Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl


Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 08, 2021 9:30 am

To Cherry





-Hát nem egyértelmű a dolog? A gyors hamvasztás… a minél hamarabb zárjuk le az ügyet dolog… - komolyodott el a hangom. Nekem a benyomásom nem változott, még az egyéb tények ismeretében sem. - Ühüm… semmi ne maradjon ki. Vagy, éppen azért hajt mindenkit dupla ostorral, mert bizony vaj van a fején, és nem akarja, hogy ez kiderüljön. - fontam karba karjaim.  - Igen. -húztam el a számat, majd vettem egy nagyobb levegőt. Elhatároztam, hogy bizony ennek az egésznek nem fogok hitelt adni. Jobban mondva, a szenátor jó fej, és nála rendesebb fazon nincs a világon dolognak.
Mikor rám nézett, én is felé emeltem tekintetem, s megingattam fejem. Én magam sosem tartoztam a megkenhető zsaruk közé. Kötöttem az ebet a karóhoz, határozottan, még akkor is, ha fennállt annak a veszélye, hogy megüthetem a bokámat.
Mikor már a kocsiban ültünk, felvázoltam egy teóriát, miszerint lehetett akár elterelés is, az a marcangolás. Racionálisnak tűnt a dolog, és kézen foghatónak.
- Bármi lehetséges. Lehetett akár egy túlhevült pillanat, és bumm, véletlen túl sok vére lett elszívva. Jön a pánik, hogy nem csukhatják le egy elkövetett gyilkosságért sem, és a remek ötlet, hogy talán majd egy fogdmeg, megoldja a dolgot, és jöhet a marcangolás, amiből már nem tudja megmondani szinte senki sem, hogy mi volt az elkövető. Egy első teliholdas vérfarkas, vagy egy vámpír. - megvontam a vállam, majd kinéztem az ablakon. Talán izgalmas lesz ez az ügy, és nem fogom annyira bánni, hogy levettek az eltűnésekről.
Aztán következett a tötyögés, és a remek ötletem, amit ideje volt bevetni. Mikor Cheryl kitette végre a villogót, elégedetten mosolyodtam el. Ez az kislány! Merd használni a villogót!
Addig a pontig emésztettem az okfejtését, mintha csak alaposan meghánytam vetettem volna magamban a felvetéseket, és a tényeket.
- Halottnak hitte. Elájult. Parancsot adott pánikolva… bár ez eléggé hm… kezdő cselekedet lett volna a részéről. - megdörgöltem az orrnyergem. - Itt jön képbe a Jóságos Szenátor úr, akinek sokkal több vaj van a fején, mint azt bárki is gondolná. - bólintottam, s vele egyidejűleg el is hallgattam, had feleljen azokra, amik érdekeltek. A Gyanúsított, az Áldozat, és a Szenátor…
Míg hallgattam őt, néha kitekintettem az ablakon, s volt olyan, hogy felé fordítottam tekintetem.
-Mindenki megvásárolható. Akár zsarolhatták is a drága Unokával. Ha nem fizet, kiteregetik a szennyest. Ő meg, hogy ne legyen ilyen buktató, elintéztette a drága unokát, aki az általa oly előszeretettel gyűlölt lényekért rajongott. Ühüm.- bólintottam, aztán vágtam egy fintort. - A lány több figyelmet akart a drága papától. Odafigyelést, hogy ne csak a fogdmegjei, és a testőrei vigyázzanak rá. Talán elsikált pár ügyet, de mindennek van határa, és az a bizonyos bili, egyszer betelik.
Lehet a nap végére elege lesz az elméleteimből, így egy kis időre elhallgattam, mintha nem lett volna több mondanivalóm, és hagytam, hadd folytassa a kis történetét a lányról.  
- Aham. - igaz az olvasmány listámból kimaradt a mű, de a híre engem sem került el. Azonban az elolvasása nem állt szándékomban. - Épp elég indok arra, hogy eltegyék az útból. Elég pár fotó, ami kikerül a sajtóhoz, és megvan a botrány, ami egy szenátornak sem hiányzik. - elmélkedtem tovább, aztán magam sem tudom miért, de az édes hármasba való bevonáson elnevettem magam.
-Grayson valószínűleg ártatlan. - mondtam ki végül amit gondoltam az elmondottak alapján. Kiszálltam a kocsiból, majd megtámaszkodtam annak tetején egy pillanatra, s úgy néztem Cheryl-re. - A tökéletes gyanúsított. Már csak egy remek bíró kell, akit meglehet vásárolni, néhány bizonyítékot eltüntetni, és meg is van az ítélet. - körbenéztem, majd elléptem a kocsitól, s mentem vele a sikátor felé. Belegondolva, nekem a fickó nem tűnik gyanúsnak. Vagy lehet éppen ezért lesz gyanús?
Aztán következett a tegyük fel ha kérdés, mire felvont szemöldökkel pillantottam rá.
-Akadna ilyen. Nem is egy. - feleltem, s innentől kezdve csendben haladtam mellette tovább, figyelve a környéket, az elhaladó embereket, majd a sikátorba vezető úton egy pillanatra megtorpantam, s szemügyre vettem a helyet.  
Vissza az elejére Go down
Ember

Cheryl Preston
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Ifc2
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Lana Parrilla
Hozzászólásaim száma :
28
Pontjaim :
18
Pártállás :
  • Semleges

User név :
Zizi
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Source
Who are you in the shadows? How long have you been waiting for me? And would you wait any longer? Let's say forever...
Kedvenc dal :
D.L.M.N.
***
Lucian
***
Hm....
Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
46
Foglalkozásom :
gyilkossági nyomozó


Cheryl Preston

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 26, 2021 2:52 pm




Eric & Cheryl


- Miből gondolod, hogy a szenátor keze van a dologban? - indulok utána a kihallgatóból, miután megadtam magam a kérésnek, hogy menjünk a helyszínre. Nem tagadom, hogy az elmélete egy kicsit meglepett. Bár pontosan ezért volt arra szükségem, hogy valaki más, más aspektusból lássa az egészet, és valami olyasmire világítson rá, ami nekem korábban még csak elméleti szinten sem fordult meg a fejemben. Ahogyan ez az elmélet sem.
- Egyébként, hogy a korábbi kérdésedre is válaszoljak, a helyszínt lezárva tartottuk legalább három napig, amíg mindenki nem végzett. A nyomokat rögzítették a technikusok mindenféle módon, és az összes irat ami jelenleg a rendelkezésre áll, beleértve az elemzéseket is amelyeket a laborok küldtek meg, legalább három dobozt elfoglalnak már most. Köszönhető mindez annak, hogy a szenátor nagyjából mindenkit dupla ostorral hajt, hogy semmi ne maradjon ki a szórásból. Hidd el, hogy alapos vagyok, és addig nem engedtem visszanyitni a helyszínt, ameddig nem végzett mindenki. De négy napnál tovább nem volt lehetőségem, mivel a környéken rengeteg olyan hely működik, ami jó kapcsolatokat ápol a városvezetéssel. Gondolom érted milyen kapcsolatokra gondolok.- nézek rá oldalról a kocsi felé haladva jelentőségteljesen, és ha ő is felém fordul pontosan azt olvashatja ki a szemeimből, amire gondolok ezen megállapítás közben: így van. A jó öreg korrupció, amely úgy hálózza be Washingtont, mint valami örökké éhes és kiapadhatatlan étvágyú pók, potrohában számtalan emésztetlen ügyet hordozva, amely ki tudja mikor fog a felszínre ömleni. Talán soha, de lehet, hogy egy napon talán mégis….naív ostobaság azt hinni, hogy a világ majd jó irányba változik. Lehet megoldunk néhány ügyet, lehet a másvilágra rugdalunk olyanokat akik nagyon vagy kevésbé de mégis megérdemlik, megbüntetjük azokat akiket kell, de ez nem egy lezárható üveg. Mindig lesznek újabbak akik felbukkannak majd, és a bűnben tökig gázolva próbálnak magasra törni. Legyek akármennyire konok, vagy éppen ragaszkodjak bármennyire önérzetesen az elvekhez és a szabályokhoz, vagy éppen ahhoz, hogy a folyamatban lévő ügy kapcsán még merülhetnek fel újabb és újabb bizonyítékok, az én fegyvertáram is véges. És bizonyos szintek felett már azt sem tudják én ki vagyok, nem hogy azt mit is akarok pontosan. Torn hadnagy a végsőkig elmegy, de nála is megvan az a határ ami felett már visszafelé rugdossák őt is. Sajnos vagy sem a bürokrácia mindig is így működött, és nem hiszem, hogy az elkövetkezendő években mi vagy a hozzám hasonlatos nyomozók fogják megváltani a világot. Persze ettől még próbálkozni lehet.
A kocsiban ülve néha csend ül közénk. Nem kell örökké beszélni, és én is tudom, hogy mikor kell befogni egy időre a számat, hogy hagyjam a másikat elgondolkodni, vagy emészteni mindazt amit hallott. Hogy hozzá tehesse a saját meglátásait. Úgy tűnik azonban, hogy az út a Manorig nem lesz éppen egyszerű és zökkenőmentes. Washingtonban nincs olyan, hogy forgalmi csúcs időszak. Itt mindig nagy a forgalom, évszaktól, időjárástól, napszaktól vagy úgy alapvetően bármitől függetlenül. Felvonom a szemöldököm a kimondottakra, és érdeklődve, kíváncsian fordulok felé. Meglepett, de el is gondolkodtatott. Talán Philipnek igaza volt vele kapcsolatosan. Bár ezt valószínű sosem fogom beismerni. Az önérzetem még mindig nagyobb a meghunyászkodási hajlandóságomnál.
- Mármint hogy érted, hogy a nyomokat próbálták így eltűntetni? Úgy érted, hogy esetleg Mr Grayson ölte meg a lányt, majd egyszerűen szétmarcangolta….esetleg marcangoltatta valakivel az áldozatot? Mondjuk látok benne rációt.- hümmentettem egy aprót, és egy fél percig elgondolkodva meredtem előre a végtelenbe kígyózó kocsisorra meg  a lehetetlenül messze lévő kereszteződésre, ahol a lámpa már ezredszer váltott megint zöldre, és ezen sem fogunk átjutni.
- Okés, jászunk el ezzel a verzióval egy pillanatra. Tételezzük fel, hogy valamiért, mondjuk ismeretlen okból Lucian Grayson egy szenvedélyesre sikeredett éjszaka után megölte a lányt, majd, hogy ne legyen egyértelmű, hogy ő tette, valakivel egyszerűen széttépette a lány torkát. De….és itt van egy nagy büdös de. Miért vannak a lányon olyan karmolás nyomok amelyek műkörömtől származnak? Úgy értem dulakodás közben szerzett nyomok. Mintha védekezni akart volna, de az illető erőszakkal nyomta vissza. Ha akkor már halott volt hogyan védekezhetett volna? A labor szerint Astor márkájú körömlakk volt, Magnólia rózsaszín színben, gyöngyházfényű. Bárhogy is próbálom összefüggésbe hozni, és bármennyire is elvetemült és néha tenyérbemászóan bosszant Mr Grayson, azt nehezen tudom feltételezni, hogy gyöngyházfényű Magnólia rózsaszín műkörmökkel szaladgál.- ezen a ponton elnevettem magam. Erős volt a vizuális képzelőerőm, és magam elé képzeltem a Manor mindenható, tesztoszteronnal túlfűtött urát ezekben a műkörmökben. Szürreális a látvány el kell ismerni. Beharaptam a számat, és úgy kényszerítettem magamra komolyságot. Nem vagyok egy karót nyelt alak amúgy alapvetően, de azért nem szokásom az efféle idétlen, majdhogynem gimis humor sem.
Kezdem elveszíteni a türelmem őszintén szólva ebben a sehova nem jutó sorban, és nem igazán szeretnék még este is itt üldögélni. Eric ötletére felkapom a fejem, a kezem megemelem, és mutatóujjammal rá mutatok az anyósülésen, miközben a fél szememet behunyva bólogatok.
- Tökéletes meglátás Warren kolléga. Azt hiszem itt az ideje annak, hogy megsürgessük ezt az alvó népet.- nyúltam végül magam mellé, és a vezetéket kicsit meghúzgálva, mert azért sűrűn nem szokásom teljes rendőri arzenállal közlekedni kicibáltam a villogót, az ablakot lehúztam és kicsaptam a tetőre. A sziréna vijjogott mint valami betépett sasmadár, az autók meg lassan oldalazni kezdtek előttünk, hogy szabad utat engedjenek. Végre haladni kezdtünk.
- Ez brilliáns ötlet volt. Szóval, közben mesélek kicsit amíg kijutunk innen.Grayson? Hahhh ne is mondd! Az első nap, a gyilkosság hajnalán nem tudtam eldönteni, hogy beleeresszek egy tárat, úgysem érzi meg, vagy megüssem, de úgy jólesően, esetleg kipeckeljem a száját, hogy csendben maradjon és csak akkor szólaljon meg és csak azt mondja ami az ügyhöz kapcsolódik.- végül megcsókoltam….haraptam vissza ezt az utolsó mondatot, és csendesen megvontam a vállamat.
- Nos….Luna Morgan huszonöt éves, egy férfi magazin reklámarca és háziasszonya. Igen, olyan magazin, amit nem feltétlenül a divatos ruhák és márkás kocsik miatt vesznek meg a férfiak. Mark Morgan szenátor nagyjából húsz éve a szenátus tagja, elismert képviselő, aki konzervatív nézeteiről a és a természetfeletti iránt táplált igen erőteljes és nagyon gyilkos gyűlöletéről híres. Szerinte egyszerűen minden korcsot ki kellene végezni. És ez még csak az enyhébb nézet. Ettől függetlenül ha a helyzet úgy hozza, zsíros kenőpénzeket fogad el akár vámpíroktól, akár vérfarkasoktól. Szóval mondhatjuk, hogy ad a szarnak egy pofont és köpi szembe a saját elveit. Én az ilyet csak gumigerincűnek hívom. Luna egyébként a szenátor unokája, nem az unokahúga. Mellesleg az egyetlen, és a nagypapa mindent megtett érte amit csak el lehet képzelni. Ettől függetlenül a kislányka külön utakat járt. Imádott vámpírokkal lenni. Azt kedvelte a legjobban, ha….huhh hogy is fogalmazzam ezt meg szépen….- forgattam meg a szemeimet, miközben a vijjogó hangját már lejjebb vettem, de a fényeket még nem kapcsoltam ki, még volt előttünk pár kocsi, de hamarosan kikeveredünk a kereszteződésbe, és remélhetőleg onnan már jobb lesz az utunk, vagy legalábbis ekkora dugónak nem nézünk elébe.
- ...szerette ha kikötözik, ha megalázzák, ha megharapdálják….ezt kifejezetten élvezte, ahogy azt is, ha a vámpírok belőle táplálkoznak. Hogy a nagyapját akarta ezzel bosszantani vagy sem, nem tudom, de a naplója hidd el nekem elég szaftos olvasmány. Mintha a szürke ötvenet kereszteznéd valami vérben tocsogó kemény horrorral.- végre átverekedtük magunkat a kereszteződésen, és itt már valóban gyérült a forgalom. Talán tíz perc, maximum negyed óra és a helyszínre érünk.
- Hogy ebből a szenátor mennyit tudott fogalmam sincs. Póker arccal tagadja, hogy tudott volna róla, bár az tény, hogy a hamvasztás nekem is túl gyors volt, és kifejezetten az ő kérésére történt. Lucian Tristan Grayson...aki nem, még véletlenül sem a barátom…- nevettem el magam kicsit talán kényszeresen, bár azt hiszem ez még avatatlan füleknek is kissé hitetlenül hangzott volna.
-...a Manor tulajdonosa. Azon kívül, hogy számtalan illegális ügylete van a háttérben, számolhatatlanul sok pénze, elég sok ismerőse elég magas körökben is, nem sok vizet zavar. Hamarabb vonna be egész éjszakára egy édeshármasba egy Luna féle lányt, minthogy megölje. Hidd el Eric, az a pasas a szexen és a pénzen kívül nem sok mindenre gondol. Nem mellesleg, ha valóban ő tette volna, miért hagyja a saját bárja közelében a holttestet? Még ha szándékosan is csinálta volna, pont azért mert erre nem gondolunk, nem lehetett volna biztos benne, hogy nem gyanakszunk majd rá, mint ahogy gyanakodtunk is…..vagy gyanakszom...a franc tudja már.- ekkor értem el a Manorhoz, és nem messze onnan, a sikátor közelében tettem le az autót. A villogót eddigre már kikapcsoltam, nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni. Más se hiányzott volna, mint meghalljam a hátam mögül az ismerős hangot: “Nyomozóóóóóó! De jó hogy látom!”
Kiszálltam az autóból, és megvártam, hogy Eric is hasonlóan tegyen, és amikor már a járdán haladtunk a sikátor felé elsőként, akkor szólaltam meg.
- Amúgy….ha esetleg….és abszolút feltételes módban beszélek most….szóval esetleg szereznék formalinban ázó szövetmintákat az áldozattól, akkor lenne olyan halottkém esetleg aki tudna segíteni nekünk?- kérdőn néztem rá, szándékosan kicsit fent hagyva a kérdés után a hangsúlyt.


szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x


Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Elküldésének ideje -- Csüt. Feb. 25, 2021 1:59 pm

To Cherry





Megértette egy bizonyos részem a szenátor álláspontját is, ám ez a két nap, nekem egy kicsit rövidnek hatott. Eddigi eseteimben, mondjuk nem forgott benne egyetlen szenátor sem.
-A szenátornak vaj lehet a fején, amiért ilyen gyorsan elhamvasztatta… - morogtam oda neki válaszképpen, még odabent ülve a kihallgatóban. -Igen… -bólintottam. - A képek beszédesek voltak. - lelki szemeim előtt ott élt a kép, minden egyes dokumentált harapásról. Valami azonban még így sem volt kerek, de azt így első körben, talán szokásomtól eltérő módon megtartottam magamnak.
A kis poénra, csak felszaladt a szemöldököm, aztán megengedtem magamnak egy apró mosolyt, csak hogy jelezzem, nem talált süket fülekre a dolog, s azért figyelek is, s nem csak ülök ott mint egy sült hal.
- Láttam már rondábbat is. - vontam meg a vállam. Aztán felkeltem, s közöltem vele, hogy szeretném látnia helyszínt. A sikátor annyira nem érdekelt, de jobb mindenen túlesni.
- Magyarázd el nekem, hogy egy folyamatban lévő ügyben, miért nem zárták le az egész helyszínt… szalagokkal, és a szokásos cécóval. Értem én, hogy a szenátor nem akar feltűnést, és tele van a töke az egésszel, csak tisztázni akarja a dolgokat. Nem olyan zsarunak tűnsz, aki ne kardoskodott volna amellett, hogy senki se tehesse be oda a lábát. - fejtegettem a nézőpontomat, miközben a kabátom már rajtam volt, hisz takarítás ide vagy oda, akkor is megakartam magamnak nézni a helyet. Mind a sikátort, mind pedig a Manort.
- Van rá egy sanszom, hogy a szenátor keze van a dologban. - tettem hozzá, még mielőtt kimentünk volna a kihallgatóból, aztán csendben mentem tovább. Még odaintettem Norman-nak, akivel már összefutottam párszor, majd hallgatásba burkolózva álltam a liftben, s egy darabig a kocsiban sem lehetett hallani a hangomat.
Csendben hallgattam  a magyarázatot, s egy pillanatra összeszaladt a szemöldököm. Így első klikkre nem is igazán értettem, miért is kellek én ehhez az egészhez. Ott van annyi minden, és a kellő információk az aktákban, s lássanak csodát, talán az elkövető is megvan, vagy éppen a legtökéletesebb gyanúsított.
Bár lehet, csak az én szirénáim lettek mostanában túlságosan is paranoidok, hiszen az elmúlt hónapokban két vámpír is ki akart nyírni, s lássuk be, eléggé a penge élén táncoltam… nem mintha ez azt jelentette volna, hogy a vámpírt gyanúsítanám így elsőre.
- Igen. -bólintottam. - Egy friss vérfarkas, aki nem tudja mi történik vele, és nem ura az elméjének, képes így marcangolni. De nem. Ez még is valahogy más. Vagy a vámpírod volt rossz helyen rossz időben, és ezért vezetnek hozzá a szálak, vagy egyszerűen csak elfedték a nyomokat ezzel a marcangolással. - kifelé meredtem az ablakon, s igyekeztem rendbe tenni magamban a gondolatokat, hogy ne az eltűnt boszorkányokon kattogjak tovább, hiszen arról csinos eleganciával, s egy huszárvágással eltávolítottak, pedig tűntek el páran a kapitányságról is…
Gondolataimból, a dudaszó szakított ki, s ismét visszapottyantam a valóságba, bár ebből az elrévedésből nem sokat lehetett észrevenni.
-Mindkettőről. Luna -ról, és a pasasról is....no meg a szenátor... - kicsit jobban elhelyezkedtem. - Sose tettem be oda a lábam. - vallottam meg, aztán megingattam a fejem. - Mindig akadnak ilyen mazsolák...de ha felcsapnád a villogót… - villantottam egy mosolyt. Igaz nem lett volna megalapozott a használata, de legalább tudtunk volna haladni, és a kulturáltabb egyedek talán utat is engedtek volna nekünk.
- A begyedben van a fickó… - ismét elmosolyodtam, s kicsit jobban megnéztem magamnak a nőt. -Valami azt súgja, a szenátor sáros az ügyben. Vagy talán olyan megdönthetetlen alibije van… - félbeszakítottam a mondatot. - Milyen volt a viszonya az unokahúgával? Veszekedtek? Vagy az a habos babos rózsaszín kapcsolat volt? Amit erősen kétlek, hiszen ki lenne odáig egy harapásfüggő, hírnév romboló rokontól? Mi van akkor, ha ezzel az egésszel csak el akarta tüntetni a lányt, hogy ne kelljen szégyenkeznie, és makulátlan maradhasson. Mi van akkor, ha a te Grayson „barátod” csak a legtökéletesebb álca a világon… - csendben maradtam, hiszen rájöttem mennyire hamar belelovaltam magam a dologba. Nyert a vadász, és a boszorkányok ügye mehetett a kukába.
-Gondolom ezeket a köröket végigfutottad már te is… - felsóhajtottam, aztán ismét kimeredtem az ablakon, s újfent megszólaltam. - Hamvasztás mi? Csak hogy ne lehessen exhumáltatni a testet, és ismét megvizsgáltatni egy olyan halottkémmel, aki érti is a dolgát...
Vissza az elejére Go down
Ember

Cheryl Preston
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Ifc2
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Lana Parrilla
Hozzászólásaim száma :
28
Pontjaim :
18
Pártállás :
  • Semleges

User név :
Zizi
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Source
Who are you in the shadows? How long have you been waiting for me? And would you wait any longer? Let's say forever...
Kedvenc dal :
D.L.M.N.
***
Lucian
***
Hm....
Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
46
Foglalkozásom :
gyilkossági nyomozó


Cheryl Preston

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 19, 2021 8:30 pm




Eric & Cheryl


Az a fajta vagyok, aki az utolsó pillanatig bizonygatja, hogy bírja még, nincs szüksége semmiféle támogatásra: valakire, aki más szemszögből látja a dolgokat, vagy valakire akinek összefüggéstelenül elmagyarázhatom mi kavarog éppen a fejemben, aztán majd szépen kiválogatja belőle a lényeget, sem egy mindentől megóvó vállra. Ez utóbbira főleg nem. És amikor már csak a fejem látszik csak ki a szarból, akkor kapcsolok, hogy talán hamarabb kellett volna lépni. Philip mindig előttem jár. Három évet nehéz lenne nyomtalanul kitörölni, bár néha azt kívánom bár lenne valaki, aki megtenné.Néha szeretnék olyan tudatlan lenni mint egynémely kolléga, aki úgy hiszi sztereotíp szönyek bújnak meg a sötétben, és valójában amivel szembeállunk nem más mint a saját képzeletünk által kreált fantazmagória. Philip egykor felnyitotta a szemem, és bár nem kértem, megmutatta azt a világot, aminek ő is a részese. Tette mindezt azért mert egybe akartuk kötni az életünket, és nem akarta, hogy titkok maradjanak. A különös talán, hogy mégsem ez volt ami távol taszított tőle, sokkal inkább az, hogy visszaélt velem szemben valamivel aminek ő a birtokában volt, én viszont semmiféle módon nem tudtam ellene védekezni.Nem tudom, hogy ha az élet úgy hozná valaha meg tudnám ezt neki bocsátani? Bár lehet mégis meg tudnám. De bízni soha többé nem fogok. Azt eljátszotta. Még akkor is, ha azóta mindenféle módon igyekszik segíteni a nyomozásaimat. Vagy a meglátásaival, vagy olyan dolgokkal amik nekem elsőre fel sem tűntek volna, vagy mint most is ajánl valakit, aki talán a segítségemre lehetne, ha az övét direkt módon nem vagyok hajlandó elfogadni.
Nem hittem abban, hogy Eric boldog lesz attól, hogy a segítségemre kell legyen. Philip szerint egy ügyön dolgozik éppen, de nem kell aggódnom, igazán nem az a fajta aki ezt személyes sértésnek venné. A találkozásunk utáni első másodpercben hozzám intézett szavaiból azonban egészen mást szűrök le. Még telepatának sem kell lennem, csak az arcán átfutó árnyék, a mimika együtteséből könnyedén le tudom szűrni, hogy számára ez kevésbé süthető el ilyen tréfával, amivel én igyekszem oldani az első pillanatokat.
- Igen én. És őszintén sajnálom. Mármint a te szemszögedből.Nekem kifejezetten jól jön a tudásod.- magyarázom neki, miután a kihallgató felé vettem az irányt, és a konyhát útbaejtve, ahol nem kért kávét, így nem is időztünk tovább pár másodpercnél, el nem értünk oda ahova tartottunk.
Miután az ajtó bezárult mögöttünk csak akkor kezdtem bele a mondanivalómba.
- Többek között ezért is vagyunk most itt, és nem a nyitott office területen osztom meg veled ezeket az információkat.- alig érzékelhető mosollyal jelzem felé, hogy a diszkrécióra igyekszem ügyelni. Nem csak azért, mert valóban nem nyilvános információ, hogy Eric nem csupán kiváló nyomozó, hanem mellett vámpírokra vadászik, hanem mert az ügy valóban elég kényes, és eléggé tartalmaz olyan dolgokat, amelyekről nem feltétlenül lenne szerencsés ha kikerülne a rendőrség falai közül. Arról sem vagyok feltétlen meggyőződve, hogy nincs esetleg a testületben tégla, elvégre különös összefüggésekre is bukkantam az adatok gyűjtése során.
- Philip Barlow. Az informátorom, és az exem. Boszorkány. Telepata.- ejtem ki ezeket a mondaszerűen egymás mögé pakolt szavakat, mindegyik után két másodpercnyi hatásszünetet tartva.
- Nem akart rosszat. Kivételesen.- húzom el a számat, mintegy talán akaratlanul is a tudtára adva, hogy bár Philip mint kolléga, mint helyszínelő és mint telepata igazán remek, de társként, a magánéletben nem feltétlenül őrzök kettőnkről csupán szép emlékeket. Az utolsó másfél évről különösen nem.
- Hálásan köszönöm.- biccentettem felé a fejem, és valóban így is gondoltam. Talán lesz alkalom, hogy valamiféle módon én is viszonozhatom számára ezt a szívességet, és úgy döntöttem valahol a megbeszélés folyamán ezt majd fel is vetem neki.
- A gyilkosság nyolc nappal ezelőtt történt és rá két napra a szenátor elhamvasztatta a lányt. Biztosra akart menni, elvégre - mint az iratokban te is láthattad - Luna harapásfüggő volt, méghozzá elég durván. A helyszíni fotókon is jól látszik, hogy a lábai úgy néznek ki, mintha egy vámpír gruppenbe dobták volna be, és nem voltak szabályok.- a saját idióta poénom hallatán magasra szalad a szemöldököm, ráncolom a homlokom, és rájövök, hogy talán mégsem volt épületes ötlet a szükségesnél több időt tölteni Grayson-nal. Ragadós a pikírt és kicsit morbid humora.
- Bocs.- exkuzálom magam sietősen, majd veszek egy mély lélegzetet, és folytatnám, amikor Eric gyakorlatilag már nyúl a kabátért, indulásra készen. Kitolom magam alól a széket, és utána nyúlok. Nem hevesen, egyszerűen csak jelzés értékkel a karja felé.
- Várj egy picit! Szóval….a helyszínt, ahol a lányt megtaláltuk azóta nem hiszem, hogy kitakarították volna. Egy sikátor, alig pár méterre az iratokban többször emlegetett szórakozóhelytől. De nem ott ölték meg, ezt a helyszínelők egybehangzóan állítják, ahogy a halottkém jelentésében is ez szerepel. Mármint a sikátorban és nem is a Manorban. A Manor, az a szórakozóhely, ahol utoljára látták a lányt, és ami nyilván tele volt az ujjlenyomataival, ennyi idő alatt már hatszor kitakarították. És gyaníthatóan a tulajdonos lakosztályát is, ahol a halála előtti időt töltötte. Lucian Grayson-t, a Manor tulajdonosát kihallgattuk, mintát vettünk tőle. A sperma minta egyezik, de a fogminta nem. Sehol. Még csak meg sem harapta. Az az érzésem, hogy valaki egyszerűen rá akarja terelni a gyanút. Lucian Grayson vámpír.- tettem még hozzá a végén, nem mintha az elmondottakból ez nem derült volna eddig is ki. Láttam rajta, hogy nagyon indulni akar, így egy sóhajjal megvontam a vállam, és beleegyezően bólintottam.
- Jól van, látom mindenképp  a helyszínre akarsz menni most azonnal, szóval induljunk, útközben még adok pár információt. Veszem a kabátom, meg a szolgálati kocsi kulcsát és mehetünk.- a kihallgatóból kilépve nagyjából öt perc alatt vettem magamhoz a slusszkulcsot, meg a bőrkabátomat, amibe menet közben bújtam bele, és gyakorlatilag tíz percen belül már a sűrű washingtoni forgalomba araszoltunk a Manor felé.
- Eleinte arra gyanakodtunk, hogy talán nem is vámpír tette. Láttad a szétmarcangolt nyakat? Mintha egy vérfarkas lett volna, amelyik képtelen a dühét féken tartani. De az egyik jelentésben a szemfogak erőteljesebben vannak jelen, mélyebbre nyomódtak. Tehát egy megvadult vámpír tehette. A hivatalos közlemény szerint egyelőre ismeretlen eredetű támadásként van feltüntetve. A szenátor tajtékzik. Eddig sem ápolt túl jó viszonyt a vámpírokkal, most azonban szabályos keresztes hadjáratot hirdetett ellenük. Ami nem lenne a legjobb, tekintve az elég törékeny egyensúlyt. Igaz mostanság amúgy is történnek különös és megmagyarázhatatlan dolgok a városban.- miközben vezettem, időnként oldalra pillantottam, és igyekeztem kihasználni az időt némi beszélgetésre. Elmondani a meglátásaimat, meghallgatni az övéit.
- Mit akarsz esetleg tudni Lucian Grayson-ról? Vagy Luna Morgan-ről? Vannak nyilván olyan dolgok amik nem feltétlenül vannak az iratokban. Gondolom ezek érdekelnek inkább. A Manorban jártál valaha?- kérdezek most én is, hiszen nyilván arról fogok inkább beszélni amíg odaérünk, ami érdekli. Szeretném ha a saját szemszögéből vizsgálná a dolgot. Lehet még mindig olyasmi ami elkerülte a figyelmem. Sosem lehet tudni.
- Ó hát ezt nem hiszem el! Haladj már, hát zöld!- mutogattam magam elé, és a sorban előttünk álló másik két autóhoz hasonlóan én magam is vagy kétszer röviden megnyomtam a dudát.
- Elképesztő! Beáll a lámpához aludni.- cöccögtem halkan, majd visszafordultam Eric felé és bocsánatkérően elmosolyodtam.
- Ne haragudj, de ha Lucian Grayson neve felmerül, nálam gyakorlatilag azonnal megindul a fejemben a vezérhangya, a gondolatra is, hogy esetleg összefuthatunk.- no igen. Maradjunk abban, hogy nem volt sem ember, sem természetfeletti, ami vagy aki ennyire próbára tette az idegrendszerem, ahogy neki sikerült.


szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x


Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 3:47 pm

To Cherry





Egész szépen haladtam a boszorkányok eltűnésének ügyében, s egyre közelebb kerültem a célom eléréséhez, hogy végre megtaláljam azokat, akik elvesztek, s csak a nagy büdös semmi maradt utánuk.
Álltam az irodámban a táblám előtt, miközben tekintetem le sem vettem onnan, egy bocskorszíjat rágcsálva, bár a fene tudja miért pont az került a kezeim közé. Valahogy ottmaradt, s ha úgy alakult, akkor el is rágtam gondolkodás közben, majd egyszer csak nyílt az ajtóm, kopogtatás semmi, helyette csak a hivatalos hangnem csattant fel.
-Warren! Leveszlek az ügyről! - dörrent el a főnök hangja, majd szinte ugyan abban a pillanatban az ajtó ismét becsukódott. Lassanként felocsúdtam, s már robogtam is ki utána.
-Nem! Ezt nem teheted!! Már nagyon közel vagyok!! - emeltem fel a hangom, miközben utána loholtam, aztán ő megtorpant.
- Már meg is tettem! A gyilkosságiaktól kértek kölcsön! - vetette oda, aztán bement az irodájába, s az ajtó becsukódott az orrom előtt.
Beletúrtam hajamba, morogtam párat, aztán kissé talán indulatosan szabadultam meg az irodámban lévő aktáktól, aztán mivel ott már nem igazán volt dolgom, így haza mentem, s a következő napokban, mintha valami elpattant volna nálam. Nem voltam a legkedvesebb hangulatban, s szinte egész nap morgolódtam.
A következő napon, már kicsit enyhült bennem az indulat, mikor kiosontam a nappaliba, s letettem magam a kanapéra, a gépem elé.
A macska persze automatikusan kucorgott le az ölembe, miután körbedörgölődzött a gépemnél, s míg én böngésztem, egy pittyegés jelezte a mail érkezését.
Kíváncsiságnak nem volt nyoma, mikor megnyitottam az üzenetet a macska fejét dörgölve. Miután tudatosult bennem, miről is lenne szó.
A következő napon, mikor be kellett mennem, az irodába, megvettem a szokásos reggeli kávémat, majd annak a társaságában mentem be a számomra már nem annyira ismeretlen helyre. A lift ajtó lassan kinyílt, majd megpillantottam a nőt, aki kizárásos alapon a fogadásomra érkezett.
Elfogadtam a felém nyújtott kezet, s megjegyeztem magamnak a nő nevét, s a kiürült poharam a közeli szemetesbe száműztem.
-Akkor neked köszönhetem, hogy levettek az ügyemről… - mormogtam, ám igyekeztem nem felszítani magamban a tüzet újfent, szóval inkább megingattam a fejem, aztán odaintettem Norman felé, kivel már dolgoztam együtt pár alkalommal, majd megindultam vele. Azért egy cseppet hízelgő volt, hogy pont velem akart dolgozni, ám égetett a kíváncsiság is, hogy miért pont rám esett a választása.
Megindultam vele a kihallgató felé, s bizony nyilvánvaló volt, hogy nem azért hozatott ide, mert ki akar hallgatni.
Letelepedtem vele szemben, hanyag eleganciával, miközben kioldottam kabátom, aztán az asztal szélére fektettem azt.
-Mindent amit leírtál. - bólintottam, s már épp rá akartam kérdezni miért is engem választott, amikor kitért rá, s fennakadt a szemöldököm, aztán előredőltem, összevontam szemöldököm, vonásaim megkeményedtek.
- Senki sem tudja, hogy vadász vagyok… -morogtam, aztán eszembe ötlött, nyilván egy varázstudótól kapta a belső infót. Néha veszettül tudtam utálni a boszorkányokat, és a képességeiket. Főleg, ha az ellenem irányul, ám ezen információt inkább megtartottam magamnak.
-De ha már ilyen szépen kértél… segítek...ha tudok. - tettem hozzá, aztán a vonásaim is megenyhültek.
-Szóval hamvasztás volt… A helyszín mér érintetlen, vagy már kitakarítottak? - kérdeztem, miközben felkeltem, s vettem a kabátom. - Szeretnék némi infót a lányról, és a pofáról, aki elméletileg megölte… - magyaráztam, felvéve a kabátom, majd kinyitottam az ajtót, jelezvén, hogy bármi is van, bizony a helyszínt megszeretném nézni.
Vissza az elejére Go down
Ember

Cheryl Preston
Chatkép :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Ifc2
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Lana Parrilla
Hozzászólásaim száma :
28
Pontjaim :
18
Pártállás :
  • Semleges

User név :
Zizi
Őt keresem :
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl Source
Who are you in the shadows? How long have you been waiting for me? And would you wait any longer? Let's say forever...
Kedvenc dal :
D.L.M.N.
***
Lucian
***
Hm....
Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
46
Foglalkozásom :
gyilkossági nyomozó


Cheryl Preston

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 12, 2021 4:19 pm

 

 

 
Eric & Cheryl

 

 
Vannak helyzetek, amikor be kell látni, hogy segítségre van szükségünk egy-egy ügy kapcsán. Nem feltétlenül azért, mert nem vagyunk alkalmasak megoldani a rendelkezésre álló bizonyítékok, vallomások vagy éppen a józan ész diktálta következtetések nélkül. Esetleg némi bűbájt alkalmazó olyan jellegű információja nélkül, aminek megszerzésére adott esetben mi képtelenek lennénk. Egyszerűen azért, mert csak toporgunk egy helyben, a büszkeségünk felett trónolva, és bizonygatva, hogy egyedül is boldogulunk.
- Eric Warren. - az asztalom túloldaláról Philip kedélyes hangja csendült, amint a fél hátsóját az annak sarkára helyezve, kezén megtámaszkodva mászott bele a személyes terembe. Felpillantottam az előttem heverő laptop képernyőjéről és érdeklődve vontam fel a szemöldököm.
- Ez most egy féltékeny számonkérés, esetleg egy név aminek mondania kellene nekem valamit, de közben fogalmam sincs miről beszélsz? Nyugodtan kukkants bele a fejembe, nincs mit takargatnom. Eddig sem volt.- két éve nem tudok és nem is akarok leszakadni a témáról.  Egykor megígérte, hogy soha nem teszi, nem fog bennem olvasni. Megszegte a szavát, és azóta nem is bízom meg benne, és minden alkalommal, amikor csak egymás közelébe kerülünk, az elsők között hozom fel elsődleges támadási lehetőségként. Mert szinte az egyetlen fegyverem vele szemben. Különben kenyérre lehetne kenni a pasast. Ő meg simán engem kenhetne kenyérre, noha elég hűvös falat lennék. Köszönhetően neki, pedig nem volt mindig így. De én is tanulok idővel. Például azt, hogy a bizalom törékeny, és nem osztogatjuk mint az ingyen cukorkát a szupermarketben.
- Lehet nem tűnt fel neked, elhinni mégúgy sem fogod, de segíteni próbálok. Illetve rávilágítani, hogy ki az aki tényleg és valóban hasznodra lehetne az ügyben. A Luna- Morgan ügyről beszélek. Torn hadnagy szerint a megszállottja lettél. Ahogy azt is rebesgetik, hogy a Manor tulajdonosa eléggé felhúzta az agyadat. No lám, a jégkirálynőt is ki lehet billenteni a hűvös nyugalmából? - megforgattam a szemeimet, de nem válaszoltam, csak továbbra is érdeklődve, és joviális nyugalommal figyeltem őt. Tény, hogy Lucian Grayson alaposan próbára tette a türelmemet, és ha nem lenne illegális a fegyver nyomós indok nélküli használata, még abban a formában is, hogy a markolatával megcsapjak valakit, valószínű már többször meg is tettem volna vele szemben. Különben sem számít, úgyis meggyógyul belőle.
- Ott tartottunk, hogy Eric Warren. Philip, nagyon kérlek, mostanság mindenkinek a fixaideálja, hogy a végtelenséget nélkülöző türelmemmel játszadozzon, szóval ne te legyél az aki ebben beáll a sorba, és mondd el kérlek ki ez a pasas, és mit is akarok én tőle pontosan?
Philip elmosolyodott. Azzal a mindent tudó és mindent pontosan előrelátó mosolyával amiről az évek alatt nem tudtam eldönteni, hogy ez az ami egyre messzebb taszít tőle, vagy pontosan ez az ami még a közelében tart. Eric Warren, mint megtudtam egy tehetséges nyomozó, aki számtalan tipusú ügyben sikerrel zárt egy-egy nyomozást. Vadász. Nem mintha ezt mindenki és feltétlen tudná róla, mert nem kérkedik vele, ellenben sokat tud a vámpírokról, az alapvető szokásaikról, és úgy általában a hierarchiájukról. Nem mellesleg az pletyka járja, bár ki tudja mennyire igaz, de egy-egy pletykának húsz százalékban mindig van alapja, az egyik halottkémmel ápol jó viszonyt.Mármint olyan jellegű jó viszonyt. Ez nem tartozik rám, de az talán jól jöhet, hogy olyan információ birtokába juttathat, amit a hullazsonglőrök előszeretettel tartanak meg maguknak. Nem terveztem kihasználni, legalábbis addig nem amíg a szükség rá nem kényszerít. Nem állítottam soha, hogy makulátlan ember vagyok, noha az esetek többségében igyekeztem a szabályok szerint játszani. Az talán némiképp pech, hogy a gyilkosok többsége magasról tett a protokollra.
Philipnek igaza volt: szükségem van valakire, aki ismeri a vámpírokat, aki segít kideríteni, hogy miért ölték meg Luna Morgant, és miért akarják olyan nagyon Lucian Grayson-ra kenni, akinek szerintem az egyetlen bűne az esettel kapcsolatban, hogy gátlástalanul megdugta az áldozatot nem sokkal a halála előtt. Ez azonban nem ütközik semmiféle törvénybe, talán csak az erkölcsösség küszöbén bukik el. Eric Warren személye, legalábbis az alapján amit Philip elmondott mindenképpen ígéretes volt, így Torn hadnagynál jelentkeztem a kissé különös kéréssel. Társat szeretnék az ügyben. Átmenetileg. Meglepődött, hiszen korábban soha nem fordult ilyesmi elő, hogy meg sem vártam kit csapnak mellém, én jeletkeztem, hogy rendeljenek mellém valakit, méghozzá személyesen meg is nevezve az illetőt. Mara Torn hadnagy csak elvigyorodott, és ígéretet tett, hogy megszerzi nekem Warren kollégát.
Mindennek már három napja, amikor végre egy telefonhívás hozta meg a várt sikert, mely szerint a gyilkossági csoportra rendelték Eric-et, így már semmi akadálya annak, hogy a hadnagy mellém ossza be a Luna-Morgan üggyel kapcsolatos nyomozáshoz. Minden bizonnyal nem sokat mondtak neki arról, hogy miért éppen ő, és miért éppen mellém, és miért éppen ez az ügy, úgyhogy ennek a tisztázása az én feladatom lesz. Az öröm mellett megkaptam a nehezét is egyben: a teljes körű tájékoztatást az új társamnak. Igaz nem kell ezen csodálkoznom, hiszen jelen pillanatban én vagyok az egyetlen aki az eddigi összes vallomást vagy felvette és olvasta, vagy csak olvasta, aki minden létező, helyszínen talált minta kielemzését, leírását, fotóját, vagy éppen magát a bizonyítékot látta. A testet, legalábbis addig amíg két napja el nem hamvasztották többször is megnéztem, és saját magam is készítettem róla fotókat, mert úgy véltem esetleg egy más perspektívát nyitnak majd a számomra. Noha Philip és több más helyszínelő sem volt biztos abban, hogy vámpír támadás volt, idővel beigazolódott, hogy ebben tévedtek. A lányon talált harapás nyomok megegyeztek azzal a fogmintával, amely végül gyakorlatilag szétmarcangolta az egész nyakát. És amely egyértelműen nem Lucian Graysonhoz tartozott. Noha egyéb testrészein az áldozatnak találtunk tőle származó egyéb nyomokat, az ismert okból kifolyólag, de a gyilkos harapások nem tőle származtak. Még csak nem is táplálkozott belőle. Persze ezt egyelőre jól elhallgattam Morgan szenátor emberei elől, akik időközönként megjelentek a nyomozás közepette és keresztkérdéseket tettek fel nekem. Igyekeztem tárgyilagosan és nagyon udvariasan elküldeni őket a jó büdös francba. Nőiesen, természetesen.
A találkozónk előtt három nappal, egy fájl-t küldtem Eric számára “confidential, the Luna-Morgan Case” subject-el, amelyben minden lehetséges bizonyítékot a rendelkezésére bocsátottam, amit én is ismertem, némelyiknél a saját jegyzeteimet is mellékeltem. Az üggyel kapcsolatban tisztán láthatott mikor végül ma reggel sor került a találkozónkra, ugyanakkor, hogy miért éppen ő az akit kifejezetten kértem magam mellé, egyelőre még nem tudta.
A gyilkossági csoport részlege ma szokatlanul csendes volt. Mindenki magába mélyedve dolgozott éppen, vagy terepen volt, alig tízen lehettünk idebent, és én is csak azért nem voltam kint, mert Eric-et vártam. Töltöttem magamnak egy kávét, és az üvegajtónak támaszkodva figyeltem a lift ajtaját. Most már bármelyik pillanatban meg kell érkezzen. Az apró csengetés, majd a lift kitáruló ajtaját hallva és látva elmosolyodtam, és az érkező elé indultam. Bal kezemben a kávés bögre, a jobbomat nyújtottam felé.
- Eric Warren? Örülök, hogy megérkeztél. Cheryl Preston vagyok. Az a nő, aki felforgatta érted a fél rendőrkapitányságot, hogy mindenképpen veled dolgozhasson.- ha kezet fogtunk, utána mutattam neki az irányt, hogy merre jöjjön, bár nem hiszem, hogy először jár a gyilkosságon, tekintve, hogy korábban jó pár eseten dolgozott. Többek között Philip-el is. Az egyik kihallgató felé tartottunk, útközben a kis konyha előtt megtorpantam, és jeleztem neki, hogy ha kér, akkor töltsön kávét, megvárom. Akár kávéval akár nélküle, végül az ötös kihallgatóhoz vezettem, ahol nyugodtan tudunk majd beszélgetni, nem fognak bennünket zavarni.
Ha beléptünk, becsuktam magam mögött az ajtót. A poharamat az asztalra tettem, és kényelmesen leültem az egyik székre, majd intettem neki, hogy a három maradék közül választhat, amelyikre szeretne, üljön le.
-  Szóval. Ne aggódj, az üvegfal túloldalán nincs senki. Magunk vagyunk. Elég kényes az ügy, ahogy láttad is a fájlból amit küldtem neked. Luna Morgan, huszonöt éves, Mark Morgan szenátor unokája, aki a városi tanácsban számtalan emberrel….és nem feltétlenül emberrel ápol elég jó kapcsolatot. Kényes ügy. Nagyon az.- fontam össze az ujjaimat és az asztallapon pihentettem őket tovább, őt pedig érdeklődve figyeltem.
- Bár gondolom magáról az ügyről mindent tudsz abból amit átküldtem. De arról nem írtam miért éppen veled akarok dolgozni. Nos, ajánlottak. Olyan akinek az ilyen jellegű szavára sokat adok. Te jól ismered a vámpírokat. Vadászol is rájuk. Én azonban keveset tudok róluk. Volt dolgom már egy-két ilyen gyilkossággal, de még a felszínt karcolgatom csupán. Szükségem lenne a tudásodra. Persze mondhatsz nemet. De remélem számíthatok rád. Nagyon meg akarom oldani ezt az ügyet.- hogy miért? Nem feltétlen azért, hogy bebizonyítsam Lucian Grayson ártatlanságát, elvégre nem életcélom egy hedonista örömtanya megmentése, sokkal inkább azért, hogy a valódi tettest elkapjuk. Mert ha egyszer megtette, megteheti újra. Büntetlenül.


 
szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x
 

 

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
A Luna Morgan-ügy@ Eric& Cheryl
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: