Önéletrajz

Drága Jo! Jonathan Mr. Sinclaire
Kettőnk története elég régre nyúlik vissza. Te voltál a magán tanárom, amikor az egyetemi felvételimre készültem. A szüleim úgy döntöttek, hogy szükségem van egy oktatóra, aki majd megtanít a festés minden fortélyára. Az elején egészen jól ment, eljártam az órákra mint egy pedáns kisdiák, te megmutattad hogyan használjam jól a színeket, formákat és az ecsetet. Aztán valahogy szépen lassan ez az egész átalakult valami mássá. A festő technikákat felváltották a tornagyakorlatok és kettőnk viszonya sokkal belsőségesebb lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom ezeket a pásztorórákat.
Azóta eltelt 10 év, kiléptem az életedből köszönés nélkül, mintha a föld nyelt volna el. Most itt vagyok a Washingtoni Egyetem kampuszán, mint új diák és szembe találom magam veled, az új óraadó professzorommal és az egyik legnagyobb galéria tulajával. Azt megtudnád nekem mondani miért tartottad meg a képeimet magadnak?
A név változtatható. A pb egy ötlet a részemről, bárki mással hozható. Faji megkötésem nincs. Eddig egyetlen játékban lett említve futólag. A többit akkor, ha megérkeztél. Hatalmas szeretettel várlak!