Chatkép :
Szerepkör :
vezérkari koalíciós tag
play by :
jodie comer
Hozzászólásaim száma :
57
Pontjaim :
0
Pártállás :
Fő képességem :
● most boooring question ever ●
Tartózkodási hely :
● washington dc ●
Korom :
32
Foglalkozásom :
● trainer of all the trainers ●
|
Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 02, 2020 7:34 pm | gratulálunk, elfogadva! isten hozottjátékosaink között! Kedves Matilda!  Édes Istenem, ez a gyönyörű arc... alig találom a szavakat, ám a vonásaidtól eltekintve leginkább azért illetődtem meg, mert a sztorid nem mindennapi. Kevés olyan boszorkánnyal találkozunk, aki elnyomja a benne tomboló mágiát ahelyett, hogy örülne a különleges képességeinek. Sokan ölnének a telepátiáért, főleg, ha erős boszorkánycsalád-sarjai, te mégis úgy döntöttél, hogy kiszállsz ebből a körből. Persze, mindent meg lehet érteni, gondolhatod úgy, ha a varázslat nem segített neked, a vőlegényednek és a kisbabátoknak, akkor te sem kérsz a varázslatból. Vajon meddig fog kitartani a sztrájkod? Menj, foglalózz, aztán nyomás játszani! Jó szórakozást!  |
|
|
Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 02, 2020 5:47 pm | matilda brooks
◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉ ● ◉
titulus A balesetet követően szinte mindenkit kizártam az életemből. Nem voltam kíváncsi senki sajnálkozó pillantására, a könnyekre, amik önkéntelenül potyogtak, akár akkor is, ha csak beszéltek róla. Nem akartam folytatni az életet nélküle és könnyedén eldobhattam volna, csakhogy a családom ezzel tisztában volt. Kalitkába zártak, a széltől is óvtak, két évbe telt, mire magamra találtam. Mire sikerült elhitetnem a külvilággal, hogy minden rendben. Pedig egyáltalán nincs. Hangokat hallok, olykor árnyakat vélek felfedezni a sötétben és minduntalan Blake-re gondolok. Az egyetlen dolog, ami felvidít, az az írás. Két könyvem jelent meg tizenhét hónap különbséggel. A múltam, a családom, az, ami vagyok, rengeteg ihletet ad. A magánéletem romokban, a férfiakat egyetlen pillantással száműzöm a közelemből, pedig esküszöm, nem áll szándékomban vénasszonyként meghalni, tucatnyi macskák körében. |
|
a karakterem saját szerepkör A szikráját sem érzem már annak a hatalomnak, ami évekkel ezelőtt bennem dolgozott. Felemészt a bánat és a tehetetlenség. Bárcsak én vezettem volna aznap. Indulás előtt fél órával még azon marakodtunk, melyikünk üljön a volán mögé. Friss jogosítványom volt, mégis olyan magabiztosan vezettem, mintha évek óta csináltam volna. Blake mégsem engedte. Azzal érvelt, hogy ismeretlen útvonalon megyünk és az időjárás sem volt épp megfelelő arra, hogy megcsillogtassam három hónapos vezetési tudásom. Arról nem is beszélve, hogy esze ágában sem volt alkoholt fogyasztani. Ismerte nagyon jól a bácsikáját, ahogy ismerte a férfi alkoholkészítő tudását is. Nem akart napokat eltölteni azzal, hogy magára talál az esti dorbézolás után. Én pedig könnyen térek majd ki a kérdés elől, hisz babát várok. Még senki nem tudja, csupán a hatodik hétben járok. Blake kérte, hogy ne újságoljuk el a családnak. Boszorkány vagyok, nem sokáig fog titokban maradni és a babonák rám sosem voltak hatással. Mégis megtartottam a titkot tekintettel életem szerelmére.
Aznap reggelre leesett az év első hópelyhe, melyet vagy százmillió másik követett, vattacsomókká változtatva a környéket. Tényleg jobb ötletnek tűnt, hogy Ő vezessen, én pedig nem ellenkeztem. Épp elég volt magamban tartanom a tegnapelőtti vacsorámat. Hosszú, három órás út előtt álltunk, örültem, hogy elkényelmesedhettem az anyós ülésen.
Az autók lassú, csigavonalban haladtak felfelé a hegyen, kacskaringós út vezetett a kisvárosig, ahol Blake nagybátyja lakott. A vőlegényem mindig óvatosan vezetett és ez ma sem volt másképp, de mint tudjuk, az emberek gyarlók és hibát hibára halmoznak. Néhány méterrel előttünk egymásba rohant három autó, eltorlaszolva az egész utat. Villogtak a féklámpák, hangos tülkölés adta tudtára a kisvárosnak, hogy baleset történt a közelében. Blake úgy gondolta, ha megfordul és a másik úton letér az egyik ösvényre, elkerülhetjük a dugót és egy másik útra csatlakozva, talán még hamarabb is odaérünk.
Kikanyarodtunk a kocsisorból, keze a növekedő pocakomra siklott és ez épp elég volt arra, hogy ne vegye észre a felénk közeledő kamiont. Az autó bal felét kapta el, kétszer megpördítette az úton, majd az árokba dobott minket. Egy pillanatig eszméletemnél voltam, az ébrenlét és az álom mezsgyéjén egyensúlyoztam, majd elragadott a tudatlanság.
Napokkal a baleset után tértem magamhoz. Egy ideig memóriavesztéssel kezeltek, a vérveszteség súlyossága és a töréseim miatt hetekig feküdtem az otthonomtól távol, egy puccos kórházban. A vőlegényem az ütközés pillanatában meghalt, szerelmünk gyümölcse pedig órákkal később.A családom erős hagyományokat ápol, számukra végzetes hiba, hogy hagyom elveszni az erőmet. Hogy elnyomom magamban azt, ami és aki vagyok. Hogy nem boldogít a tudat, hogy tárgyakat mozgathatok csupán az elmémmel. Hogy segíthetek másokon. Amikor szükségem volt rá, ki segített nekem? Amikor odaadtam volna az életem azért, hogy újra lássam Blake-et. Azt mondták lehetetlen, a halállal nem kötünk paktumot. Így hát kötöttem egyet saját magammal. Cserébe azért, mert hagyták Őt meghalni. Ostobának gondolhatsz, azt hiheted, egy megkeseredett kislány jajveszékelését hallod tetteim mögött. De tévedsz. Már rég nem az vagyok, akinek megismertél. Nincs szükségem az erőmre. Matilda Brooks akkor, aznap késő délután meghalt. |
|
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
