- Hm? – Az rendben van, hogy a hümmögésem után nem sokkal majd mindjárt szigorúan pillantok rád, de te előbb még visszahümmögsz, és egy kicsit kirántasz ezzel a bambulásomból, amire tőlem is jön még egy rövid visszakérdezés. Mennyi ideje is vagyunk együtt? Hat éve. Hajaj, nem mondom, hogy az még gombócból is sok, de azért elég harmonikusan húzzuk ahhoz képest, hogy téged meg engem kényszerűen raktak össze tizennyolc éves korunkban, hogy akkor mostantól hivatalosan is jegyben járunk, nem? Szóval hümmögünk itt, mert nem mindig kellenek szavak. Főleg kávé előtt nem.

- Óóó szóval így állunk? – Dugni akarsz a félreeső helyen? Majdnem elnevetem magam sértődöttségemben. – Reggel rám néztél és az volt az első szavad, hogy elhányod magad. – Felszalad a szemöldököm, mintha a kis lelkembe tiportál volna, de nyilván tudom, hogy atom másnaposan ébredtél, főleg, hogy félálomban én fogtam a hajad, és nem segített a helyzeten, hogy közben rád feküdtem és elaludtam. - Tudom, hogy az erőszak általában felizgat, úgyhogy… – Ezen a ponton nem folytatom a mondatot, csak vállat vonok és újabbat kortyolok a lattémba. Közben egyszerre három dolgon is gondolkodom, mert ugye tudjuk, hogy az agykapacitásom általában magasabb, mint amilyennek tűnik. Egy: tudom, hogy az erőszak általában felizgat, úgyhogy dughatnánk is a finoman leamortizált, megkötözött testükön, mielőtt elengedjük őket, hogy takarodjanak vissza Moszkvába, de még csak a farkam közelében sem akarok tudni ilyen dagadt milfeket, mint az a kint dohányzó nő. Kettő: a kezét kéne törni annak, aki ilyen tejesre csinálta ezt a szaros lattét. Három: mit kellene velük csinálnunk, hogy ne lépjünk át egy határt a kovennel szemben.

Egyébként így félig másnaposan úgy érzem, hogy rendesen felizgatna, ha végig nézhetném, hogy elégeted a papa embereit. De ezzel azért volna némi probléma. Egyrészt az, hogy az öcséd aljas módon beleakaszkodott a tudatom olyan szegleteibe, ahonnan nem tudom kiűzni – és talán nem is próbálom úgy istenigazából, mióta megdugatta magát a hotelben – szóval nem tudok rád úgy felizgulni, ahogy kellene, mert rád van tapadva a szaga. Másrészt meg… sajnos tudod rólam te is nagyon jól - nem beszélsz róla, de tudom, hogy tudod - lehet, hogy egy badass motherfuckernek vagyok titulálva, de a nagyapámtól rettegek. Márpedig ha őket a papa küldte, és nyilván a papa küldte, akkor az egy kicsit olyan, mintha a papával állnék szemben.

- Jaj ne már… – Mondanám én, de már a félmondat felénél az arcomba tolod a telefonodat és ellövöd azt a szelfit. Szerencsénk, hogy az esetek többségében pofátlanul fotogén vagyok, ahogy te is. – De jól megy a picsádnak… – Kelletlenül állok fel én is, hogy kövesselek. Még hogy unod a hoteles kosztot. Én meg azt unom, hogy kibaszok nyolcvan dollárt a vacsorádra, csak hogy három órával később kihányd, mert összeiszol minden szart. De én meg az öcsédet dugom, úgyhogy… kvittek vagyunk? Azért kifele menet még benyomom a pultos kislány elé a poharamat és erősen oroszos akcentussal megjegyzem, hogy szar volt, mielőtt odakint átdobnám a karom a válladon, hogy elinduljunk visszafele.

Az elkerített területhez érve megragadhatnám a csípődet, hogy forrón egymásnak essünk, mielőtt beszöknénk, és így egy látszólag kiszolgáltatott helyzetben tüntessük fel magunkat, mintha csak két szerelmes fiatal lennénk, akik nem bírnak magukkal, de nem teszem. A kávézóból kisétálva mélyen a férfi szemeibe néztem az utca túloldalán. Nem volt több egy másodpercnél, mintha két ismeretlen gyalogos menne el egymás mellett, de elég volt ahhoz, amit akartam. A tudtukra akartam adni, hogy tudjuk. Ahogy ők is megtették ezt felénk. Akármit is akarnak, zárjuk rövidre. Ő pedig még valamit megtett, amit eddig csak halványan gyanítottam. Rám villantotta a sárgálló szemeit. Az építési területen haladva már érezheted, hogy izzad a tenyerem és feszült vagyok, amilyen sosem szoktam lenni. El kellett volna mondanom, picsába már. Hát figyelj, mint mondtam: improvizálunk. Tiszta jó, tiszta meglepetés. Ha az a pasas nekem esik, meglepi lesz az is, hogy kurvára nem vagyok már warlock.

Akármennyire is bizarr a helyzet – elvégre amikor együtt vagytok, akkor nagyon sokszor a büdös picsa másik felére kíván, ahogy te is őt – ő is hasonlóan érez. Megnyugtatja, hogy végre itt vagy vele. Akkor is, ha érzi, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Az öcséddel folytatott viszonya miatt, a felvett vezetékneved miatt, a vérfarkassá válása miatt, tulajdonképpen nincs olyan részlete ennek a történetnek, ahol ne vérezhetne el ez az egész. És bár a tizennyolcat betöltve kényszerből lettetek összeboronálva, mégis csak te vagy a rosszabbik fele, ahogy ő is neked. És tudod jó, hogy itt vagy.

Bár kényelmesebb volt számára az iménti pozíció, amikor háttal álltál neki, az sincs különösebben ellenére, hogy szembe fordulsz vele. Legyen bármilyen csalfa is a legújabb hóbortját illetően – igen, az öcsédre célzok – a tenyerei hűségesen csúsznak vissza a csípődre. Még ha mindketten olyanok is vagytok, amilyenek, az sosem volt rólatok elmondható, hogy ne lenne köztetek kémia. Mondanám, hogy kár, hogy olyan romlott, amilyen, de ezt bizonyára mindketten pontosan úgy élvezitek, ahogy van. Nyílt lapok (haha…) és kötetlenség. Szabadság, mégis összetartozás. Persze a legkevésbé elhanyagolható szempont az, hogy mindketten iszonyatosan toxikusak vagytok… egymásnak valók.

A kérdésedre reagálva egyszerre vonja meg a vállait és csóválja a fejét, miközben rád sem néz. A vállad felett elpillantva bambul valamelyik randomnak tűnő irányba. Csak aztán Ilusnál sosem tudni, hogy a random az valóban random-e, valami értelmes jár a fejében, vagy épp csak valaki melleit lesi a távolban. Szóval érted, döntsd el. – Hmmm… – Elgondolkodva kavargatja a kávéját, majd a kis bambulásból visszanéz rád, már jóval szigorúbban. A szigor persze nem feléd szól, hanem a helyzet komolyságának címezve. Kétli, hogy beszélni akarnának. – Improvizálunk. – Nem lehet a válaszát arra fogni, hogy kurvamásnapos, mert lehetne az, de a vérfarkas gének miatt az ilyesmit újonnan mindig megússza. Ami azt illeti, a válasza amennyire félvállról vettnek tűnik, legalább annyira hangzik átgondoltan. Belemártogatja a kekszét a lattéjába, meg az itala is forró, szóval azon is elszürcsög egy darabig, majd az asztalon feléd nyújtja a kezét és összefonja az ujjait a tieiddel. Lám, vannak még csodák. Eddig nem tűnt túl érdeklődőnek az irányodba. Habár nem lehet különösebben hibáztatni, nehéz hónapokon van túl, te meg fogtad magad és beállítottál. Csak úgy. És persze hoztál még ajándékba extra bajt is. – Egy félreeső helyre kellene mennünk, ahová követhetnek, és lehetőleg ahol meg tudjuk védeni magunkat. – Elgondolkodik. – Idefele jövet eljöttünk egy építkezés mellett. Hétvége van, nem dolgoznak. Mit szólsz? – Oldalra biccenti a fejét, de a szemeiből kiolvashatod, hogy ő ezt tulajdonképpen már eldöntötte, mert úgysincs ennél jobb ötlet. Nézzük a jó oldalát, legalább Ilya magabiztossága nem csorbult az elmúlt hónapok során. – De előbb idd meg a kávéd. – Ő is egészen álmosnak tűnik, és kurvára semmi kedve ehhez az egészhez, de nincs mit tenni. Ha valaki, hát ti nem fogjátok hagyni magatokat, ugye?

Az ábrázatához képest derűsen fogadta a csini középső ujjadat. Ti így kommunikáltok, nincs ebben semmi szokatlan. Mondjuk a csillámok kurvára nem tetszettek neki. Szereti, amikor szimplán feketék vagy vörösen a körmeid. Ahogy az ajkaid is. De egye fene, ennyit csak elnézhet neked, nem? Aztán meg jót szórakozott azon, hogy pont Oleget hoztad fel példának. Azért azt ő is megnézné, hogy te meg Oleg kettesben buliztok. Olyanok vagytok, mint tűz és víz. Az orrodra is kötötte, hogy Oleg valószínűleg sosem alacsonyodna le hozzád, ahogy Yura sem alacsonyodna le hozzá, szóval ilyesmin nem kell aggódnotok, hogy bulizgatunk, bulizgatunk olyan személyekkel, akikkel nem kellene. Ilya nem szokott neked hazudni. És mivel azalkalommal megtette, ügyesen terelte el magáról a gyanúnak a legapróbb jelét is, még mielőtt egyáltalán felmerülhetett volna benned. És hát voltak fontosabb dolgaitok is, amit meg kellett beszélnetek a kis sétátok alkalmával. A kérdésedre eleve kérdéssel felelt: Miért, te nem? Nem kellett neki sok idő, hogy kibújjon a szög a zsákból. Hozzászokhattál már, hogy Ilya hóbortos viselkedése alatt igen magas intelligencia és tanultság van.

Most pedig ugyanúgy sétálgattok, mint az érkezésedkor. A karja a válladon átvetve, a kezed a derekán. Egészen szép pár is lehetnétek, tudod olyan tipikus instás couplegoals, ha nem rohadna az egész dolog a felszín alatt. Az alapokon már túl vagytok, tudod, hogy Ilya miért menekült, és ő tudja, hogy te miért menekültél. Azért adhat némi biztonságérzetet az, hogy most már együtt vagytok. Egységben az erő, ugyebár. Azért egy nyalást még tartogat az a fagyi számotokra, ezzel pedig Ilya tisztában van. Van két idegen szag, ami az érkezésed után nem sokkal jelent meg, és bárhova megy, ott van.

- Ez a hely jó lesz? – Bök az utca túloldalán lévő kávézóra, amikor végre megérkeztek oda, mert már vagy tíz perce itt nyávogsz egy kis koffeinért. Csak nem másnapos vagy, cica? Amúgy meg nem nagyon érdekli, hogy jó lesz-e vagy sem, már fordul is magával húzva, hogy átkeljetek a teli piroson… nyilván neki áll feljebb mikor rádudálnak és még úriasan be is mutatja a középső ujját a sofőrnek. Megvárja, amíg bementek, leadjátok a rendeléseteket a kézműves kávéra, majd már a pult túlsó végében állva vártok. Vannak néhányan előttetek, de ez most pont kapóra jön, mert Ilya szeretne váltani veled néhány szót. – Figyelj csak… – A derekadra fonja a kezét és úgy félig melletted, félig mögötted állva hajol a füledhez. Ami pároknál ugye nem egy feltűnő dolog, hogy ilyen romin susmorognak – Egy férfi és egy nő követ minket egy ideje. Sejtésem szerint napok óta, de óvatosan nézz csak ki az ablakon. Az út túloldalán dohányoznak. – Azt pedig te is tudhatod, hogy azért látjátok őket, mert hagyják, hogy lássátok őket. Mert valamit akarnak. És Ilusnak van egy erős sejtése, hogy nem sok jót. – Azt mondom, ne rázzuk le őket. Elég a menekülésből.

Különösebben nem szól, csak úgy megvonja a szemöldökét. Ami jelen esetben többet mond ezer szónál. Már csak az kellene a teljesen polgárpukkasztó képhez, hogy a vállát vagy a száját is el kezdje húzogatni. Legyen enyhítő körülmény, hogy a te Iluskádnak mindig is olyan volt az arcberendezése, hogy az ilyesfajta flegmulás sokkal inkább tette vonzóvá, mint taszítóvá. De azért az arcára van írva a gondolat, hogy akkor talán mégis csak Szibériába kellett volna mennie, ha oda nem mentél volna utána. Ha nem is bízik benned egészen, ami valamiféle megnyugvást ad az az, hogy a nagyapjával biztosan nem jönnél ki. Mégis mit ajánlhatott volna neked így, hogy Ilya kiesett a képből? Nem lehetsz a fiatal unokájaként a felesége, márpedig ismer téged annyira, hogy tudja, imádod a hatalmat, de elég őrült vagy ahhoz, hogy az ő szintjénél lentebb ne add. Szóval rendben, nem a nagyapa küldött. Valahogy érzi a szagodon.

- Talán zavarna, ha nélküled buliztunk volna? – Szemtelenül mosolyog rád, és a legkevésbé sem komolyan vehetően. A válasza alapján egyáltalán nem úgy tűnik, hogy valaha kettesben bulizott volna az öcséddel, szimplán csak húzza az agyad. Azt nem kell tudnod, hogy ez nem így van. Hogy fájón ért hozzá és édesen becézte. A kapcsolatotok legyen akármilyen nyitott is, vannak dolgok, amiket nem tennétek meg egymással. Valahogy mindig annyi volt a kimondatlan és tiszteletben tartott megállapodás, hogy ne menjetek egymás háta mögé. De ő megtette. Kivel? Az egyetlen emberrel, akit képes vagy szeretni és tutujgatni.

Az arra irányuló kérdésedre, hogy mekkora szarban van, csak az orrához emeli a kezét és oldalra irányuló mozdulatokkal megpiszkálja az ujjbegyei szélével az orrnyergét. Jelezve, hogy nagyjából addig érőben. Nem nyakig, hanem még sokkal jobban. Lehet, hogy most az állapotodhoz képest túlbecsüli a képességeidet, ki tudja, de tudja, hogy tudod. Még ha nem is beszéltek róla, tudod, hogy mekkora fertő van az aranyozott réteg alatt a családjukban. Láttad és csókoltad a testén húzódó hegeket. Ezért bízik benne, hogy különösebb indoklás nélkül is össze fogod rakni, hogy amikor azt mondja, a másik opció Szibéria lett volna, az alatt azt érti, hogy kurvára Szibériába akarta küldeni a nagyapa, számára pedig nem volt olyan, hogy választási lehetőség. Megszökött ő, megszöktél te, hát milyen romantikus már, nem? Összebeszélés nélkül is tiszta egyhullámhossz meg bűntársiasság. Mégis csak van valami a levegőben, ha ti ketten egy helyiségben vagytok.

Végig nézi, ahogy lecsapod az italod. Néha elcsodálkozna, hogy ilyenkor hogyhogy nem hányod el magad, de pont ő nem beszélhet, mert egyik kutya, másik eb. Ő kortyol vagy kettőt, mintha a langyos teáját iszogatná kényelmében, de azért képzeletben megakad a torkán, amikor olyan dermesztő módon nyögöd be, hogy meg fog ölni. Vicces – hát nem vicces, inkább keserves, részletkérdés – hogy neveket sem kell említeni, mindketten tudjátok, hogy máris a nagyapáról van szó.
Emészti a hallottakat, ízlelgeti a szájában a vodkát, még öblöget is vele egyet, mielőtt lenyelné, majd nagy sóhajjal áll fel és kezet nyújt neked. - Sétáljunk egyet. – A mixerre pillant, mondania nem nagyon kell semmit, minden a számlájához lesz írva. Ha pedig nem akaratoskodsz, hanem jössz, akkor felveszi a dzsekijét, átdobja a vállaidon az egyik karját és mehettek. Nem akarja neked elmondani, hogy vérfarkas lett, még nem áll rá készen. De úgy tűnik, azon felül is van BŐVEN megbeszélni valótok. Ügyesen fogalmaztál most is, mint mindig. Az lenne az ember első gondolata, hogy Ilyát akarják megölni. Mégis olyan különösen dobbant a szíved, olyan különös szag lengett körbe. Gyanús vagy te neki. Meg amúgy is… ismer. Mit műveltél, Anuska?

Te ezüsttálcán, ribancosan kínálod – hát hogy máshogy kínálnád, hisz az vagy, mit szépítsünk rajta grófnő titulus ide vagy oda – neki a dekoltázsodat, ő pedig nem restelli végig nézni a rögtönzött műsort. Kényelmesen hátra dőlve figyel, a szemeivel közben kicsit felfalva, de most neki sincs kedve a testiségekhez. Valljuk be ritka, de azért megesik, hogy ti ketten jót beszélgettek.

Láthatóan nem tetszik neki, hogy nem kap választ, de ennyi erővel közölhetnénk vele, hogy ez kétirányú utca. Elvégre ő sem szolgált túl sok információval. Hiába a kapcsolatotokban általában jelenlévő bűntársi bizalom, most nem bízik benned. Nem bízik a nagyapjában sem. Pedig ha valakiben, hát benned kellene bíznia, akármilyen betegen is hangzik ez a dolog kettőtöket ismerve.
Kelletlenül szóra nyitja a száját, szívesen a képedbe tolná, hogy nem VELED akarta tudatni instán keresztül, hogy a városban van, hanem csak felnyomott egy képet úgy a vakvilágba. Talán csak egy része szerette volna veled, veletek… Yurával tudatni, hogy jól van, hisz képzeli, hogy a Rasputin koven ’’hírzárlatot’’ rendelt el az ügyben. De mit szépítsek, nem különösebben érdekelted. Szólni végül nem szól, még a végén lyukat égetnél a szép, méregzöld bársonyba. Illetve szól, csak egy egészen másik szögből közelíti meg a dolgot. Előbb még fogja az üveget, tölt mindkettőtök poharába, a tiédbe fele annyit, mint a sajátjában, így is látja rajtad, hogy valami nagyon nincs rendben, neki meg mióta vérfarkas lett többet kell innia ugyanazért a hatásért.

-Problémáim akadtak nagyapával. – Sosem beszéltetek róla, ő nem akart beszélni róla, de nyílt titok, hogy a nagyapjával nincs túl jó kapcsolata. Láttad a sebhelyeit, csókoltad már végig a hátán húzódó ostorcsapások nyomát, láttad már a családi vacsorán Ilyát félelemmel pillantani Grigori mézbe burkolt, fenyegető szavaira. - Muszáj volt eljönnöm. A másik opció Szibéria lett volna. – Nem áll szándékában ennél bővebben kifejteni. Magasról leszarja, hogy mit gondolsz vagy hogyan fogsz reagálni. Azt azonban összerakhatod, hogy Szibériába nem nyaralni küldte volna, hanem valami hasonlóan gyötrelmes dologra.

- Biztos vagy te ebben? – Lehet, hogy nem kellene ilyen megjegyzéseket tennie azok után, ami történt, de tudja, hogy az arcára lenne írva, hogy nem ért egyet a drága menyasszonyával, így inkább csak tesz egy kétes mosollyal kísért megjegyzést arra, hogy az öcséddel mennyire lehet vagy nem lehet bulizni. Egészen addig a november elejei partiig egyet is értett volna veled, az eltűnése előtt néhány nappal. De abban a buliban, amikor te másokkal hetyegtél, ő pedig nem csatlakozott a csoportos mókához, végül mégis csak egy ágyban kötött ki. Vele. Tudod, nem vagy egyedül azzal a gondolattal, hogy a világon mindennél jobban szereted az öcsédet. Sajnos Ilya is nagyon jó úton halad affelé, hogy ezt kijelenthesse. Még nem tart ott és még a távolság jót tesz annak, hogy ne essen még jobban belé, de tudja, érzi, hogy megvan rá az esély. És tudja azt is, hogy ez baj. Márpedig Ilya soha nem tudott vagy akart ellenállni a baj semmilyen formájának.

Végül megállapításra jut. Ismer téged és ismeri a nagyapját. Ha ő küldött volna, akkor egészen máshonnan közelítenéd meg ezt a témát. Ő azonban hallja a szívveréseden, hogy valóban nem tudod, mi történik, nem pedig csak elhitetni akarod vele. Legyen, neki jelenleg elég, hogy nem Grigorival vagy. És mint tudjuk, a gyakori külső jegyek ellenére, Ilya egy nagyon okos srác, így innen már csak egy lépés, hogy összerakja magában a képnek azt a részét, amire szüksége van. – Te is bajban vagy. – Nincs kérdőjel. Bajban vagy. És az ’’is’’ szócskával szándékosan bevallja azt, hogy ő is.

Szörnyen fáj az érintésed, de mivel vérfarkasként magasabb a testhője, a fájdalomküszöbje is kitolódott – na meg tudhatod, hogy Ilusnak egyébként is magas azok után, amit sokszor a nagyapja tett vele, hisz láttad néhány sebhelyét, mikor meztelenül hemperegtetek – ezért nem húzódik el azonnal, mint akit égetnek. Előbb közelebb dugja hozzád a nóziját, elmerül a fájdalomban, magáévá teszi. A hajadba szagol, a füledhez közel, kettőt szippant, valahol ott, ahol mindig olyan ribancosan nyögsz, amikor megharapdál. Mindezt azért teszi, mert furcsán keserű szagod van. Alig három hónapja vérfarkas, és bár otthon volt lehetősége összeszokni az állattal, sok mindent meg kell még tapasztalnia. A halál szagát azonban felismeri. Szívesen elkapná a torkod, hogy az arcodba sziszegje az első felmerülő kérdést: Mi a faszt csináltál? De nem teheti, hisz honnan érezhetné rajtad? Nem áll szándékában felfedni, hogy nem warlock többé, hacsak nem tudsz róla máris. Van persze egy olyan sejtése, hogy nem avattak be. Viszont mindketten tudjátok, hogy Ilus okos fiú, ezért sem lesz feltűnő, amikor hirtelen ellök magától, amikor a fájdalom már egyébként is kezd túl erős lenni, gyötrődő szisszenéssel lök el, de azzal a lendülettel el is kapja az alkarodat, hogy visszahúzzon magához, olyan közel, mint ahogy az előbb voltatok.
- Füst szagod van. Mondd, hogy nem voltál máris rosszkislány. – Tényleg füst szaga van a hajadnak. És ebben jelenleg semmiféle erotikus többlet nincs, ahogy közli veled. A legkevésbé sem tetszik neki, hogy máris bajt keversz. Ettől függetlenül elenged, még odamorranja a mixernek, hogy mit les, aztán visszaül a helyére.

- Neked nem Jézus kéne, bazdmeg, vissza kéne mennünk a skandináv mitológiáig, hogy találjunk neked egy személyre szabott istenséget, hogy helyrehozza a kibaszott katyvaszt, ami a fejedben van. – Céloz most ezzel arra, hogy képes voltál idejönni. Ám morgás ide vagy oda, hátra dől a fotelban, miközben természetesen alaposan végigméri a dekoltázsodat, a látványára kicsit meg is vakargatja a fejét, majd a pincérre pillant és int neki, hogy rendelhessetek valamit. Lehetőleg egy üveggel. Hiába adja itt elő magát és hiába nincs jó passzban, hazugság lenne azt állítani, hogy egy része nem örül neked és ezt mindketten tudjátok. Örül, hogy ismerős arcot lát, ismerős illatot érez, ismerős hangot hall. Eddig a percig el sem jutott a tudatáig, hogy egyébként egészen honvágya van.

- Ha megbocsátasz, nem invitállak meg a lakosztályomba, nem vártam vendégeket. – Ez őt ismerve nagyjából annyit jelent, hogy az utolsó gatyájáig minden szét van hajigálva. Amúgy sincs most kedve dugni. Hát veled legalábbis semmiképp. Leadja a pincérnek a rendelést, aztán megint tiéd a figyelme. – Annyit gyúrtam, mint eddig. Talán te puhultál el, cicus. Szóval? Miért jöttél? – A miért alatt pedig egyértelműen inkább arra kíváncsi, hogy ártó szándék vezérelt, a család küldött, baj van, vagy csak szimplán bekattant valami? Vérfarkas, hallja a szíved minden rezdülését. Innentől nem hazudhatsz. Hisz nem tudod, hogy figyelned kell rá a színjátékon felül. Nem mintha a kérdése teljes egészében ''jogos'' lenne, hát kezdjük azzal, hogy ő miért tűnt el? És a két hónap alatt, amíg szinte senkivel nem kommunikált, Yurijjal miért üzizgetett? Ejnye már.

Az a kurva komolyan itt van?
A kurva alatt pedig természetesen téged, a kedves menyasszonyát értett. Igazán nem tehet róla, hogy ez volt az első gondolata a fagyás után, amit az üzeneted váltott ki belőle. Hát persze, amikor az ember azt gondolná, hogy volt már része elég istencsapásában az elmúlt három hónap során, akkor hozzájön még ez is. Van tudod a rajzfilmekben az a túldramatizált jelenet, amikor az érintett térdre zuhan, karjait az ég felé nyújtva és azt kiabálja, hogy MIIÉÉÉÉÉRT? na pontosan ez játszódott le Ilyában is. Jelét azonban nem mutatta azon kívül, hogy a feszültségtől kitárult orrcimpáin mélyet sóhajtott, a természetesnél hosszabb ideig bent tartotta, lassan kifújta, közben meg már emelte az ajkához a pohár Negroniját, és olyan lendülettel húzta le az egészet, mintha egy hete nem kapott volna inni. Nem olcsó mulattság itt italozgatni meg lakni így, hogy bezárt a családi kassza, de jön be annyi pénze hogy néhány hónapig még fenn tudja tartani az életszínvonalát, legalább lakhatási téren. Addig meg úgy van vele, hogy kitalálja, mi legyen. Nem tervez egész életében itt ’’csöveskedni’’. Ó! Talán odaköltözik majd Oakleyhoz, ha az a szerencsétlen összeszedi magát.

Ide hívott téged is. Egyrészt nincs kedve elmozdulni, másrészt pedig kellően publikus hely ahhoz, hogy ne essetek egymás torkának. Mondjuk téged nem félt, mert nyilván az nem érdekelné, ha ő esne a te torkodnak, de fordított esetben már nem élné meg ilyen kellemesen a dolgot. Elvégre a felbukkanásod – hogy rohadj meg:) – legalább egy tucat kérdést vet fel. Főleg úgy, hogy nagyon minimális az esélye annak, hogy tudhasd, mivé vált.
A fasznak jöttél ide? Vajon a nagyapja küldött? Miért Rasputina a vezetékneved instán? Yurij ugye jól van?

Most pedig megérkezel Te.
Ahogy te sem, ő sem a hűvös vérmérsékletéről ismert. Ezen nem javított az, hogy vérfarkassá vált, de legalább nem is rontott. A mixer azonban már így is érdekesen néz rá, amikor besétálsz, ezért Ilya nem mozdul. Ki tudja, talán ő is valamiféle természetfeletti és megérzi a fiatal Rasputinon a támadó szándékot. Nem mintha természetfelettinek kellene hozzá lennie, elvégre elég ránézni. Ha szemmel ölni lehetne, már a kettővel ezelőtti lépésednél holtan zuhantál volna össze a hotel bárjának márványpadlóján.
- Ha a családom küldött, húzhatsz is vissza Moszkvába. – Köszönés nélkül morogja oda neked, a bársonyfotelban kicsit lecsúszva. Totál úgy ül, mint egy tróger, nagy terpeszben – az egyik lába feszülten remeg -, üres pohárral a kezében, amit mindjárt összeroppant. Szinte már látni a repedéseket, amik végig futnak rajta, amikor odaérsz. Felpillant rád, mint a vihar előtti csend, ahogy egy hosszabb másodpercre elmélyedhettek egymás szemeiben, mire a poharát letéve hirtelen talpra áll föléd magasodva. Szándékosan okoz fájdalmat azzal, ahogy a derekad köré fonja az egyik karját és úgy húz magához, hogy hasonló… temperamentummal kapjon le. Ugye érzed benne azt a feneketlen feszültséget és hogy legszívesebben addig szorítana, amíg össze nem roppan az összes csontod az alkarja alatt?