldték utánad, nem hivatalosan ő maga akart jönni. A miértet biztos nem fogja az orrodra kötni, bármennyire is vagytok jó testvérek, igaz, ha tudnád a valódi okokat, már nem tartanád jó testvérnek, ebben egészen biztos.
- Jól vagy? - kérdezi aztán, amikor már megnyugodtál és felsegített a kagyló mellől. A hajadat néhány csavarással tartja egyben, amíg megmosod az arcodat, és teret hagy neked, hogy összeszedhesd magad. Az ajtófélfának támaszkodik, úgy figyel téged. Akárhogy is, hiányoztál neki, mégis csak a nővére vagy, és ha a vőlegényeddel való afférját nem számolja, akkor igenis jó a kapcsolatotok. Kész szerencse, hogy a nevelésetek is hasonló, így aztán könnyedén viselkedik úgy, mintha mi sem történt volna.
Boszorkány
Chatkép : Szerepkör : Rasputin koven play by : Abigail Cowen Hozzászólásaim száma : 19 Pontjaim : 9 Pártállás :
Semleges
User név : Nüx Fő képességem : Őt keresem : Every heart has its own skeletons
He is simply amazing and I just couldn’t imagine my life without him.
Nem kellet volna meginnom azt az utolsó üveg vodkát. Ezen kívül nagyon sok mindent nem kellett volna, mióta itt vagyok Washingtonban. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy előtte mit nem kellett volna. De nincs mit tenni! Bár nem is nagyon akarok mit kezdeni a helyzettel, tekintve, hogy Iluskával vagyok. Az ő jelenléte valahogy megnyugtat. Úgy érzem biztosnságban vagyok annak ellenére, ami vele történt. Ó, nem ez nem az a romantikus, nyálas biztonság érzet amitől a filmek tocsognak. Nem, ez annál sokkal több. Amolyan egységben az erő alapú, ami megmásíthatatlan. Ezt nem szakíthatja szét egy szakítás vagy bármi ostobaság. Uhh, hogy részegen mik eszembe nem jutnak?!? Mégis órák óta egyedül vagyok a szállodai szobámban és tulajdonképpen éppen ezért fosztottam ki a minibárt, majd rendeltem még 2 üveg italt. Ha jobban belegondolok, akkor az egész az ő hibája. Bazd meg Iluska! Nem mintha annyira nagy kedvem lett volna hozzá, de ez olyan részletkérdés, amibe sosem fogok belemenni és PONT. Az állapotomon az sem segít, hogy forogni kezd velem a föld és az a nagy mennyiségű vodka búvárkodni akar minden erőlködésem ellenére. Éppen indulnék a fürdőbe, mikor meghallom az ajtó felől a kopogást. Egyből ledermedek, hiszen tudom Iluska szólt volna az érkezése előtt. Reménykedek benne, hogy elmegy az illető, mivel a mostani állapotomban nem sok hasznát venném a képességeimnek. Az ajtó dörömbölése erősödik, majd meghallom a hangját. Azt a semmivel össze nem keverhető légy hangot, minek hatására elkerekednek a szemeim. Miért? Nem gondolkodok, csak elfordítom a kulcsot a zárban, majd résnyire kinyitom az ajtót, azzal sem igazán törődve, hogy egy szál hálóruhában vagyok. - Yura! - a nyakába zuhanok, mikor megbizonyosodok róla, hogy tényleg ő az, hogy a következő percben hátráljak pár lépést - Nagyon sok kérdésem van és el fogunk beszélgetni, de most... - képtelen vagyok befejezni a mondatot. Elszaladok a fürdőbe, amit mi sem jelez jobban a kivágódott ajtónál. Szerettem volna megróni a legdrágább - és egyetlen - kisöcsémet, hogy mégis mi a szart keres itt?!? De a bennem lévő ital úgy döntött most jött el az ideje a távozásnak és nem a jobbik verzióban. A kagyló fölé gugolok és nagy öklendezések közepette adom ki magamból az egészet, miközben a könnyeim folynak. Nem szoktam hányi, oké? Ez csak egy igen kellemetlen véletlen.
Elküldésének ideje -- Szomb. Márc. 06, 2021 5:36 pm
Alig várta, hogy landoljon a gép New Yorkba, hogy aztán nem is érdekli hogyan és milyen módon, de eljusson Washington D.C.-be, ahol éppen voltál; hiszen érted jött Nastya! Érted, és hogy hazavigyen épségben, mert még a szüleitek is belátták, hogyha valaki, akkor az öcséd talán hatással lesz rád, ellentétben velük, akikre semmilyen körülmények között nem hallgatnál. Milyen szép és édes, és mennyire Yurára vallana ez az önfeláldozó tett… ja, nem. Még Te sem egészen vagy képben, hogy a kedves öcséd, nem annyira csupaszív jóság, mint ahogy mindenki hiszi róla és hangoztatja egész Moszkvában és Szentpétervárott. Arról meg különösen nincs információd - Yurij kurva nagy szerencsénére -, valójában nem miattad érkezett most az Egyesült Államok ezen kis városkájába, amely bejárta a világot. Nem kedvesem, ő sok mindenért jött, de nem azért, hogy téged összeszedjen és megmentse a szüleitek által ostobaságnak tekintett ügy miatt. Hazareptethetne, ő meg maradhatna itt, elhitetve mindenkivel, még veled is, drága Nastya, hogy a Te egyedüli érdekeidet nézte, miközben hazaküldött Oroszországba. De a valóság akkor is az volna, ami: Ilyáért volt itt, meg a vőlegényed kemény… khm, szóval Ilusért jött, hiába is küldték emiatt vele Oleget. Utóbbi sráccal semmi baja nem volt, de most csak problémát jelentett neki, amit valahogy le kellett sepernie az asztalról, a lehető legnagyobb csendben. És ez végül egy kis ideig sikerült is. A taxiban nincs mellette Oleg, bánja is Yura éppen mit és hol csinál - neki sokkal fontosabb most az, hogy megkeressen, aztán persze előkerítse Ilyát is. Te vagy az egyetlen testvére, és ennek örül, de őszintén: sosem szorultál a segítségére, sosem féltett téged igazán. Elvégre talpraesett vagy és kicsit őrült, de ki nem az?
Előre foglalt magának egy motelszobát, de csak azért, hogy egyetlen varázslatot nyugodtan el tudjon végezni, és mondjuk emiatt sem olyan szomorú, hogy Oleg már nincs mellette. A motelben lapakolja a dohányzóasztalt, majd kiterít egy térképet, gyertyákat gyújt, előveszi a kését és megvágja a tenyerét. Nem kell sok vér, de ez a leghatékonyabb, hogy pontosan tudja, merre jársz. Nincs ebben semmi ismeretlen a számára, hiszen ezt a keresőbűbájt nagyon hamar megtanították nektek a szüleitek. És ahogy elmondja azt a néhány szót, a vére megindul a térképen, útvonalat rajzol neki hozzád. Ellátja a sebet, aztán már indul is. Most Te vagy a legfontosabb számára Nastya, és a nálad lévő információk.
Nem telik el sok idő, hogy megtalálja a lakást, ahol éppen tartózkodsz, és már kopog is az ajtódot. A telefonját a zsebébe süllyeszti, és vár. Néhány perc után türelmetlenül kopog még egyszer, aztán megszólal, elég hangosan, hogy az ajtó túl oldalán is halld hangját: - Nastya, nyisd ki, csak én vagyok, Yurij.