Az egész életemet úgy terveztem el, hogy átlagos leszek. Kitűnő tanuló, majd egyetemre fogok járni és amint végzek vele, lesz egy dögös feleségem, néhány kölyökkel. A pénz meg majd innen-onnan kicsordul a zsebemből, egyszóval; siker. Mindebből persze csak a pénz vált valóra. Az élet másmerre sodort, de mondhatnám úgy is, hogy jobban kedvelem azt az életmódot, amit most folytatok. Nekem nincs más dolgom, csak az, hogy a Karsten vállalatnál azt nézzem, hogyan növekszik a kártyámon az összeg. Nyilván, ez csak a felszín. Te ugyan nem tudhatod, de vámpír vagyok és nem önszántamból. A vállalatot egyébként apámtól vettem át, és igyekeztem a kellemest a hasznossal összekovácsolni. Egy látszólag népszerű gyógyszeriparnak vagyok az igazgatója, tele minden olyan rejtéllyel, ahol próbálunk minden alattomos betegségre ellenszert találni. De nyilván nem azért, hogy megállítsam az élet természetes szelektálását. És a gyógyszerekhez sem akármilyen ember juthat. De ez maradjon az én titkom. Ember kell ahhoz, hogy folytassam a kísérleteimet, na meg ahhoz, hogy én jóllakjak. De az én táplálékom nem csak vérből áll.(...)
Ha rám vetsz egy aprócska pillantást, akkor minden bizonnyal láthatod, hogy előkelő és gazdag ember vagyok. Az öltönyöm és a nyakkendőm nem mindennapi darab, szeretem azt, ami különleges és nincs rajt mindenkin. Különös figyelmet nyújtok a karórákra, sokat elárul az emberről a megjelenés. Jól öltözött vagyok és minden lehetséges pillanatban próbálok erre törekedni. Ismert ember vagyok és a hitelességem érdekében muszáj vagyok odafigyelni magamra; a táplálkozási módszerem is sokat árulkodik arról, hogy jól figyelek arra, hogy mit adok a testemnek. A természetem nyugodt, egészen addig, amíg valaki ki nem húzza azt a bizonyos gyufát, de akkor azt javaslom, hogy jobb, ha menekülsz és igyekszel arra, hogy ne találjalak meg. Nem áll tőlem messze a kínzás és a gyilkolás, de ha tehetem, akkor távol maradok tőle.