A fiatal test sok szempontból előnyös: megtéveszt sokakat, talán elgondolkodtat, erősebb, feszesebb, keményebb… miért is ne ragaszkodnék hát egy ilyen formához. Ha meg van a képességem hozzá, hogy olyanná alakítsam az időt, amilyenné nekem kényelmes, nem fogom hagyni, hogy az idő belém mártsa a karmait és elragadjon, felemésszen. Könnyebb így. Aki nem ismert, annak nem kellett tudnia mennyi év múlt el feledtem, aki pedig tudta a kis titkomat ezzel kapcsolatban, az látta a szembogaram mélyén a sok esztendőnyi tudást és hatalmat. Az Elsők voltak csak igazán tudói annak, mi volt a hátam mögött, s be kellett vallanom, éppen ezért kedveltem egyre kevésbé őket az idő múlásával. A három életben lévő nő többször okozott problémát, mintsem segítette volna az ügyeimet – és volt egy, akit még réges-rég elvesztettünk. Talán nekem fájt mindez a legjobban, nem voltam ebben egészen biztos, de aztán elfogadtam a megmásíthatatlant, s mi többiek elszakadtunk és szétszéledtünk. Most mégis úgy tűnt ismét egy város felé sodort minket az élet… azt az egyet is, akit elveszettnek hittem eddig, s talán mindenki más is. Az arborétum jó hely volt, hogy elmélyülten gondolkozhassak, és próbáljak összeilleszteni az információmorzsákat, amik talán értelmet nyerhettek így. Lustán húztam végig az ujjaimat a japán juhar bordó színű leveleit, a tekintetem a levelek ezerfelé ágazó kis erezetét figyelte, bár fejben nem ezzel voltam elfoglalva. Összerázkódtam, amikor a síron túlinak hitt, oly ismerős hang megszólalt mögöttem. Egy pillanatra megdermedtem, szinte nem mertem megfordulni, hogy szembenézzek a hang forrásával, hiszen a személy, akihez tartozott úgy tudtam meghalt, még Salemben, s miatta intéztünk a többiekkel támadást a halandók ellen. Végül aztán lassan, a kíváncsiságomtól hajtva mégis a női hang irányába fordultam, ujjaim eleresztették a juharfalevelet. Elsőre elakadt a szavam, Pandora ott állt, és szemmel láthatólag semmi baja nem volt.
– Te meg… – arcomra döbbenet ült ki, majd a következő pillanatban felé léptem, és gondolkodás nélkül magamhoz öleltem. Nem volt jellemző rám az ilyesmi, s hacsak nem változott meg teljesen, úgy a másik boszorkányra sem, de mindez most nem számított, hiszen életben volt. Néhány pillanattal később elengedtem és hátrább léptem. – Hol a francban voltál ilyen hosszú ideig? – a hangsúlyom némi dühről, értetlenség, s jó adag megkönnyebbülésről árulkodott, hiszen bár sok mindenben különbözött a felfogásunk Pandorával, mégis csak ő értette meg a legjobban a motivációimat annak idején.
Elküldésének ideje -- Hétf. Okt. 12, 2020 11:40 am
even the devil was once an angel
Patricia
♡
Pandora
Volt egy erős érzésem, hogy vissza kell mennem a lányomhoz. Azt hiszem, hogy szüksége van rám, vagy inkább nekem van szükségem ő rá? Nincs a világon az a szív, amit egy gyermek ne tudna megpuhítani; ő az enyém, az egyetlen örömforrásom ebben a mocskos világban. Nagyon hiányzik. (..) Az arborétum a kedvencem. És úgy látom, hogy rajtam kívül másnak is; itt van ő, az a nő, aki rajtam kívül még néhány társával megalkotta az elsőket. Voltaképpen nem lep meg, hogy itt találom őt, elvégre Washington most a magunkfajtáknak a fészke. Biztos vagyok abban, hogy ez a nő benyalta magát valahova, ismerem őt annyira. De ez így helyes, elvégre kellenek szövetségesek, nemde? Ezzel csak én nem tudtam sohasem viszonyulni, én sohasem tudtam elfogadni mások tanácsát. Ők azt akarták, hogy a mi erőnk fogja a világot megváltani és megmenteni, de a francba is! Már akkor is elég volt csak körbenézni, a magunkfajták is nem csináltak mást, csak romboltak. nem beszélve a boszorkányper idejéről, amikor mindenki egymást ölte árulásért és a félelem miatt. Számomra az az idő megmutatta azt, hogy nem én leszek a természet szolgája. Számomra nem azaz élet, ahol nem én vagyok a lányom van a központban. - Látom nem változtál túl sokat. - Emelem meg a hangszínem a háta mögött, hatalmas vigyorral a képemen. Ő és a többiek úgy tudták, hogy a perben felakasztottak, de szerencsére voltam annyira ravasz, hogy ez csak egy menedék legyen számomra, hogy elmenekülhessek előlük. Fényes nappal van, az emberek pedig gyönyörködnek a természet virágaiban. Nem lesz itt semmilyen rendezvény, legalábbis nem fényes nappal. - Nem lep meg, hogy itt talállak a természetfelettiek kaptárában. Bár én is ezért jöttem ide. Lépek közelebb hozzá, hátratett kezekkel. Nem akarom őt bántani. Ellenben ő, nem tudom, hogy milyen szándékkal lehet.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
