Szavakkal nem válaszol, csak lepillant a kutyára és egyet értően bólogat közben. Bizony, hogy Archibald nagyot nőtt. Ami azt illeti, bárki megirigyelhetné ennek a kutyának az életét. Bármin is kellett neki, meg Silasnak keresztül mennie az elmúlt hetek során, a kutya semmiben nem szenvedett hiányt. Most pedig, hogy mindenki kezdi összeszedni magát, csak még inkább élvezheti az életet hosszú tengerparti séták és lazac falatkák között. Mondjuk ezt igyekszik nem Silas előtt csinálni, de mindig megeteti a saját lazacával. Hát nézz rá azokra a könyörgő szemekre!

- Testőröd. – Magasba szalad a szemöldöke, ahogy elismételi utánad a szót, de sokkal inkább hat kérdésnek, mint szimplán kijelentésnek. Furcsán pillant rád még így, a képernyőn keresztül is. Tudod, olyan gyanakvóan, albertosan. Ismerheted már ezt az ábrázatot, a pont, mielőtt szimatot fog. Márpedig ha szimatot fog, akkor nem engedi el. Szerencsédre most láthatóan nem akar ezzel foglalkozni. Kellően nagylánynak gondol ahhoz, hogy el tudd dönteni, kivel veszed magad körül. Persze ha békeidőkben baromira ráérne és nem lenne más problémája, akkor ezer örömmel belemászna az életedbe és ki sem lehetne írtani onnan. Mint egy rossz, vemhes rágcsáló befészkelődve a háza falába. De most nincsenek békeidők. Olyannyira, hogy Silas tudta nélkül, egy része már most Washingtonban jár.

A szívhez szóló szavaidra neki első körben mindössze egy cammogás a felelete. Kelletlenül kezdi pakolgatni magát a kényelmes kanapén, hát most ő mit kezdjen ezzel a szituval? Nem fog elkezdeni csöpögni. Ő egyébként sem az a fajta, most pedig még érzéketlenebb ezzel kapcsolatban. De mégis talál egy aranyközéputat, amivel azért szavak nélkül is kifejezheti, hogy ő is szeret. Leteszi az iPadjét a dohányzóasztalra a tokjában állítva, és az ölébe veszi Archibaldot, aki ennek hirtelen nagyon megörül, virgonckodni kezd és összenyalogatja a vámpír arcát. Kell néhány hosszabb másodperc, mire Albertnak sikerül normálisan az ölébe ültetnie és rávennie, hogy legalább nagyjából a kamera felé nézzen.
- Így állunk most a növéssel. Tudom, hogy Silas küldött képeket, de. – A mondat végeként vállat von. ’’De’’ tudod te is, hogy a kép nem adja vissza olyan jól, mint így a hívásban.
- Szóval? Dugod a testőröd? – Na tessék, témánál vagyunk. Úgy tűnik, csak nem volt képes elengedni. De volt valami gyanús a szemeidben, amikor róla beszéltél.

- Ocsmány? – Kelletlenül emelkednek meg a szemöldökei a szó hallatán. Persze, hogy ezen akad fenn először. Nem az, hogy de jó újra látni, meg nem is az, hogy már innen látja, melyik csinos kis semminő hálóing van a barinőjén. Nem, a legfontosabb most az, hogy ŐT ocsmánynak titulálták. Ha gömbhal lenne, akkor most kicsit fel is fújná a fejét – lehet, hogy amúgy is fel szokta, csak ő magán nem veszi észre – de így csak kérés nélkül megdönti a tabletját, hogy maga helyett a kiskutyát helyezze rivaldafénybe. Úgy tűnik, hogy ma egészen jó napja van, nem hogy nem kezdett el beszólogatni, még kérni sem kellett és Alona máris nyünyöghet a négylábúra. Archibald egyébként szörnyen el van most foglalva a fürdőszobából megkaparintott törölköző csücskének a rágcsálásával, igazából Albertnek köszönhető, hogy még nem hempergett le a kanapéról. De a figyelemfelkeltő, vinnyogó női hangra azért felkapja a fejét és szimatolni kezdi a képernyőt. Láthatóan össze van zavarodva. Ismerős neki Alona hangja, de hát hol van? HOL VAN?
Várjunk csak.
Mi az ott Albert arcán, amikor visszafordítja maga felé a kijelzőt? Csak nem egy mosoly? Nem az igazi, de határozottan egy mosoly arra irányulóan, hogy el tudná viselni még egy darabig ezt a láblógatást, még ha a hasát nem is kifejezetten sütteti. Albert bőre egyébként is világos, most meg kifejezetten sápadtnak tűnik. Silasnak csak mostanában kezdett el sikerülni kirángatni a tengerparti sétákra napsütésben.
- Gondolom mindent tudsz Silastól. – Nem túl közlékeny a válaszával. És nem is tudja pontosan, hogy miről szoktak beszélgetni ők ketten, mostanában semmi nem érdekelte. Kivéve persze azt a kurva várost, amin a fél fülét még így is rajta tartotta. De az sem érdekli igazán, hisz a kisujját sem mozdítja egyelőre. Pedig nyakig érő szar, na az van. Ami azt illeti, amikor távoztak, a vámpírnőt is szeme és füleként hagyta ott, de még nem konzultáltak. Sokadlagos most az amellett, hogy ő még mindig az átok utóhatásait nyögi. Albosan mondva: leszarom.
- Alona… Ugye vigyázol magadra Washingtonban?

Tudja, hogy Silas nagyon türelmes és odafigyelő volt vele az elmúlt hetekben. Egy része úgy gondolja, hogy meg sem érdemli. Olykor még mindig megrezzen az érintésekre, és kifejezetten harapós tud lenni – szerencsére nem a szó szoros értelmében. De mindketten igyekeznek és mindketten tudják, ez pedig most elég. Egy ilyen kemény átok nem tűnik el nyom nélkül. Archibald is sokat segít. Az utóbbi hetekben hatalmasat nőtt. Nem is csoda, hisz már három hónapos. A kedvenc hobbija továbbra is a zoknik elcsenése. Meg a konyharuháké. Utóbbi Albertet különösebben nem érdekli, hisz konyharuha aligha akad a kezébe. Még leesne a karikagyűrű a kisujjáról vagy hogy is szokták ezt mondani.
Szóval a vámpír javuló tendenciát mutat. Ez pedig hozzásegíti most ahhoz is, hogy végre erőt vegyen magán és ahelyett, hogy ignorálná Alona üzeneteit, inkább felhívja, amiért a másik vámpír már napok óta könyörög. Pedig sejti, milyen hangulatot fog idézni a légyott. December van, ő meg ismeri a barinőjét, mint a rosszpénzt. Ettől függetlenül kényelembe helyezi magát a kanapén, lábak fel a dohányzóasztalra, az Ipadjét pedig lustán tartja az ölében. Akár hiszed, akár nem, Albertnak még ez az előnytelen szög is jól áll. Valószínűleg a szögegyenes állvonala miatt. A videóhívás képébe épp csak belelóg a félig az ölében kínlódó kutya feje. Amikor Alona arca feltűnik a képernyőn, először csak kelletlenül sóhajt, oldalra pillant, majd vissza rá. De Albert már csak ilyen. Hajlamos morcos lenni és kéretni magát, pedig egy cuki. Kivételesen el lehet neki nézni. – Jók a fényviszonyok. – Máris szemtelenkedik, ez azért már jó jel. Ezzel pedig céloz arra, hogy míg vele szemben az óceán nyújt panorámát a malibui kecójából, addig ott – ha jól látja, a Phoenixben? – igencsak sötét van.