szerepkör

A 17. század, a boszorkányüldözések időszaka:

Az éjszaka hideg volt, és nyirkos. A szél vadul hömpölygött az erdő fái között. Letépte a leveleket és a vékonyabb ágakat. Az emberek mind behúzódtak házaikba, csak egy nagyobb csapat állt az erdő közepén található kövekből összetákolt kút körül. Asszonyok, férfiak, és gyerekek. Mindannyian egy pontra meredtek, arcukról sütött az undor és a megvetés. Mindeközben az erdő melletti tisztáson egy tizenéves lány gyermek futott. Hátra sem nézett. Csak szalad mezítláb, amilyen messze csak vinni tudta a lába.

Az emberek egy családot álltak körbe. Egy asszonyt, aki görcsösen bömbölt, talán levegőt is alig vett, és magához szorította a már majdnem húsz éves fiát. A fiú felszegett állal állt a tömeg előtt, és csak bámult bele a semmibe. Nem félt. Nem akart félni semmitől. Az oldalukon pedig egy középkorú férfi, remegett, de fiához hasonlóan ő is próbálta elrejteni aggodalmát.
- Jeremiah, Jasper és Mathilda Kingsley! - szólalt fel egy idősebb férfi, és kilépett az ember gyűrűből - Elárultátok a testvéreiteket! Három asszony, és két férfi halt meg azért, mert jobban féltettétek az életeteket a társaitoknál! - itt Mathilda Kingsley hangosan felsírt - Elárultátok a boszorkányokat! Olyanok kezére adtátok, akikről mind tudjuk, hogy máglya halálra ítélnek minket! Én, Augustus Maihem, a Nagy Coven vezetője, halálra ítéllek titeket.
Tudták, hogy ez vár rájuk. Jeremiah már akkor tudta, amikor az első testvérét feladta a boszorkány vadászoknak, de valahogy meg kellett mentenie a gyermekeit, vagy legalábbis a lányát, Agatha-t.

Agatha csak futott, nem nézett hátra. Jonathan a közeli városkában várt rá. El fognak hajózni, el ebből a szörnyű világból, ahol a varázslat bűn, a létezés pedig lehetetlen. Tudta, hogy a szüleire mi vár, de nem törődött velük. A szülei arra nevelték, hogy ne foglalkozzon mással, csak önmagával. Csak így élheti túl.

A testek hangos puffanással estek a kútba. Mathilda sikolya mindenki vérét megfagyasztotta egy pillanatra. Egy kisfiú lépett elő a tömegből.
- Hol a lány? - kérdezte - Hol van Agatha?
Három napig tartott a boszorkányok hajtóvadászata a lány után. Senki nem találta meg. Sem közel, sem távol. Agatha egy hajón ücsörgött a rakodó térden, élete szerelmével, és várta, hogy kiszállhasson Franciaországban. Csak azt nem sejtette, hogy a boszorkányok ítéletet mondanak felette is. Elvették tőle a varázserejét. És nem csak tőle, hanem a leszármazottjaitól is. Nem volt mit örököljenek a gyermekei, így Jonathan belement, hogy Agatha családnevét vigyék tovább az utódaik, hogy így tisztelegjenek a lány családjának véres áldozata előtt.


Napjainkban:

Sadie Chloe Kingsley a szobája ablakában ácsorgott. Kihajolt rajta, és egy cigit pöfögött el. A csuklóján megjelenő furcsa, hullám alakú anyajegyet nézegette. Nem emlékezett, hogy ez eddig is ott lett volna. Nem tudta hova tenni, hogy mikor került oda, vagy, hogy miért van ott. Csak azt tudta, hogy ha hozzáért, akkor bizsergés futott végig az egész testén. Hamuzott egyet, és az egész parazsa kiesett.
- A francba! Gyulladj vissza kérlek, mert a gyújtót az ágyamban hagytam - de a cigi nem gyulladt meg - Az isten szerelmére! - hátra pillantott a válla felett. Látta a rózsaszín. gyöngyökkel díszített öngyújtót a párnája tetején - ide - suttogta, és a tárgy már ott is termett a kezében. Sadie boszorkány volt. Vagy valami olyasmi. Már két éve tudta használni a mágiáját, de azt nem tudta, hogy honnan ered ez. Eleinte azt hitte, csak hallucinál, aztán rájött, hogy ami vele történik az valóság. A szüleinek sosem mert szólni. Attól félt, hogy őrültnek tartanák, vagy hogy bezárnák egy intézetbe. Hogy az anyja eltávolodna tőle, és ő mindenkinél jobban szerette az anyját.

Begyújtotta a cigit, és kifújta a füstöt. Arra gondolt, hogy Blaze biztos nem örülne, ha tudná, hogy az ablakban dohányzik, tekintve, hogy a füst háromnegyede visszaáramlik a szobába. De azt is tudta, hogy nem dorgálná meg érte. Blaze mindig is oda volt érte, és ezt Sadie nagyon jól tudta. Kedves fiú, de nem az, akit Sadie maga mellé képzelt. És a szülei sem örülnének, ha nem egy gazdag, jóképű srácot vinne haza, aki legalább két céget megörököl a szüleitől, ha azok kiöregednek a bizniszből. Sadie szülei Franciaországban születtek, és egy menő divatcégük volt. Amikor terjeszkedni kezdtek, akkor költöztek Washingtonba. Sadie három éves volt. Gyakorlatilag itt élte le az életét, szinte Blaze mellett. Együtt nőttek fel. Titokban mindig is kedvelte a fiút, de nem hagyhatta, hogy az ambícióit letiporja egy ilyen srác.
- Nem foglalkozhatok mással - suttogta minden alkalommal, amikor a barátja arcképe bekúszott az elméjébe - csak magammal. Csak így élhetek túl.