Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Ápr. 19, 2021 7:13 pm

Juliet & Moira

It’s none of their business that you have to learn how to write. Let them think you were born that way.

Mindig is könnyebbnek tartottam a tegeződő formát, főleg a kíváncsiskodó újságírókkal, akik szemében így még jobb benyomást keltek a közvetlenségemmel. Egy jó cikk pedig csak még közelebb vihet az irodalmi elismerésekhez is. Nehéz úton tanultam meg ezt, Scottal sok vitánk volt róla, de be kellett látnom - persze nem neki -, hogy ennek ez a módja. A ténymegállítípásom egyszerű, amit fokoz a mosolya, így még jobban nyeregben érzem mgam, bár semmi esetre se szeretném elvetni a súlykot, hiszen egy rossz mondat és volt karrier, nincs karrier. Tudom, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok. A dátumot kis késéssel, fel is jagyzi a szőkeség, mire csak elmosolyodom, már hozzá szoktam, hogy ilyen hatást váltok ki az emberkből. Állom a tekintetét és hagyom hadd bámulja finom vonásaimat, ha igazak voltak az előbbi szavai, akkor ez is része az általa készített rendhagyó interjúnak. Hiába húzz afel a szemöldökét a figyelmeztetésem nem alaptalan, hiába a város legjobb újságjánál dolgozik a kiadóm előtte úgy is cenzúrázni fogja a cikkét és ha túl sok kéretlen információval tűdeli tele, akkor abból semmi se lesz. Igazság szerint inkább egymásra vagyunk utalva.
- Rendben - válaszolok könnyedén, majd mosolyogva megrázom a fejem, ahogy felteszi a kezét és cserkészbecsszavát adja. Ha én tennék ilyesmit körbe nevetnének és oda lenne a jó híremnek, de neki valahogy ez jól áll. Bájossá teszi a kislányos arcát. A beszélgetésünket megszakítja a fiatal pincér, akivel gyorsan lezavarom a beszélgetést, hogy aztán bocsánatot kérve újra Julietre figyelhessek.
- Ez egy különleges recept, amit kifejezetten az én ízlésem szerint kevertek ki, még mikor berobbant az első könyvem. Passion garden lett a neve, ha jól emlékszem, de nem szerepel az itallapon. Igen, azok aranyszemcsék, Mr. Tomson mindig elkényeztet, mert imádja a munkáimat - ahogy a lány hangja magasabbra szökik és kéretlen szempárokat kapunk válaszul feléjük fordulva biccentek, mire ők rám mosolyognak és folytatják a csevelyüket - Köszönöm. Mondhatjuk így is, nem most vagyok itt először - könnyedén magamhoz veszem a csésze fülét, hogy a kisujjamat felfelé tartva bekekortyoljak hangtalanul, míg a kérdéseit hallgatom. A porcelán némán süpped a kis tálkájába, ahogy leteszem azt. Egy pillanatra elgondolkodom, mérlegelem a lehetséges válaszokat és olyan sorrendben kezdek mesélni, hogy kielégítsem a kíváncsiságát.
- Imádta a könyveket, alig múlt 5 esztendős, amikor folyékonyan olvasta az anyjától örökölt mesekönyveket. Mondhatni az olvasás volt a mindenem. Fogalmam sincs, talán orvos vagy balerina bár lehet már akkor író akartam lenni. Egyértelműen igen - az utolsó kérdésre a legkönnyebb válaszolnom, hiszen tudom az a kislány, aki régen voltam másra se vágyott csak arra, hogy feljebb jusson és olyan életkörülményeket teremtsen magának, ami neki nem jutott osztályrészül. Szeretetre és megértésre vágyott. Kissé elgondolkodtam a semmibe meredve, majd újra vissza vezettem a pillantásom Julietre.
- Őszintén? - kicsit közelebb hajolok hozzá, de még így is egyenes marad a hátam - Fogalmam sincs mit írtak a portfólióimban - suttogom egy mosoly keretén belül, majd újra hátra dőlök mintha semmi se történt volna.



Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Juliet Charpentier
Chatkép :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Tumblr_inline_nqfdsiCTRT1qlt39u_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
⇝ Kiernan Shipka
Hozzászólásaim száma :
33
Pontjaim :
22
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
⇝ zsófi.
Fő képességem :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Original
⇝ metamorfózis
Tartózkodási hely :
⇝ washington D. C.
Korom :
57
Foglalkozásom :
⇝ újságíró


Juliet Charpentier

Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 15, 2021 12:40 am
a chance to see the real you
Moirának
- Remek! Moira – mondom egy széles mosollyal.
Máris sokkal jobb kedvem van.
Bevallom őszintén, amíg infókat kerestem a hölgyről, más interjúkat néztem vissza róla a youtube-on, úgy jött le nekem, hogy elég indifferens személy. Azonban most látni őt élőben megkönnyebbülten tapasztalom, hogy milyen kedves. Főleg, azért is megdöbbentő számomra, mert látom rajta mennyire könnyedén mozog ebben a környezetben.
Ez elgondolkodtat, miközben figyelem őt, ahogy viselkedik az étteremben. További intuícióm csak erősödik bennem, de nem mondok semmit. Nem akarok rögtön mindenféle következtetésekbe ugrani. Tudom, hogy egyes riportereknek az a stílusa, hogy minél inkább megpróbálják kiugrasztani az alanyaikból a kis ördögöt. Hogy valami igazán szaftos dolgot írhassanak utána róluk. Én nem ez a fajta ember vagyok, de az tény, hogy szeretem más oldalról megfogni ezeket a lehetőségeket.
Elmosolyodom, amikor ő is belátja ezt. Egyre inkább kedvelem Ms Willsont.
Amikor elejti a kis információt a könyvével kapcsolatban, szinte el is felejtem leírni. Annyira más dolgokon - a következő öt, tíz percen - jár az eszem. Aztán mégis eszembe jut miért is vagyok itt és hogy mi is a feladatom. Nem csak egy sima csevejre jöttem, még ha tényleg nagyon élvezem is eddig.
Miután lefirkantottam, amit akartam, tekintetem visszaszalad a hölgyre előttem. Leplezetlenül bámulom tovább, próbálva mindent megjegyezni róla. Nem csak arról szeretek írni, amit mondanak nekem… Szeretem az olvasóimnak átadni azt, hogy milyen maga a személyiség, milyen volt a szituáció, amiben találkoztunk. Igazán át akarom nekik adni a pillanatot, hogy az én szemeimen keresztül lássák az eszmecserét. Aztán levonhatják a saját következtetéseiket, természetesen, de… igen, ha lehet, egy kissé szokatlan vagyok ezen a téren.
Felvonom a szemöldököm, amikor figyelmeztet… nem is, szinte fenyegetőnek érzem komollyá merevedett arcát. Ez nagyon érdekes számomra, és próbálom minél inkább magamba szippantani a pillanatot. Le is jegyzek egy-két gondolatot a jegyzettömbömbe. Kulcsszavakat használok leginkább, amiket később olvasva majd visszaemlékszem ezekre a percekre és könnyebb lesz megírnom, amit szeretnék.
- Amennyiben valamivel kényelmetlenül érzed magad, csak jelezned kell, és azonnal leállok – mondom, majd kissé felfelé görbül szám egyik sarka. Felteszem egyik kezemet, másikat a szívemre helyezem. – Kiscserkész becsszó.
A következő pillanatban megérkezik a pincérünk is. Úgy tűnik, hogy Moira viszont nem kéri a segítségét. Érdeklődő arccal figyelem a kis tenisz meccset, ami lefolyik a kettő között. Közben elkapom a főpincér pár rosszalló pillantását is, amire majdnem megforgatom a szememet. Talán mégis csak rossz ötlet volt, hogy itt foglaltam helyet… Bár igazán szórakoztató ebben a környezetben megfigyelnem Moirát.
- Oké, első kérdés – mondom egy másik vigyorral, és előrébb csúszok a székemben, rákönyökölve az asztalra. – Mit rendeltél? Isteni az illata! És jól látom, hogy azok ott aranyszínű szemcsék benne? – mutatok rá a csészére, miközben eltátom a számat. – Nem is tudtam, hogy itt ilyet is lehet rendelni!
Talán kicsit hangosabb vagyok a kelleténél, mert több tekintet is felénk fordul. Majdnem rájuk kacsintok, de még sikerül valahogy megállítanom magam. Moira olyan kifinomult, szinte úgy ül előttem, mint egy görög szobor. Csodás és megközelíthetetlen. Rosszul érezném magam, ha miattam égne be ezek előtt a karót nyelt emberek előtt.
- Ez lenyűgöző volt, mellesleg – intek a kezemmel a pincérek felé. – Úgy tűnik, hogy kifejezetten otthon érzed magad itt. – Visszadőlök a székemben, és elgondolkodó arccal vizslatom a nőt. – Szóval mi lenne, ha esetleg mesélnél magadról nekem kicsit? Mondjuk hogyan nőttél fel? Na, persze, nem azt szeretném tudni, amit mindenki megkap, és amit az írói portfóliódban olvashatnak a rajongóid. Valami… személyesebbet. Mondjuk milyen volt a fiatal Moira? Mi szeretett volna lenni, ha felnő? Vajon most elégedett lenne azzal, ahol most vagy?
Remélem, ezek között a kérdések között semmi igazán sértőt nem fog találni. Főleg, hogy ez csupán még csak a kezdet.
Kezembe helyezem a tollamat és érdeklődve hegyezem a fülemet irányába. A saját teámról már teljesen el is felejtkeztem.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 28, 2021 7:22 pm

Juliet & Moira

It’s none of their business that you have to learn how to write. Let them think you were born that way.

Ahogy felém nyújtja a kezét, örömmel fogadom el azt, hogy túl essünk a formális bemutatkozáson is. Aprót biccentek felé bizonyosságot adva a személyazonosságomról, majd egy apró mosolyt eleresztek.
- Ez esetben kérem szólítson Moirának és ne ragaszkodjunk annyira a formalitásokhoz. Gondolom úgy könnyebb neked is - kissé oldalra döntöm a fejem, miközben ő a jegyzeteibe bújik nem vagyok rest leadni a rendelést. A főpincér -  egyik legkedvesebb rajongóm - egyből biccent felém jelezve, hogy vegyem elintézettnek a rendelést.
- Köszönöm, ez igazán kedves - nem utasítom vissza az ajálatát, ugyanakkor örömmel fogadom, hogy rám bízza a döntés lehetőségét. Az eddigi firkászokkal ellentétben van benne valami különleges. Máshogy áll az interjúhoz, amitől egyből belopta magát a szívembe. Szerencsére egyetért velem abban, hogy el is kezdhetnénk a beszélgetést. Gyorsan végig futtatom a tekintetem az asztalon és meglepődve veszem tudomásul, hogy nincs nála diktafon.
- Ez egészen érdekesen hangzik. A legtöbb újságíró ragaszkodik a formalitásokhoz, így nem volt még részem ilyen újításokban. Juliet felkeltetted az érdeklődésem - rá mosolygok, majd folytatom is - Igen, a nyárra tervezzük, ha minden igaz az elején fog érkezni, Hemingway fesztivál alkalmából - teszem hozzá, hogy pontosítsunk az információkon. Scott meghagyta nekem, hogy ezen részletet nyugodtan osszam meg a publikummal. A legtöbb irodalmi lap, úgy is tisztában van ezzel fű alatt. Nem fogok nagy titkot leleplezni ezzel.
- Nincs ellenemre, bár azt előre leszögezem, hogy vannak kérdések melyekre nem biztos, hogy válaszolok - mélyen a szemeibe nézek, arcom egyetlen másodpercre porcelán merevségűvé válik. Ezzel is jelzem felé, hogy a pletykáknak és az áskálódásoknak nincs helye. Egy pincér zavarja meg a csevelyünket, mire meglepődötten pillantok fel rá, egészen fiatalnak tűnik.
- Richard, igaz? Maga biztos új felszolgáló ezért nem tájékoztatták kellően. Nincs szükségem arra, hogy felvegye a rendelésem. Mr Tomson már intézkedett - biccentek a fejemmel a fő pincér felé, aki éppen minket bámul. Egyetlen pillantásából tudom, hogy nem örül és fejben azt tervezi, hogy meneszti a fiút. Legyintek egyet jelezve felé, hogy semmi szükség a drámára, majd újra a fiúra nézek.
- Viszont a szemben lévő asztalnál a hölgy kérni fog plusz citromot. Mielőtt megtenné vigye oda neki, értékelni fogja. Higgyen nekem - egy mindentudó arcot követően újra Julietre vezetem a pillantásom - Elnézést! Hol si tartottunk? Igen! Mi lenne az első kérdés? - kissé oldalra döntöm a fejem úgy várom, hogy megszólaljon. Közben a szemem sarkából figyelem, ahogy a fiú éppen hatalmas dicséretben részesül Mrs Dunken részéről. Ezzel egy időben megérkezik az én gőzölgő rendelésem is, egy különleges keverék személyében. Az ezüst kanállal kissé megkeverem a forró italt, majd a csésze mellé helyezem.



Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Juliet Charpentier
Chatkép :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Tumblr_inline_nqfdsiCTRT1qlt39u_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
⇝ Kiernan Shipka
Hozzászólásaim száma :
33
Pontjaim :
22
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
⇝ zsófi.
Fő képességem :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Original
⇝ metamorfózis
Tartózkodási hely :
⇝ washington D. C.
Korom :
57
Foglalkozásom :
⇝ újságíró


Juliet Charpentier

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 27, 2021 7:58 pm
a chance to see the real you
Moirának
Éppen felnézek a teám kavargatásából – ami még mindig nem hűlt ki annyira, hogy biztonságosan kortyolhassak belőle -, amikor interjú alanyom megjelenik az ajtóban.
Talán tapintatosabbnak kéne lennem. Helyette én leplezetlenül követem őt tekintetemmel, ahogy végig halad a termen. Miközben sétál és elemző tekintetem figyelő őt, érzem, hogy régi újságírói rugóim kezdenek ismét beindulni.
Észreveszem, ahogy biccentget egy-két embernek, akit valószínűleg ismer. Ez elgondolkodtató önmagában, de megállom, hogy máris jegyzetelni kezdjek. Helyette tovább nézem őt, ahogy közeledik. Úgy tűnik, mintha nem is érdekelné igazán a környezete, vagy az emberek… mégis teljesen tisztában azzal, hogy hol van.
Érzem, ahogy eluralkodik rajtam az izgatottság. Ahogy kezd visszatérni belém az élet, ahogy rájövök, hogy ez már most egy nagyon érdekes interjú lesz. Egy érdekesnek ígérkező személlyel. Csak abban reménykedem, hogy ez a következő órában ki fog tartani.
Még akkor is, ha úgy tűnik első megítélésemre, ahogy Moira leül asztalunkhoz, mintha mindenhova kívánkozna csak ide nem. Hátradőlök, miközben pillantásom követi, ahogy elrendezkedik.
- Így van! – biccentek, majd amikor már mozdulatlanul ül, felé nyújtom a kezem a méregdrága teáskészlet felett. – Ön pedig reményeim szerint, Miss Willson. Kérem, engem nyugodtan szólíthat Julietnek! Nem kell túl formálisnak lennünk. Persze, ez csak az én véleményem.
Rámosolygok, de nem várok válaszreakciót cserébe. Helyette rögtön nekikezdek rendezgetni a jegyzeteimet. Szemeim gyorsan átfutják a sorokat, amiket eddig sebtében összeszedtem a hölgyről. Aztán ismét ráemelem a tekintetem és észbe kapok.
- Ó, nyugodtan rendeljen magának, ha óhajtja – intek a tea és csemegék felé. – Én állom, de nem akartam előre választani önnek, tekintve, hogy nem ismerem a tetszését.
Megint mosolygok, amolyan udvariasan – másra most úgy sem lennék képes, még ha így az első pár percünket tekintve kedvelem is Moirát.
Bólintok, amikor felveti, hogy vágjunk bele a dolgokba. Ezzel is csak aláírja első gondolatomat, hogy hamar szeretne túljutni ezen a találkozón.
- Természetesen – válaszolom, aztán felnézek rá. Egyenesen csodaszép kék szemeibe. Egy pillanatra elkalandozik a tekintetem, ahogy arra gondolok, hogy egyszer lemásolhatnám ezt a színt magamra is. Aztán folytatom, kezemmel az előttem lévő jegyzetfüzetre intve. – Biztos vagyok benne, hogy tisztában van már ennek menetével, és nem kell untatnom a részletekkel. Sőt, tovább mennék és azt mondanám, hogy nem is szeretnék feltétlen szokványos interjút tartani. Persze beszélni fogunk az elkövetkezendő könyvéről is, mivel biztos vagyok benne, hogy mindenki már nagy izgalommal várja a megjelenést. Mikor is lesz? A nyáron, igaz? – kérdezek és közben lepillantok a papíromra. Megvárom, hogy válaszoljon, ha szeretne és bólintok. Aztán lezárom monológomat: - Viszont, ha nem bánja én szeretnék egy kicsit mélyebbre ásni. Magát az írót jobban megismerni. Személyesebb kérdéseket feltenni. Már ha nincs az ellenére – teszem hozzá, amolyan utógondolatként.
Ismét felnézek rá szemöldököm alól, majd egy pillanatra megzavar minket a felszolgáló megjelenése.
- Szeretne valamit kérni, hölgyem? – pillant Moirára, majd egy pillanatra rám. Mint aki arra kíváncsi nekem esetleg van-e valamire szükségem, de csak az arcomba tömök egy teasüteményt. Richard – a név táblája alapján – egy kisebb homlokráncolás közepette visszapillant „vendégemre” a válaszát várva.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Jan. 14, 2021 8:30 am

Juliet & Moira

It’s none of their business that you have to learn how to write. Let them think you were born that way.

Későn keltem, a nap már javában túl nyúlt a horizonton. Megnyikordult alattam az ágy, ahogy ülő helyzetre váltottam, pillantásom egyből a másik oldalra fordult, ahol csupán egy összegyűrt ágynemű fogadott. A benne alvó férfi hült helyét mutatva csupán. Sóhajjal az ajkamon az órát kémleltem, mely éppen túl mutatott fél 9-en, bizonyosságot adva kései kelésemről. A zord idő az ágyban marasztalna, míg a levegőben terjengő lágy kávé illat felkelésre buzdít. Végül az utóbbit válaszottam, egy finom selyemköntösbe burkolózva lépdelek a konyhába, ahol vár rám a feketém. Ha nem lennék biztos benne, hogy a tegnap estét nálam töltötte azt gondolhatnám csak álmodtam az egészet. Mégis apró jelek mutatják, hogy itt volt, melyről csupán én tudhatok. A kéziratok rendezetten állnak egymáson, könyvek a helyükön a polcon. A laptopom lecsukva hever a papírok mellett. Tökéletes rend uralkodik a lakásomban, mire elengedek egy halovány mosolyt. Scottnak még erre is volt ideje indulás előtt. A kávét magamhoz véve meglátom a nekem hagyott cetlit, mely a férfi írását tükrözi. Emlékeztető, hogy ne feledjem, ma készítenek velem egy riportot a St. Regis Teázóban. Az időpontot meglátva elszörnyülködtem. Alig maradt időm összekészülni, pedig még folytatni akartam a kéziratot is. Francba! Magamhoz véve egy bögrényi ébresztőt neki is látok a készülődésnek.
Másfél órát követően frissen és üdén sétálok be a teázó ajtaján, hogy egy rövid szemlét követően elinduljak a szőkeség felé. Út közben felhívtam Scottot és a lehető legfinomabban megérdeklődtem tőle, a legfontosabb információkat azaz mindent a firkászról. Kettőnk közül talán ő lepődött meg a legjobban azon, hogy képes voltam kérni, de igazság szerint mindketten tudjuk, hogy a taxis az oka az egésznek, aki árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom. De ez is olyan részlet kétdés, amivel nem kell foglalkoznom. Tűsarkúm kopog a csillogó padlón, szemem sarkából látom a figyelő szempárokat, egy-egy ismerősnek hajlandó vagyok biccenteni úrinő módjára. Az asztalhoz érve megállok egy pillanatra, hogy jobban szemügyre vegyem a riportert, aki eléggé fiatalnak tűnik.
- Miss Charpentier, ha nem tévedek - szólítom meg könnyedén, majd a bemutatkozást követően leülök vele szemben. Pár perc erejéig nem nézek rá, tekintetem a pincérrel kommunikál, aki tudja mit fogok inni, anélkül, hogy fel kellene vennie a rendelést. Hátam nem érinti a szék támláját, egyenesen ülök, fontos a presztízs és az itteniek megítélése. Egyetlen hiba és végem. Szerencsére volt rá jó pár évem, hogy kitapasztaljam a világukat.
- Kezdhetjük? - teszem fel a kérdést, kizárólag a lányt figyelve. Túl akarok lenni az egészen, hogy folytathassam a kéziratot.



Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Juliet Charpentier
Chatkép :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Tumblr_inline_nqfdsiCTRT1qlt39u_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
⇝ Kiernan Shipka
Hozzászólásaim száma :
33
Pontjaim :
22
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
⇝ zsófi.
Fő képességem :
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet Original
⇝ metamorfózis
Tartózkodási hely :
⇝ washington D. C.
Korom :
57
Foglalkozásom :
⇝ újságíró


Juliet Charpentier

Elküldésének ideje -- Pént. Jan. 08, 2021 11:19 pm
a chance to see the real you
Moirának
Elrendezgetem a papírjaimat magam előtt. Megigazítom a kanalamat a csésze melett. Majd kihúzom a blúzomat, hogy egyenesen és szépen mutasson. Aztán bekapok egy tea sütit, miközben kipillantok a tőlem jobbra elhelyezkedő hatalmas ablakok egyikén.
Éppen egy alanyomat várom, hogy interjút készíthessek vele, és ennél kényelmesebb helyet nem is választhattam volna erre. Ez volt az egész választásomnak a főpontja: luxus. Amiből a St. Regisben bőven akad. Úgy éreztem, hogy ez kijár nekem mindazok után, amin keresztül mentem nem olyan régen. Na, meg szarok az egészbe, hogy nem telik az újságíró fizetésemből az ilyesmire. Most erre vágyom és kész.
A fentebbi indokot leszámítva, nem akartam egy olyan helyre menni először azóta, hogy Nick... elment, ahová együtt jártunk. Egyszerűen most nem tudnám elviselni, hogy a kedvenc helyeinket látva elérzékenyüljek, vagy összeesenek a gondolataim. Nem engedhetem meg magamnak, főleg most, hogy újra munkába álltam. Azóta ez az első páciens, aki örvendezhet a kérdéseimen.
Az órámra pillantok és sóhajtok egyet. Őszintén nem tudom miért csinálom ezt magammal, hogy mindenhová 10 perccel hamarabb kell megérkezzem. Úgy gondoltam kell még az a plusz idő, hogy összeszedjem magam és rendezzem a fejemben, hogy mit és hogyan is akarok kérdezni. Túl számítottam magam.
Így hát nem marad más számomra, minthogy a teasütiket rágcsáljam és várjam, hogy kihüljön a nedü a csészémben, amíg Moira meg nem érkezik. Közben körbe vesz a tízóraival járó zsibaj, mi megtölti a teaházat. Őszintén nem gondoltam, hogy ennyien lesznek, de nyilván mások is úgy döntöttek, hogy kellemesnek tartanák St. Regis kiszolgálását ezen a szép, hűvös, de napos délelőttön.
Révületemből hevesen rezgő hang ránt ki. A telefonomra nézek, és még épp elkapom szememmel az üzenetet, amit a főnököm küldött. "Biztos vagy benne, hogy máris visszaakarsz jönni?" kérdezi. Első reakcióm lenne, hogy megforgassam a szememet, de aztán megállítom magam. Charlie nagyon jófej, és tudom, hogy csak aggódik az egészségem miatt. Nem is vagyok jól és ezzel nem fogom áltatni magam, vagy kicsinyíteni az érzéseimet... az nem jelenti azt, hogy be kell dugni az ágyba és megvárni, amíg ez elmúlik. Semmi sem fog ezen javítani, csak az, ha tovább haladok előre. Talán az segíthet, ha igazságot szolgáltatok a szerelmemnek...
Kirázom a fejemből az ilyesfajta sötét gondolatokat, és gyorsan belekortyolok a mézes teámba, míg lövök vissza egy gyors válasz üzenetet a főnökömnek.
- Ne aggódj, menni fog... - mormogom magam elé, miközben bepötyögöm a szavakat, majd teljesen lenémítom az eszközt és lehelyezem magam mellé.

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
so tell me, Ms Willson... × Moira & Juliet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Moira Willson
» Armand & Moira
» Moira && Cressida
» Cameron & Moira - Crossroads
» Juliet

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: