Figyelem Ninát ahogy az ágyamon fekszik, a feje lelóg a szélén, fekete haja éppen súrolja a padlót és közben magyaráz valamit már egy jó ideje de a szavai nem jutnak el a tudatomig. Csak kellemes duruzsolásnak hallom, ami egy picit nyugtatja  az amúgy éppen háborgó gondolataimat. Ujjaim között pedig ütemesen forgatom az apró zacskót a rózsaszín pirulákkal, amiket egy pár hónapja kísérleteztem ki és ami hatalmas népszerűségnek örvend azóta is. A probléma inkább ott van, hogy a népszerűségét most éppen a szar reklámnak köszönheti.  

Hányás, rohamok, orrvérzés. Nem egy és nem is kettő kuncsaft panaszolta az utóbbi időben, hogy a tabletta mintha más lenne pedig a recepten semmi változtatást nem ejtettem. De hát hiába is magyarázom ezt NEKED – ugye Titan? – mert mintha a falnak beszélnék.  Dühös vagy én meg még dühösebb, amiért úgy gondolod, hogy egy: képes lennék olyat kiadni a kezeim közül, amit nem ismerek száz százalékig, kettő: letagadom, ha valamit elbaszok.  Utóbbiért meg még inkább ki vagyok rád akadva.

A telefonom valahol a szoba másik végében csörög. Úgy vagyok vele ha még öt másodpercig nem kussol el akkor felkelek, de úgy tűnik valaki nagyon kitartó szóval ténylegesen feltápászkodok a helyemről közben Nina valami olyat mond, hogy vigyázzak a vázával, mire csak bólogatok miközben fogalmam sincs, hogy milyen vázáról van szó. Aztán megpillantom a neved a kijelzőn és kurvára nem fogom felvenni a telefont. Szóval csak lenémítom és bámulom a kijelzőt addig amíg le nem teszed végre. Leteszed. Aztán nem telik bele két perc és megint újra hívsz.  Átfut az agyamon a gondolat, hogy most kinyomlak – mert nincs kedvem megint veszekedni – és kikapcsolom az iphonet, de aztán valamiért mégis felveszem.

Mi a faszért is veszem fel? Hallom a hangodon, hogy most még jobban ki vagy akadva, mint eddig de NINCS KEDVEM megint azt hallgatni, hogy valljam be ha valamit elcsesztem vagy legalább javítsam ki. Csak aztán olyan morgással parancsolsz rám, hogy inkább elkussolok és szót fogok fogadni, bemegyek a bárba, hogy aztán majd ott Neked essek – aztán, hogy ez milyen értelemben fog történni azt már nem tudom, de most megérdemelnéd mindegyik értelmét.

Fáradtan felsóhajtok és felkapom a dzsekimet a fotel karfájáról, ezzel a lendülettel leverve a dohányzóasztalon levő üveg vázát ami ripityára törik. Nina csak lemondósan sóhajt az ágyon, rám se néz, biztos vagyok benne, hogy megint tíz perccel előrébb jár valahol, valakivel.  Szóval még egyszer megkérem, hogy ne merészeljen mástól drogot venni, csak tőlem főleg ne a mostani időkben. Nem tudom meghallja-e, bár valószínűleg már hallotta, hogy mondani fogom, szóval gondolom tudja. NA meg, mert vagy ezerszer elmondtam már neki az elmúlt két hétben.



- Ha azért hívtál, hogy megint elmagyarázzam, hogy ezekhez a szarokhoz semmi közöm csak azért, hogy leszarhasd és utána nyomasd nekem a papolást arról, hogy ez mennyire nem vet jó fényt ránk akkor ne is fárasztd magad – nem kell farkasérzék ahhoz, hogy megmondja az ember mennyire magasan van a tesztoszteron szinted, hogy szinte felrobbansz. Egyből az italos szekrényhez sétálok és töltök magamnak egy pohár vodkát amit egyből le is hajtok, hogy aztán a kézfejemmel törölhessem le a cseppeket a számról mielőtt rád néznék, mert azért kell egy kis pia ahhoz, hogy tökéletesen előadjam a higgadt Oakleyt, miközben belülről én is olyan időzített bomba vagyok, mint Te – Az ilyenfajta idegeskedés nem tesz jót az egészségednek, szívesen javasolok pár módszert a feszültség levezetéséhez – és már folytatnám is amikor rájövök, hogy nem csak ketten vagyunk. A tekintetem a totálisan beállt csajra siklik, aki a kanapén fekszik és a plafont bámulja. A halántékán levő izzadságcseppekből arra következtetek, hogy az előbb még ezres fordulatszámon pörgött.
- Újabb delikvens, aki a felütött hamisítványt tolta? – felvonom a szemöldököm ahogy közelebb sétálok a lányhoz – Most legalább sikerült szerezned abból, amit bevett? – kérdőn nézek Rád, mert ugyan eddig egyetlen pirula sem jutott el hozzánk a kamu cuccból, most azonban remélem, hogy nem potyára hívtál ide és lesz lehetőségem megmutatni, hogy tényleg semmi közöm az egészhez. Lehet, hogy az életem bizonyos területein káosz uralkodik, de azt tökéletesen tudom, hogy amit kiadok a kezeim közül az hogyan működik.