Önéletrajz

Két évvel ezelőtt futottunk össze, 2018.09.09-én. És nem sokra rá már összejöttünk, aztán nemrég összeköltöztünk. A lakásodba. Elférünk kényelmesen. Hogy találkoztunk?
Nem volt mesébe illő, ne gondolj bele semmi nagyságot. Egyszerű volt, és igazán csak a szokásos. A buszmegállóban voltam, suli után, a bérletem eltűnt, a pézemet meg otthon hagytam, hogy haza tudjak egyáltalán menni, kocsim pedig még nem volt. Úgy terveztem taxit hívok, amikor a táskám teljes tartalma a földre borult, egyenesen a lábaid elé. A többi már történelem. Hazavittél, közben beszélgettünk és meghívtál másnap ebédelni. Aztán minden folyt a maga saját kis medrében.
Te vagy az erő a kapcsolatunkban egy megingathatatlan szikla, én vagyok az árnyék, az, aki könnyebben enged, aki tudja, mikor kell elfogadni, vagy mikor kell segíteni! Kiegészítjük egymást. Szeretlek, de ezt nem kell minden nap hangoztatnom. Amikor a fejedbe veszel valamit tűzön vízen keresztül akarod vinni, nem látva a buktatókat, vagy ha látva is, akkor is képes lennél egyenesen a falnak menni. Mindezeken túl tűzbe tenném a kezem a hűségedet illetően. 2019.09.09- én jegyeztél el. Előtörimben megtalálod a "csodaszép" jelenetet. Vannak napok mikor nem találkozunk, hiszen a munkánk mindig elhív otthonról, van, mikor éjszaka is dolgozol és csak reggel érkezel haza, mikor én már dolgozni vagyok. Még nem beszélgettünk a családalapításról. Szerinted most álljunk neki? Beszéljünk róla? Vagy arról beszéljünk, hogy mi is van feléd a háttérben?


// Nem várok el semmi nyáladzást és ilyesmit, meg vannak a karakterek egymás mellett, szeretik egymást. Minden más a játéktérre bízva. Vigyünk bele jót és rosszat is. *A találkozásunk változtatható, nincs benne az ET-ben.  A faj rád bízva, annyit kérek, ne vámpír légy és Shirley ne tudja még hogy más vagy, mint ember! Érkezz meg hamar és dobj meg egy Pm-el. Unatkozni nem fogsz, az biztos! //