// Habár házasok vagyunk, ez nem egy szerelmes, habos-mázas plot lenne. Az előtörténetemben olvashatsz arról, hogy nem igazán vagyunk mintaházaspár. A play by szempontjából rugalmas vagyok, a vezetéknév viszont adott, miután felvettem a nevedet.     Gyere gyorsan, várunk!  

Még egyetemisták voltunk, mikor egymásba gabalyodtunk. Eleinte az egészet annyira intenzíven éltem meg veled - jó volt, sőt! Valami frenetikus. Okos voltál és karizmatikus, végtelenül ambiciózus. És igen... pokolian vicces. Minden, amit egy fiatal kislány kívánhat magának. így laza nyolc esztendővel később, azért már tiszta a kép annyira, hogy tudjam: valószínűleg minden csajt ugyanazzal a dumával szedtél fel. De csak én akadtam fenn a hálódon.
Nem vagy te rossz ember. Csak éppen őrjítően makacs. Akárcsak én - szóval jöjjön a két dudás nem fér meg egy csárdában-kántálás!
Mikor hozzád mentem, ragaszkodtál ahhoz, hogy felvegyem a neved - amit nem akartam. Talán azt gondoltad, ostoba femináci vagyok, pedig csak imádtam az örökségem. Végül Tamara társaságában vonultam be a hivatalba, és vettem fel második keresztnévként a családnevemet. Így lettem Sophie Russel Smith. Eszedbe sem jutott, hogy ilyen fondorlatosan játszom majd ki az elképzeléseidet.
Tényleg nem vagy rossz ember. Csak szereted az életet. Talán nem is igazán fogtad fel, hogy ha megnősülsz, mindennek vége; és ezeknek bizonyítéka az a pár gyanús üzenet a telefonodban. De nem kukkolok! Nem ám. Valahol elfogadtam, hogy a mi csillagaink leáldoztak. Csupán még nincs kimondva az, ami egyértelmű. Mindkettőnknek vannak titkai... te vajon mikor fogod kiteregetni a sajátjaidat?