Olyannyira sikerült Nickel egymásra hangolódniuk, hogy úgy érzi, legszívesebben el sem engedné. Nem engedné ki maga alól és nem engedné, hogy a másik leforduljon róla. Olyan változatos és szenvedélyes minden, hogy egészen ki is fárad a végére. Nagyon is kifárad. Elégedetten nyögdécselve húzza fel az egyik lábát, a másikat meg csak hagyja kinyújtva, miközben a plafont figyeli és halkan el is neveti magát, ahogy letöröl egy gördülő izzadtságcseppet a halántékáról. Nem különösebben zavarja a beállt csend, amit csak a halk szuszogásuk tör meg. Mikor Nick megszólal, ő egy érdeklődő mosollyal könyököl fel ahelyett, hogy csak a fejét fordítaná felé. Arra nem igazán jön reakció, hogy felülmúlta az elvárásait. Corvus egy magabiztos srác, kicsit kívül is létezik a világon és annak elvárásain, - ami mondjuk visszavezethető a neveltetésére, ami most lényegtelen, - nem az a kötődő fajta és nem az volt a célja, hogy majd most jól megmutassa a másiknak, hogy mit tud. Az anyja révén rengeteg toxikus dolog eléri, de a toxikus maszkulinitás az pont nem. Egyszerűen nincs meg benne.
- Na nem mondod. – Szemtelen mosollyal fordul felé, hogy félig fölé hajolva a nyakába csókoljon, a mellkasára, majd felüljön. Nem az a ragaszkodó fajta, akinek szex után érintésekre vagy csókokra lenne szüksége, kapcsolaton kívül semmiképp, fuj. De Nick elképesztő módon vonzza az ajkait, így ezt a bűnös kis élvezetet még megadta magának. Érti ezt persze arra, hogy neki is feltűnt, hogy baromi jól esett a másiknak a kis kalandjuk, neki igazából nincs szüksége megerősítésre. Neki is baromi jól esett. Nick egyszerűen... tökéletes.
- Hogy tessék? – Itt azért kicsit felszalad a szemöldöke, nem esik neki rosszul, mert őt azért nehéz lenne bármivel megbántani, csak meglepődik kicsit. Mi az, hogy nem tervezte, hogy ilyenek történjenek? Akkor minek hívta? De ezután persze nem gúnyolja ki, sőt, az ujjaikat összefonva magához húzza Nick kezét és csókot nyom rá valahol a bütykeinél, majdnem a kézfejére. Hisz örül, hogy megtette a ’tervei’ ellenére is. Az órájára pillant, kétli, hogy fürdőzniük kellene, így is kimaxolták az idejüket. De ha a partnere kicsit is vevő rá, egy közös zuhanyra azért még rábeszéli, mielőtt elválnának útjaik.

Azt hitte, hogy majd zavarban lesz, hogy nagyon sokat fog bénázni és, hogy túl gondolja majd az egészet amikor  a másik előtt térdel, hajlamos lenne rá egyébként, csakhogy most megtiltja magának: Corvus minden értelemben tökéletes partner számára, nem sietteti, nem követelőzik, nem akarja elhitetni Nickkel, hogy Nick tökéletes, nem követel igazán semmit, csak hagyja,hogy a saját tempójában haladjon, hogy levegőt vegyen, amikor levegőre van szüksége, hogy a fejét a párnába fúrja vagy éppen a lepedőt gyűrje az ujjaival. Nick pedig ettől, hogy a másik olyan nagyon tökéletes, mer tökéletlen lenni, mer egy kicsit hangosabban nyögni, egy kicsit szerencsétlenkedni, benyögni, hogy ebben a pózban begörcsölt a lába, nevetni és hangosan lihegni. Elmeri fogadni azt az italt, amitől egy kicsit oldottabbnak érzi magát, mer hevesen csókolni, vadul markolni, irányítást vállalni: ki mer lépni a saját komfortzónájából.
Nem tudja, hogy hányszor csinálhatták, hogy mennyi az idő vagy, hogy az utolsó menet után mióta fekszenek egymás mellett az ágyon valamiféle csendbe burkolózva, csak azt tudja, hogy ez a csend most nagyon kellemes a számára, hogy sikerül lihegésből visszaváltania egyenletes légzéssé, hogy az izmai sajognak a hirtelen megterheléstől, de összességében jól érzi magát. Nagyon jól érzi magát, csak az kezdi lassan frusztrálni és felemészteni, hogy erről mondania is kellene valamit.
- Tudod nem szoktam ilyeneket mondani, de... - Vesz egy nagy levegőt, ő sem hiszi el, hogy egyáltalán kinyitotta a száját, de most, hogy megtette már nem visszakozhat. - Felülmúltad az elvárásaimat. - Ezt elég nagy bóknak szánta csakhogy valahol ráébred arra, hogy valószínűleg Corvus számára ez nem így fog lejönni, úgyhogy inkább hátradől - eddig felkönyökölve figyelte Corvust - és tengeri csillag módjára veti szét karjait és lábait a hatalmas ágyon. - Mármint ez baromi jól esett, és... -  Fújtat egyet, nem tudja mire vélni az őszinteségi rohamot, ami éppenséggel ki akar törni rajta. - Szóval hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a randijaimat kinyírom, mert a randijaimmal általában sosem jutunk el ideáig és eredetileg nem terveztem, hogy veled ez így mind meg fog történni, de megtörtént és jól éreztem magam. - Ha most ezt az egészet visszaszívhatná, akkor visszaszívná, túl érzelgősnek tartja magát, túl őszintének, egyáltalán minek szólalt meg és miért nem marad tovább csendben? - De azért ne bízd el magad. - Szúrja gyorsan oda, hogy a saját zavarát enyhítse. Megköszörüli a torkát, a legjobb minden bizonnyal az lesz, ha témát vált. - Van kedved fürdeni? Láttam egy minijacuzzit a fürdőben. - Ő örülne ha mennének, attól nem érezné magát olyan kínosan, hogy ilyen érzelgős vallomást tett egy férfinak, akit tulajdonképpen nem is ismer.

Nagyon is a kedvére van, amilyen mértékű falánksággal fedezik fel a testét Nick kezei, és ezt a szívességet természetesen viszonozza is. Annyi, de annyi féleképpen sülhet el rosszul egy ilyen randi, amikor két idegen csak úgy random találkozik, de bizonyára mindketten kellemesen csalódtak. Még ha minden más klappol is, a kémiát nem lehet meghamisítani. Márpedig körülöttük szikrázik a levegő. Nem tudná megmondani, miért, de különlegesnek érzi Nicket és az érintései súlya alatt ettől különlegesnek érzi magát is. Mikor már az ágyon tornyosul felette, erős karjaival közre fogva, egyszerűen képtelen betelni a bőre illatával, az ízével, olyan nagyon finom. És biztos benne, hogy hamarosan megtapasztalja egy egészen – vagy nem is annyira – másik ízét is.
Belemosolyog az izgató harapásba, amikor a másik a hajába markol és eltéveszthetetlenül feszíti a csípőjét az ő mellkasának. Egyik keze a partnere farkára szalad, és már épp követné az útját a csókjaival is, amikor Nick feltámaszkodik, és lényegében felrántja magához. Ő sem akar kedves lenni, nem akar finomkodni. Ami persze nem egyenlő azzal, hogy ne foglalkozna Nick igényeivel, ellenkezőleg. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy van a randijában valamiféle feszültség, de mielőtt felkínálhatna neki még egy italt, vagy valami, csak egy kéjes szisszenés, majd édes nyögések lesznek belőle, ahogy Nick rábukik.
Beleremeg a forró ajkak közelségébe, teljesen átadja magát a kényeztető ingereknek. A másik srác hajába túr, olykor a bőrébe mélyednek az ujjbegyei, olykor irányítja kicsit, na de amikor abbahagyja, azt már nem feltétlenül díjazza ennyire. Szerencsére nem húzza olyan sokáig Nick az időt, hogy neki meg kelljen szólalnia, sokkal inkább csak az izgalmakhoz ad hozzá a játszadozás. Persze szavak nélkül is az arcára van írva, hogy így vagy úgy, de úgyis benned fogok elmenni. Első körben azért megelégedne azokkal a csodaszép ajkakkal.
Nem kell csalódnia. Ahogy egyre inkább elönti a testét a forróság, Nick érintését keresi, összefonja az övével az ujjait, még inkább a hajába túr, a saját élménye részévé akarja tenni őt. Hogy vele legyen, mielőtt a kéjes, férfias nyögések közül kiszabadulva fordítana a helyzeten. Kellően elégedett – és a legkevésbé sem lusta – ahhoz, hogy épp olyan lelkesedéssel viszonozza a szívességet, mint ahogy az imént fogadta. Nem bukik rá rögtön, előbb kicsit a magáévá teszi a csókjaival, hergeli Nicket, de nem túl sokáig. Nem annyira, hogy közbe kelljen avatkoznia a srácnak. Mélyen fogadja a forró ajkai közé, de közben már egészen mással is el van foglalva. Úgy helyezi Nick lábát az egyik vállán át, hogy kényelmesebben hozzáférjen. Az ujjaival a bejáratát masszírozza, hogy hamarosan már készen álljon rá is. Kellő magabiztossággal, de mégsem tolakodva csinálja. Nem beszéltek meg semmit, így a kérdésére a választ Nick testének rezdüléseire bízza.
A többi pedig a holnap történelme. Sosem érdekelték a címkék, de ha már használunk, ő leginkább closeted-nek mondhatná magát. Nem randizott nyíltan férfiakkal, velük leginkább néhány alkalmas kapcsolatai voltak. Azt viszont minden egyes lökésével tudja, hogy mit csinál és mit akar, ami igazán dögössé teszi. Hab a tortán, hogy nem csak kéjsóvár, de igen szórakoztató együtt töltött éjjel kerekedik ki belőle. Az első menet után mégiscsak összelöttyint Corvus valami narancsos koktélt a lakrész minibárjában találtakból, ami a melegágya a következő körnek. Ezen a ponton valahogy lehetetlennek tűnik betelni a másikkal. Érintés érintést, csók csókot követ, telhetetlenül egymásba fonódva pedig amikor ismét az ágyba dőlnek, a modellfiú épp úgy magáévá teheti a vadászt, ahogy elsőkörben az fordítva történt. Corvus nem az a fajta fiú, akinek elvitte a cica a nyelvét, persze, hogy a ruhák nélküli koktélozgatásuk közben elhúzta Nick csinos kis orra előtt a mézes madzagot, hogy márpedig ő vers.

Nem mond semmit, már csak azért sem, mert alapvetően teljes mértékben tisztában van azzal, hogy igaza van, még akkor is teljesen biztos abban, hogy igaza van, amikor nincs; meg azért sem, mert felesleges lenne helyeselnie, nem is érinti meg a téma ahhoz eléggé, hogy hajlandó legyen tovább ragozni, meg aztán Corvus olyan közel van hozzá itt a liftben, hogy képtelen igazán bármi másra gondolni, mint az ajkai puhaságára meg az összesimuló testük égetésére. Nicket legalábbis forrázza Corvus minden egyes érintése, hiába olyan hideg a lift fala, hiába kellene fáznia a nedves fürdőnadrágjában, még csak papucsot is elfelejtett felvenni, mégis borzasztó melege van, olyan nagyon, hogyha a lift nem állna meg, minden bizonnyal el is ájulna. Levegő után kap, mintha Corvus mindeddig fojtogatta volna, és erősen kell koncentrálnia, hogy léptei nyugodtak maradjanak, hogy ne rontson be máris a szobába őrült módjára és ne tépje le Corvusról a nadrágját, mintha sosem látott volna férfit.
Most, hogy a kezei sincsenek lekorlátozva, szabadon merülhet bele ebbe a csókba. Belekapaszkodik Corvus hátába. letapogatja a hátizmait, a bicepsze formáját, a vállát, a csuklyáját, a hajába túrna, ha nem kezdene el várakozón bámulni a másikra. Majdnem elkezd azon filozofálni, hogy akkor most tényleg neki kell-e előbb a másik elé térdelnie, és hogy a büszkesége ezt megengedi-e egyáltalán, és ha igen, akkor hogyan tegye stílusosan: egy kicsit azt várja, hogy ne neki kelljen irányítania, amúgy is mindig megteszi, nem hagyja magát szinte semmiben, ebben az egyben most azért szeretné egy kicsit, ha a másikban is lenne elég ambíció. Mondjuk azt is szeretné, hogy minden vágya így teljesüljön ahogy ez, arca kipirosodik, ahogyan az ágyra huppan, szerencsére nem rugózik, Nicket bosszantaná, ha olcsó ágymatrac széthasznált rugói nyomnák az oldalát.
Kicsit azt is érzi, hogy ez majdnem olyan, mint amikor a szüzességét vesztette el, egy csomót bénázott, akkor is ennyire nehezen kapott levegőt, akkor is úgy érezte, hogy mindjárt szétrobban a teste a vágytól, csakhogy ezúttal a partnere egy fikarcnyit sem szerencsétlenkedik. Nicket kirázza a hideg a puha érintésektől, megadóan pillant fel egy másodpercre, aztán hagyja magának, hogy a tekintete felfedezőútra induljon majd hosszan szemezzen Corvus nadrágjával.
Kiszáradnak az ajkai, esélye sincsen ellenkezni, a feje máris az ágyra van kényszerítve, csak a csípője emelkedik meg ösztönösen a csókok nyomán. Olyan ez, mintha direkt kínoznák, bár szó se róla, igazán élvezi az elnyújtott csókok és harapások okozta remegéseket, mintha földrengés lenne benne, minden rezzenés valahova az ágyéka köré akar kifutni, ő pedig kezd ettől elég türelmetlen lenni.  Corvus hajába túr, egy kicsit belé is markol, mellkasa le-fel emelkedik ütemesen, szemeit lehunyja, ezernyi csillag robban a szemhéja alatt egy idő után, jelzésértékűen rándul a keze a másik hajában, elfojt egy pár nyögést, hogy aztán felkönyökölve próbálja szabályozni a légzését, valamiért a tüdejébe nem akar elegendő oxigén jutni, minden beszívott levegő alatt Corvus illatát érzi, közelebb hajol, szinte felrántja, hogy ezt az érzést át tudja adni. Nem akar finomkodni, nem akar kedves lenni, nem akar igazán semmit, csak elégedett nyögéseket hallani. Hátrálásra készteti, elé térdel, nem is gondolkozik, pedig Nick elég sokat szokott gondolkozni. Megteszi azt a szívességet is, hogy nem kezdi Corvust kielemezni, inkább lehunyja a szemét, átadja magát az érzésnek. Vagy ezer éve nem csinálta, be se merné vallani, ha megkérdeznék, szinte soha, senkit nem tart elég jónak ahhoz, hogy ilyen intim és kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát, ezzel most meg saját magát is meglepi, ösztönösen próbál cselekedni, igazodva a másik igényeihez, hogy aztán idő előtt leálljon, hátrább húzódik, felbámul, egy kicsit várakozik anélkül, hogy bármit is tenne, ha valamihez igazán ért, akkor az biztosan az, hogy ne úgy viselkedjen, mint ahogyan azt tőle elvárják, vagy hát ezen a ponton ki tudja Corvus mit vár el tőle egyáltalán, mondjuk azt biztosan nem, hogy fontos pillanatok előtt habozzon előtte térdelve. Végül Nick dönt, bár eddig sem volt kétséges számára, hogy ne csak folytassa hanem be is fejezze, amit elkezdett.

Nem teljesen érti, hogy Nick miért lendül minden számára nem ideális rezdülésre támadásba, mint például ez a sugardaddy dolog is, de igazából különösebben nem is érdekli. Legfeljebb megmosolyogja, netán megjegyzi magának és már túl is lendül rajta. Nem kér bocsánatot és nem is emeli a kezeit védekezően maga elé, hogy nem úgy gondolta. Pont úgy gondolta, és pont csak vicc volt. Amit úgy vesz, ahogy akar. Az számára is feltűnő, hogy a partnere igen érdekes személyiséggel rendelkezik, ami a legtöbbek számára nehezen lenyelhető, de őt ez nem hogy nem zavarja, még tetszik is neki. Érdekesnek találja. Ha hosszabb távon terveznének, úgy érezné, hogy Nick ajándékként kínálja magát, amit minden egyes találkával egy jobban kicsomagolhat, és meglepetésszerűen minden réteg alatt valami finom csokoládét vagy kellemetlen zsákbamacskát találhat. Így vagy úgy, de izgalmas lenne. Persze ilyesmibe sem szalad bele előre, csak villanás-szerűen átfut a fején.
- Igazad van. – Nem kifejezetten mosolyodik el, de mosolyszerű a kifejezés, ami átfut az igazán sármos vonásokon. Jobb mielőbb tisztázni ezt a dolgot, és örülhetnek, hogy ebben is egy lapon vannak. Egyiküknek sincs szüksége a bugyuta romantikus körökre. Szinte látni rajta a megkönnyebbülést. Bár ezt a kettőt elnézve, nem is biztos, hogy bármelyik foglalkozna a romantikával, hiába követeli meg a másik.
Azért van egy szint, amit meg kell ütni. Ha olyannyira nem foglalkoznának a körülményekkel, akkor már a liftből sem engedné ki. Nick sóhajai felkorbácsolják minden érzékét, a közelsége mást is. A másik erőszakos érintései Corvust is arra sarkallják, hogy adja át az irányítást a vágyainak és még falánkabb módon csókolja a partnerét. A világ már egészen leszűkül kettőjükre és megáll az idő, amikor az a kellemetlen pittyenés szertefoszlat mindent, az idő helyett pedig a lift áll meg. Ahogy a modell fiú elfordítja a fejét, ő még buján a nyakába csókol, csak azután engedi el, hogy elinduljanak és végre ténylegesen kettesben maradhassanak.
- Wow… – Több hozzáfűzni valója nincs a számára indokolatlannak tűnő jelenethez. Ő viszi szépen a poharát a kezében, kiissza belőle a maradék italt, majd mielőtt belépnének a lakrészre, leteszi egy szabad felületre. Ha az a folyosó padlója, akkor oda.
Az ágy előtt megállva szakad ki a csókjaiból, szinte szikrázik a levegő abban a néhány másodpercben, amíg csak buján egymás szemeibe merednek. Nick fedetlen mellkasára simítja a tenyerét, majd határozottan nyomja le az ágy szélére, végig a szemeibe nézve. A mellkasáról elindulva végigcirógatja a torkát, és az állánál áll meg, amit két ujja közé fogva biccent fel maga felé. Úgy néz le rá, miközben Nicknek szemmagasságban már felé ágaskodik. Éhesen, vágyakozva. Egy mosolyt követően pedig már fekvő helyzetbe nyomja a randipartnerét az ágyon, hogy fölé tornyosulva csókolja tovább. Egy az ajkaira, majd a nyaka végig, a mellkasán át a mellbimbójáig, itt-ott csókok helyett harapva a bőrt. A kezeivel már az úszónadrágját rángatja le. Corvus érezhetően nem egy elveszett figura. A továbbiakban sem kérdezi, hogy Nick hogy szeretné, egyszerűen csak a kémiájukra bízza a dolgot, ha rajta múlik.

Küld egy fél gyilkos pillantást Corvus felé - egészen megfontolt,az előbb beszéltek arról, hogy a félresikerült randevú partnereit kinyírja, nem akarja, hogy Corvus azt gondolja rá is a halál vár és itt a medencében kell majd az életéért küzdenie - már csak a feltételezés miatt is, hogy neki, neki sugar daddy-je van. Most komolyan olyannak tűnik, int akinek arra van szüksége, hogy vén faszok dugdossák belé vagy éppenséggel várják el azt tőle, hogy ő dugdossa beléjük magát? Össze is ráncolja a szemöldökét, nem igazán tudná elképzelni magát hasonló helyzetben: Nick nem csak az idősektől ódzkodik, hanem gy nagyjából mindenkitől, azt még csak-csak elviselné ( csak is csukott szemmel persze!!), hogy őt gyorsan kielégítsék egy Aston Martin hátsó ülésén, de azt, hogy ő bármit is tegyen az öregszagú, lógó bőrű, protkós tagokkal az KI-VAN-CSUKVA. - Hát, mindenki magából indul ki. - Rántja meg végül a vállát egészen érdektelenül, mintha nem sértené tényleg a büszkeségét, hogy Corvus ezt nézte ki belőle. Tényleg el kell gondolkodnia azon, hogy pontosan milyen képet is mutat a külvilágnak. Az arcára kiül egy mosoly - de csak amikor senki sem látja - Corvus elterelő hadműveletének hallatán, szórakoztatja a dolog: vagánynak, dögösnek és nagyon belevalónak találja, amiért nem szarozott. Nick amúgy is ki nem állhatja a tesze-tosza, mamlasz alakokat, akik képtelenek egy erősebb fellépésre. Corvus képes rá, Nick el is gondolkozik egy pillanatig azon, hogy vajon ő milyen figyelemelterelést használt volna, hogy vajon bárki más, ezt a módszert választotta volna, de hát nem gondolkozik igazán sokáig ezen, inkább a saját feladataira koncentrál, hogy a lifthez érkezve tekintete rátapadhasson a másik meztelen felsőtestére, lekövetve azt az egynéhány vízcseppet, amik izgatottan gurulnak végig a mellkasától a hasa vonaláig. Izgalmas.
Megtámaszkodik a lift hideg falánál, felszisszen, a hűvös szinte égeti az amúgy felforrósodott bőrét, pillantását Corvusra szegezi, mintha minden lépését figyelnie kellene. - Jobb az ilyet mihamarabb tisztázni.-  Simítja végig a nyelvét az alsó ajkán, megnedvesíti, hogy ne érezze olyan nagyon száraznak, a csípőjét kicsit előrébb tolja, kényelmesebb pózt vesz fel a támaszkodáshoz, de az is lehet, hogy ez csak önkéntelen mozdulat: úgy érzi, hogy szinte már minden sajog, annyira kívánja a másik érintését. Szinte hívogatóan biccenti félre a fejét, végre nem kell tovább várnia, Corvus közeledik, ő pedig helyet ad neki, alig mer levegőt venni, közelebb dől, meleg van, mégis libabőrös, önmegtartóztató típus, most mégis alig bírja kivárni, hogy a másik férfi megtegye az első lépést. A teste szomjazza az érintéseket, és amikor végre megtörténik ténylegesen izzani kezd. Sóhajt egy nagyot a kedveskedő érintés alatt, pillantása Corvus tengerkék szemeibe csúszik mielőtt belesimulna a csókba. Előbb egészen szolidan, lágyan ismerkedő szándékkal, csak aztán kezd egyre követelőzőbbé válni. Szabad tenyere a másik derekához csúszik, hogy kicsit erőszakosan ránthassa magához közelebb, hogy összesimulhassanak egészen mindenhol, hogy végre elmúljon már az a sajgó érzés, amitől leginkább gondolkozni sem tudott.
Csak az a kurva lift ne állna meg ilyen hamar, rezignáltan veszi tudomásul a halk csilingelést, erőtlenül fordítja ki a fejét a csókból, többre vágyik, ez egészen nyilvánvaló. Vesz egy mély levegőt, hogy rendezni tudja a vonásait, hogy lehiggadjon, hogy egyáltalán levegőhöz jusson. Kilép Corvus és a lift fala közül, nem is vesződik vele, hogy eligazgassa magát a nadrágjában, úgy is teljesen felesleges, még ha szembe is jön velük valaki, Nick nem fogja zavartatni magát. Kiissza a koktélja maradékát, a poharat a háta mögé dobja, amit Corvus is kilép utána, csörömpölve törik össze mögöttük, ő pedig elégedetten elmosolyodik. - Na szedjük szét ezt a kurva lakosztályt. Remélem legalább hajnalig bírod majd a tempót. Vagy kicsinált a sugar daddy-d szívi? - Villant cinkos mosolyt, kekeckedőt Corvusra, bosszúálló típus, vissza adja a dolgokat. Aztán belöki az ajtót, előreengedi magát, a kártyát bedugja a kártyatartóba és Corvus felé fordul.  Egy kicsit felhúzza a szemöldökét is várakozva. 

Azt gondolta, hogy idejön majd, kerülgetik egymást kicsit, hogy legyen valami érdekfeszítő is a dologban, aztán könnyítenek magukon, vagyis hát egymáson. Már a képek alapján is gyönyörűnek találta a partnerét, arra azonban ő sem számított, hogy ennyire izzani fog köztük a levegő. Pedig Corvus megérzései sosem tévednek. Nickben mégis van valami, nem egészen tudná körül írni, hogy mi, ami vontatóhoroggal fókuszálja rá minden figyelmét. Mások talán ezt neveznék kémiának, de vajon tényleg ennyiről van szó? Persze ő sem az a típus, aki túl szokta gondolni a dolgokat, különösen ilyen helyzetekben nem, amikor a felesleges gondolatoknak vajmi helyük van.
Nick frusztráltsága, az a vonzalom, ami belőle árad, teljesen megbabonázza őt is. Mintha önkénytelenül borogatnák felváltva az olajat a tűzre. Szeretné a tenyerébe venni az arcát, hogy ne pillantgasson félre, nézzen az ő szemeibe, aztán had falja fel. Egy centivel talán közelebb is csúszik, vagy a partnerét húzza közelebb magához, az úszónadrágjába akasztva az egyik ujját, ki tudja. Nem is számít. A lényeg, hogy veszélyesen közel kerülnek egymáshoz. Buján akad össze a tekintetük, a mogyoróbarna és a tengerkék szemek. Megbabonázva tekint le Nick ajkaira, a srác tenyerei pedig szinte perzselik a bőrét. Nyilván nem, hisz maga a víz is csak kellemesen meleg a hűvös éjszakában, és mégis. Végül a randija eltávolodásával hirtelen szakad meg a szakadék szélén táncoló pillanat, aminek persze ő adta meg a lehetőségét a kérdése felvetésével. Mégsem frusztrálja, sőt ellenkezőleg. Szórakoztatja a helyzet, mihelyt magányában marad el is neveti magát. Egészen jellegzetes – és nagyon cuki – hehehe nevetése van.
- Véletlenül tudod? Ez úgy hangzik, mintha a sugardaddy-d lenne. – Pillant vissza a barna szemek felé, miután szemügyre vette a szóban forgó pasast. Elégedetten, és cseppet sem rejtve nézi végig, ahogyan Nick nyújtózkodik, a pillantásával csókolja végig a bőrét, majd bevetésre készen ő is kinyomja magát a vízből, így nedvesen valahogy csak még dögösebb. A fickó felé veszi az irányt, és szinte már nevetséges, hogy milyen szinkronban és milyen hozzáértéssel teszik mindketten a dolgukat.
Corvus kicsit komolyabban is veszi azt a figyelemelterelést, mint kellene, de semmit nem bíz a véletlenre. Elegánsan libben be a DJ mellé és úgy emeli ki a kezéből a mikrofont, hogy annak észbe kapni sincs esélye, hogy ki ez a gyerek és mit csinál itt. Tény, hogy Corvusnak mindig kellően határozott a fellépése ahhoz, hogy ilyen esetekben az a másikat gondolkodásra késztesse, ami neki nyilván időt ad. Pont annyit, amennyi kell, mondjuk ehhez.
- Tony, barátom! Igen, ő ott. – Vidáman irányítja a fényekért felelős pasas figyelmét, ezzel együtt pedig a fényeket is az ügynökre. Kellemest a hasznossal alapon hozza a Nick által faszfejnek titulált férfit kínos helyzetbe és tereli el a lakosztály bérlőjének figyelmét egyszerre. Úgy nyilatkozik, mintha ő és Tony ezer éve ismernék egymást valami felületes kapcsolatból, burkolt üzleti célzásokkal ráakaszt néhány modell wannabe-t, aztán távozik a lift felé.
- Ennyire ne legyél lelkes. De azért megjegyzem, hogy nem vagy oda a romantikus dolgokért. – Negédesen mosolyog, nem feltétlenül lehet hova tenni a kijelentését, hogy baja van-e az igényeivel, vagy szimplán csak egyet ért a nemtetszésében, de azért ha Nick kellően figyel, akkor számára is egyértelmű lehet, hogy Corvus bár figyelmes, de a legkevésbé sem romantikus alkat. Ha hányniuk kell a rózsaszirmoktól, meg gyertyáktól, akkor kezet foghatnak. A helyzet mondjuk az, hogy őt a legkevésbé sem érdekli ez most, csak borzalmasan szeretné már megízlelni azokat az ajkakat most, hogy végre kettesben maradtak. Itt és most, a lift falai között. Ez az arcára van írva, szóval ha úgy látja, a másiknak sincs ellenére, közelebb lép hozzá, gyengéden cirógatja a nyakát, a tenyerét is közel tartva a bőrfelülethez érezteti vele, hogy pont ilyen könnyedséggel a torkára is fonhatná az ujjait. Hagyja magát elveszni a mogyorószínű szemekben, hogy a lélegzetvételekkel finoman újra és újra egymásnak súrolódjon a bőrük. Végül pedig az övének tapasztja a saját ajkait. Nem kell csalódnia. Épp olyan puhák és nagyon finomak, mint amilyennek elképzelte. És valahogy tökéletesen összeillenek az övével.

Ha tehetné, akkor ebben a pillanatban biztosan a föld alá süllyedne szégyenében, kicsit érzi is ahogyan a talaj repedezni kezd alatta, egy kicsit imádkozik is, hogy ez mihamarabb megtörténjen, különben még egészen sokáig kell majd állnia Corvus pillantását anélkül, hogy a szégyentől vörösödni kezdjen a füle és az egész arca; sőt az sokkal jobb lenne, ha Corvus meg sem hallotta volna, amit az előbb mondott neki. Ez lenne nyilván a tökéletes szcenárió, de mivel Corvus válaszol neki, ezért nyilvánvalóan Nick megelégedne azzal, hogy nyíljon meg alatta a föld, csakhogy a második opció sem válik be, úgyhogy Nicknek egyedül kell megbirkóznia a jelenlegi helyzettel. Összepréseli az ajkait, tüntetőleg keresztülnéz Corvuson, elég biztos abban, hogy meg tudná bántani a másikat és még csak különösebben meg sem kellene erőltetnie magát. Persze ezt nem fogja bizonygatni, amúgy is szeretne túllépni ezen a témán, éppen elég kapóra jön, hogy a tinderes randijaira terelődik a szó, még akkor is, ha őt kritizálják.
Felhúzza a szemöldökét, kérdőn, nem igazán érti Corvus meglepődöttségét, elvégre annyira azért nem hangzott halálosan komolynak, még akkor sem, ha tulajdonképpen akár még komolyan is gondolhatta volna; tartja vele a szemkontaktust, minden rezdülésére figyel, majdhogynem kihívásnak tartja a felhívást. - Ez elég beteges. - Azt persze nem mondja, hogy ez nem tetszik neki, Corvus hozzáállása nagyon is megnyerő a számára, és ha bármennyi gyilkos ösztön lenne benne, akkor képes is lenne kivéreztetni egy-két tagot, így viszont csak elmosolyodik, mintha az egész valami vicc lenne, pedig képes lenne egy kenőkéssel megölni bárkit ezen a helyen, ha úgy hozná a lépés.
Libabőrös lesz Corvus érintésétől, a pulzusa megugrik az érintésétől, a bőre felforrósodik, a gyomra egy kicsit görcsbe rándul, mindjárt rosszul is lesz attól a gondolattól, hogy valakinek az érintése az undor helyett pozitív érzéseke képes rávenni a testét. Közelebb csúszik, pótcselekvésként muszáj belekortyolnia a koktéljába, hogy legyen lehetősége elpillantani. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy Nick mindjárt tényleg rosszul lesz a gondolattól, hogy nem eshet máris Corvusnak, a higgadtság állarcát csak nehezen tudja magára erőltetni, a légzése automatikusan szeretne felgyorsulni, nehezen tudja fenttartani a szemkontaktust, eddig szinte észre sem vette, hogy ekkora hatással van rá a másik, sőt inkább el sem tudta volna képzelni, hogy bárki lehet egyáltalán rá valamilyen hatással.
Miközben mesél, próbál specifikusan a saját karrierjére koncentrálni, néha ki-kinéz oldalra, csakhogy enyhítse a saját feszültségét. - Hát minden bizonnyal nem csinálnám, ha nem élvezném. - Nick elég hiú ahhoz, hogy kifejezetten élvezze azt, amit csinál, egészen szeret kiszakadni innen, szeret egy kicsit más lenni, mint aki, szereti, hogy a világ egy kicsit csak körülötte forog. Igényli, hogy valakinek a világa éppenséggel csak körülötte forogjon és abban a pár órában, amikor a fotós instruálja, ezt éppenséggel meg is kaphatja.
- Egészen alábecsülsz. - Egy kicsit talán tényleg sértőnek találja, hogy Corvus azt feltételezi egy egyszerű rémtörténet le tudja lohasztani szexuális vágyait: nagyon sok minden képes elvenni a kedvét, de a véres történetek valahogyan nem tartoznak ide.
Amúgy tényleg mindjárt rosszul lesz a sok elfojtott feszültségtől, ha lehetne, akkor nem tartana maguk között semennyi távolságot sem, csakhogy itt nem teheti meg, hogy még közelebb csússzon, pedig érzi a másik testéből áradó hőt, tekintetét folytonosan vonzza Corvus ajka, mellkasa, szívesen pillantana be a víz alá is, tenyerével megtámaszkodik Corvus combján, belebámul a szemeibe, hagyja, hogy le- és berántsa annak megfoghatatlan mélysége, megköszörüli a torkát, félrenéz, mély levegőt vesz, hátha attól jobban lesz, csakhogy a szavak karcolják a nyakának az ívét, ő pedig egy kicsit úgy érzi, hogy áldozatul esett valaminek.  Úgyhogy úgy löki el magát tőle, hogy a tenyerét végig csúsztathassa Corvus combján, felemelkedik, hagyja, hogy a hűvös levegő vonjon rá libabőrt. - Te tereld el annak a fickónak a figyelmét, ha véletlenül eszébe jutni az öltözők felé venni az irányt.- Bök a fejével egy őszes hajú, terpeszkedő, pökhendi alak felé tőlük jó pár méterre. - Én meg hozom a kártyáját. Véletlenül tudom melyik az ő szekrénye. - Elégedett mosolyt villant, ahogyan nyújtózik egyet, macska módjára villantja ki a bordáit, aztán megropogtatja a nyakait. - Öt perc múlva a liftnél szivi. - Ráérősen felsétál a bárpulthoz, kér maguknak egy-egy italt, aztán úgy tesz, mintha a pénztárcáját a szekrényében hagyta volna, oda lépked, tesz egy óvatos pillantást a férfi felé, aztán kezd számkódokat próbálni. Nick megfigyeléssel töltötte az ideje nagy részét, amíg Corvusra várt, megjegyzett harminc-negyven számkombinációt amíg öltözködött: nagyjából a tizenkettedik ténylegesen nyitja az öltözőszekrényt. Nem pepecsel, kiveszi a kártyát, visszazár, kinyitja a sajátját, a tárcájából húz ki egy bankjegyet, visszasétál, vet egy egészen megsemmisítő pillantást a pultosra, hogy aztán a lifthez sétáljon. - Nászutas lakosztály. - Fintorodik el elégedetlenül. - Pedig még csak jegygyűrű sincs az ujján. Lehetett volna kreatívabb. - Egyszerre sóhajt fel, nyújtja át a poharat és nyomja meg a megfelelő szint gombját.  - Remélem azért rózsaszirmok nem lesznek. - Mert ha valamitől, na attól biztosan nem áll majd fel a farka.

Először kérdőn tekint Nickre a bocsánatkérést hallva, egy furcsán szórakozott kifejezéssel úgy biccenti oldalra a fejét, mint a retrieverkölykök, amikor nem értenek valamit. – Nem olyan könnyű engem megbántani. – És közben ott van a kérdő hangsúly is, mert igazából nem is érti, hogy mivel bántotta volna meg őt, vagy mire fel ez most. Nem mintha különösebben fenn akadna rajta. A helyzet az, - amiről még egyikük sem tud, - hogy Corvus sokkal kompatibilisebb Nick személyiségével, mint azt a srác gondolná. Mondhatni tökéletes kiegészítése lehet hosszabb távon, ha kicsit is működőképes lenen köztük a dolog.
Sokszor ő is csupán letükrözi a társadalmilag elvárt reakciókat. A gyerekekkel szemben őszintén kedves, viszont a felnőtt betegeknél már igencsak meg kell erőltetnie magát az esetek többségében, hogy tartsa az elvárt modort és gondterheltebb napjain se menjen át Dr. House-ba. Őt elsősorban vadásznak nevelték, a civil élete mindössze a jelmez, amit mindennap magára húz. Ez persze leginkább a kovene számára jelmez, neki már nem annyira. Sokkal inkább egy másik bőre. Szeret ember lenni, néha átlagos lenni, de sosem túl átlagos. Kérdés nélkül a kovene az első, de nem kérdés nélkül az anyja szava, még ha a legtöbben a kettőt egy és ugyanazonnak gondolják is. Lényeg a lényeg, abszolút meg tudja érteni Nick kínlódását, és tetszik is neki. Nagyon tetszik neki Nicholas.
Legalábbis egy pontig. A randipartnereit illető költői kérdésére nem egészen ilyen választ várt. Mémeket megszégyenítő arckifejezéssel húzza össze a szemeit, a göndör fürtök mozdulása alapján még a fejét is megrántja. Mintha nem lenne biztos abban, hogy jól hallotta-e azt, amit hallott. Corvus az esetek többségében értékeli a fekete humort, sőt, ha biztos lenne a randipartnere faji hovatartozásában – mármint hogy ő is ember – akkor el is nevetné magát a komikus megnyilvánuláson. De így Nick csak egy gyanakvó, mondhatni szúrós pillantást kap. Aztán hamar ő is túl lendül a kapott válaszon, és magabiztos sejtelmességgel mosolyodik el. – Szeretném látni, hogy megpróbálod. – Ha a srác is viccelt, akkor veheti poénnak, ha pedig valóban ragadozó lenne, akkor veheti figyelmeztetésnek. Corvus borzasztóan magabiztosnak tűnik. Illetve nem is tűnik, hanem valóban az. Soha nem származott még a természetfelettiekkel szemben hátránya abból, hogy emberként vadász. Mondjuk ez nem csak az eszének, hanem az anyja varázslatainak is nagyban köszönhető.
Ő leül a medence falánál lévő ülő részre, a koktélját maga mellé teszi a medence szélére, a combjait pedig automatikusan nyitja. Nehogy már Nick mellette ácsorogjon. Ha olyannyira vele szemben akar állni, akkor már tisztességesen álljon szembe vele, ne csak úgy oldalt. Gyengéden simít végig a bőrén, a vállától kiindulva az alkarjáig, és a csuklóját megfogva húzza őt maga elé. Maga a gesztus egyébként Corvus eddigi megnyilvánulásaihoz illően elegáns, nem pedig tolakvó. De hát nincs is mit tenni, kimondatlanul is vibrál köztük a levegőben a kölcsönös vonzalom. Ám van benne hátsószándék is. Orvosként igazán nem esik nehezére gond nélkül jó helyre nyúlni, hogy az érintésben kitapinthassa, van-e Nicknek pulzusa. Van. Még valami megkönnyebbültebb sóhajt is hallat, elengedi az alkarját, hogy a poharáért nyúlva újabbat kortyolgasson az italából. Aztán ha a másik srác nem húzódik el és ténylegesen a számára megfelelő pozícióba kerülnek, közel egymáshoz, de azért mégis kellő távolságra, épp csak a flörtölés határát súrolva, akkor apró, buja mosollyal hallgatja tovább.
Az ipar, amiről beszél, sosem volt az ő világa, de egyébként tényleg érdekli mindaz, amit hall. Hol Nick gyönyörű ajkait figyeli, hol a szemeit, de még ha láthatóan kívánja is őt, itt van a jelenben és arra figyel, amit mond. Amikor az ügynökéről beszél, félig arra fordulva, a válla felett Tony irányába pillant, aztán vissza a partnerére. - Kétlem, hogy sok szerencsére lenne szükséged. – Nem biztos benne, hogy helyénvaló-e amit mond, meg nem is különösebben érdekli, azt viszont ő is látja, hogy Nick vonásait bármelyik luxusmárka magára húzhatja. Van valami különleges az arcában. És valami különösen kifinomult. – Valamit valamiért. Felteszem szereted, amit csinálsz.
- Oh, azokra a sztorikra készen áll a kapcsolatunk. – A sebészet nem olyan kirakatba való szakma, mint a modellkedés. A durvább műtétek meg valójában a műtőn kívül történtek, például vadászatok alkalmával. Próbáltál már összefércelni valakit egy étkezőasztalon, akinek egy vérfarkas félig kitépte a lábát, miközben ugyanaz a szörny az ajtót veri, hogy bejuthasson? Hát, Corvus igen. – És egyébként sem szeretném elvenni az étvágyad. – Az utolsó szó pedig kellően szexin jön ki ahhoz, hogy egyértelmű legyen, nem a miniszendvicsek sorsa miatt aggódik. Egészen másfajta étvágyról beszélek. Kettejükről. Közben épp ilyen elegánsan vágyakozó pillantással nyúl a víz alatt Nick álla alá, hogy két ujjal húzza fel maga felé. Épp csak annyi erőt adva bele, hogy érezze a noszogatást, és magától emelkedjen fel, ha ő is közelebb akar kerülni hozzá. És miért ne akarna. Corvus is kintebb csúszik az ülőkén, Nick érezheti Corvus belsőcombjain, hogy vészesen közel van az ágyékához, ugyanakkor kényelmetlenül távol. És a felsőtestük is csak annyira kerül közel, hogy érezhessék az egymásból áradó hőt, de ne érjenek ténylegesen egymáshoz.
- Szóval, van belépőkártyád valamelyik lakosztályhoz, vagy le kell nyúlnunk egyet? – Egészen szeszélyesen mosolyog rá, vele aztán lehet játszani. Mert hogy fizetni nem fog, arra mérget vehet.

Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy most akkor pontosan mit baszott el: elvégre ránézett, végig mérte, beszélget vele és még a kedvesebb arcát is mutatja, Corvus szavaiból mégis arra következtet, hogy valamit biztosan elrontott, elvégre még csak el sem utasította, a máik máris biztos benne, hogy ez nem lehet számára probléma. A lelke egy része erre rögtön pánikolni kezd, Corvus jó parti, helyes, izmos, tiszta és hajlandó vele beszélgetni és hogyha nem ügyel, vagy nem modorálja magát még jobban akkor minden bizonnyal búcsút mondhat aziránti vágyainak, hogy valaki ágyba viszi. A lelke másik része meg egy kicsit rá akarja vágni, hogy bizony, jól látja a dolgot, tényleg nem esne nehezére elküldeni, ha úgy érezné, hogy nincs hozzá hangulata és még csak rosszul sem érezné magát utána. Vacillálni kezd, nem tudja, hogy akkor most ezt hogyan értelmezze vagy mit mondjon, végül utat enged a lelke azon részének amelyik leginkább arra vágyik, hogy egy jót szexeljen, és vívódva, egészen fancsali képpel, mintha egy kicsit kínoznák vagy éppen nagyon, megszólal: - Bocs, ha megbántottalak. - Ez nagyjából ezerszer több, mint amit tőle el lehetne várni, kész csoda, hogy egyáltalán ismeri a bocsánat szót ahogyan az is egy hatalmas nagy csoda, hogy nem marta szét a torkát amint kimondta.
Elkezdi magát feszélyezetten érezni, nem nagyon tudja eldönteni, hogy akkor most hogyan is kellene viselkednie, elkezdi kielemezni a másikat, a testtartását figyeli meg először, a mosolyát, azt ahogyan hozzá viszonyul, amilyen ajánlatot tesz. Talán le kellene másolnia. Megpróbálja felvenni a testhelyzetet, ahogyan a másik áll, ahogyan kacéran rámosolyog, kicsit ki is rázza a hideg meg le is veri a víz ahogyan arra gondol, hogy neki is valahogyan így kellene viselkednie. - Itt és most? - Kérdez vissza egy kicsit karót nyelten, aztán enyhít a vonásain, vesz egy mély levegőt és a saját komfortzónájából kiugorva megpróbálkozik ő is kacérnak lenni. - Akkor most akár lehetnék én a kevesebb, ami néha több? - Hülyének érzi magát, szinte sosem szokott flörtölni, hagyja, hogy mások flörtöljenek vele, nem is tudja, hogy hogyan kell, nem az ő világa, most meg teljesen olyan, mintha mindenki őt nézné, hogy hogyan bassza el ezt az egészet. Még szerencse, hogy megjön a koktéljuk és így belekortyolhat, mintha az segíthetne ezen a siralmas közjátékon és szerencse, hogy Corvus leszivizi, ez tényleg segít rajta egy kicsit, megforgatja a szemét, mintha csak elképesztően unalmasnak találná, hogy a másik ennyire bízik saját magában, de igazság szerint nagyon is vonzónak tartja a stílusát és ahogyan beszólogat neki. Egy kicsit azon is elgondolkozik, hogy ez miért jön be neki, de azért nem futtatja annyira túl a gondolatmenetet, hogy ne tudjon visszakapcsolódni a beszélgetésbe, ami nagyon úgy tűnik, hogy az ő burkolt kritizálásáról szól. Nem hülye, érzi, hogy mire megy ki a játék, úgyhogy szépen bele is fog menni, rezzenéstelenül, pislogás nélkül, komolyan - tényleg, egyetlen egy arcizma sem mozdul bele - szólal meg. - Általában kinyírom őket. - Egyébként ez szerinte elég vicces annak ellenére, hogy ő nem nevet, konkrétan meg sem mozdítja az arcizmait, csak fapofával beül a kellemesen meleg vízbe, iszik még egy kortyot aztán felhúzza a szemöldökét ahogyan teljes testtel Corvus felé fordul. Valahova elé helyezkedik el, ha Corvus éppenséggel leült a kialakított ülőkére, akkor megtámaszkodik az egyik kezével mellette, hogy pontosan előtte tudja tartani magát, ha meg nem ül, akkor is próbál valami olyan kapaszkodó után nyúlni, ami elég közel van a férfihez. - Igen. Ott az a figura, Tony, ő az ügynököm. A világ legnagyobb seggfeje, ha engem kérdezel, de a legjobb ügynök a városban, ő intéz igazából mindent, rajta keresztül futnak be a megrendelések, ő, vagyis az asszisztense tölti fel vagy küldi el a portfóliókat az adott cégnek, akik kiválasztanak majd, ha szerencsés vagy. - Egészen belelendül a beszédbe, meg is lepődik saját magán, általában szűkszavú, most mégis dőlnek belőle a mondatok. - Egyébként olyan ez, mintha az ügynökség birtokolna: nem készíthetnek rólam fotókat a tudtuk nélkül, nem vágathatom le  a hajam, nem festethetem be, nem lövethetek testékszert vagy nem tetováltathatok az engedélyük nélkül, ha viszont egy cég engem kért fel, akkor kötelességem fogyni, ha azt szeretnék, vagy befesteni a hajamat. - Kortyol még egyet az italából. - Nem nagy szám, vagyis nem akkora szám, mint sebésznek lenni. Mi volt a legdurvább műtéted? - Lejjebb merül, az orra hegyéig, onnan pislog fel a másikra egészen éhesen.

Azt már most megállapította, hogy Nicknek igen érdekes megnyilvánulási stílusa van, de egyrészt a srác kellően dögös ahhoz, hogy ezt lenyelje, másrészt meg… hát ő sem egy cukorka kategória, és valahol örül neki, hogy nem kell különösebben túlerőltetnie a szociális interakciókat, egyszerűen csak lehet önmaga.
- Egyébként sem úgy tűnik, mintha gondod lenne mások elutasításával. – Sejtelmesen mosolyog rá, mintha bűntársak lennének. Nagyon tetszik neki a fiú, a nem túl feltűnő lelkesedése ellenére is. És természetesen Corvus sem magáról beszél, úgy érzi, hogy az ő kémiájuk nagyon is rendben lesz. Szimplán csak általánosságban úgy mindenki másról Nickkel kapcsolatban. Amikor az öltözőfülkéből a válla felett a randipartnere felé pillant, kissé meglepi, hogy az hátat fordított neki, elvégre szokatlan viselkedés. Meg is mosolyogja. Ettől a különös mozdulattól valahogy csak még jobban kívánja. Kerülgessék csak egymást, épp úgy hozzáad, mint a már az első szóváltásaikban kialakult becézgetés.
- A kedvedért megpróbálhatom. – Kacéran mosolyog rá. Általában nem fektet annyi energiát a koktélokba, hogy dobálja is a shakert, simán csak kitölti és jóvanaz, de Nickkel a konyhájában el tudná képzelni, hogy több energiát fektessen bele, amíg keverés közben újra és újra végig futtatja majd a tekintetét a csodaszép vonásain. Persze Corvus nem kifejezetten egy álmodozó vagy előre szaladó típus, szimplán csak átfut a fején a szórakoztató gondolat. Ő is úgy van vele, hogy előbb essenek csak át a tűzkeresztségen és töltsenek el egy csodás éjszakát – aka egy órácskát, vagy többet – együtt. – Egyébként én sem szeretem az édes szarokat. A kevesebb néha több. – És valóban így gondolja, szereti az egyszerű, de nagyszerű koktélokat, mint a Moscow mule vagy az Aperol Spritz, most is egy előbbit kér majd a pultnál, ám jelen esetben egyértelműen flörtöl Nickkel és a ruháik mennyiségére gondol, nem pedig a koktélok tartalmára. - Amúgy meg kétlem, hogy le kellene itatnom, szivi. – Negédesen a partnerére mosolyog csak úgy futólag. Corvus nyilvánvalóan egyébként sem az a típus, aki ilyesmire vetemedne, vagy akinek ilyesmire kellene vetemednie, de hát nyilván nem kezd védekezésbe, mert minek tenné. Az világos, hogy egyikük sem egy törékeny virágszál, akivel csak politikailag korrekt módon lehet viselkedni és beszélni.
És ha már az egyszerű koktéloknál tartanak, most is egy pohár Moscow mule-el merül el a medencében Nick mellett. Kedvesen mosolyog rá, ahogy összekoccintják a poharukat és már kortyol is. Aztán persze kénytelen elismerően elhúzni a száját. A legutóbbi bulin, amin járt ehhez képest nagyjából Zs-kategóriás koktélokat kevertek.
- Mondd csak, Nick, hogy vagy képes elviselni a tinderes randijaidat? – Sejtelmesen mosollyal pillant rá. Okos megfogalmazása ez annak, hogy a randijai hogy képesek elviselni őt. De valójában a kérdés sem komoly, vagy hát inkább költői. Sejti ő, hogy a srác milyen alapon szokott ’randizni’. És tulajdonképpen nem is tudja hibáztatni. Valóban gyönyörűnek tartja, persze, hogy megválogathatja, kivel áll szóba.
- És hogy néz ki manapság ez a modellkedés? Gondolom, az ügynökség intézi a papírjaidat a kiutazáshoz. – Mocskos vámpírdiktatúra ide vagy oda, a gazdaságot virágoztatni kell, a fővárost különösen nem tanácsos megbénítani, ennek pedig szerves része a divatipar is. Corvus az apró megnyilvánulásaiból azért nyilvánvalóan egy nagyon okos pasas, nem kérdez hülyeséget. Sőt, próbál érdeklődő lenni.

- Bocs, hogy ki kellett ábrándítsalak. - Annak ellenére, hogy éppen sajnálkozik, egyáltalán nem hallatszik a hangján, hogy bármit is megbánt volna, sőt, olyan érdektelenül pillant félre, mintha igazán nem állna módjában hasonló bulikat adnia itt a Mayflower tetején, de azért vészesen ügyel rá, hogy ne tűnjön sajnálkozónak, elvégre egy leheletnyit sem sajnálja, hogy nem az ő buliján vannak, képtelen lenne elviselni ennyi embert - habár azért nincsenek olyan hihetetlenül sokan, de ahhoz épp elegen, hogy Nicket zavarni kezdjék a viháncolások és kérdő pillantások - ép ésszel. Kifejezetten szerencsésnek tartja magát, hogy Corvuson kívül senki mással nem kell jópofizni és kedvesen bánni, az mindenképpen túllépné a kapacitását.
- Hidd el, ha bármit is nem szeretnék, azt biztosan érezni fogod rajtam. - Elvégre Nick nagyon is jól ismeri magát, tudja, hogy minden az arcára van írva és, hogy a stílusa hagy kivetni valót maga után, hát még ha valamihez éppenséggel nincsen hangulata. Az ellen persze nincs kivetnivalója, hogy Corvus átöltözzön, de nem fog tinilányosan viselkedni, és árgus szemekkel figyelni. Még arra is veszi a fáradtságot, hogy elforduljon amikor lehetősége lenne bekukkantani a másikhoz, ő sem szeretné, ha olyan helyzetben lesnék meg, amikor nincs felkészülve, meg aztán Nick amúgy sem kíváncsi fajta. Nagyjából elcseverészik lényegtelen dolgokról Corvusszal, messziről elmagyarázgatja, hogy ki-kicsoda, hogy ez valami VIP rendezvény, amit az ügynöksége szervezett, de hogy nem igazán érti a lényegét, de azért igyekszik nem túl unottnak és sótlannak hangzani. Tart valamennyi távolságot a másiktól, pedig a tekintetét rendesen vonzza Corvus kidolgozott felsőteste, szerencsére van ideje megbizonyosodni róla, hogy megfelel az elvárásainak: igényes, nem szőrös a háta, nem csattog a papucsa a vizes kövön, nem beszél túl hangosan vagy éppenséggel túl halkan, nem akar nagyon arcoskodni, nem várja el, hogy Nick arcoskodjon vagy éppenséggel nem szeretné, hogy Nick most azonnal hódoljon be az akaratának. Úgyhogy visszamosolyog, hasonlóan kacéran - magához képest mindenféleképpen kacér - mielőtt válaszolna. - És tudod dobálni is a kézimixert? Egyébként lényegtelen, iszom azt, amit te. Feltéve, ha nem valami borzalmasan édes dolgot választasz, és nem valami undorítóan kék löttyöt, amiben ránézésre is több a mesterséges anyag, mint amennyi beleférne egy pohár koktélba. - Mondjuk ennek ellenére egy kókuszos koktélt szívesen legurítani. - De ne is álmodj róla, hogy hagyom neked, hogy leitass. -

Azt is mondhatnánk, hogy kár, hogy a randipartnerét nem érdekli, hogy mit gondol Corvus a kilátszó bőrfelületekről, ugyanis nem csalódna abban, amit hall. Épp csak elég udvarias ahhoz Corvus, hogy ne bámulja meg premierplánban azt, amiért tulajdonképpen jött. Vagy hát annak egy részét. De azért nem kell azt gondolni, hogy szűzies lenne. Ellenkezőleg, a viseletét illető költői kérdést hallva elneveti magát, a tekintete pedig kacéran fut végig a másik srác hibátlan bőrén.
- Nem mondod. – Ha hangulatjelekkel kellene kifejeznie magát, akkor biztosan nyomna egy sor kettőspont nagy O fejet, ahogy ironizálva meglepődik azon, hogy nem a randipartnere a házigazda. Ám legalább annyira kirajzolódik a vonásaira, hogy a személyes körbevezetésből nem enged, mint amennyire a másik kéreti magát. Persze bevágódhatna más mellé is, ha úgy óhajtaná – mondjuk ott van az a csinos lány a csillámport viselő sráccal, akik azóta rebegnek felé, mióta megjött –, vagy körbe vezethetné saját magát. Egyébként sem tervezett a kardjába dőlni, ha ez a randevú nem jönne össze. Vannak itt még szép számmal a saját kalibere környékén lányok és fiúk. Meg most komolyan, ha el lett hívva egy ilyen partira, csakazért is jólérezné magát. De nincs oka ilyesmin gondolkodni, Nick nagyon is tetszik neki.
- A kérdés inkább az, hogy te szeretnéd-e, hogy átöltözzek. – Flörtölve mosolyog rá, de nem hagy túl sok gondolkodási időt, mert egyébként szívesen becsusszanna valamelyik medencébe Nick előtt, természetesen Nick és egy koktél társaságában. – Menjünk.
Követi őt az öltözőkig, illetve nem követi, hanem mellette megy, szimplán csak az ő iránymutatására hagyatkozik. Ha rajta múlik, út közben még felületesen beszélgetnek, az öltözőrészhez érve meg csak belibben a fülkébe, azzal már nem bajlódik, hogy rendesen behúzza a függönyt, csak úgy félig. A felső ruháitól megszabadul, a sötét farmerét pedig felváltja a sötétkék Ralph Lauren úszónadrág. Corvus nem egy színes személyiség, ha a ruhatáráról van szó. Vagy inkább nem túl világos. Leginkább sötét, elegánsabb jellegű ruhákat hord. Miután végzett beteszi a cuccait a számkódos szekrénybe és mehetnek.
- Szóval említettem azt a vízparti koktélt. – Van valami Corvus arcában, hogy akárhogy mosolyog, legyen az rossz szándékú vagy jó – jelen esetben kacér – haláli édes a mosolya. Most meg nyilván a tinderes szóváltásukra céloz. Itt van előttük a lehetőség. A tekintetét meg szándékosan nem hagyja elvándorolni, mert akkor nem jutnának messzire.  Mellesleg Nick megnyugodhat, kevesebb ruhában is olyan, mint a képen. A bőre tökéletes, még anyajegyek is alig szakítják meg azt a két aprót leszámítva a hasfalán. Nem túl feltűnően, de néhány kisebb hege azért akad. Például az oldalán vagy a felkarján, meg egy derekán is. Mind a vadászat miatt van. Egyedül a vállán lévő felismerhető a hozzáértő szem számára, elvégre a vérfarkas karmolásnak jellegzetes nyoma van. De az is halvány. Az anyja varázslatai megteszik a hatásukat. - Mit szeretsz? Egyébként elég jó koktélokat keverek még az egyetemi évekből. Talán egyszer azt is megmutatom majd.

Majdnem a nyelve hegyére csúszik a kérdés, hogy akarja-e Corvus, hogy Nick felvegyen valamit, de még idejében az eszébe jut, hogy tulajdonképpen annyira nem is érdekli, hogy a másik mit gondol a félmeztelen teste láttán - Nick köszöni szépen, de tökéletesen elégedett saját magával -, elvégre mégis csak egy olyan összejövetelen vannak, ahol az emberek többsége bikinfelsőben vagy fürdőnadrágban rohangál, szóval, ha valakinek rosszul kellene éreznie magát az biztosan nem Nick. Nem mintha a másik férfinak bármi miatt is szégyenkeznie kellene, Nick meg is jegyzi magában - szigorúan csak magában, hogy Corvus jól öltözött, elegáns és tiszta, legalábbis a körmei mind tiszták, a higiénia pedig Nick számára rettenetesen fontos, őt ne fogdossa senki piszkos kézzel, hiszen általában ő is megtenné a szívességet, hogy izzadságtól mentesen, frissen és vonzóan segítsen a partnerein, csakhogy az esetek többségében ideáig el sem jutnak, ugyebár. - Most akkor el kellene ájulnom a gondolattól, hogy egy medencéspartira túlöltöztél a kedvemért? - Pimaszul felhúzza kicsit a szemöldökét meg a szája sarkát, félig mosolyog ahogyan kötözködik és csak remélni meri, hogy Corvus nem az a puhapöcs, aki ennyitől beijed. Nick szereti már az elején megtudni, hogy a partnere mennyit bír elviselni a modorából, hogy még mielőtt nagyobb energiát fektetne abba, hogy kedves legyen, elkönyvelhesse, hogy megéri-e egyáltalán felajánlani magát az illetőnek, vagy tényleg nem ér annyit a dolog, hogy előrángassa a kifinomult énjét a szekrény mélyéről. - Ó, hát tudod a kedvedért vettem boxeralsót a fürdőnadrág alá. - Nyilván nem érzi rosszul magát amiért Corvus szerint nem adta meg a tiszteletet, nem is azért akart vele találkozni, hogy előadja a nagyvonalú úriembert: ha azt akarta volna, akkor biztosan nem egy ilyen oldalon keresztül keresi meg, hanem bemegy a kórházba és ott hívja el valahova. Nick amúgy sem feltétlenül tudja, hogy hogyan kellene ezt csinálnia, tinderes pályafutása során szinte egyszer sem futott még bele olyasvalakibe, aki nem a farka méreteivel vagy a pénztárcája vastagságával akarta lenyűgözni, úgyhogy egy kicsit talán még imponál is neki, hogy Corvus komolyan vette. Mondjuk Corvus alapból imponál neki, amiért csipkelődik vele és nem veszi teljesen komolyan, egy kicsit enyhül a gyomrában érzett szorítás miatta, úgyhogy ezt egészen jó pontnak könyveli el.
A poharaikat összekoccantja, a sajátja tartalmát meg gyorsan lehúzza mielőtt felmelegedne vagy kimenne belőle az összes buborék, meg aztán nem fogja itt megjátszani magát: nem alkoholista típus, három pohárnál szinte sosem iszik többet, de csak azért, mert társasága akadt nem fog pezsgőt kortyolgatni és feszélyezetten ácsorogni. Majdnem össze is fonná a mellkasa előtt a karjait miután egy könyöklőre helyezi a poharát, a maga részéről szinte mindent megtett, hogy a randevú összejöjjön, egy kicsit szívesen adja át az irányítást, vagyis egészen szívesen adná át. - Nem én vagyok a házigazda. - Szögezi le gyorsan konokul, aztán fel is sóhajt, sokkal engedékenyebben, mint azt tőle megszokhatta bárki, aki egy kicsit ismeri. Tényleg szeretné lenyűgözni Corvust. - De bemutathatlak pár embernek és megmutathatom, hogy melyik napágyak szabadok és hogy hol öltözhetsz át. Egyáltalán szeretnél átöltözni? Mert ha mondjuk a bárnál szeretnél ücsörögni akkor én viszont felvennék valamit. Van büféasztal és ha jól láttam akkor elég jól néznek ki a miniszendvicsek. Ha szerencsénk van, akkor ki sem száradtak. - Határozottsága ellenére elég várakozóan néz a másikra, minden bizonnyal nem fogja csaj úgy itt hagyni, hogy találja fel magát még akkor sem, ha már ténylegesen eléggé fázik.

Nem feltétlenül bíztam a legújabb tinderes fellángolásom szavában, ami az esemény dress kódját – vagyis annak a hiányát – illette, úgyhogy az aranyközéputat választva maradtam a kényelmes, de elegáns viseletnél. Egy minőségibb fekete inggel sosem lehet mellé nyúlni. Az ing jelen esetben egészen lenge is, a felső néhány gombját szabadon hagytam, elvégre nem templomba megyek. Így utólag mondjuk megfordult a fejemben, hogy legalább arra rákérdezhettem volna, ember-e a randipartnerem. Ami meg legalább annyira kényes kérdés, mint az, hogy top vagy bottom-e az illető. Van, aki jól reagál rá és van, aki nem hajlandó megmondani, mert hogy az annyira személyes kérdés. Hogy oda ne rohanjak.
Mondhatnám, hogy anyukám a természetfelettiekkel szemben rendkívül szélsőséges véleményre nevelt – és ez így is van – csakhogy míg én magam is vallom a koven elveit és elfogadom, hogy pusztulniuk kell, addig a hétköznapokban a magam nevében egy fokkal könnyedebben veszem a vegyülést. Nevezhetnénk egy morális csődtömegnek is, de ne essünk túlzásokba.
Végülis mindegy, Nick mindkét tekintetben megér egy próbát. Amikor pedig megérkezem a Mayflower-be, elküldöm neki azt az üzenetet, és hamarosan szembe is találom vele magam, ez csak megerősödik bennem. Igazam volt, csodaszép. Nekem is elég az arcára nézni ahhoz, hogy leolvashassam a jól rejtett meglepődést. Vagy inkább kellemes csalódást. Mindig benne van a pakliban, hogy a másik szarabbul néz ki a valóságban, mint a képein. Esetemben ettől nem kell tartania. Épp úgy nézek ki, mint a képeimen, és mihelyt megszólalok hallhatja, hogy a beszédstílusom is kellően asszertív ahhoz, hogy vagy valóban művelt vagyok, vagy szimplán csak el vagyok telve magammal. Az illatom sem tolakvó, sőt, rendkívül elegáns. Bergamot, kardamon és borsmenta, cédrusfa jegyekkel hintve. A kórház miatt érezhetné a megkopott fertőtlenítőszagot is, ha teszem azt vámpír lenne, de reméljük, hogy nem az. Az ő érdekében.
- Bocs, de randim van. Illik túlöltözni. – Táncra hívó mosollyal viszonzom a megszólalását. Nyilván én is értem, hogy a túlöltözést nem a ruháim minőségére, sokkal inkább a mennyiségére érti, én pedig ennek megfelelően válaszolok. Az erős brit akcentusa rögtön feltűnik, de nem adok neki hangot, csak egy vizslató, elégedett pillantással nyugtázom, amíg ő is végig szkennel engem. – Amivel úgy látom, hogy a partnerem nincs tisztában. – Úgy mondom, mintha nem is Nicknek beszélnék, édesen csipkelődöm. Ó pedig nagyon is hozzábeszélek.
- Persze. – Elfogadom tőle a poharat. Nem akarom lelombozni azzal, hogy nem iszok. Ha ’szolgálaton kívül’ vagyok, én is legurítok néha egy-két sört, szimplán csak nem szoktam átesni a ló túloldalára. Ahogy azzal sem akarom lelombozni, hogy új vagyok ebben a srácokkal való ismerkedésben, és kissé kényelmetlen is számomra. De végülis ezt minek osztottam volna meg vele? Egyértelmű, hogy ő sem kapcsolatot keres, a testiségek meg nem egy nagy was-ist-das.
- Akár körbe is vezethetnél, szivi. Bár mondhatnám, hogy a tavaszi bálon jártam itt utoljára, de még akkor is dolgoztam. - Ez a körbevezetés persze nem úgy hangzik, hogy mutasd meg rögtön a szobát. Azért annál egy fokkal kifinomultabb vagyok, és nem is sietek sehova. Miénk az egész este. Szeretnék belőle többet látni, nem csak a csini testét. Úgyhogy akár szerezhet is egy köntöst, ha fázik.

Egy kicsit izgul, pedig Nick sosem izgul a tinderes randijai miatt: általában hagyja, hogy leszopják, aztán szolidan kihátrál a helyzetből, köszöni szépen nem akarja viszonozni a szívességet éttermek szűkre szabott mosdóiban vagy a sportkocsija ülésén. Az mégis csak az ő sportkocsija és neki másokkal ellentétben mégis csak van valamennyi tartása és szabad akarata ahhoz, hogy alapvető ösztönein felülemelkedjen.  Meg aztán a tinderes randevúinak - ha lehet azokat így csúfolni - a nagy része egy ponton mindig kiábrándítja, hol a modortalan rámenősség, hol pedig az emberi butaság akasztja ki annyira, hogy az általa választott pezsgő is egy pillanatra a torkán akadjon.
Úgyhogy most kifejezetten izgatott, csak remélni meri, hogy ezúttal nem kell fapofával végigülnie amíg valaki nagyjából elintézi, azzal nyugtatja magát, hogy végül is amúgy is itt töltötte volna az estét, szóval, ha ez a gyerek is mellé nyúlás - azért ezen a ponton eszébe jut az a félmeztelen kép - akkor sem veszthet olyan sokat, legfeljebb egy pohárral többet iszik, mint azt elvárnák tőle és majd elküld valakit a picsába, az úgyis mindig segít lenyugodnia.
Rögtön a bejárat felé sandít amint megrezdül a telefonja, a gyomra is kicsit összeszűkül a gondolattól, hogy valami internetes troll fog megjelenni hosszú szakállal és kerek szemüveggel meg olyan ápolatlan bőrrel, hogy Nick mentem azt választja, hogy saját magát fojtja bele a jacuzzi vizébe.
Kivár, onnan les a bejárat felé, még lesz ideje visszakozni vagy esetleg úgy is tehet majd, mintha nem tudná ki keresi és mit akar tenni, néha elég jól tudja adni a hülyét, néha pedig nincs szégyenérzete, most viszont látszólag nem kell előhúznia magából a dörzsöltebb énjét, ahogyan innen látja, a férfi azért nem egy rossz parti, mondjuk a pólóját azért mihamarabb ledobhatná, hogy Nick végre megbizonyosodhasson róla, hogy a hasa nem csak a photosoptól kockás.
Kinyomja magát a vízből, felkapja a telefonját és két pohár pezsgőt, hagyja, hogy a hűvös levegő libabőrt rajzoljon rá minden egyes lépésnél, véletlenül pont elfelejtett törülközőért nyúlni, amit nyilván borzasztóan sajnál.  
- Hát szivi egy kicsit túlöltözted a vendégek kétharmadát. - Méri végig a másikat rezzenéstelenül, mintha éppen az alapján szeretné megítélni, hogy milyen márkájú a felsője vagy villan-e karóra a bal csuklóján, de a végén azért elmosolyodik, vagy hát produkál valami mosoly félét, amiért képes volt előrukkolni a saját bennfentes poénjukkal.  - Pezsgőt? -  Várakozóan pillant Corvusra, miközben azért reméli, hogy most már nem kell öt percnél tovább a szabadlevegőn ácsorogniuk, mert eléggé fázik.