Nem kellett volna ott lenned. Egyedül meg főleg nem. Az éjszakák egyre hidegebbek, ők meg már hetek óta nem változtak vissza. Éhesek voltak. Őzre vadásztunk. Aztán egyszer csak az orromba szökött az illatod. Fahéjas szilvás tea, csokoládé, naplemente és nevetés meg még valami,amit nem tudok hova tenni. Mind megéreztük és már senkit sem érdekelt az őz. Körbevettek, én lemaradtam. Még mindig inkább voltam farkas, mint ember mégis sokkal emberibb voltam még mindig, mint ők. Lassan felfogtad, hogy mi vár rád és akkor – valahogy – megtaláltál. Pár másodperc volt ugyan míg a mogyoróbarna szemeid összeforrtak az én zöldes-barnás-szürkés íriszemmel. És akkor már Romulus voltam farkasbőrben, előtted állva, a többiekre vicsorogva-morogva. Mégis ott voltál.

Nem kellene itt lennem. Utána hetekig jártam a házatokhoz, amely udvarának végéből szinte percek alatt elérhetted az erdőt. Néha közelebb merészkedtem, szimatoltam farkas alakban, vonyítottam a Holdra. Te olvastál, valami koreográfiát tanultál a tiktok-ra, odaégeted a palacsintát és mindig kiraktál nekem egy szelet nyers húst a kert végébe. Két hete megtaláltalak tinderen. Egy hete beszélgetünk és most felém lépkedsz a kavicsokkal kiszórt ösvényen, a hajadba kap a szél. Áfonyás muffin, csokoládé és nevetés meg még valami, amit nem értek. Mogyoróbarna találkozik a zöldes-barnás-szürkével. Felismersz? Mégis kurvára itt vagyok.


Van még sok sok ötletem a karihoz, sok mindent ki lehet majd hozni a plotból – de ezeket majd csak akkor osztanám meg, ha már itt vagy. :3
PB alkudható. A háttérsztori meg teljes mértékben Rád van bíza.