A tükörben igazítottam meg a vörös rúzsomat, még mielőtt elindultam volna. A sportos okosórát lecseréltem, egy elegánsabb ékszerórára, ceruzaszoknyát vettem, vörös tűsarkút, krémszínű, bőujjú blúzt, kivételesen kisminkeltem magamat, és kibontotta a hajamat. Nem voltak kifejezetten gyakoriak az olyan napok, amikor ennyire nőiesen öltöztem volna fel az elmúlt években, de időről időre meglátogattam a cégemet. Az, hogy így kicsíptem magamat persze azt a célt szolgálta, hogy akik ismertek a Walton Corp.-ban, pontos képet kapjanak rólam, akkor is, ha nem voltak tisztában feltétlenül a pozíciómmal és azzal, miért is jelentem meg időről időre. Na meg, hogy a kinevezett ügyvezetőmet egye a fene, ha már olyan pofátlanul viselkedett minden alkalommal. Darius-al sosem volt egyszerű a kapcsolatom: nagyon kevesek tudtak igazán felbosszantani, de neki ehhez istenadta tehetsége volt. Pedig akár kedvelhettem is volna…

A liftben kibújtam a kabátomból, könnyed mozdulatokkal lépdeltem végig a tárgyalóig, ahol Darius titkárnője várt rám. Az a nő folyton úgy méregetett, mintha felsőbbrendű lett volna nálam, meg mint aki elkönyvelt karót nyelt picsának - kár hogy nem tudta, a főnöke egyáltalán nem ugrik a "véletlenül" szétgombolódott blúzából kibuggyanó melleire. Semmibe vettem. Azt hiszem, ez idegesítette szegényt a legjobban. A kabátomat a kezébe nyomom, hogy aztán befelé vegyem az irányt, nem várom meg hogy bejelentsen, elvégre a saját cégemnél voltam, és ezt a tárgyalóban ülő férfi tudta is. Azon kevesek egyike volt Darius, akik tudták a valódi személyazonosságomat. Amikor egyezséget kötöttem Monoghamékkel úgy gondoltam, nem lesz probléma, hiszen egy olyan ember lett kijelölve vezetőnek, aki hasonlóan hozzám a begyűjtők egyike volt - hamar egyszerű múlt idő lett ez az exkatona számára önhibáján kívül. Sokat tudtam én is róla, elvártam hogy azonos információ álljon a rendelkezésemre vele szemben. Letával ezzel kapcsolatosan egyetértettünk.


- Darius - csak akkor mondtam ki a nevét, amikor már elfoglaltam a helyemet vele szemben. Az arcán megjelenő mosolyt tükröztem én is. Ott lebegett közöttünk az a néhány ki nem mondott este, amikor hagytam, hogy egészen ledöntsön a lábamról, de ezen kívül sosem kezdtem vele flörtölni és egyetlen alkalommal sem viselkedtem úgy, mint a kis titkárnője. - Mesélj nekem a jelöltekről - most sem állt szándékomban elterelni a figyelmét a munkáról. Kinyitottam a dossziékat, elolvastam futólag a neveket, miközben keresztbe fontam a lábamat és hátradőltem a székben. Elvártam, hogy mindenről tudjak a cégemben, és elvártam, hogy Darius mindenről részletesen tájékoztasson, nem csak írásban, hanem személyesen, szóban is.