Szegény, esetlen kislány, a balszerencse ül a vállan.
Gondolnák rólad sokan - köztük én is. Mielőtt otthagytam volna az egyetemet, elég sok időt töltöttünk együtt, hála az egyik azóta is emlegetett szerencsétlenkedésednek. Mondhatni, olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja, főleg hogy barátok terén egyikünk sem büszkélkedett hosszú névsorral. Talán ilyen a különcök élete, nem?
A problémás szüleim mellett az én gyerekkorom sem tűnt leányálomnak, de te sokáig titkoltad, hogy a szüleid valójában csak örökbefogadtak, az igaziakról pedig nem tudsz semmit. Mindig azt mondtad, hogy lehetne rosszabb; miközben együtt kellett élned a tudattal, hogy az örökbefogadóidat soha nem érdekelted valójában. A busás összeg, amit utánad kaptak, annál inkább.
Mikor elmondtad ezeket, először éreztem, hogy igazán, feltétel nélkül megbízol bennem. Aztán valami megváltozott. Először csak azt hittem, a kettőnk között kialakult fizikai távolság a ludas, hisz félúton abbahagytam az egyetemet. Te maradtál, de csak halovány szikrák mutatták a régi Breena-t. Valószínűleg nem szándékozol egy ideig beavatni abba, hogy szövetségre léptél az Ördöggel, Bastien Monaghammel. Ahogy azzal sem dicsekedtél el soha, hogy a nevelőanyád egy begyűjtő. Én pedig mit sem sejtek arról a csapdáról, amit körém fontál - karöltve az anyáddal. Talán azt remélte, hogy követed majd, és a nyomdokaiba lépve te is begyűjtővé válsz. De te még ezzel is csalódást okoztál, mikor vérfarkassá változtattak.
Te már tudod, hogy a "rendszer ellensége vagyok". Tudod azt, amit én még nem is sejtek magamról. Mégis, valahol mélyen remélem azt, hogy előbb voltál a legjobb barátom, mint az ellenségem.

// a play by közel áll a szívemhez, és örülnék, ha maradna. A személyiségéhez sok megkötésem nincs, én személy szerint egy önmagával kemény harcot vívó lányt képzelek el, aki nem tudja eldönteni, melyik útra tévedjen. De ez is csak egy tipp. Várom nagyooon!