örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
a tagadásban élő
Alex Graham
pb / paul wesley
hirdetés
washingtoni lakos
Diana Osborne
pb / chloe bennet
hirdetés
Első Boszorkány
Veronica Callaghan
pb / sarah paulson
hirdetés
koalíciós tag
Harvey Thompson
pb / brad pitt
hirdetés
alvilági bandatag
Alice Fox
pb / darya lebedeva
hirdetés
alvilági bandatag
Lorenzo de Luca
pb / milo ventimiglia
hirdetés
alvilági bandatag
James Stafford
pb / aaron t. johnson
hirdetés
alvilági bandatag
- Montgomery
pb / jesse lee soffer
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
the wife
Mrs. Vaughn
pb / Gillian Anderson
hirdetés
a helping hand
Zayne Calver
pb / Matthew Daddario
hirdetés
-
Finlay
pb / xavier serrano
hirdetés
only daughter
Lilly Charpentier
pb / Elizabeth Gillies
hirdetés
az áruló
Lucas
pb / Kellan Lutz
hirdetés
a sehonnai
Brad
pb / Jack Falahee
hirdetés
nővér
Abigail Moriarty
pb / Rose Leslie
hirdetés
az állatorvos
választható név
pb / Joe Dempsie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
best friend
Sophie Russel Smith
pb / Emma Stone
hirdetés
the son
Laurence Vaughn
pb / Hugh Dancy
hirdetés
lázadó begyűjtő
Mr. Mysterious
pb / Richard Madden
hirdetés
a lacerta feje
Clarke Lovegood
pb / Robert Pattinson
hirdetés
brother
Abel Myers
pb / chris hemsworth
hirdetés
a motivált
Lola Taylor
pb / Sophie Turner
hirdetés
the daughter
Delilah Vaughn
pb / Bryden Jenkins
hirdetés
alvilági bandatag
Emilia Jones
pb / willa holland
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
the peace
Marcus Emerson
pb / Tom Hiddleston
hirdetés
a grófnő
Nefertiti Magne
pb / Margot Robbie
hirdetés
koalíciós tag
Estelle O'Sullivan
pb / Jessica De Gouw
hirdetés
koalíciós tag
Daniel Marshall
pb / Brett Dalton
hirdetés
alvilági bandatag
Mr. Bad Boy
pb / Ed Westwick
hirdetés
a bizonytalan pont
Scott Turner
pb / Jai Courtney
hirdetés
Krakowski vadászklán
Aleksander Krakowski
pb / Luke Evans
hirdetés
Krakowski vadászklán
Zofia Krakowska
pb / Rose Leslie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
-
Marlowes
pb / karol queiroz
hirdetés
bastien nevelt fia
Nathaniel
pb / cameron monaghan
hirdetés
Koalíciós tag
Michael Hansen
pb / ryan gosling
hirdetés
magányos vadász
Gabriel Donovan
pb / dan stevens
hirdetés
Krakowski vadászklán
Krakowski klán
pb / szabadon választott
hirdetés
testvér, mentor
____ Prescott
pb / Jared Padalecki
hirdetés
crazy happiness
Mr. Beast
pb / Josh Henderson
hirdetés
my shine
Mr. Krakowski
pb / Jensen Ackles
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤

Eric & Caroline - My bathroom is under attack


Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Hétf. Nov. 23, 2020 4:43 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Az érzelmek, mik magukkal ragadnak, s sepernek be minden értelmes megfobtolt gondolatot a lehető legtávolabbi, és legmélyebb bugyrokba. Elreteszelve az ajtókat, hogy az értelem helyet adhason az érzelemnek. Mondhattam volna azt is, hogy rózsaszín köd ereszkedett a szemeim elé, de nem voltam szerelmes. Az nem. Legalább is nem éreztem olyan érzelmeket. Vagy is... Nem tudtam volna megfogalmazni rendesen mit is éreztem.
Akartam. Minden porcikámmal, odáig és vissza voltam egész lényéért. Talán ez lenne az a kendőzetlen imádat, amit megpróbáltam eddig teljes mértékben elfolytani magamban, hogy ne kelljen senkire se vigyáznom, s aggodalmaskodnom mások miatt.
De nem. A gondolkodást meg kellett hagyni más alkalomra. Élj a mának! Súgta, vagy inkább üvöltötte egy belső hang a fejemben, s láss csodát, a kezdeti zavarodottságom után, ami kimerült abban, hogy legeltettem rajta szemeim, feltudtam annyira oldani magam, hogy elhessegessem aggájaim, és csak az itt, és csak a most legyen a hangsúlyos. Szóval a konyhában kezdtünk, ahol egy ideig csókokat váltottunk, majd bevittem a szobába, letettem az ágyra, s fölé magasodva csókoltam, miközben kezem végigsimított combján, majd oldalán, aztán vissza, s finoman siklott fel puha bőrén egészen az oldaláiga.
Aztán... Aztán megállított... Megint. Ám jelen helyzetben logikus volt a dolog amire kért.
-Ühüm... - dörmögtem nyakába, aztán az ajtóra pillantottam. Jelen pillanatban örültem volna annak, hogyha akad legalább egy boszorkány képességem, de egy ember voltam, így a két lábam kellett használnom.
Szóval felkeltem, s elmentem az ajtóhoz. Becsuktam azt, mielőtt a kis kukkoló négylábó odapofátlankodhatott volna, s visszatértem hozzá, ugyan olyan perzselő vággyal, mint milyen tegnap is a hatalmába kerített, s be kellett látnom, bizony az nem az ital miatt volt... Megbavonázott... Elvette az eszem az a nő, akit néhány hónapja látni sem akartam...
Visszatérve hozzá, átadtam magam vágyaimnak, s reményeim szerint nem a rémessége miatt szereztem felejthetetlen éjszakát egyikünknek sem.

Másnap reggel nem akartam korán felkelni, még is így történt. Elmentem reggelit venni, s hoztam kávét is, amit az asztalra tettem, majd mielőtt felébredt volna bújtam vissza hozzá, s bújtam oda mellé. Meglepő módon visszaaludtam. Jó volt mellette lenni. Békés. Olyan fajta nyugalom fogott el, mint már régen nem kerített hatalmába.
Nem sokkal utána ébredtem, s emeltem rá tekintetem.
Elmosolyodtam, majd megsimítottam arcát, aztán úgy helyezkedtem, hogy rendesen láthassam. Melegítő nadrág volt rajtam, felül semmi.
-Szia... - többet nem is mondtam, csak felkönyökölve hajoltam oda hozzá, egy amolyan jóreggelt csókot adva, majd kikeltem, és behoztam számára a reggelit. Én magam pedig az aktáimat kaptam reggeli gyanánt.
Letettem elé a tálcát, a friss péksüteménnyel,és  a kávéval, aztán bevettem magam az ágyba az aktákkal, úgy hasalva el, hogy fejem felé legyen.
-Dolgozol ma? - szándékosan nem említettem meg az edzést, hisz tisztában voltam vele, talán ott bizony csak egy ideig lenne edzés. A végén, átvenné a helyét valami egészen más sport.




A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Hétf. Nov. 23, 2020 8:00 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"


Tényleg szerettem volna jól teljesíteni másnap, hogy Eric valamivel nyugodtabb lehessen velem kapcsolatban, bár már így is klasszisokkal jobban reagálok a veszélyes helyzetekre, mint eddig. Mostantól sokkal keményebbnek kell lennem és szeretném, ha látná rajtam, hogy ez így is van.
A mamája említésére egész más ábrázata lesz, ami tökéletesen megmutatja, milyen fontos is számára, hogy Őt biztonságban tudja. Talán, ezért nem is beszélt róla eleinte nagyon, most már viszont érzem, hogy bízik bennem annyira, hogy akár tényleg be is mutasson neki. Tudom, hogy ez nagy szó, úgyhogy igyekszem is ezt megbecsülni, ennek ellenére azonban nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek vissza incselkedve a barátnős témára. Vajon, mikor volt legutóbb, hogy elvitt valakit a mamájához?
Végül elvonultam a fürdőbe, hogy én is gyorsan túl legyek a tusoláson, hogy aztán már nyugodtan heverészhessek a tv előtt vagy bármi, de amikor a tükörbe pillantok és visszagondolok arra, ahogy Eric hozzám simult a tűzhelynél, belém bújik a kisördög. Tegnap este leállítottam, mert mindketten elég bódult állapotban voltunk és nem akartam, hogy majd utólag bánjunk bármit is de ma más a helyzet. Ha ma történik köztünk valami, az amiatt lesz, mert ezt akarjuk és nem amiatt, mert az alkohol megőrjített minket.
Ezen megfontolásból döntök úgy, hogy bedobom magam. Kár is lenne tagadni, hogy akarom őt és, hogy már így is teljesen magába bolondított, ráadásul ez már nem egy újkeletű dolog, így bár kissé zavarban vagyok, amikor visszatérek a konyhába egy falat semmiben, de mégis határozottan tudom, hogy ezt akarom, mikor pedig rám pillant, már végképp eltörlődik belőlem minden kétely.
Finoman elmosolyodtam, ahogy félbe maradt a mozdulata és pillantásával szinte éreztem, hogy mindjárt felfal. Már ettől teljesen libabőrös lettem, nem beszélve arról, amikor odasétált hozzám és derekamra simította a kezeit közelebb vonva magához. Kezem tarkójára simítottam, miközben nyakamba suttogott, amitől újabb és újabb borzongás futott végig rajtam. Nem kétséges; totálisan oda vagyok érte.
-Igen, nagyon.-suttogtam válaszul kaján vigyorral a képemen, bár nagyon reméltem, hogy nem érti majd félre és veszi a célzást, hogy rohadtul nem a salátára meg a húsra gondolok, hanem Rá.
Hála az égnek, remekül szót értettünk, mert miközben bátran kalandozott rajtam két keze, seperc alatt újra a pulton találtam magam, ahogy előző este is, miközben bódító csókkal jutalmazta ajkaimat. Aztán megállt egy pillanatra homlokát homlokomnak támasztva és egyértelműen hezitált, amitől csak még édesebb lett számomra. Tudom, ha azt kérném, hogy álljon le, megtenné, mert tisztelettudó pasas, de most nem akartam visszavonulót fújni. Tegnap este sem magamban kételkedtem, hogy akarom-e, mert abban biztos voltam, hogy az italtól függetlenül vágyom a csókjaira. Azt akartam, hogy Ő biztos legyen benne, hogy mire vágyik és ne az legyen, hogy utána megbánja, mert az ital miatt volt az egész.
-Most nem vagyok becsiccsentve. Tudom, hogy mit csinálok.-suttogom mosolyogva, miközben lábaimmal közelebb vonom magamhoz és finoman megcsókolom. Ha pedig nem lenne teljesen érthető számára, hogy mit akarok, lassan húzni kezdem felfelé hátán a pólót.
Még a hálóba menet kibújok a köntösből, ajkait finoman ízlelgetem az ágyon fekve, de aztán tenyerem a mellkasának feszítve megállítom. -Várj!- suttogom aggódó pillantással, mert gyanítom, most megint azt fogja gondolni, hogy le akarom állítani, de aztán elmosolyodok és nyomok egy puszit a homlokára.-Csukd be kérlek az ajtót, nehogy bejöjjön a kis kukkoló.- kuncogok, ha pedig megteszi ezt nekem, én kihasználom az alkalmat arra, hogy pillantásommal alaposan bebarangoljam a testét, míg visszatér hozzám, hogy aztán mindenféle megbánás nélkül adjam át magam neki. Az életemet már így is totálisan rábíztam, szóval remélem, hogy a szívem is biztonságban lesz nála.

Mondjuk reggel, amikor mellette ébredek egész testemmel hozzá simulva és figyelve a nyugodt ábrázatát, teljesen biztos vagyok benne, hogy épp ott vagyok és azzal, akivel lennem kell.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Vas. Nov. 22, 2020 8:12 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Mosolyogtam. Annak ellenére, hogy nem voltam igazán az a mosolygós fajta. Mosolyogtam a kapott válaszon, hisz egy ponton egósimogató volt, hogy csak egy kis lökés kelljen neki ahhoz, hogy merjen lépni egy irányba. Egy irányba, ami arrafelé vezeti, hogy mi ketten jó gondolat vagyunk egymás mellett.
Válaszolni azonban nem válaszoltam, hisz nem tudtam mi lenne az adott körülmények között a helyes. Az, hogyha megvallom, hogy az első közös alvásunk óta elcsavarta a fejem, vagy ha tagadom az egészet, és megjátszom a kemény legényt?
Nos, ez esetben csak mosolyogtam, amit persze ő nem láthatott.
Miután már mindketten odakint voltunk, s megtettem a saláta ellenőrzését, bár inkább kóstolásnak véltem, hisz azért volt bennem annyi azthiszem tartás, és jómodor, hogy ne azt feleljem, hogy az életem érdekében inkább kihagyom, szóval megkóstoltam, és meglepően jónak találtam, így elkönyvelhettem, hogy nem egy reménytelen úgymond a helyes ösvényre terelni.
Aztán mögé léptem, tettem egy kisebb vizsgálódást, ami az igazat megvallva csak egy jó ürügy volt, hogy közelebb merészkedhesek hozzá, s egy röpke kaja ellenőrzés után, a nyakába csókoltam, s már-már kezeim indultak volna vándorútjukra, mikor megálljt parancsoltam magamnak, s inkább letelepedtem egy tőle kicsivel messzebb eső székre.
-Sokkal nyugodtabb! Már a tudat is bíztatóbb, hogy képes vagy magaddal cipelni egy hatalmas karót mindenhová... - jegyeztem meg elmosolyodva, aztán a szó a nagyira terelődött, s én készségesen válaszoltam.
-Bezony! - bólintottam. - Nála jobbat nem ismerek. Tudja minden titkomat. - vontam meg a vállam, aztán felszaladt a szemöldököm a visszakérdezésre, s egy félmosoly suhant át arcomon. - Éppenséggel... - nem fejeztem be a mondatot, csak tovább maradt a mosoly az arcomon, majd felvetettem, hogy megismerheti őt. Nálam hatalmas szó volt ez a megengedem, hogy megismerd a nagyimat dolog. Ő volt minden kincsem eddig azt hiszem. Vigyáztam rá, s ő megengedte. Nem mondta, hogy túlzás lenne ez az egész, még akkor sem, mikor tudtam mennyire nyilvánvaló a dolog.
-Oké! - bólintottam rá, mikor közölte, hogy ő is lefürdik, én meg ehetek addig.
Az igazat megvallva elég éhes voltam, s egy kicsit csalódott is immár, hogy eszembe jutott az a fránya pite. Pedig annyira jó illata volt, s olyan jó lett volna befalni...
Ám így hogy az ott maradt, az egész holtüggyé vált, s így maradtam a salátánál, és a sültnél.
Egy ideig figyeltem a macskát, majd előszedtem két tányért, evőeszközöket, majd letelepedtem, hogy bizony akkor nekiveselkedek kiszedni a kaját, mikor kilibbent a fürdőből. A kis ajjas!
-Nem.. Még nem ettem... - feleltem felpillantva, aztán tekintetem rajta ragadt, s belefagytam a mozdulatba egy pillanatra, mikor is az a fránya köntös enyhén szétnyílt, s látni engedte azt a lenge kis hálóinget amit magára kapott. Ez így abszolúte nem sportszerű kéremszépen!
De mindenesetre megköszörültem a torkom, letettem a kezemben ragadt eszközöket, s komoly ábrázattal léptem oda hozzá, mintha csak a mögötte lévő poharakat akartam volna elvenni onnan, így aztán kezeim dereka mellé helyeztem, s szemtelenül közel léptem hozzá, miközben megfordult a fejemben, hogy vajon most is elhajtana e úgy, mint az előző este. Aztán rádöbbentem, hogy nem érdekel.
Egy ideig figyeltem csupán, s közben kezeim dinoman a köntös szétnyílt résén át derekára siklottak, s közelebb vontam magamhoz.
-Éhes vagy? - duruzsoltam, immár a nyakába, miközben ajkaimmal végigsimítottam nyaka ívelt vonalán már ha hagyta, s közelebb vonva magamhoz már szinte függetlenül nem hallgatva elmém tiltakozására indúlt felfedező útra kezem, s miközben birtokba vettem ajkait pakoltam fel a pultra, s simítottam combjain. Majd homlokom homlokának támasztottam, s kicsit eltávolodtam tőle. Vártam, vajon mit is szeretne, aztán ha hajlandóségot mutatott, karjaimba vettem, s bevittem a szobába, miközben a gondolkodás messzire elkerült. Helyette csupán finoman letettem az ágyra, fölé magasodtam, aztán ha hagyta, ismételten megcsókoltam, s szabad kezem ismételten vándorútra indult, már ha hagyta. Ám ha ismét elhajtott, nos, akkor megdörgöltem arcomat az ágy szélén ülve.




A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Szomb. Nov. 21, 2020 9:14 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Ahogy szóba hozom, hogy mi minden változott az első találkozásunk óta, ő is elmélkedni kezd én meg figyelmesen hallgatom és összevonom a szemöldökeimet.-Tévedsz. Én ki vagyok békülve a helyzettel, csak szokatlan. De részemről ez már érett egy ideje, csak az alkohol segített kicsit ellazulni.- vonok vállat mosolyogva, hiszen már most miért titkoljam, hogy jó ideje az a gondolat foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy milyen érzés lenne megcsókolni? Mondjuk elég ránézni ahhoz, hogy az ember lánya ezt érezze, csak épp eleinte túlságosan feldühített a hülyeségeivel, hogy erre koncentráljak. Aztán megmutatta, hogy milyen is valójában én meg végleg elvesztem, bár ezt még mindig nem közölném vele, még akkor sem, ha háttal ücsörög nekem és nem látom, hogy miként reagál arra, amit az előbb mondtam.
Inkább neki veselkedtem a vacsorának -vagyis inkább folytattam-, mikor pedig ő is megérkezett a konyhába, legalább egy saláta kóstolásra felkértem, ha már főzni azt szerette volna, hogy én főzzek. Nem tudja, hogy milyen veszélyes dologra vállalkozott, de igyekszem kitenni magamért, mikor pedig elégedett visszajelzést kapok, széles mosoly terül el arcomon és baromi büszke vagyok magamra. Még a húst is rám bízta, amivel igyekeztem megint csak ügyesen bánni, hogy finom legyen.
-Ugyan már! Majd lesz olyan is, amikor pizzát rendelünk, de most szívesen elkészítem ezt. A csirkemell gyorsan megsül.- vonok vállat, ő pedig mögém sétál és beleszimatol a levegőbe a sülő hús fölött. Elnevetem magam a szavai hallatán, mert ez még egy biztató jel, talán nem kell kidobni az egészet a kukába. Mondjuk, amikor a nyakamba csókol én pedig hátra mosolygok rá a vállam felett, megfordul a fejemben egy pillanatra, hogy teszek az egészre, mert már ez az apró mozdulat is eléri nálam, hogy mindenfélére gondoljak, csak a hús sütésre ne, de mivel nem folytatja és inkább leül az egyik székre, összeszedem magam. -Minden beleadok majd. Tudom, hogy te is nyugodtabb leszel, ha azt látod, hogy meg tudom védeni magam. Nem akarom, hogy miattam aggódj.- válaszoltam, miközben megfordítottam a húsokat, majd a nagyija felé tereltem inkább a témát, ami valószínűleg kellemesebb számára, mint a nyakunkban lihegő dög gondolata, na meg azt is elkerülhetjük vele, hogy most azonnal rámásszak. Ha csak eszembe jut a tegnap este, tiszta libabőr leszek.
-Mindezt a macskából szűrte le?- kuncogok, ahogy végig hallgatom a történetet, majd a kijelentése hallatán bár egy pillanatra megijedek a gondolattól, hogy találkozzam a nagyijával, akinek minden bizonnyal Ő a szeme fénye, de aztán alaposabban átgondolva a dolgot bólintok.-Biztosan jó fej lehet. Szívesen megismerném majd.- mosolygok továbbra is, majd lehúzom a serpenyőt a platniról és kikapcsolom a tűzhelyet, hogy aztán somolyogva Eric felé forduljak.
-Szóval, nincs kilátásban barátnő?- kérdezem végül incselkedve, majd odasétálok hozzá és nyomok egy puszit a tarkójára.-Szerintem egy nagymama elől úgysem tudod sokáig eltitkolni, hogy egy nőnél laksz.-kuncogok halkan, miközben finoman a vállára szorítok és bár erős a kísértés, hogy odasimuljak hozzá és addig incselkedjek vele, míg újra fel nem pakol a pultra, inkább a szobámba indulok a hálóruhámért. Valószínűleg tőlem nem lenne olyan cuki, ha dorombolva hozzádörgölőznék, mint ahogy a kisasszony teszi folyamatosan.-Gyorsan letusolok de egyél nyugodtan, ha éhes vagy.- szólok még vissza sietve, mielőtt bevágódok a kellemes hőmérsékletű víz alá, de ahogy kilépek az alól, nagyon furcsa elhatározásra jutok, mivel azon kattogok egész végig, hogy mi van, ha holnap meghalok? Magamra kapom végül a combközépig érő selyem hálóruhát, majd belebújok a köntösömbe is, amit szándékosan nem kötök össze és úgy sétálok vissza a konyhába, ha Eric még ott van. -Finom lett? Vagy nem ettél még?- kérdezem úgy, mintha nem akarnám épp sunyi módon elcsábítani, majd a pulthoz sétálok és csípőmmel a peremének támaszkodok, hogy aztán várakozón Ericre pillantsak. A köntösök istene velem van, mert a mozdulatom közben még az is szétnyílik kicsit és bár az inger, hogy azonnal össze is húzzam nagyon erős, ellenállok és lazán megtámaszkodok inkább a pult felületén.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Szomb. Nov. 21, 2020 3:30 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A nőket a macskához hasonlítani elég nagy körültekintést tesz előzetesbe. Vajon mit reagál rá a másik. Vajon sértésnek veszi e. Vajon felfogja, hogy semmi rossz szándék nem volt benned ezekkel a megjegyzésekkel kapcsolatban.
Ám szerencsére, mint kiderült, mázlim volt, és nem akart egy képzeletbeli tőrt megforgatni a hátamban miatta, inkább mosolygott egy sort, a válaszára az én arcomra is odaköltözött.
Persze a macska bepofátlankodott a fürdőbe utánam, s így, behívtam a macskáért, s még ki is kunyeráltam egy hátmosást is, hogy úgymond összekössem a kellemest a hasznossal, s közben a szó ráterelődött a régi kapcsolatunkra. Már ha lehetett annak nevezni.
-Mintha igaz se volna... Nézz csak ránk... Itt ülök a kádadban, egy macskával... Túl egy bulin, ami bonyolultabbá varázsolta a kapcsolatunkat, amivel szerintem nem vagyunk teljesen kibékülve... - tanakodtam, miközben a visszaóvakodott macska kapott egy rosszalló pillantást.
Aztán szóba került a kaja, s felajánlotta, hogy majd ő megcsinálja. Azt hiszem bunkó lennék ha megjegyezném, hogy imádkozzak e evés közben, de végül, talán most első alkalommal hallgattam el a gondolatom, s nem osztottam meg vele.
-Rendben! - utána ő kiment, s én is elkezdtem kikászálódni, hogy aztán kimenjek, és magamre kaphasam a ruhámat, amit a kanapénál összeszedtem magamnak, s visszavonultam vele a fürdőbe, szerencsére macska nélkül.
Végezve, kimentem hozzá a konyhába, és letelepedtem a pultnak támaszkodva, majd az említésére belekóstoltam a salátába.
-Jó lesz! - bólintottam. - A hússal meg... Nos lepj meg! - villantottam oda neki egy mosolyt, miközben feltettem magam a pultra, s onnan figyeltem miképpen ügyeskedik a hússal, és a serpenyővel. - Amúgy egy pizza is megfelelt volna! - doboltam párat az ujjaimmal a pult szélén, majd még egy darabig ültem ott, aztán leszállva odaléptem mögé, finoman kivettem az épp aktuális ezközt a kezéből, megemeltem a serpenyőt, s áthajolva a válla felett beleszimatoltam abba. - Ühümmm... Nem vagy reménytelen eset! - dörmögtem, majd visszatettem a tűzre a serpenyőt, visszaadtam a forgató eszközt, majd magam sem tudom miféle meggondolásból, vagy éppen spontán cselekedetből, de apró csókot hintettem a füle, és az álkapcsa közötti puha bőrre. Egy darabig még a közelben maradtam, aztán inkább eltávolodtam, hogy ne a hús legyen az álldozata, ha éppen elvesztem az eszem, s belefeledkezem. Azt hiszem túlságosan is elevenen élt bennem az elmúlt éjszaka emléke.
-Ami meg a gyakorlást illeti, ránk fér. Mindkettőnkre. Én rég voltam terepen, te meg... Nos, jobban járunk mindketten, hogyha alaposan kiképezünk,és felkészülve csapunk bele a dolgok közepébe. - próbáltam elterelni a gondolataimat, s nem azon morfondírozni, hogy mikor is lenne a legalkalmasabb, ha a karjaimba vonnám, s bírtokba venném azokat a puha édes ajkakat. Azt hiszem ez amolyan megőrülök a közeledben szinten kezd mozogni, ami nem igazán használ a tiszta gondolatoknak.
-A nagyi... Ő jól van. A macskából arra következtetett, hogy barátnő van a láthatáron, és kifejezetten boldog lett a gondolattól! - meséltem. - Mikor bizonygatni próbáltam, hogy nincs ilyesmiről szó, mosolyogva, a mindenttudó pillantásával megveregette az arcomat, majd közölte, hogy hülye vagyok, és elhajtott a macskával együtt... A pitém meg ott maradt... - felsóhajtottam, és vágtam egy grimaszt. Bizony az a fránya pite! -Szóval jól van! Vége ennek a cécónak, és megismerheted... - emeltem rá tekintetem, miközben letettem magam az egyik székre, s a macska is lassan odaőgyelgett, és telepedett le a küszöbre.




A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Csüt. Nov. 19, 2020 10:38 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Bólogatva nevetni kezdek, bár azért egy kicsit zavarba ejtő is, ahogy ezt konkrétan kinyilatkoztatja, de azért rátapintott a lényegre.-Pontosan. Ezért szokták a nőket a macskákhoz hasonlítani.- vigyorgok rá, hiszen mi sem arra vágyunk, hogy valaki üvöltözve uralkodjon felettünk, hanem azt, hogy mellettünk legyen, vigyázzon ránk meg ilyenek és igen, szeressen is úgy, ahogy vagyunk. Lényegében, mindenki erre vágyik, nem? Na meg arra is, hogy ezt legyen kinek viszonozni vagy éreztetni vele, hogy fontos nekünk és talán épp emiatt nem akarom, hogy Eric itt idegeskedjen nekem egész álló este amiatt a dög miatt, szóval gyorsan el is zavarom egy jó kis relaxálós fürdésre. Cicc azonban bekavar egy picit, bár tényleg nem tudom hibáztatni a kukkolásért. Ha macska volnék, én is a kád szélén ücsörögnék és figyelném Eric minden mozdulatát. Így csak a hátát mosom le, bár nekem már ez is épp elég élvezetes. Fel is hívom rá a figyelmét, hogy ne szokjon rá a kényeztetésre, de természetesen csak viccelek. Szívesen lemosom a hátát, amikor csak akarja, bár kétlem, hogy majd megkérném mostanság arra, hogy ezt tegye meg Ő is. Még mindig furcsa egy kicsit, hogy ilyen lazán itt lébecolunk a lakásomon, mikor nem sokkal ezelőtt tényleg meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben és ezt meg is említem neki.
-Na igen. Azóta kiderült, hogy te tényleg a jófiú vagy. Nem is értem, hogy nem esett le, hogy szándékosan játszod annyira az idiótát.- csóválom a fejem, miközben hálásan visszamosolygok rá, majd abbahagyom a taperolását és inkább szóba hozom a vacsit, amit össze lehetne még most dobni. Pech, hogy utálok főzni és nem készítettem semmit, amíg távol volt, bár ehhez hozzájárult az is, hogy baromi pocsék kedvem volt az őrlődésem miatt, ráadásul nem vagyok jó szakács sem. Azt hiszem, ezen majd dolgoznom kellene kicsit. Jó lenne elvarázsolni Ericet egy mennyei vacsival vagy ilyesmi.
-Nem kell főzőcskézni. Serpenyőben megsütöm én.- vázolom az ötletemet, mert szerintem ahhoz még a saláta is egész jól menne, amit már félig-meddig megcsináltam, de a gondolatmenetem itt megszakad, mert a macska visszatér és már, csak azért is visszaül ugyanoda. Nevetni kezdek Eric lemondó megjegyzését követően, aztán eltűnök a fürdőből és tényleg a kajára koncentrálok.
Mire besétál az ajtón -irtó szexin persze- már rég a csirkemellel foglalatoskodok, amit igyekszem egyformán vékony szeletekre vagdosni, hogy aztán a racsnis serpenyőmben majd szép gusztára sülhessenek. Azt az edényt talán, már egyszer használtam és tökre tetszett, hogy csíkosra süt benne a hús.-Ne csinálj semmit. Maximum csak súgj, hogy milyen fűszert tegyek rá.- sandítok rá, aztán előveszem  a salátát és leteszem a pultra. -Akár erre is rákóstolhatsz, hogy jó lett-e az öntet meg minden, bár ezt még az egyik szaktársamtól tanultam. Akkoriban fogyóztunk mindketten. Mondjuk én csak azért, hogy neki segítsek...- kuncogok, hiszen Lena tényleg elég duci volt én meg úgy döntöttem, hogy segítek neki annyival, hogy én is salátákat fogok eszegetni, nem pedig óriás burgert zabálok mellette, miközben ő koplal.
-Rendben. Szeretném, ha te is nyugodtabb lennél és, ha ez azzal érhető el, hogy teljesen lefárasztasz, akkor részemről rendben van.- mosolygok rá hálásan, mert bár most kicsit viccelődök vele ismét, azért nagyon örülök, hogy nem egyedül kell ebben a helyzetben lennem, mert akkor valószínűleg bent ülnék a gardróbomban rettegve és nem azon igyekeznék, hogy uralkodjak a félelmemen. Nem látszik rajtam, de attól még ki vagyok idegileg és rettegek ettől a szemét alaktól, aki velünk szórakozik, de akkor sem adom meg neki azt az örömet, hogy ezt láthassa is rajtam, ha már olyan nagyon szemmel tart.-Egyébként, hogy van a nagyid?- érdeklődök finoman, hátha ezzel sikerül kellemesebb irányba terelni a beszélgetést, mert azt már észrevettem, hogy a nagymamája nagyon fontos neki. Meg is értem. Én is imádnám, ha az enyém még meglenne.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Kedd Nov. 17, 2020 3:27 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





Valóban igyekeztem. Próbáltam, hogy minden menjen a megfelelő kerékvágásban, és nem túlagyalni a dolgokat, de valahogy nem voltam rá képes. Egyre csak azon gondolkodtam, hogy valamit tenni kell, és nem hagyhatjuk annyiban a dolgot. Gondolkodni kellett rajta, ám már csak a kedvéért is megpróbáltam, s persze a magam elmebeli épségéért is.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd bólintottam. Rá akartam hagyni az egészet, de tudtam, ez alatt az idő alatt már megismert annyira, hogy tudja, bizony ezt csak megjátszom, és valójában kattog az agyam ezerrel a történteken, és keresem a megoldást.
-Szeressem… pont mint a nők.. - villantottam felé egy mosolyt. Öntörvényű volt, s bizony makacs is.
Közben Caroline  ott üldögélt mellettem a karom alá bújva, miközben én a karját cirógattam, s továbbra is pörgött az agyam.
Aztán jött a felajánlott fürdő, amit jófiú módjára elfogadtam, s bizony be is vettem magam a kádba, ám kis idő múlva a macska odapofátlankodott. Nem voltam én ehhez hozzászokva. Nem szoktak csak úgy bámulni mancsot nyalogatva, és bizony eddig tartott, hogy hagytam Caroline-t a telefont bűvölni, és nézegetni a kamerát, ami remélhetőleg semmi érdekeset nem mutatott neki.
Mikor behívtam, ő frappáns megjegyzést tett, amiért villantottam felé egy mosolyt.
- Valóban? - szaladt fel a szemöldököm, aztán előrébb húzódtam, s némi várakozás után megmosta a hátam, majd hátradűltem, s lehunyt szemekkel élveztem pár pillanatig a masszázst amit a vállaimra kaptam.
-Igyekszek! - feleltem a ne szokj hozzá megjegyzésre, aztán mikor előhozakodott azzal, még is mennyire utált, morogtam kicsit, aztán megvontam a vállam.
-Tettem amit tennem kellett. Utálok hazudni, de meg kellett tennem, és mindig megnehezítetted a dolgom. - nyitottam ki a szemeim, s tekintetem szegeztem rá komoly ábrázattal. -Én se igazán szívleltelek emiatt. De változik a világ… - villantottam egy mosolyt felé, aztán bólintottam, majd felültem, és ismét lemostam az arcom.
-Nem igazán akartam főzésel bajlódni… - jegyeztem meg, miközben a círmos ismét megjelent az ajtóban, majd talpak kopogása hallatszott, s ismét ott volt a kád oldalán. - Reménytelen eset… - majd összevizeztem a hajam, aztán sampont tettem a kezembe, s elkezdtem megmosni azt.
- Lassan megyek majd. Készítsd ki amit szeretnél, és megcsináljuk . - ráemeltem a tekintetem, miközben tovább mostam a hajam.
Ha kiment, hát lemostam azt, s igyekeztem mihamarabb elkészülni, és nem morogni rajta nagyon, hogy a macska még mindig ott volt a közelemben.
- Nem leszünk jóban kukkoló… - jegyeztem meg mogorva ábrázattal, miközben kifelé indultam egy derekam köré tekert törölközővel. - No, mit akarsz enni a saláta mellé? - közben a táskámból előszedtem pár cuccot magamnak, hogy aztán azokkal menjek vissza a fürdőbe, hogy magamra ölthessem azokat.
Egy gyors öltözés után visszamentem a konyhába, s törölközővel a vállamon álltam meg a pult mellett.
- Tudod mit… most te főzöl, én meg csak itt leszek, és csevegünk… - villantottam egy mosolyt, közben eszembe jutott a nagyi is, hogy vajon miért nem akarta elfogadni ezt a macskát. - Tehát...holnap gyakorlunk… igyekszünk mindent átismételni, és megnézzük mire emlékszel pontosan.




A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Pént. Nov. 13, 2020 10:34 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Az a csodás mosoly, amit rám villantott, esküszöm bearanyozta ezt az amúgy elég pocsék napomat, amit java részt azzal telt, hogy olyasmin kattogtam, amin -ezek szerint- nem is kellett volna. Hiába volt olyan furcsa reggel, nem bánja azt, ami tegnap történt, úgyhogy nekem máris meg van a boldogságom. Leszámítva mindazt a katyvaszt, amibe belemásztunk, de most valahogy ezt sem akarom beengedni az életembe. Ez a fél óra boldogság kijár nekem. Megérdemlem, és igazából Ő is, de tudom, hogy valójában úgyis mindketten ezen fogunk mostantól aggódni.
-Tanulni is fogok. Szerencsére elég jó mesterem van...- bólintok határozottan, de bíztató mosollyal az arcomon, hogy azt az aggodalmas élt valahogy eltüntessem. Benne van a pakliban, hogy meghalunk mindketten, de most még élünk. -Rendben, de kérlek, ne őrlődj most ezen, jó? Holnap majd rákapcsolunk, de most... most inkább örüljünk, hogy itt vagyunk és még cicánk is van.- sandítok a kis szőrmókra, majd vissza Ericre, akinek a vallomása hallatán elmosolyodok és megingatom a fejem. -Iiigen, nagyon úgy tűnik, hogy hajlamos vagy rá.- bólogatok mosolyogva, de aztán nem is feszegetem tovább a témát, csak elkönyvelem magamban, hogy vigyáznom kell rá. Tudnia kell, hogy számíthat rám és, hogy elég kemény vagyok, szóval holnap száz százalékosan kell teljesítenem és fel kell fognom végre, hogy az életünk a tét.
Ha a kis szőrmók nem lenne velünk, a kanapén ücsörögve is ezen morfondíroznék valószínűleg, de így inkább csak élvezem, ahogy Eric átkarol és figyelem, ahogy cirógatja a macskát, aki elégedetten dorombol. Meg tudom érteni, hogy jól érzi magát meg amiatt is, hogy szemmel láthatóan máris oda van a gazdijáért. Ericnek azonban még fel kell dolgoznia, hogy mi is történt ma vele.
-Ezt felejtsd el. A macskák öntörvényű állatok. Ne akard irányítani, csak szeresd, amikor kéri.- kuncogok, miközben én is megcirógatom a szőrcsomót, majd felpillantok Ericre és egy puszit nyomok az orra hegyére.-De majd belejössz, mint ahogy ő is. Jó cica lesz, én érzem.- vigyorogtam, majd felajánlottam a fürdőzés lehetőségét, ami kellően fel is villanyozta Ericet. Nekem mindig segít, ha ilyen pocsék helyzetekben áztatom magam egy kicsit. Talán, neki is jót tesz majd, bár azért közben megkérem, hogy oldja meg, hogy láthassam a telefonon a kamera képét. -Nem baj. Legalább látni fogom, hogy mi a helyzet.- lóbálom meg a telefont elégedetten, majd amíg ő a fürdőbe vonul, úgy döntök, hogy összedobok egy kis salátát. Annyira még nem vagyok idióta, hogy erre ne legyek képes, ráadásul úgy sejtem, hogy talán ő sem veti meg az ilyesmit, bár nem végzek vele, mire szól, hogy menjek be a fürdőbe. -Megyek!- válaszolok gyorsan, de a fürdő ajtajában egy pillanatra megtorpanok és tanácstalanul, az ajkamat rágcsálva eltöprengek azon, hogy most komolyan be kellene mennem? Aztán eszembe jut, hogy történt már hasonló, úgyhogy nem is értem, miért aggódok. Csak mosolyogva bentebb lököm a nyitva hagyott ajtót és azonnal a rajongójáért nyúlok.-Szerintem nem lehet hibáztatni azért, ha kicsit jobb kilátást akar magának.- kuncogok, de közben kitessékelem a cicust az ajtón egy alapos simogatás után és visszafordulok Eric felé. Esküszöm, legszívesebben becsusszannék mellé a kádba, de inkább elhessegetem ezt a gondolatot, mert kicsit erős lenne azok után, hogy épp, hogy megbeszéltünk mindent.
-Ne szokj hozzá. Nem akarlak elkényeztetni.- duruzsolom vigyorogva, de azért lehajolok hozzá, hogy puszit nyomjak az arcára, majd a kád mögé huppanok a puffomra, amire máskor a gönceimet rakosgatom és nyomok egy kis tusfürdőt a kezemre, hogy aztán alaposan bedörzsöljem a hátát vele. Kicsit mondjuk meg is masszírozom és, ha netán közben hátra is dől, akkor a vállait nyomkodom tovább. -Hogy én mennyire utáltalak, amikor akadékoskodtál a patológián. Meg akartalak fojtani!- lesek le rá nevetve és felidézem magamban azokat az időket. Olyan, mintha ezer éve történt volna, hiszen ég és föld az ami akkor volt és, ami most van.-Egyébként neki álltam összedobni egy kis salátát. Süthetnénk mellé egy kis csirkehúst, ha gondolod.- vonok vállat, majd a masszázs szép lassan elhal és inkább, csak a vállain tartom a kezem, miközben élvezem ezt a baromira egyszerű, hétköznapi jelenetet. Hiányzott már ez, mert az utóbbi időben másból sem áll az életem, csak a szörnyekből.



Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Pént. Nov. 13, 2020 2:03 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





Molyos költözött az arcomra, miután közölte ő is meghibbant, s bólintottam is hozzá párat, hogy igen, bizony ezt én magam is észrevettem, s talán még ki is villantottam fogaim mellé, s így amolyan rendes normál mosolyt kapott, egy igazi szívből jövőt. Bár a fene se tudja miért vigyorogtam, szóval inkább letöröltem a képemről, s igyekeztem arzzal foglalatoskodni, hogy ecseteljem, a macskának miért nem jó a Mimi, és a Puszedli név.
- Ühüm… el. -  bólintottam rá, aztán annyiban is hagytam a dolgot, s meglestem a feléveteleket, aztán neki is megmutattam azokat, s ecsetelni kezdtük, mit is kellene tennünk jelen helyzetben.
Én sosem voltam a megfutamodás híve. Sosem akartam az a fickó lenni, aki az első nehézségeknél feladja, és otthagy mindent, csak azért, hogy mentse a bőrét.
- Bele. De tanulhatsz tovább, hogy az a belehalás ne menjen olyan egyszerűen. - hangom, és ábrázatom elkomolyodott. Talán beindúlt az ösztön, hogy ezt igen is komolyan kell venni, és nem lehet csak úgy elhessegetni valamerre, hogy egy rémálomnak hasson az egész. -Holnap felmegyünk a faházhoz. - jelentettem ki, aztán ő közölte, hogy olyan terv kell, amiben nem csak én vagyok benne, hanem ő is.
-Az nem egy utolsó lehetőség, és igen… olykor tényleg hajlamos vagyok túúltolni a dolgokat. - jegyeztem meg, szándékosan megnyomva a szó elejét, mintegy jelezve, hogy egyetértek ezzel az egésszel.
Aztán letettem magam a kanapéra, s természetesen a macska már is befészkelte magát az ölembe, s elmozdulni sem akart onnan, én pedig kifakadtam, hogy ez így nem lesz a legjobb.
A nagyin kívül sosem tartoztam senki irányában sem felelősséggel eddig. Hogy a családom többi tagjával mi van, nos az annyira nem érdekelt, hisz ők is élték az életüket messze innen, boldog tudatlanságban. Néha írtam nekik, vagy beszéltünk telefonon, de ennyiben ki is merült a személyes kontakt.
Elmosolyodtam, s ráemeltem tekintetem, miközben mellém telepedett, így finoman átkaroltam szabad kezemmel, hisz észre sem vettem, legalábbis egy ideig, hogy a macskát a másikkal cirógattam. Kész… elvesztem!!
-Nagy vonalakban igen. - bólintottam. - De azt kifelejtetted, hogy reményeim szerint, a bige, nem lesz túlmozgásos, és szót fogad nekem, hogy megmaradjon az élete… - tettem hozzá, felé fordítva tekintetem, s felajánlott nekem egy fürdőt. Bólintottam, majd kitettem a macskát az ölemből, aki elégedetlenkedve nyervantott, s megindultam a fürdő felé. - Igen Anyu!! - jegyeztem meg közben, majd megtorpantam kérdésére, s visszafordultam.
Elvettem tőle a telefont, majd beállítottam, hogy azon is nézhesse, ha már ennyire akarja a kameraképet.
-Tessék. - visszaadtam. - De most úgy sem fog erre jönni. Van esze… tisztában van vele, hogy számítunk rá. - azzal megindultam a fürdő felé, s menet közben már gomboltam is kifelé az ingem, aztán odabent az ajtót résnyire nyitva hagytam.
Megengedtem a kádba a vizet, tettem bele némi habfürdőt, ha egyszer az volt a cél, hogy lenyugodjak, majd bevetettem magam a kellemesen meleg habok közé, s ha mázlim volt, és a macska kellőképpen megsértődött, akkor bizony nem fog utánam jönni ide is.
Kényelmesen elnyúltam a kádban, lemostam képemet, s lehunytam szemeim, és a parancsnak megfelelően próbáltam lenyugodni.
Mire kinyitottam a szemem, a macska nézett velem farkasszemet.
Ott üldögélt a kád végében, farkát ide-oda lengetve, majd megpiszkálta lábújjam, s leugrott, hogy elfoglalhassa a helyét a kilépő szőnyegen.
-Csodás… - morogtam. - Figyelj csak!! Megtennéd, hogy kiviszed innen az első számú rajongóm? - emeltem fel kissé a hangom, miután a macska megtámaszkodott a kád szélében, s felugrott oda, s ismét bámulni kezdett. - Mindennek van határa kisasszony… - morogtam a macskának, majd elhatároztam, hogy bizony nem lesz ebből hosszas fürdőzés. - És ha már jössz… megtennéd, hogy megmosod a hátam? - kérdeztem, miközben felültem, s úgy helyezkedtem, hogyha megteszi amit kérek tőle, hozzáférjen a hátamhoz.







A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Csüt. Nov. 12, 2020 9:11 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"


Igen. Valószínűleg ilyesmi állhat a háttérben, ha én is a szabad kis szingli életemet képes vagyok feláldozni a párkapcsolatok oltárán, hogy meghibbantunk. Mind a ketten. Ennek ellenére, ha arra gondolok, milyen megnyugtató és kellemes érzés odabújni Erichez vagy épp megcsókolni, esküszöm egyáltalán nem bánom. Sőt. Ha eszembe jut, milyen volt mellette ébredni, hát arról is csak az jut eszembe, hogy milyen jó lenne minden reggel így ébredni. Fogalmam sincs, hogy mi fog ebből kikerekedni vagy, hogy egyáltalán képesek leszünk-e elviselni egymást hosszabb ideig, de azt tudom, hogy meg szeretném próbálni, az pedig, hogy Ő is így van vele, csak még jobban ösztönöz. Mi gond lehet? Már azon felül, hogy egy pszichopata állat vadászik ránk...
-Akkor én is meghibbantam, mivel a legutóbbi pofára esésem miatt megfogadtam, hogy soha többé nem teszek ilyet.- vigyorgok rá, de aztán a macskára terelődik a figyelmünk, akinek a nevét még mindig nem sikerült kitalálni, vagy legalábbis megegyezni azokban, amiket én ajánlottam. Mondjuk nem mondhatnám, hogy jó lennék a kisállatok elnevezésében, de ezek szerint ebben Eric se túlzottan ékeskedik.
-Jó, akkor majd a nyomozó úr kitalál neki valamit.- vonok vállat mosolyogva, szemet forgatva, hiszen annyit mantrázunk a macska nevén, mintha az olyan nagyon fontos lenne. Mintha legalábbis a gyerekünk nevén vitatkoznánk épp.
Ez a hangulat azonban pikk-pakk elszáll, amikor Eric felfedezi, hogy az a dög itt járt és hagyott is nekem üzenetet. Pedig ez az este kezdett egész jól alakulni. Már-már repestem is a boldogságtól, amiért ez a pasas vonzónak tart és még benne is lenne, hogy együtt legyünk, de még ennek se örülhetek, mert ez a szemét tönkre vágja az életemet.
-Abba bele is halhatunk és akkor nagyon tökösek és vagányak voltunk.- sóhajtom ironikusan a választ, mert értem én, hogy nem jó, ha elmenekülünk innen, de azt sem érzem fairnek, hogy előnyben van velünk szemben. Mindenképpen mi vagyunk az üldözöttek, akármit is csinálunk.
Vagy legalábbis, rám ez elejétől fogva vonatkozott, de Ericnek nem lett volna kötelező belemásznia, most meg már nyakig rántottam magammal az egészbe. Semmiképp sem akarom a vesztét okozni, bár úgy érzem, hogy ezen már késő gondolkoznom. Kicsit hangot is adok az aggodalmaimnak, de Ő most is olyan édesen megnyugtat, hogy a gondok helyett inkább, csak a simogatására, a hangjára és az illatára koncentrálok. Nem akarok folyton ezen idegeskedni, bár ez elkerülhetetlen, ha az életünk forog kockán, ennek ellenére tudom, hogy őszintén ezt gondolja. Elgondolkodott a válaszon, ami azt jelenti, hogy nem vágott rá rögtön semmit, csak azért, mert én azt vártam volna, hogy azt mondja. Átgondolta és megfontolta, hogy tényleg ezt akarja-e és még ezek után is ezt a választ adta, szóval igen. Hiszek neki és megnyugtat a tudat, hogy nem hagy magamra.
Azonban azt is fontosnak érzem, hogy közöljem vele, hogy semmiképp sem fogok egy sötét sarokban kuporogni és elvárni, hogy Ő megtegyen értem mindent. Na nem. Nem olyan fából faragtak, még akkor sem, ha tudom, hogy ez tutira nem tetszik neki. Most is annyira óv már, mint egy hímes tojást.
-Semmiképp sem hagynám, mert ha bajod esne, az én lelkemen száradna és azt nem akarom. Ez egy rafinált dög, te meg hajlamos vagy begőzölni, mint ahogy legutóbb láthattuk, szóval kell valaki, aki vigyáz a te hátsódra is.- kúszik pimasz vigyor az arcomra, majd figyelem, ahogy lehuppan a kanapéra, a macska meg, akinek még mindig nincs neve, úgy követi és fészkeli magát az ölébe, mintha ez egy teljesen megszokott és természetes dolog lenne. Meg tudom érteni, amiért máris odáig van érte, mert én is ebben a cipőben járok.
-Úgy érted nem elég, hogy itt van ez a bige, akit meg akarsz védeni -ki tudja miért?- de még egy macskád is lett? Igen. Ez a nagy büdös helyzet.- sóhajtok egy nagyot mosolyogva, majd lehuppanok én is a kanapéra, mellé húzódok és fejem a vállára hajtom, miközben a cicust kezdem cirógatni. -Mit szólnál egy kellemes fürdőhöz? Engedek neked vizet, hátha segít ellazulni picit.- lesek fel rá gyengéd pillantással, mert hát jó lenne, ha valahogy meg tudnám nyugtatni, mert ha itt fog nekem aggodalmaskodni, attól én is befeszülök, aztán majd egyikőnk sem alszik az éjjel.-Közben pedig, majd figyelem a telefonomon a kamerát. Össze lehet hangolni az okostelefonokkal, nem?- veszem elő a mobilomat, majd érdeklődve lesegetni kezdem, mintha attól majd okosabb lehetnék, pedig annyira azért nem vagyok profi benne. Ha azonban valahogy be tudok jelentkezni a hálózatba a telefonnal is és onnan figyelhetem a lakásomat a nap bármelyik percében, az nem lenne rossz.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Pént. Nov. 06, 2020 9:45 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





Magyaráztam neki, még is mi zajlik közöttünk szerintem, s reakciójára, kap tőlem ismételten egy mosolyt, s még kacsintottam is egyet mellé, mikor mint egy megerősítésképpen közölte, hogy bírja a képem. Egy ideig még ecseteltem a dolgokat, majd váltakozva hol rá, hol pedig magamra mutattam, ezzel véget vetve az eszmefuttatásomnak.
Mivel kaptam egy csókot, így viszonoztam azt, s ismételten elmosolyodtam, és megvontam a vállam, s azzal egyetemlegesen megingattam fejem.
- Lehet meghibbantam, de nem. Nem bánom. - vallottam meg, aztán mikor ellépett tőlem, és a macskával kezdtünk el foglalkozni, agyalva annak megfelelő néven, megdörgöltem az állam, s úgy tettem, mintha nagyon gondolkodnék rajta.
- Puszedli… nem tudom… ő egy cirmos macska… mi lenne, ha egy ideig nem lenne neve… megismerjük, és a végén adunk neki egy nevet, ami tényleg illik hozzá? - vázoltam fel a magam elképzelését. - Szerintem nincs olyan Mimis feje… bocs… - vontam meg a vállam, aztán jöhetett a kamera nézegetése, amikor is megmutattam neki a felvételt, hogy bizony volt egy nem túl kedves, és várva várt látogató a lakásnál.
Abban biztos voltam, hogy tudatában van annak, hogy Caroline nincs egymagában, hisz akkor nem használta volta a többesszámot. Este bármit megtehet. Kifigyelhet minket, s akár még arra is rávehet bennünket, hogy végezzünk egymással, s mindezt ő majd vigyorogva nézi végig.
-A kérdés az, hogy hová. Ha elmenekülünk, akkor ő nyer. Megfélemlített , és nyeregben érzi magát általa… de ha megmutatjuk neki, hogy nem félünk… - elhallgattam, aztán mikor megölelt, én is viszonoztam az ölelést, s hagytam, hogy addig legyen a karjaimban, ameddig az jólesik neki, s közben közöltem, hogy bizony folytatni kell a tanulást, nem tántoríthatja el tőle semmi sem.
Ha csak annyit érünk el vele, hogy megtudja védeni magát, ha nem vagyok a közelben, már nyert ügyünk van.
-Itt vagyok…ezt akarom csinálni, és ez a dolgom. -megsimítottam hátát. Igaz nem azonnal feleltem neki, de a választ megkapta. Igaz, hagyhattam volna figyelmen kívül is a dolgot, de nem tettem.
Ahogy az sem, hogy részt akar venni ebben az egészben.
Összeszorítottam fogaimat, s ráharaptam a nyelvemre. Nem volt szabad kimondanom amit elsőre gondoltam. Tisztában voltam vele, hogy az ő helyzetében, és sem hagynám, hogy kihagyjanak a dologból, s akkor makacs önfejemre hallgatva egymagam vágnék bele a közepébe.
-A tervekkel még ráérünk. Nem hagylak ki a dologból, bármennyire is úgy gondolom, hogy az lenne a helyes megoldás.. - egy pillanatra elhallgattam, s lassan elengedtem őt, miközben a macskára emeltem tekintetem, aki elégedetten gömbölyödött össze a kanapén, majd nyúlt ki mint egy rongybaba, s némi cicomázkodás után lehunyta szemeit, s aludta gondtalan álmát.
- Az a konok fejed, úgy sem hagyná, hogy Rambo-t játszva belevessem magam a dologba, és valami azt súgja, ehhez a döghöz kelleni fog a segítség… - húztam el a számat, majd letettem magam a kanapéra a macska mellé, aki egy ideig még ott feküdt békességben, majd gondolt egyet, és belemászott az ölembe, dagasztott kicsit a mancsaival, alaposan kiengedve karmait, aztán tett pár kört a combjaimon, míg megtalálta a helyét, és letelepedett, én meg egy ahhh, és egy szemforgatás után hátradöntöttem a fejem, majd arcom tenyereim alá rejtve szólaltam meg.
- Lett egy macskám… nekem… nem elég a baj, de még egy négylábú is bekéredzkedik a káoszba. - zsörtölődtem, majd Caroline-ra emeltem tekintetem.






A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Csüt. Nov. 05, 2020 11:21 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"


Utálom, hogy belemosolyog az arcomba, miközben én egész nap kétségek közt vergődtem, mert fogalmam sem volt, hogy akkor most hogyan tovább. Erre ő most vigyorog itt nekem, mint a tejbe tök. Imádom, mert én is elkezdek mosolyogni még akkor is, ha az imént felbőszített picit.
Végül én is kicsit komolyabbra veszem a figurát és figyelmesen hallgatom, ahogy vázolja a "tényállást", de akaratlanul is ajkamba harapok, ahogy hallgatom. Édes, ahogy próbálja megfogalmazni ezt az egész furcsaságot, ami kialakult, így el is mosolyodok és bólintok a "stimmel" kérdés hallatán.
-Bírom a képed, nyomozókám.- motyogom, majd tovább hallgatom, de az elsőbálozós résznél már tényleg elnevetem magam és természetesen zavarba is jövök, de végül, amikor kettőnkre mutat sóhajtok egyet és közelebb lépek hozzá.-Szóval nem rémített meg a gondolat, hogy a nyakadon maradok?- vigyorgok fel rá, majd tenyerem az arcára simítom és kicsit felágaskodok, hogy egy csókot nyomhassak ajkaira. Fogalma sincs mennyire megnyugtattak a szavai, szóval valahogy éreztetni akartam ezt vele, mielőtt ismét a macskára terelődött a figyelmünk. Képtelen vagyok elhinni, hogy elvitte magával dolgozni a kisasszonyt. Na meg azt is, hogy nem tudunk nevet választani szerencsétlennek.
-A régi macskám puszedli volt...- sandítok fel rá sokatmondó mosollyal az arcomon, hiszen sokan talán ilyen nevet se adnának a macskájuknak, de én mégis megtettem. -Mit szólnál a Mimihez?- vonok vállat tanácstalanul, mert fogalmam sincs, hogy milyen is az a név, amit a normális emberek a kis kedvencüknek adnának. Talán, úgy lenne fair, ha teljesen Ericre bíznám a döntést, hiszen mégis csak ő kapta a cicust, nem? Ugyanakkor, ha úgy vesszük, hozzám állított be vele, ergo némi közöm azért mégis csak lesz hozzá nem?
Utólag ez a téma azonban túl kellemesnek tűnik, amikor kiderül, hogy az a pszichopata dög itt járt a lakásom ajtajában. Nem igazán örülök a hírnek és a késztetés, hogy azonnal elcuccoljak innen, egyre erősödik, pedig nem vagyok egy könnyen megfutamodó, menekülős típus. De mégis, mi más lenne a megoldás, ha azt szeretném, hogy én és Eric is életben maradjunk?
-Le kell innen lépnünk...- bukik ki belőlem végül halkan, mert még magam sem vagyok biztos benne, hogy tényleg ezt akarnám, mivel az is lehet, hogy csak a félelem beszél belőlem. Jó pár éve itt élek már és szeretem ezt a házat, de ez a szeretet szép lassan kezd átalakulni rettegésbe annak a szemétnek köszönhetően. Mondjuk úgy, ha Eric itt van, valamicskét enyhül a félelmem, de Őt sem akarom veszélybe sodorni. Tudom, hogy nem hagyna cserben és talán épp ez rémiszt meg a legjobban.
Mondjuk az is, amikor mutatja a felvételen, ahogy megjelenik az illető az ajtóm előtt majd később ismét visszatér. A gondolat, hogy itt járkált a lakásom körül, enyhén szólva is kiborít. Mostantól tényleg nem mehetek egyedül sehova, mert mindig kíséret kell majd, mint valami kicseszett királynőnek? Vagy... megtanulok szembe nézni az ellenségeimmel és megoldom a problémát. Vagy meghalok, de ezt inkább meg sem említem Ericnek, mert biztosan nem örülne neki.
-Számára ez már így is egy játék, ha benne vagyok, ha nem.- vonok vállat sóhajtva, de aztán inkább hozzábújok Erichez, hogy Őt és egyben magamat is megnyugtassam picit, vagy mert szimplán, csak jó érezni, hogy nem vagyok egyedül. Azt hiszem, ha mindez úgy történne, hogy Ő nincs itt és teljesen magamra lennék utalva, már rég bediliztem volna.
-Fogalmad sincs róla, milyen sokat jelent nekem, hogy itt vagy. De komolyan.- sóhajtom fáradtan, majd bólogatni kezdek egyetértve a szavaival.-Tudom. Folytatjuk.- simulok hozzá újra, miközben csókot nyom a homlokomra én pedig elmosolyodok. Nem tudtam, mennyire szükségem van erre, amíg most Eric közelsége eszembe nem juttatta, hogy milyen jó is az, ha valakire számíthatok.
Végül nehezen ugyan, de ismét elhúzódok tőle egy picit, hogy felnézhessek rá. -Szükségünk lesz egy tervre. Egy nagyon jó tervre.- jegyzem meg komoly arccal és azzal is tisztában vagyok, hogy ebben nekem is részt kell vennem. Az úgy nem megy, hogy csakis Ő egyedül intéz mindent és vigyáz rám. Nekem is vigyáznom kell Rá és magamra is, úgyhogy össze kell szednem magam elég rendesen.-Ami persze nem csak arról szól, hogy én elbújok, míg te próbálsz megvédeni...- sandítok rá sokatmondó pillantással, ami tudom, hogy nem fog tetszeni neki, de akkor is ez a helyzet. Edzenem kell és minimum részt venni ebben, nem pedig áldozatnak lenni. Azt utálom.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Szer. Nov. 04, 2020 1:32 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





-Valóban így lett volna? - kérdeztem vissza halvány, majd lassan erősödő mosollyal képemen. Aztán tartottam némi szünetet, vonásaim elkomolyodtak, miközben nekikezdtem az eszmefuttatásomnak, hiszen sosem voltam az a nem mondunk igazat típus. - A tényállás a következő… egyedül voltunk eddig. Aztán betrappoltunk egymás békésnek talán aligha nevezhető életébe. Az egymás iránti utálat, átfordult amolyan bírom a képed fazonba.  Eddig stimmel? - tartottam némi szünetet, miközben a macskát figyeltem, aztán tekintetem Caroline-ra vándorolt. - Majd kezdtek bonyolódni a dolgok, és most mindketten csak lesünk, mint hal a szatyorban, és zavarban vagyunk akár egy elsőbálozó kislány. - vázoltam nagy vonalakban. - Eltűntem, mert rengeteg dolgom volt. És nem azért, mert megrémített ez az egész, vagy mert nem akarnám ezt… - mutattam rá, majd saját magamra, ezzel nyomatékosítva a párosunkat. A lelkem mélyén nagyon is akartam valahová tartozni, csak úgy hiszem túlságosan is büszke voltam ahhoz, hogy beismerjem, igen is igaza volt, és tényleg szükségem van valakire, s tényleg sokkal jobb úgy hát… jelen helyzetben hazajönni, hogy valaki tényleg várni fog a lakásban. Úgy hiszem erre a kijelentésre még nem álltam készen, ám amilyen okos, bizonyára magától is rájön a szavaim alapján.
Aztán a téma átterelődött a macskára, és hogy egész nap ott volt velem az őrsön.
- Keltet némi feltűnést a kisasszony! - mosolyodtam el, miközben azért csak megsimítottam a macskát. - Nem… az nem illene hozzá. Valami olyan kell, amit tényleg adnál egy macskának, és nem egy szenilis halról kellene elnevezni. - ecseteltem, miközben azért csak levettem a kabátom, és akasztottam fel azt, hisz szemmel láthatóan nem akart kidobni sem engem, sem pedig a macskát. Bár valahogy volt egy olyan tippem, előbb dobna ki engem, mint a négylábút.
Aztán odamentem a kamerához, hogy akkor én most azt ellenőrizni fogom, hiszen csak bujkált bennem a gondolat, hogy tegnap sem lett leellenőrizve, hiszen annyira elvoltunk foglalva egymással.
És bizony az érzés, mi egész nap a markában tartott beigazolódott, s ki is váltott belőlem némi káromkodást, s haragot, minek következtében az apró cetlit, amit a szőnyeg alatt találtam, jó néhányszor meggyűrtem azt.
Kérdésére nem adtam választ azonnal, pusztán sokkal később, s elfehéredett ábrázata elárulta mennyire elborzasztotta a tény, hogy bizony az a dög nem kotródott el a balfenéken.
-Mindenkinek vannak bérencei, és lekötelezettjei. Ahogy a város vezetőségének, úgy a kisebb halaknak is.  - morogtam haragosan, miközben ismét megnéztem a felvételt. -De az üzenetet ő hagyta… nem sokkal a tegnapi távozásunk után, aztán… itt… visszajött… - a felvételen jó néhány percig ott állt mozdulatlan, majd megemelte képzeletbeli kalapját, és távozott. Persze az arcát nem lehetett rendesen kivenni, hiszen olyan közel nem merészkedett.
- Igen...- nem mondtam többet, csak bólintottam, s visszakapcsoltam a kamerát, aztán eldobtam a galacsinná gyűrt üzenetet, amire a macska szinte abban a pillanatban, hogy földet ért, rávetette magát.
-Azzal csak jeleznéd, hogy benne vagy a játékban, és a végén nem csak egy levelet kapnál a lábtörlőd alá… - morogtam, aztán megölelt, én meg egy ideig csak álltam ott, hisz ilyesmire nem voltam felkészülve, aztán visszaöleltem, hisz rádöbbentem, neki most erre van szüksége. Éreztetnem kell vele, hogy itt vagyok, és vigyázni fogok rá, amíg az erőm engedi. Amíg a szerencse nem pártol el tőlem.
-Megoldjuk… - erősítettem meg kijelentését, miközben igyekeztem valóban megnyugodni, ám a tény, hogy ismét itt járt, csak abban erősített meg, hogy a lehető legjobb döntés volt idecuccolnom. - Folytatjuk az edzéseket… a tanulást. Szükséged lesz rá hamarosan! - jelentettem ki, miközben homlokon csókoltam, s kicsit szorosabban öleltem magamhoz.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Kedd Nov. 03, 2020 8:56 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Mosolyogva hallgatom, hogy bizony egy lovardából szedte össze a cicust, ahonnan gondolom korábban a képet is küldte, majd viszonzom a csókját, bár egy kissé meglepetten, amit rögtön szóvá is tesz. Miközben elveszem tőle a cicát, összevont szemöldökkel rápillantok és értetlenül pislogok párat.
-Már elnézést. Reggel pont te reagáltál hasonlóan, aztán egész napra eltűntél és még, csak nem is te jöttél értem. Mégis, mit kellene ezek után gondolnom?- vonom meg a vállam tanácstalanul, de azért tényleg kezdem azt érezni, hogy el kellene beszélgetnünk, mert érezhetően nem ugyanazt gondoljuk arról, ami tegnap történt. Vagy ugyanazt gondolnánk, csak félünk? Fogalmam sincs, de hamarosan tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. -Szóval világosíts fel kérlek, hogy is állunk?- pillantok rá őszinte kíváncsisággal, mert azért azok után, hogy reggel olyan ridegen fogadta a puszimat... szóval tökre beparáztatott és ezen nem segített az sem, hogy egész nap nem beszéltünk. Jól esett, ahogy most üdvözölt, de lehet csak azért volt, hogy ne bántson meg vagy valami. Nem értek én a pasikhoz, mondom is mindig Liának.
-Nem csodálom, hogy meglepte a bűnözőket. Engem is megleptél vele.- vigyorodtam el a kellemetlen téma ellenére, hiszen elég volt a cicusra néznem ahhoz, hogy jobb kedvem legyen. Nagyon édes kis szőrmók és én mindig is jobban kedveltem az állatok társaságát, mint az emberekét. Nem véletlenül dolgozok holtakkal.
-Na, mert akkor mi legyen a neve? Mirrmurr?- forgatom a szemeimet, mert nem értem, hogy mi baja a Szenillával. Tök kis édes név lenne ennek a szépségnek és a ribancnál mindenképp százszorta jobb. Hogy tud valaki egyáltalán ribancnak hívni egy macskát? Őrület.
Mondjuk amennyire szeret Ericnek hízelegni, talán van benne valami. Még a morcos nyomozó bácsi is megenyhül neki végül, pedig nincs jó kedve. Látom rajta. Még a cipőjét sem vette le, ami olyan, mintha maga sem tudná eldönteni, hogy maradni vagy menni szeretne-e inkább, de végül inkább elvonul mosakodni majd a kamerák felvételeit böngészni, amíg én cirógatom a kis cicust és haverkodok vele. Egészen megnyugtat az aprócska állat dorombolása, de pillanatok alatt szerte foszlik, mikor Eric káromkodni kezd.
-Mi történt?- ráncolom a homlokom, ahogy közelebb lépek hozzá, de válasz helyett az ajtó felé indul, én meg hirtelen megijedek, hogy talán itt hagy a fenébe anélkül, hogy megbeszéltük volna a dolgainkat.
Végül rá kell jöjjek, hogy ennél sokkal rosszabb dologról van szó. El is fehéredek a galacsint látva, amit aztán újra és újra összegyűr.
-Nem volt itt senki és nem volt semmi mozgás. Figyeltem.- biztosítom róla, de mégis honnan tudhatnám, hogy valóban így volt-e, ha ez a szemétláda ilyen rafinált? Kifigyelte, hogy leléptünk és akkor hagyott nekünk üzenetet. Remek.
-Szerinted tényleg nincs jobb dolga, mint állandóan itt lebzselni a ház körül? Egyébként is, leginkább éjjel mozoghat, nem? Azaz, maximum csak most lehet majd a környéken, hiszen nem rég sötétedett be...- ötletelek, miközben egyre inkább kezdem barátomnak érezni a napfényt, bár ez sem nyújt száz százalékos biztonságot, hiszen vannak vámpírok, akiknek a napfény sem akadály.
-Na jó. Ki kell találnunk valami komolyabb védelmi rendszert éjszakára vagy ilyesmi.- ötletelek, de végtére is, nekem már épp megfelelő az, ha velem alszik. Már attól sokkal inkább biztonságban érzem magam, ha tudom, hogy mellettem van, bár azért elég bizarr, hogy ez a dög folyamatosan figyel minket. És mi ez a "közeleg a nap" szöveg? Miért szórakozik velünk, mint a macska az egérrel? Jöjjön ide és intézzük el végre az egészet.-Akkor most én is hagyjak neki üzenetet a lábtörlő alatt?- morgok értetlenül, de persze csak próbálok lazítani a hangulaton, mert Ericet szét veti a méreg de végül úgy döntök, hogy egy ölelés, talán jobban esne neki, úgyhogy oda is bújok hozzá és nagyot sóhajtok.-Nyugodj meg. Megoldjuk, jó?- sóhajtom a mellkasába, majd felsandítok rá és félénken elmosolyodok.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Szomb. Okt. 31, 2020 11:27 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





-Nyilván akad olyan. - vontam meg a vállam, majd engedtem meg magamnak egy halovány mosolyt. - Amúgy egy lovardából. - adtam meg a választ, miközben beljebb mentem.
Meglepetését látva az arcán a csók után, vonásaim egy pillanatra megkeményedtek.
-Azt hittem eképpen állunk... - hagytam, hogy kiszedje a macskát a vállamról. Elhessegettem magamtól a pillanatnyi sértetségem, amit a fene tudja honnan szedtem össze, s elgondolkodtam egy időre, volt e értelme ezen agyalnom a nap nagy részében.
Aztán figyeltem miképpen magyaráz a macskának, s karba fontam karjaim mellkasom előtt, miközben nekidőltem a falnak. Kabátom, és cipőm nem vettem le kivételesen.
Nem tudom mire vártam. Tulajdonképpen csak nem akartam levenni. Még nem.
-Velem... Rendőr kutya smafu.... Legyen macskád, és a bűnözők a meglepetéstől ledermednek. - mosolyodtam el, aztán elléptem a faltól.
A néven amit a macskára aggatott felszaladt a szemöldököm, s nagy komolyan jegyeztem meg.
-Ennél a Ribanc is jobb... Valami rendes név kellene neki... - komolyodott el a hangom és az ábrázatom. - Igen... Phoebe így hívta. - megingattam a fejem, s mivel a macska odajött hozzám, és hízelegni kezdett, hát felszaladt szemöldökkel emeltem rá tekintetem.
-Sose volt macskám. Vagy csak nem emlékszem rá. - végül csak beadtam a derekam, és lehajoltam hozzá, végigsimítva hátán, mire felegyenesedett, megtámasztotta magát a vádlimon, majd nyervantott, ám nem vettem fel. Helyette még is kibújtam a kabátomból és a cipőből.
Bementem a fürdőbe, lemostam a kezem, s az arcomat is, majd elővadásztam a telefonom, rápillantottam az üzeneteimre, majd gondoltam egyet, s elmentem a monitorhoz, hogy ellenőrizzem a felvételeket.
Vonásaim olyan hirtelen komolyodtak meg, s lett gondterhelt az ábrázatom, és fagyott rá, mintha az eddigi vidámságom, és mosolyom nem is létezett volna.
-Mi a jóbüdös... - visszatekertem a felvételt újra és újra. Egy sötét árny suhant át a felvételen több alkalommal is. Míg mi mulatoztunk a többiekkel, bizony valaki járt itt. Vagy a tizedik visszatekerés után összeszaladt szemöldökkel. - A büdös dög! - káromkodtam egy cifrát mellé, majd kitártam az ajtót, felfordítottam a lábtörlőt, és bizony jól selytettem. - O hogy rohadnál meg te szemétláda! - csattantam fel, majd összegyűrtem a levelet.
-Amíg egyedül voltál nem volt semmi mozgás? Senki sem volt idebent? - fordultam Caroline felé. - Hogy elmagyarázzam... - gyűrtem egyet ismét a levélen. - "Közeleg a nap. Készüljetek! " - idéztem.




A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Pént. Okt. 30, 2020 11:39 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Nem igazán tudom, hogy pontosan mit vártam. Talán azt, hogy Eric csak úgy benyit és köszön, hogy "szia, megjöttem!" vagy, hogy csak szimplán benyit és már intézi is szép csendben a dolgát. Azzal az eshetőséggel viszont semmiképp sem számoltam, hogy majd kopogni vagy csengetni fog, így az első reakcióm az volt, hogy a tőle kapott karóért nyúltam, de aztán eszembe jutott, hogy mekkora hülyeség lenne már egy vámpírtól, ha bekopogtatna, nem? Szóval vissza is tettem az éjjeliszekrényre, de rögtön ezután eszembe jutott, hogy talán a vámpír is épp arra számít, hogy majd óvatlan leszek, amiért kopogással próbál bejutni hozzám, így végül mégis elrejtettem a karót a köntösöm zsebébe és úgy indultam el az ajtó felé. A kamera még olyannyira friss dolog számomra, hogy már csak akkor jutott eszembe, hogy azon akár meg is nézhettem volna az érkezőt, amikor a reteszt már eltoltam az útból és a kilincset is lenyomtam. Dolgoznom kell még kicsit a túlélő ösztöneimen, de végtére is nem lett gond, mert Eric volt az, aki villantott is gyorsan felém egy mosolyt egy szőrmókkal a vállán.
-Hát ezt meg honnan szedted?- bukik ki belőlem a kérdés hirtelen, de ez leginkább a meglepettségemnek köszönhető, mert sok mindent el tudtam volna képzelni, de azt, hogy Eric ácsorog az ajtómban egy macskával a nyakában...na azt egyáltalán nem.
-Van, aki nem szereti őket?- mosolyodtam el, majd óvatosan a cicus felé nyúltam, hogy megsimogassam, miközben figyelmesen hallgattam Eric történetét. Megmentett egy lovat... kapott egy macskát... a nagyi nem engedte... igazi laza, sima, megszokott hétköznapi nap, nem?
-Nos, az már biztos, hogy jó ízlése van a leányzónak.- vigyorogtam a cicára, miközben óvatosan cirógattam és hát valóban, ha épp Ericet szemelte ki magának arra, hogy ráakaszkodjon, hát én bizony nem rovom meg érte. Bármelyik nő szívesen ráakaszkodna szerintem, de ezt a véleményt inkább megtartottam magamnak. Már, csak azért is, mert a gondolatmenetemet totálisan félbe szakította Eric csókja, amit az ajkaimra hintett. Nem igazán tudom hirtelen hova tenni a csókot, így inkább csak betudom hízelgésnek, amit annak érdekében tesz, hogy a macska maradhasson. Mondjuk enélkül is maradhatna, de ez legyen az én titkom.
-Gyertek be.- nevettem el magam, majd elengedtem magam mellett Ericet és a kishölgyet, hogy aztán bezárjam utánuk az ajtót. -Veled volt egész nap? Piszok unalmas lehetett.- vigyorgok a fejemet csóválva, miközben a cuccokat elveszem Erictől és neki látok kipakolni. Most akkor konkrétan kaptam egy macskát a vele járó eszközökkel vagy ez Eric macskája? Netán közös macska? Jézusom, miért bonyolítok túl mindent?
-Hát itt csak barátokat szerezhet. Ezek a barátok pedig, most szépen meg is etetik Szenillát.- gügyögök a cicának, ami tudom, hogy nevetséges, de hát olyan kis cuki, hogy nem tudok ellenállni a késztetésnek, miközben a tányérját elhelyezem és már öntök is bele neki kaját.-Ha jól emlékszem a macskákkal kapcsolatos ismeretimre, kell nekik a pozitív emlék az új hellyel kapcsolatosan, így a legfontosabb, hogy rögtön kapjon enni.- ecsetelem Ericnek, bár inkább olyan, mintha saját magamnak próbálnám felidézni a dolgokat.-Gyerekkoromban volt legutóbb macskám, de amúgy imádom őket. Nem is értem, miért nem volt eddig. Ja igen... Lia agyon csesztetett volna, hogy macskás vénasszony leszek.- kuncogtam, közben a többi cuccot is kiraktam, mint például az almot és az egyéb dolgokat is, amelyek egy macskával járnak, de tényleg nem bántam. Igazság szerint, jól esett, hogy Eric elmerte hozni ide, mint hogy valami idegenre bízza az apróságot. Csak kérdés, hogy mi lesz vele később?

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Csüt. Okt. 29, 2020 11:42 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





A napom dióhélyban nem éppen a legszokvánxosabban alakult. Akadt benne érdekes esemény, s talán még egy új ismerősre is szert tettem, s kaptam egy... Nos igen... Egy macskát.
Megpróbáltam lepasszolni. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy sikerrel járjak. Felajánlottam mindent cserébe a Nagyinak, szóval kiszedtem egy korhadt fát, és még a füvet is levágtam neki, de a macska... Nos az nálam maradt.
A Nagyi úgy fogalmazott, hogy épp itt az ideje, hogy legyen valaki az életemben, mégha az csak egy macska is! Szóval kerek perec megkaptam tőle, hogy nekem igen is kellene már egy barátnő, vagy a koromra való tekintettel egy feleség., úgyhogy addig kell örülnöm, míg csak egy macskát kell hazacipelnem innen. No nem mintha a Nagyitól kaptam volna, de akkor is. Abban reménykedtem, hogy nála majd el lesz ez a ragaszkodó hízelgő nőszemély.
Kicsit ki is akadhattam volna, hisz most kivétepesen nem várt pitével, de az igéretet megkaptam rá a következő alkalomra.
Szóval fogtam a cuccokat, bepakoltam egy táskába, majd a kezemben a macskával, lábamnál a cuccaival álltam meg egy pillanatra Caroline ajtaja előtt.
Csak éppen azt nem tudtam, miért is izgultam annyira.
Vajon az okozott akkora fennakadást bennem, hogy ismét kettesben kell lennem vele, vagy hogy annak ellenére, hogy azt mondtam nekem nem kell háziállat, most ideállítok egy macskával.
Minden esetre megkoccantottam az ajtót, s talán még a csengőre is rányomtam, miközben a macska felvackolta magát a vállamra, némi dagasztás után kényelembe helyezte magát, s dorombolva nyúlt el rajtam.
Előszedtem a kulcsot a zsebemből, mit bátorkodtam reggel eltenni, miszerint ha van pótkulcsa, akkor azt én használni fogom, ám a kezem megállt a mozdulatban.
Ha kinyitotta nekem az ajtót, akkor villantottam felé egy mosolyt, majd kissé kérlelő tekintettel pillantottam rá.
-Mond, hogy szereted a macskákat! - ha ellépett az útból, bementem, ha nem, nos akkor ott álltam neki magyarázkodni. - Ma találtam egy lovat, majd segítettem hazavinni... Ott meg rámakaszkodott ez a nőszemély... Próbáltam lepasszolni a nagyinak, de finoman szólva elhajtott... Szóval.... Hogy állsz a macskákkal? - kérdeztem, miközben közelebb hajoltam hozzá, s ha hagyta, amolyan öntsünk tiszta vizet a pohárba alapon csókoltam meg. Ha nem hagyta, akkor csak felegyenesedtem, s felvettem a macska cuccait a földről. - Velem volt az őrsön is. Szerzett pár ellenséget, és pár barátot magának.... - magyaráztam visszaterelve a szót a macskára,aki még mindig a nyakamban feküdt elégedetten dorombolva, fel-fel pillantva.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Csüt. Okt. 29, 2020 11:10 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Részben dühített és feleslegesnek éreztem, hogy majd ő visz melóba és hoz el onnan, de valahol mégis jól esett ez az előemberes védelmező ösztön, ami áradt belőle, ráadásul tudtam, hogy sokkal jobban biztonságban fogom érezni én is magam, ha mellettem van. Szóval, inkább nem is vitatkoztam, csak mosolyogva fejet csóváltam, aztán valamiért és valahonnan összeszedtem annyi bátorságot, hogy feltegyek egy kérdést, amit sosem gondoltam volna, hogy fel fogok tenni, Ő pedig... nagyon meglepettnek tűnt és zavarodottnak. Leginkább azt éreztem, hogy hiba volt ez az egész és inkább csendben kellett volna lapítanom, mint az a bizonyos a fűben, de már teljesen mindegy volt. Inkább, csak próbáltam megőrizni a büszkeségemet és úgy kisétálni a kocsihoz, mintha épp nem akarnék elsüllyedni szégyenemben, vagy nem félnék attól,  hogy megnyílik magától is alattam az anyaföld. Mondjuk, az jó, hogy a kocsi ajtaját azért még kinyitotta előttem, nem? Úristen, mindent elcsesztem.
A legtöbb esetben örülök annak, hogy Eric csendes és nem az a locsogós típus, de azért a kocsiban ölni tudtam volna azért, hogy mondjon valamit, pedig én se tettem. Ha bármi ki is kívánkozott belőlem, azt inkább visszatartottam és csendben lestem kifelé a kocsi ablakán, míg oda nem értünk az én részlegem bejáratához. Ott aztán sietve megköszöntem a fuvart, fogtam a táskámat meg a kajámat és már ugrottam is ki a kocsiból, hogy minél előbb szabadulhassak a kényelmetlen helyzetből. Kicsit olyan volt, mintha egészen odáig visszatartottam volna a lélegzetemet és, csak a parkolóban tudtam volna újra oxigénhez jutni.

Most meg jó pár órával később ácsorgok a portánál, lesegetem az órámat és várom, hogy a szőke herceg megjelenjen, akivel lehet, hogy elcsesztem mindent. Bár napközben küldött egy képet, amin Ő volt és egy ló (????!!!!), de ez még nem jelentette azt, hogy okos dolog lett volna reggel megcsókolni vagy egyáltalán szóba hozni az előző estét. Lehet, azzal rontottam el mindent, hogy leállítottam? Talán, megsértettem?
Ezen merengek, miközben jön Tőle egy üzenet, hogy ma Richard visz haza, aminek örülök is egy picit, de azért leginkább mégis csalódott vagyok. Kicsit olyan, mintha direkt el akarna kerülni, bár tekintve, hogy konkrétan most nálam lakik kétlem, hogy ez sikerülne majd neki.
Minden esetre Richard meg is érkezik és egy sejtelmes, talán túlon-túl kedves mosollyal üdvözöl -mint aki pontosan jól tudja, hogy mi történt Eric és köztem tegnap, valamint azt is tudja, hogy Ericnek jobban örültem volna neki-, majd szépen nyugodtan hazafuvaroz. Meglepően keveset beszél önmagához mérten, de azért azt sem mondanám, hogy síri csendben lenne. Én azonban megragadom a beszélgetés gyeplőjét még az elején, mert kíváncsian megkérdezem, milyen ügyön dolgoztak ma amíg én hullákat boncolgattam, mire ő készségesen beszélni kezd, de azért okosan kerüli a konkrét információk átadását. Zseniális, mert épp arra vágytam, hogy a semmiről locsogjon, mint hogy elkezdjen kellemetlen kérdésekkel bombázni.
Mázli, hogy egész közel lakok, így aztán negyed órán belül már a riasztómmal szöszölök, majd alaposan végig nézem a lakást és a kamera felvételeit is, mielőtt zuhanyozni mennék, közben pedig igyekszem nem úgy viselkedni, mint egy ideges barátnő és felhívni Ericet, hogy mégis hol a fenében van? Nem én. Lefoglalom magam. Kényelmesen letusolok, bekenem magam testápolóval, felveszem a kis hálóruhámat a köntösömmel együtt, majd a szobámban olvasgatok és természetesen rohadtul fogalmam sincs, hogy miről, mert folyamatosan Eric, a csókja és a kínos csend közt ugrál az agyam, ami reggel a kocsiban volt köztünk. Elcsesztem. Ez vagyok én. Mindig, mindent elcseszek vagy épp egy psszichopata öli ki mellőlem a pasikat. Te jó ég! Mi van, ha Ericnek baja esett?

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Kedd Okt. 27, 2020 2:13 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric





Mosoly suhant át arcomon, mikor közölte, hogy pihenhettem volna még, ahelyett, hogy nekiálltam főzni.
Megvontam a vállam, majd elmosolyodtam a kávémat szürcsölve.
- Erre is vonatkozna. - letettem a poharam, aztán bólintottam. - Menj csak! - arra az időre magam is ott hagytam a konyhát, s nekiveselkedtem, hogy összeszedjem az aktáimat, és egyéb apróságokat, amire a melóban majd szükségem lehet.
Épp végeztem, mikor kijött a szobájából, immár indulásra kész állapotban.
-Oké. - hagytam rá, miszerint elviszi magával a szendvicset, s közben közelebb mentem hozzá, s nő nevetett. Meglehet elég viccesen nézhettem ki, miközben azzal a hülye nyakkendővel szöszöltem. Igaz úgy sem lesz rajtam sokáig ez a póráz, de legalább egy ideig megtisztelem azzal a szakmámat, hogy magamra aggattam.
Mikor segíteni kezdett, elmosolyodtam.
- Kösz… - aztán jöhetett az ingem gombolása, s közben ő közelebb lépett hozzám. - Megmondtam. Viszlek, és hozlak amíg azt a dögöt el nem kapjuk.
Ezer meg egy gondolat kavargott a fejemben, míg ott állt velem szemben, s meglehet életem legidétlenebb párbeszédét folytattam le saját magammal, ám minden esetre még is talán egy leheletnyi értelme volt az egésznek.
Kérdésére elsőre nem tudtam mit is felelhetnék. Tényleg… vajon mit szeretnék? Vajon mi lenne a tökéletes a számomra? Vajon fafejűen mennem kellene abba az irányba, hogy nekem márpedig nem kell senki, és csak játék volt a tegnap, vagy adjam be a derekam a kevésbé racionális énemnek, aki nem tud tiszta fejjel gondolkodni, és minden vágya, hogy ne egyedül kelljen leélnie az életét? De mi lesz akkor azzal a nézetemmel, hogy így lesz majd még egy sebezhető pontom, és gyengém, ami ad egy olyan fegyvert az ellenfelek kezébe, amit nem tudok megakadályozni.
Aztán a gyors gondolkodásomból az apró csók szakított ki.
- Végül is, tehetünk egy próbát… - néztem utána, miközben elindult kifelé, így aztán én magam is felkaptam az aktáimat, a szendvicsem és Maggie ebédjét, s megindultam kifelé utána, hogy aztán majd a kocsim ajtaját kinyissam neki, mint valami hős lovag, s utána pattanhassak be a vezető ülésre, és indulhassunk végre.
Nem csevegtem, hisz nem voltam sosem az a nagy szószátyár, s úgy éreztem, ezt nem most kell megvitatnunk, így csendesen telt el a kocsi út.
Mielőtt még kiszállt volna, odahajoltam, s kapott egy csókot. Hölgyeim és uraim, a helyzet innentől kezdve gyerekjátékból, átcsapott a bonyolult irányába.
-Meló után jövök… ha bármi van, csipogj!! - azzal elhajtottam az irodához, hogy megkezdődhessen a mókuskerék, és folytatódhasson a nyomozás.







A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Hétf. Okt. 26, 2020 9:24 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"


Ahogy a konyhában sündörögtünk, csókolgattuk egymást vagy épp hozzá bújtam, olyan érzés kerített hatalmába, minta egy nyálas film szereplője lennék, de esküszöm, borzasztóan élveztem. Jó érzés volt megölelni vagy épp viszonozni egy puszit, mint ahogy az is jó érzés volt, hogy együtt ültünk le vacsorázni. Ha egy pillanatra is, de olyan érzésem volt, mintha normális életem lenne egy olyan férfival, aki édes, törődő, figyelmes, iszonyúan szexi és még romantikus is. Talán, egy pillanatra még meg is ijedtem a felismeréstől, hogy Eric pont olyan pasas, akire mindig is vágytam és ebbe beletartozik az is, hogy a munkáját legalább annyira megrögzötten végzi, mint én. Ő biztos, hogy soha nem vágná a képembe, hogy túl fontos nekem a melóm vagy, hogy túl sokat agyalok egy esetleges ügyön, mert Ő épp ugyanilyen. Hozzám hasonlóan pedig arra is képes, hogy néha kikapcsoljon egy kis időre és csak élvezze az életet, hiszen ma este is sikerült ez mindkettőnknek. Közelebb is araszoltunk egymáshoz, bár előre félek attól, hogy holnap talán közli majd velem, hogy ez az egész, csak egy kis kellemes időtöltés volt és ennyi.
Idilli volt az is, ahogy az ölében ücsörögve, hozzásimulva tévéztünk és talán túlságosan is szentimentális lettem ettől, hogy végül bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy alszik-e velem. Mondjuk reméltem, hogy igent mond -azok után, ami történt vagy épp  majdnem történt köztünk-, így aztán mosolyogva suhantam be a fürdőbe átvenni az alvós cuccom, majd még mindig mosolyogva tértem vissza a hálóba, dobtam le magam az ágyra és helyezkedtem el úgy, hogy Ő is kényelmesen elférjen. Valahogy természetesnek hatott, ahogy hozzám simult hátulról és magához ölelt. Ijesztően természetes volt és mosollyal az arcomon nyomott el a kellemes, pihentető álom.

Reggel pár pillanatig pislognom kellett, ahogy az elmém szép lassan eszembe juttatta az előző este történteket, majd amint ez megtörtént, sietve az ágy másik felére pillantottam, ami bár üres volt, de Eric illata belengte az egészet. Ajkamba harapva, mosolyogva füleltem pár pillanatig, majd kikászálódtam és magamra kapva köntösömet a konyhába indultam. Ott aztán a látványtól meg kellett állnom pár pillanatra az ajtóban, hogy magamba ihassam Eric látványát, amit Isten lássa a lelkem, örökké el tudnék viselni. Ettől függetlenül, végül mégis zavarban vagyok, ahogy a pulthoz lépek és rámosolygok. Fogalmam sincs, mi járhat most a fejében, de azt tudom, hogy az enyémben mi jár Őt látva.
-Jó reggelt. Köszönöm.- pillantok rá hálásan a bögréért nyúlva és bár megfordul a fejemben, hogy odalibegek hozzá és megcsókolom, de visszafogom magam. Nem igazán tudom, hogy hányadán állunk és kínos helyzetbe se akarom keverni magam, így inkább leülök és kortyolgatom a kávémat. Na meg, figyelem az izmai játékát, ahogy ügyköd.
-Imádom a garnélát, úgyhogy biztosan ízleni fog, de egyébként nem biztos, hogy már a mai napra is vonatkozott a fogadás. Pihenhettél volna még.- sandítok rá lágy mosollyal az arcomon, de ő csak tesz-vesz továbbra is, én meg olvadozok a félmeztelen teste láttán. -Letusolok gyorsan és összeszedem magam.- közlöm végül, ahogy megiszom a kávémat és úgy érzem, tényleg kell most ez a zuhany, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Emlékszem a tegnap este minden pillanatára és épp ez az, ami összezavar, hiszen Eric vágytól fűtött pillantása is előttem van, amitől most is megborzongok.
A zuhany mondjuk segít egy kicsit rendbe tenni a gondolataimat, így amikor már frissen, munkához készen visszatérek hozzá a konyhába, már sokkal inkább képben vagyok.-Ó, köszi! Ez jó lesz reggelire. Elviszem, ha nem baj, ahogy te is.- mosolyodok el a szendvics láttán, majd gyorsan becsomagolom és leteszem a pultra az ebédem mellé, amit szintén Ő készített. Őrület ez a pasi.
-Rendben. Köszönöm. Meg a reggelit is. Nagyon kedves tőled.- pillantok rá hálásan, ahogy közelebb lép, majd pár pillanatig íriszeit kutatom, végül elnevetem magam és még közelebb lépek hozzá, hogy segítsek neki az inggel és a nyakkendővel. Nem, mintha nem tudnám, hogy menne ez neki egyedül, csak... kellett valami ok, amiért megérinthetem.-Gondolom, akkor majd haza is te hozol?- kérdezem, majd ahogy végzek a nyakkendővel vállaira simítom a kezeimet és felpillantok rá. Francokat szórakozok itt, mint valami kamasz?
-Tegyünk úgy, mintha a tegnap este meg sem történt volna, vagy ...?- akadok el egy pillanatra, de aztán úgy döntök, hogy ideje Lia eszközeihez folyamodnom, azaz kissé lábujjhegyre állok és már nyomok is egy lágy csókot az ajkaira, hogy aztán egy mosoly kíséretében a táskámért és az ebédemért menjek. Kár, hogy indulnunk kell a melóba, pedig miatta még a késést is bevállalnám...

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Hétf. Okt. 26, 2020 10:50 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric

Lets go party!



Az igazat megvallva, annyira nem is érdekelt volna az a fránya rántotta, de ha egyszer már az érdeklődési köröm le lett állítva, és megállj parancsolva finoman, így bizony visszaszereztem azt a kis józanságot, ami még elmém egy eldugott felében ott cikázott.
A csókokat persze fogadtam, s viszonoztam is, s a vágy ott volt bennem iránta, még is inkább megmostam arcom némi hideg vízzel, s a kajára összpontosítottam, míg nem már ott tartottam, hogy kellene a többi hozzávaló is, amit összeaprított.
Akkor aztán nyakába csókoltam, majd elkészítettem az ételt. Igaza volt. Enni kell.
Míg készítettem a rántottát, s hátulról átkarolt, elmosolyodtam, s egy pillanatra szabaddá tettem kezem, s simítottam végig az övéin.
Annak végeztével, szedtem a tojásból, s letelepedtem, közben pedig felajánlottam, hogy nézhetnénk valami filmet.
Nem akartam, hogy úgy érezze megbántott ezzel a visszautasítással, hisz ha jobban belegondolok, igaza volt. Reggel valóban lelkiismeret-furdalásom lenne, s nem tudnék a saját szemembe nézni a tükörben. Persze az is igaz, hogy vele végletekig kedves lennék, de erre inkább nem is gondoltam, csak beszélgettünk a billiárdról, és a darts játékról, aztán miután végeztünk, finoman karba kaptam, s vittem oda a tv elé, ahol ő bevackolt az ölembe, én meg finoman öleltem magamhoz, s adtam át neki az irányítót, hogy válasszon valami filmet, amit megnézünk, vagy pedig elalszunk rajta.
Miután vége lett, már elég laposakat pislogtam, s úgy éreztem menten leragad a szemem mikor kikelt az ölemből, ráemeltem álmos tekintetem, aztán bólintottam.
-Veled alszok. - felkeltem, majd felkaptam a párnám, aztán másik kezemmel finoman fogtam meg az ő kezét, s indultam el vele a szobája felé, s csak az ágynál engedtem el kezét, majd befeküdtem az ágyába. - Még mindig piszok jó ez a matrac! - mosolyodtam el, hisz eszembe jutott, mikor betörtem hozzá, s bevetettem magam az ágyába. Azonban most majd nem fog a fejemhez vágni egy lámpát sem. Legalább is bíztam benne.
Ha elfeküdt mellém, akkor hátulról átkaroltam, s úgy helyezkedtem, hogy azért kényelmesen elférjünk mind a ketten, majd csókot hintettem vállára, s lehunytam szemeim. Hamar elnyomott az álom. Akkor és ott, még a késem sem kellett, ami azóta az ominózus este óta, folyton ott volt mellettem.

***

Másnap meglepően sikerült korán felkelnem, s még annyira nem is voltam másnapos, mint ahogy arra számítottam.
Csendesen kikeltem mellőle, betakartam, majd gyorsan letusoltam, s félmeztelen vettem be magam a konyhába, hogy készítsek neki, és magamnak egy extra tápláló szendvicset, amit ha nem is reggelire, de később biztos jól fog majd esni.
Aztán a kávé készítése közben eszembe jutott, a tegnap esti fogadás.
Morgolódtam kicsit magamban a hűtő előtt állva, majd előszedtem néhány cuccot, s elkezdtem elkészíteni az ebédet, amit Maggie fog kapni.
Tejszínes garnélarákos spagettit fog kapni, amiből egy kis edénybe, még Caroline-nak is jutott, amit persze odakészítettem a táskája mellé, hogy fixen ne maradjon itthon.
Ha közben felkelt, és kijött az illatok irányába, akkor kitöltöttem neki egy pohár kávét, halvány mosoly suhant át arcomon, majd letettem a pultra a bögrét.
- Jó reggelt! - nem tudtam mit kellene tennem azok után ami tegnap történt. Agyalhattam volna azon is, hogy vajon mit szólna ahhoz, ha csókot adok a kávé mellé, hisz lehet az egész fellángolás az ital műve volt csupán,  és mindemellett azt sem tudtam mi a picsának agyalok én ezen, hiszen nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. Így aztán inkább abba is hagytam az elmélkedést. - Ott az ebéd, amit imádni fogsz, feltéve, ha szereted a garnélát… nem szoktam reggel főzni, de a fogadás az fogadás, szóval… - felvettem bögrém, s felhajtottam kávém maradékát, aztán a szendvicset is tálaltam.
A sajátomat elcsomagoltam, hisz étvágyam ilyenkor még nem sok volt.
- Beviszlek dolgozni. - jelentettem ki miután a székről felvettem a nyakkendőm, és elkezdtem magamra aggatni, majd az egy póló, rá a pisztolytáskám, és hozzá jöhetett az ing, amit csak felkaptam magamra, miközben közelebb léptem hozzá. Tanácstalan voltam...





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Vas. Okt. 25, 2020 10:48 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"


Tudtam, hogy le kell állnunk, bár minden zsigerem azt akarta, hogy folytassuk azt a konyhapultra pakolós dolgot. Ha Eric és a köztünk lévő... akármi cseppet sem érdekelne, még engedtem is volna a kísértésnek, de így muszáj voltam a józan eszembe hallgatni. Nem akarom, hogy másnap majd egy kínos beszélgetés keretében közölje, hogy "hé, jó voltál tegnap de remélem tudod, hogy ebből nem lesz semmi".
Akkor már inkább most legyen kellemetlen, mielőtt még bármi meggondolatlanságot követnénk el, mert így még mindig könnyebb, hogy nem kóstoltam bele abba a tiltott gyümölcsbe. Tudom, hogy ha lefeküdnék vele, akkor már totálisan belezúgnék. Most még csak olyan 70%-on vagyok.
-Akkor odaég. Nem fogok miatta sírva fakadni. - nevettem el magam és nagyon reméltem, hogy most nem csak kínjában mosolyog olyan édesen rám, hiszen az is lehet, hogy megsértettem. De nem, Ericet nem úgy ismerem és tudom, hogy Ő is jobban szeret megfontolt lenni és racionálisan átgondolni mindent, bár azt jó tudni, hogy az ital ezt az énjét elnyomja. Most már tudni fogom, hogy amennyiben azt szeretném, hogy felpakoljon a konyhapultra és szabad utat adjon a vágyainak, csak meg kell itatnom vele pár felest.
Annak ellenére, hogy nem akartam tovább haladni, azért még továbbra is csókokkal illettem már, csak azért is, hogy éreztessem vele, hogy nem azért állítottam most le, mert nem tetszene vagy nem kedvelném. Mégis, kicsit úgy éreztem, hogy sikerült a lelkébe gázolnom, bár nem volt velem rideg vagy ilyesmi. Csak... nem is tudom.
Mikor leállított az aprítással és a nyakamba csókolt, kicsit megnyugodtam, majd amíg neki látott a rántottának, gyorsan elmostam mindent, majd ajkamba harapva figyeltem egy darabig, ahogy háttal nekem ügyköd. Iszonyatosan szexi, ahogy a konyhámban főzőcskézik. Nem is bírom megállni végül, hogy ne sétáljak mögé és öleljem át a derekát fejemet a hátán, kezeimet meg a hasán pihentetve. Fogalma sincs róla, milyen jó érzés hozzábújni, meg hát amúgy is szeretném éreztetni vele, hogy nem lekoptatni akartam az előbb, csak... nem akarok meggondolatlan lenne. Vele nem.
-Benne vagyok, bár reggel én is dolgozok, szóval nem ártana aludni kicsit, igazad van.- mosolygok fel rá, ahogy felém fordulva felveti a tv nézős ötletet, majd boldogan simulok hozzá. -Igen. Az jó lenne.- mosolyogtam el, bár féltem ettől a holnapi beszélgetéstől, mert lehet, hogy holnap már nem úgy fogja gondolni ezt az egészet, ahogy most. Mi van, ha rájön, hogy egy csődtömeg vagyok? Bár a csók alapján, amit kapok tőle, nem is kellene ilyesmire gondolnom.
Ahogy szedett kaját, én is helyet foglaltam az asztalnál, de most nem vele szemben, hanem inkább mellé helyezkedtem és eszegetés közben igyekeztem legalább a lábammal hozzá simulni. Ha másról nem is, a ma esti versenyről maximum beszélgettünk picit, majd amikor végeztünk a karjaiba kapott, amin én jót vigyorogtam és miközben a kanapéhoz indult, finoman csókolgattam. Naná, hogy ezek után az ölében helyezkedek el a filmezéshez, de nem sokkal később már kezdek túlságosan álmos lenni.
-Eric? - szólítom meg halkan, hiszen az is lehet, hogy már elaludt de, ha reagál, akkor finoman cirógatva a mellkasát szólalok meg újra.-Alszol velem?- sandítok fel rá félénken, mert hát azt is mondhatja éppenséggel, hogy "menj a fenébe" vagy akármi, de nagyon remélem, hogy nem így lesz. Túl jó most hozzábújni, a közelében lenni és érezni az illatát. Amúgy sem aludtam olyan jól mostanában, csak amikor mellé feküdtem a kanapén. Biztonságot nyújt, ha mellettem van.


Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Vas. Okt. 25, 2020 8:53 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric

Lets go party!



A helyzet az, hogy elment az eszem. Elcsavarta a fejem, s jelen helyzetben nem voltam benne biztos, hogy most az ital tehet róla, vagy valóban ennyire odáig lettem érte egyetlen együtt átmulatott éjszaka alatt, s amiatt a kényelmetlen matracon kapott csók miatt.
Gondolkodhattam volna, hosszú perceken keresztül, s egyéb esetben talán még le is szidtam volna magam, hogy mennyire egy barom vagyok, de nem tettem ilyesmit, hisz sokkal jobban érdekelt nyaka íves vonala, mit csókkal borítottam, s ő készségesen ajánlotta azt fel nekem. Ám nem sokáig hagytam ott álldogálni, helyette ültettem fel a pultra, majd úgy váltottunk csókokat, s a rántotta gondolata elvándorolt agyam egy távolabbi szegletébe. Mikor ingem gombolta kifelé, s simított végig mellkasomon, kezem hátánál siklott be felsője alá, s futattam végig ujjaim gerince vonalán, s vissza, aztán feltettem egy kérdést, mire meg is kaptam a választ. Homloka homlokomhoz ért.
Vettem egy nagyobb levegőt, lehunytam szemeim, majd sóhajtottam eggyet.
Igaza volt. Rettenetesen igaza.
Elmosolyodtam, kinyitottam szemeim.
-Azt, hogy odaégne a tojás... - mosolyom ott ült ajkaimon, miközben ajkaihoz hajoltam, s loptam egy apróbb csókot, torkot köszörültem, leszedtem finoman a pultról, aztán a tojástálcára emeltem a tekintetem.
Odavittem egy tálat, majd készségesen nekikezdtem azok felütésének. Ennél finomabban közölt nemet, még életemben nem kaptam.
Igaza volt. Ismét.
-Lehet így lenne. - feleltem kurtán, szándékosan nem kifejtve a dolgokat.
Odaléptem a csaphoz, megengedtem a hideg vizet, s alaposan lemostam a képem. Tiszta fejjel akartam gondolkodni, nem pedig levágni esetlegesen az ujjam aprítás közben, bár ennyire balfasz tuti nem lennék. Elgondolkodtam egy pillanatra, vajon akarok e azon agyalni miért is volt ez az egész, végül amellett döntöttem, hogy nincs erre szükségem.
-Mi lenne, ha az agyalást meghagynánk holnapra, ma pedig nem rontanánk el az estét? - kérdeztem immár a szalonnát aprítva, ráemelve tekintetem, aztán odaléptem mögé, megszemlélni még is elég apró lesz e amit felvagdos, aztán megfogtam a kezét, hogy abbamaradjon a mozdulat, nehogy nekem a végén lemetélje az ujjait, s apró puszit nyomtam nyakár.
-Elég lesz hozzá. Az se jó ha sok van benne... - adtam ki az instrukciókat, elvéve a tálcát, újabb finom érintéssel.
Azzal pedig, hogy mi lesz majd holnap, inkább nem akartam foglalkozni.
Előszedtem egy serpenyőt, majd szépen sorban mindent beletettem, odafigyelve, hogy semmi se égjen meg közben.
Ha nem akadályozott meg az odafigyelésben, akkor a vacsoránk, és tiltott gyümölcsről gondolatelterelő tevékenységet sikeresen elvégeztem.
-Mit szólnál hozzá, ha vacsora után letelepednénk a tv elé, néznénk egy filmet, majd aludnánk, mert holnap én már sajnos dolgozok... - úgy tűnt kezdek racionálisan gondolkodni. - Te dolgozol reggel? - odaléptem hozzá, s megöleltem őt finoman.
Vajon reggel is így fogok majd érezni? Vajon reggel is ennyire tetszik majd?
-Holnap, majd megbeszéljük mi is ez az egész közöttünk. - lassan elengedtem, ám elötte muszáj voltam csókkal illetni ajkait, majd kiporcióztam az adagokat, letelepedtem az egyik székre, megvártam míg ő is leül, s enni kezd. Akkor láttam neki magam is.
Közben talán beszélgettünk, vagy szó nélkül falatoztunk, azonban annak végeztével karba kaptam, s odavittem a tv elé, majd letelepedtem magam is, úgy helyezkedve, hogyha akart akkor betudjon vackolni az ölembe. A távirányítót a kezébe nyomtam, hagyva, hogy ő válasszon műsort.





A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down
Caroline Costello
Ember

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack UhAWr3l
Hozzászólásaim száma :
112
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
32
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅



                         @Caroline Costello  
íródott / Szomb. Okt. 24, 2020 12:18 pm
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Eric & Caroline

“Just have some fun"

Túl kellemes volt az a séta hazafelé. Az a fajta kellemes időtöltés, amiről az ember azt érzi, hogy talán csak képzeli és valójában meg sem történhet, mert annyira jó, hogy az már gyanús. Az a fajta kellemes dolog, amiről el sem tudod hinni, hogy veled történik épp, de akárhogy is aggódtam, hogy talán álmodom, rá kellett döbbennem, hogy ez a valóság, mint ahogy az is, amit nem rég elsuttogott nekem. A szívem azóta is zakatol a gyomrom meg dobálja a bukfenceket össze-vissza. Rég nem mondtak már nekem ilyesmit, ráadásul Eric nagyon tetszik, szóval tőle hallani még csodálatosabb. Bizonyítja azt, hogy talán nem csak képzeltem azt a köztünk lévő vonzalmat.
Mikor hazaértünk persze én megint pánikolós "zavarban vagyok" üzemmódba kapcsoltam, minek köszönhetően neki álltam kajáról meg ilyen marhaságokról dumálni,ahogy a hűtőben kotorásztam, de amikor Eric hozzám simult hátulról és elnyúlt mellettem pár dologért -rántotta hozzávalóira tippelnék-, már megint megborzongtam. Meggyőződésem, hogy valami varázs érintése van, mert ilyesmit nem sokszor váltottak még ki belőlem, bár ezen lehet dob egy kicsit a tequila, a szex mentes gagyi életem és a csodás illata is, amihez nem árt hozzászoknom, mert ha velem fog lakni, folyamatosan érződik majd.
A rántotta előkészítése azonban váratlanul abbamaradt, mert inkább visszatért mögém és a nyakamba csókolt, amire egy halk sóhajjal és azzal válaszoltam, hogy készségesen a mellkasához simultam a hátammal. Nem sokáig ácsorogtunk azonban így, mert aztán megfordított, felültetett a pultra és megcsókolt én meg már karoltam is át a nyakát és húztam magamhoz. Tarkóján, nyakán és vállán végig simítva aztán az inghez értem, aminek gombjait szépen el is kezdtem kikapcsolni, hogy legalább most az egyszer, így, kissé kótyagosan végig simíthassak az izmain szabadon. Imádom a testét, ezt már most tudom, pedig még nem is láttam eddig teljesen az egészet.
-Ha jól emlékszem, talán az a legédesebb, nem?- duruzsoltam válaszul a tiltott gyümölcsös dologra, majd a nyakára csókoltam és homlokom a homlokának támasztva sóhajtottam egy nagyot. Lassítanunk kell, bármi is legyen ez, aminek most neki álltunk, pedig szívem szerint már rángatnám is be a szobámba. De nem szúrhatom el. Ezt most nem.
-Mit szólnál, ha segítenék a vacsiban és közben folyamatosan újra és újra megcsókolnálak?- mosolyodtam el ajkamba harapva, kissé hátra dőlve, hogy a szemeibe nézhessek, tenyeremet pedig az arcára simítom, hogy aztán hüvelyk ujjammal simogathassam alsó ajkát. -Közben azt is átgondolhatnánk, hogy mi a fene ez közöttünk, mert nem szeretném, ha elrontanánk mindent az elfogyasztott italmennyiség miatt.- mosolyogtam rá továbbra is, közben lágy csókot hintettem ajkaira és talán, egy kicsit el is időztem ott.-Lehet, hogy holnap reggel már nem is lenne számodra annyira vonzó az a tiltott gyümölcs, nem?- biccentettem kissé oldalra a fejem és bár őszintén remélem, hogy tényleg kedvel és tetszem neki, nem pedig csak az ital meg az incselkedéseim miatt viselkedik most így, mégis azt szeretném, ha totálisan képben lennénk mindketten, amikor majd talán egymásnak esünk. Mondjuk azt sem bánnám, ha mindig ilyen laza lenne, mert iszonyúan szexi így.
Ha neki is jó mindaz, amit felvázoltam, akkor végül finoman lecsusszanok a pultról végig hozzásimulva, majd a szegycsontjára hintek egy puszit és mosolyogva neki látok én is a rántottához való hagyma és hasonlók aprításához. Végtére is, úgy jó a rántotta, ha mindenféle finomság van benne, zöldséges meg mindenféle dolgokat aprítani meg, még én is tudok.

Music: God damnNote:  Cuki



You came into my life unexpectedly but i hope you never leave in that way.
Vissza az elejére Go down
Eric Robert Warren
Vámpírvadász

Chatkép :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Hozzászólásaim száma :
98
play by :
Chris Evans
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - My bathroom is under attack Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
35
Foglalkozásom :
Rendőr



                         @Eric Robert Warren  
íródott / Szomb. Okt. 24, 2020 12:14 am
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Caroline & Eric

Lets go party!



Lehetne magyarázkodni. Lehetne akár azt is mondani, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, s ezért alakultak úgy a dolgok.
Józan állapotomban, talán mindez meg sem történt volna. Talán ha nem ígértem volna meg, hogy laza leszek, és nem a begyöpösödött védelmező, akkor valószínűleg már vagy huszadszor olvastam volna át az aktáimat, s próbáltam volna rájönni arra ami szerintem végig az orrom előtt hevert.
Finoman fogtam át a derekát, s nyugodtan andalogtunk egymás mellett egészen a lakásáig.
Nem csevegtünk sokat, s talán szinte semmit sem, leszámítva azt a néhány szót, mit még indulás előtt váltottunk egymással.
Konkrétan közöltem vele, hogy ezt nem lenne szabad, de valahogy még sem tudtam kellőképpen parancsolni magamnak, s ezért is került kezem a derekára, s majdhogynem mint egy szerelmespár andalogtunk visszafelé.
Mikor megérkeztünk, hagytam, hogy kinyissa az ajtót, s mivel a riasztó aktív volt, és behatolásnak sem volt semmi nyoma, amit azért leellenőriztem belépés után, így nem kezdtem el aggodalmaskodni, csak levettem a kabátom, felakasztottam a fogasra, s közben tekintetem megakad az engem fürkésző Carolnie tekintetében.
A kajás kérdés igaz eljutott az agyamig szerencsére nem voltam olyan részeg, hogy ne tudjak fókuszálni semmire sem, így válaszra is képes voltam, miközben haladtam utána a konyhába, az ingemet gombolva kifelé.
-Valamit nem ártana... - jegyeztem meg, s szinte fel se fogtam, vagy egyszerűen csak nem gondolkodtam, de már ott álltam mögötte, talán szemtelenül közel, s kivettem egy tálca tojást, némi szalonnát, amit letettem a hűtő melletti pultra, aztán ismét odanyúltam, hogy szerzek hozzá némi narancslevet is, ám útközben meggondoltam magam, s inkább átkulcsoltam karjaim derekán, s csókoltam bele a nyakába puha érintésekkel, majd fordítottam magam felé ha hagyta, s kaptam az ölembe, majd ültettem fel a pultra a tojás és a szalonna mellé, s vettem birtokba ajkait már ha egyáltalán eljutottunk odáig.
Ha ebből semmit sem hagyott, akkor a nyakára adott csók után megköszörültem a torkom, s eloldalogtam elkészíteni a tojást, és a szalonnát.
Ám ha nem hessegetett el, és belement a dologba, bizony akkor ott ült előttem a pulton, miközben csókoltam, s kezem felfedezőútra indult a combján.
Megfordult a fejben, hogy valóban nem ártana enni valamit, s talán egy hideg zuhany sem ártana hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni, de valahogy nem tudtam elszakadni azoktól a puha ajkaktól.
Egy idő után kissé elhúzódtam, s talán tekintetem tükrözte a tomboló vágyat, mi egyre jobban kezdett hatalmába keríteni. Elvarázsolt akár egy boszorkány....
-Hogy is van a mondás a tiltott gyümölcsről....? - duruzsoltam mélyebb tónusú hangon, miközben kezem combján simított végig.
Azonban ha mindez nem történt meg, akkor ez alatt az idő alatt elkészült a kései vacsora, s szótlanul szolgáltam fel neki azt.






A Hero is one who knows

how to hang on one minute longer.

Vissza az elejére Go down



                         @Ajánlott tartalom  
íródott /
     
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 
Eric & Caroline - My bathroom is under attack
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Városunk, Washington, D.C.
amerika fővárosa
 :: Lakónegyed
-
Ugrás: