Ebben a városban mindenkinek köze van egymáshoz valamilyen szinten, legalábbis a magasabb körökben mozgóknak biztosan. Az első kísérlettel létrejött vámpír, Bastien után nyomozgattam, amikor feltűnt, hogy egy újságíró, bizonyos Nia Thorne jobban képben van dolgokkal, mint az egy egyszerű ember esetében lehetséges volna. Valahogy úgy érzem, hogy leginkább Bastien oldalán áll, szóval ismeri, ez szinte biztossá vált, az írásait olvasva, de a toll ugye egy olyan fegyver, amit mindenki úgy használ, ahogy ő szeretne, megvan a saját véleménye is, ami nem mindig egyezik az elveivel és ezt még ha nem is nyomatékosítja, azért egy hasonszőrű szakmabéli észreveszi. A neve is hagy némi kivetnivalót, miért hasonlít a vezetékneve ennyire Benedictére és kinek az álneve lehet ez? Vannak sejtéseim, de ennek csal személyesen tudnék utána járni. Kétséges, hogy összejön a találkozó, de egy próbát megér, egy titokzatos email, amit egy kávéházból küldött egy alak, kit még nem láttak ott korábban biztos felkelti a figyelmet. Ismeretlen, lenyomozhatatlan és mégis találkozóra hívja őt, ki szintén ugyanennyire titokzatos. Meglátjuk mennyire tudom előcsalogatni, szerencsémre engem nehéz bárhová is kötni, nem mutatkozom az úgymond bátyámmal meg a bandájával sem vagy ha igen, az szigorúan munka ügy, mert tudhatnak valamit, ami segít felfedni a rejtélyeket.
A helyszín egy étterem, a lehető legátlagosabb, ahová nem kell kiöltözni és nem az a drága elit hely, furcsa is lenne olyanba hívni bárkit is, még ha úgy gondolom, hogy egy szép kis vagyonon ülhet, akkor is. Bastien közelébe kell férkőznöm valahogyan, óvatosan, lassan és nem gyanút keltve. Jó, nem akarok én az életére törni, nem fogok mindent nyilvánosságra hozni, amit megtudok, de a teljes képhez, hogy mi történt az anyukámmal, az ő információira is szükségem lesz, amit az újságíró hölgy bizonyára tudhat, hiszen közel állhatnak egymáshoz, még az is megfordult a fejemben, hogy a húga az a bizonyos Nia, de ez csak feltételezés, ahhoz hogy beigazoljam kicsit több kell. Kicsit késve érkezek meg, pár percen csak nem fog senki sem fent akadni. A kendőmet lefelé tekerem a nyakamból, amikor az asztalomnál meglátom, hogy ott ül valaki. Félmosolyra húzom a  számat, mert ezek szerint felkeltettem az érdeklődését. Hátrafordul, ahogy megérkezem és a bőrdzsekim a szék háttámlájára terítem, rádobom a kendőt és helyet foglalok.
- Szia, Zoé vagyok, örülök, hogy eljöttél. - A kezembe veszem az étlapot, feleslegesnek tartom, hogy bemutatkozzon nekem álnéven, arra kár is pazarolni a kézfogást. Persze azért megvárom, hogy ő ezt mennyire igényli, megszokásból ha nyújtja a kezét, akkor én is az enyémet. A jó neveltetés nem kopik ki senkiből, egy átlagos ember nem fog kezet, de egy régebb óta élő hagyományból jött természetfeletti ki sem hagyná. Ben is ilyen, régóta él, fiatalnak tűnik, de öregebb jóval, mint azt gondolná bárki is első ránézésből.
- Megnézted már az itallapot és étlapot, hogy mit kérsz? - kérdem teljes nyugodtsággal, kedvesen, miközben fellapozom magam előtt a sajátomat és gondolkozom, mi a fenét rendeljek, régen ettem már bármi mást, mint kínai kaját és úgy bármi jöhet, ami nem az.
- Örülök, hogy eljöttél, bár voltak kétségeim. - Jegyzem meg azért, mert most felfedte magát előttem és ez nagy dolog lehet.

Zoé & Rowena