| Elküldésének ideje -- Vas. Nov. 01, 2020 5:39 pm | Mióta vettem a bátorságot és elmondtam apának, hogy nem érzem jól magam otthon, ezért aztán Amerikába megyek, és ott próbálok meg új életet kezdeni rengeteg minden történt. És ezt nemcsak azért mondom, mert két év alatt tényleg elég sok minden történhet az ember lányával. Nem, ezt azért mondom, mert tényleg ez a helyzet. Az eltelt két évem alatt rengeteget tanultam - mind magamról, mind pedig az emberekről úgy általában -, és rájöttem, hogy ahhoz, hogy fejlődjek, ahhoz igenis meg kell lépni bizonyos lépéseket. Akkor is, ha ez egy nehéz feladat. Mert az. Viszont arra is rájöttem, hogy erősebb vagyok, mint valaha is hittem, gondoltam volna magamról. Ezt pedig Wilhelmnek köszönhetem, és annak, hogy farkassá változtatott. Ugyan azóta az életem egy folytonos küzdelem a hormonjaimmal és ösztöneimmel szemben, de nem bánom. Teljesen más szemmel látom most a világot, közben pedig önuralmat is tanulok. Mert hát még véletlenül sem kellene bántani senkit sem, ugyebár. Főleg nem a rám bízott gyerekeket. Nem, abból aztán egészen biztos, hogy semmi jó nem sülne ki. Azért szerencsére most sem vagyok egyedül, hiszen Wilhelm még mindig segít, ha szükségem lenne rá. Na persze ez fordítva is megállja a helyét, hiszen én is bármikor segítek neki, ha arra kerülne a sor. Mert hát erre valók a barátok, nem igaz? Pláne, ha az illető barátok lakótársak is. Na, akkor aztán hatványozottan igaz, hogy segítsük egymást. Mert hát... bajban ismerszik meg az igaz barát... ugye? Szerintem is. Én pedig azt hiszem, hamarosan ismét szükségünk lesz egymás segítségére.... érzem, hogy közeleg valami, csak egyelőre még azt nem tudom, hogy micsoda. A szaga viszont benne van a levegőben. Tényleg fogalmam sincs, miről lehet szó, de remélem, Wilhelm valamivel többet tud, legalább pletyka szinten... mert hát az egyetemen azért elég sok mindent hallhat az ember, ha odafigyel. Ő pedig oda szokott figyelni, ahogy ismerem. |
|